A nap izéje

Akár ujjonghatnánk amiatt, hogy számos jel szerint maga a parlament is szívügyének tekinti a korrupció elleni küzdelmet. Márciusban - legalábbis elvben - felállhat a közbeszerzések tisztasága felett őrködő hivatal, törvényi védelmet élveznek a vesztegetési ügyek bejelentői, azt a menedzsert pedig, akit korrupción érnek, akár egész életére eltilthatják a gazdasági vezetői tisztségektől.

Ezenközben továbbra is egyre-másra pattannak ki a kisebb-nagyobb - újabban inkább nagyobb - panamák. Bundaügy, BKV-balhé, azelőtt Hunvald, még előbb Zuchslag… Örülhetünk is meg nem is. Egyfelől örvendetes, hogy ennyi botrány pattan ki, hiszen ez akár azt is jelezhetné, hogy működik az igazságszolgáltatás, még a politikával ennyire átjárt ügyekben is. Másrészt viszont némileg keserű szájízt csempész örömünkbe a tény, hogy valójában ezek a balhék nem többek, mint – hajdani jeles kollégám megfogalmazása szerint – a légy tökének a vakargatása.

Menjünk sorjában. Amidőn az egész országnak kezdett már tele lenni a töke a panamákkal, amelyekről mindenki tud, de senki nem beszél, egyszeribe’ bebukik egy szerencsétlen politikai nímand, Zuchlsag. Hetvenmillióval nem tudott elszámolni. Még leírni is röhej! Miközben pontosan tudjuk, hogy egyetlen kilométernyi autópályán milliárdos összegek mennek félre, különböző ismeretlen vagy nagyon is jól ismert zsebekbe, akkor odadobnak koncként egy rég leszerepelt bohócot – hetvenmillióval. Majd pedig, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a közvéleménynek ez rohadtul nem elég, akkor bedobják a hetedik kerületi polgármestert. Ez már komoly, sok százmilliós ügy!

Térjünk már észhez! Hunvald valószínűleg tényleg sumákolt, jó az esély arra, hogy valóban százmilliós ingatlan-panamákat vezényelt a kerületben. De, kérem tisztelettel, egyedül tette? És ő az egyetlen panamázó polgármester? És egyáltalán: ez olyan kurva nagy összeg, hogy ettől aztán tényleg hátraszaltót kell dobnia az ország tisztességben megőszült hányadának? És még inkább: csak a baloldalnak kell bedobnia az előre jól eltervezett PR-áldozatait? Lófaszt! – mondom hivatalos tisztelettel.

Mindenki leszarja. És ez a legnagyobb baj. Mi magunk is immúnissá váltunk a korrupcióval szemben. Nem irritál igazán az a tudat, hogy a mi adóforintjainkból építenek autópályákat, víztisztítókat, és nem megépítenek kormányzati központokat, messze túlszámlázott költségelszámolások felhasználásával. Nem irritál, hogy minden kifizetett autópálya-forint fele-harmada mindeféle produktivitás nélkül, a klientúra zsebébe vándorol. Nem irritál minket, egyszerű állampolgárokat, az a tudat, hogy ebben az országban képtelenség elnyerni bármilyen állami vagy önkormányzati megrendelést anélkül, hogy valakinek vissza ne adnának valamennyit a vállalkozói díjból. Mert ez az ország így működik!

Ebben az országban, ebben a társadalomban a legfelső szintektől a legalsókig, mindenütt jelen van a korrupció, akár tetszik, akár nem. Fent nagyban, lent kicsiben csinálják. Csináljuk… Baksis-ország vagyunk: mindenkinek van ára, és ezzel mindegyikünk tisztában van. És ha idelent nem kezdünk el ellene harcolni, ha nem kezdjük el mi magunk elfelejteni a török kori baksis-örökséget, akkor semmi nem fog változni. De ehhez előbb nekünk, kisembereknek kell lépnünk. Mert ha mi nem kezdjük kiutálni és néven nevezni itt, "lenn", azokat, akik a mi adónkból, a mi munkánk gyümölcséből szednek sápot, akkor a hatalom hamispénz-nagykereskedői továbbra is el tudják altatni a tömegek éberségét olyan törvénycsomagokkal, amelyekről mindannyian tudjuk, hogy csak a karzatnak szólnak. De legelőször is nekünk kell leszoknunk a baksisról, és leszoktatnunk róla mindenkit, a saját közvetlen környzetünkben. És ha majd ezen túl vagyunk, akkor kezdjünk el prüszkölni a békávés meg az emvéemes meg a többi tekergő disznóságai miatt...

...Mindezt éppen egy évvel ezelőtt egyszer már leírtam volt, ugyanitt. Tán nem árt átvenni újra és újra...

A Paksi Atomerőműnek és a BKV-nak is alvállalkozója egy magyar építővállalat, amelynek egy luxemburgi, offshore hátterű cég a tulajdonosa. A luxemburgi céget Szász András, Kocsis István tanácsadója alapította 2007-ben egy Kajmán-szigeteki offshore cég nevében, aztán egy panamai offshore cég tulajdonába került. Az ismeretlen tulajdonú vállalkozás mintegy kilenc milliárd forint befektetési kölcsönt kapott a Kapolyi-féle Kárpát Energo közbeiktatásával az MVM-től Kocsis István vezérigazgató regnálása idején. Az MVM és a BKV is titkolja, mennyiért és pontosan mivel bízták meg az offshore hátterű vállalatot. A Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) és a Budapesti Közlekedési Zrt. (BKV) is megerősítette az Index értesülését, miszerint mindkét, Kocsis István által korábban, illetve jelenleg irányított állami óriásvállalat alvállalkozóként foglalkoztatja a 2007-ben alapított Pannónia Bau Kft.-t. Ennek tulajdonosát, a Power Investments International II S.á.r.l. nevű luxemburgi vállalatot Szász András üzletember, Kocsis István tanácsadója alapította Luxemburgban, és egyben ő képviseli Magyarországon. (Bodoky Tamás, Index.hu - 2009. június 17.)

Ez egy tavalyi hír. Talán vannak néhányan, akik emlékeznek arra a hisztire, amit egynémely hazai sajtómunkások csaptak annak idején az MVM-vezés Kocsis István meglehetősen ködös nemzetközi pénzügyi ügyletei körül. Ha igen, akkor esetleg az is felrémlik egyesekben, hogy milyen messzemenő következményei lettek annak, hogy ezek a disznóságok napvilágra kerültek. Ugye? Semmilyenek. Kocsis uram jelenleg a másik nagy közszolgáltató pézszivattyú élén ül, és amint az látható, ügyesen eltakarította a környezetéből azokat az elemeket, akik zavarják a munkájában (és egyúttal kétségkívül arra is alkalma van, hogy eltüntesse a korábbi ténykedése nyomait is). Kocsis István rendet rak mostan.

A kormányzat eközben folyvást emeli a tétet. Kénytelen rá. Amikor kiderült, hogy a szerencsétlen lúzer Zuchschlag hetvenmilliós mikropanamáján legfönnebb csak röhögni tud az ország, akkor hirtelen bedőlt az erzsébetvárosi polgármester. Hát, igen, az már jó párszáz millió... De még mindig nem elég - nyílt titok volt, hogy ennél sokkal nagyobb disznóságok történnek ebben az országban. A Hagyó? Az jó lesz. Elverünk rajta néhány milliárdot, jól lecsukjuk, különben sem volt szimpatikus... Így jó lesz? Akkor el tetszenek hallgatni végre?

Halkan kérdem: Mit várunk mi ezektől? Elhiszi még valaki ebben az országban, hogy a hatalom bármelyik részesének érdekében áll, hogy elzárják a pénzcsapokat? És e tekintetben a BKV hárommilliárdos végkielégítési számlája és az úgyszintén néhány milliárdos szakértői umbuldája Lolka és Bolka hétvégi diákcsínye. Valaha végig fogja számolni valaki, hogy a 8000 milliárd forintos fejlesztési program csatornáin keresztül hány zsebet tömtek meg munka és teljesítmény nélkül? Megkérdezi itt valaki, hogy ki jár jól a tévészékház visszabérlésével? Havi 300 millió évtizedeken át egy nem is olyan régen még meglehetősen Bajnai közelinek tekinthető cégnek... De nem csak "ezeknek" van szaguk - "azoknak" is! Hiszen az autópálya-építkezések rendszerét nem most alakították ki, nem ez a kormány rendezte el az állami útépítésekben résztvevő cégek láncolatát úgy, hogy mindenkinek jusson a koncból. Ezermilliárdok zsebekbe! És nyilvánvalóan nemcsak maszek zsebekbe. Ekkora disznóságokat lehetetlen a hatalom segítsége, aktív közbenjárása nélkül véghezvinni.

Mit várunk ezektől? És azoktól... Elhiszi valaki, hogy a választások után jobb lesz?

Megint megpróbálja keresztülvinni az Országgyűlésben az MSZP-s Géczi József Alajos azt a törvénymódosítást, amely bevezetné a képviselő gyászpénzt. Ha a parlament kétharmada rábólint, akkor a képviselő halála esetén hozzátartozóinak járna az elhunyt hat havi fizetése. Januárban két országgyűlési képviselő hunyt el, de a javaslat egyik változata szerint visszamenőleg, a ciklus alatt meghalt összes képviselő után járna a pénz.
Géczi arra is felhívta a figyelmet, hogy az állami vezetők halála esetén 2006 óta már létezik hasonló szabály: a miniszterek, államtitkárok, a szakállamtitkárok és a központi államigazgatási szervek más vezetőinek hozzátartozói megkapják az elhunyt hat havi illetményét.
Arra a felvetésre, hogy ugyanilyen helyzetben tanároknak, kőműveseknek vagy más munkavállalóknak sem jár ilyen juttatás, Géczi azt állította: a versenyszférában számos helyen létezik a gyászpénzhez hasonló pénzügyi segítség. "Menedzsereknél gyakori, de más munkahelyeken is szokás egy szolidaritási alapból vagy erre megkötött biztosításból segíteni az elhunyt családját" - jelentette ki hozzátéve, hogy "a politikusok helyében nem ijednék meg ettől a javaslattól".

Lassan kezd összeállni a kép, miféle háttérvállalkozásokban érdekelt a jelenlegi kormánypárt. Minden jel arra vall, hogy az MSZP prominensei a temetkezési bizniszben látják a választások utáni privát jövőjüket. Ezen persze nincs mit csodálkoznunk, hiszen a jelenlegi állás szerint töredékére karcsúsodó majdani szocialista frakció nem fog tudni túl sok, az eddigi jóléthez szokott éhes szájat eltartani. Nem is beszélve az önkormányzati szektorban felszabaduló dolgos kezekről, amelyekről ráadásul tudjuk, hogy sokkalta több gyakorlati szakmai tapasztalattal vannak felvértezve, mint a Parlament megélhetési politikusai.

A kegyeleti harács jövőképe mellett szól számos jelentőségteljes egybeesés. Közülük alighanem a legbeszédesebb az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Mesterházy Attila minapi bejelentése, mely szerint szorgalmazza a nyugdíjasok úgynevezett kegyeleti járandóságát, mintegy a temetésük előfinanszírozására. Géczi József Alajos pedig egyenesen a választott tisztségviselők és vezető politikusok számára különítene el pénzalapot, haláluk esetére. 

Akár már most elkezdhetünk nevet keresni a baloldali koporsógyárnak, sírásó szolgáltató káeftének, temetésszervező zártkörűen működő részvéttársaságnak és - hogy ki ne maradjon! - a halottszállító budapesti kegyeleti vállalat Zrt.-nek. Ettől függetlenül azért komolyan érdekelne, hogy vajon miért éppen most találta meg magának ily átéléssel a halálbizniszt az MSZP...

Az MSZP, az SZDSZ és az MDF felelőssége abban áll, "miként tud a maga önfeladása nélkül Orbán Viktorral szemben egy komoly, közös jelöltet állítani. Jelen pillanatban egy ilyen személyt látok, Bokros Lajost". Az ő gazdasági szakértelme, józan, demokrata hozzáállása alkalmassá teszi arra, hogy egyharmad fölötti eredményt elérjen - vélekedett Retkes Attila. (MTI)

Ceterum censeo: "Összeforr, ami egybetartozik"...

A szombatra kitűzött választmányi ülés volt hivatott meghozni az MDF választási felkészülésének végső döntéseit. A decemberben meghirdetett nyitás politikája, a különféle szervezetek, legfőképp az SZDSZ beszervezése azonban az utóbbi hetekben egyre kaotikusabb állapotokat eredményezett a pártban. A 176 egyéni körzet jelöltjeinek véglegesítésére meghirdetett esemény előtt derült ki, hogy a Somogyért döntése miatt Somogy megyében hiányzik a jelöltek nagy része, több megyében és fővárosi kerületben pedig fellázadtak az SZDSZ-szel való szövetség miatt, ezért várhatóan fel fogják oszlatni az alapszervezeteket. (Index.hu)

Gyönyörű történet. Azt eddig is tudtuk, ahogy a "nyitás politikája" gyakorlatilag az SZDSZ maradék romjainak az eltakarítását célozza, hogy ilyeténképpen a két nagy párt útjából jó pár ciklusra előre eltüntesse az útból a potenciális versenytársat. Ez eddig tiszta sor. Politikai gyilkosság, amiben persze egynéhányan asszisztáltak kívülről, és nem csekély mértékben a kinyírt SZDSZ részéről is. De az eddig nem volt teljesen világos, hogy ez sokkal több, mint gyilkosság. Ez egy kiterjesztett öngyilkosság. Olyan, mint amikor a megcsalt férj, mielőtt szájba lövi magát, baltával agyonveri a feleségét, majd kidobja a hetedikről a gyerekét. Az MDF-fel kinyíratják az SZDSZ-t, ám e tettel a Fórum egyúttal önmagát is múlt időbe helyezi.

Most már csak azt szeretném tudni, hogy vajon ki súgta a férj fülébe a hazugságot, ami az gészet elindította. Ki adta a kezébe a pisztolyt? Ki mondta meg neki, hogyan állhat bosszút? És nem utolsósorban, várom a végkifejletet: a kedves papa, miután lemészárolta a családját, végül tényleg szétloccsantja a saját agyvelejét? És egyáltalán: ki a franc mozgatja a háttérből a bábukat: Cui prodest?

"A humort patikamérlegen kell kimérni." Ezt tanultam a hétvégén: a patikamérleget. Mert a humor nagyon kényes műfaj – ha nem a legkényesebb. Roppantmód vigyázni kell minden szóra, "és"-re, "hogy"-ra, pontra és vesszőre, és mindjárt két okból is. Egyfelől ugyanis a legcsekélyebb pontatlansággal, pongyolasággal is agyonüthetjük a poént, másfelől viszont egy ugyanilyen aprócska hibával embereket sérthetünk meg. Sőt, akár ezreket, tízezreket is, az pedig ilyenkor mindegy, hogy másik tízezrek jót röhögnek a dolgon. Mert ha mondjuk a rendőrökön humorkodunk, akkor rögtön megsértődnek a rendőrök, a rendőrfeleségek és a rendőrök barátai meg a szomszédai. Ha a bűnözőkön, akkor jó lesz vigyázni az orvosokkal, nehogy egy viccel megbántsuk őket – hamarosan dolgunk akadhat velük. Ha pedig a postást vesszük a nyelvünkre, akkor biztos, hogy még a képeslapokért is értesítést hagy a postaládában. Ha a feleségeket röhögtetjük ki, abból nekünk lesz bajunk, ha az anyósokat, akkor meg pláne – még rágondolni is rossz. Tán a legkevesebb rossz, ha magunkon viccelődünk – így legfönnebb az ismerőseink néznek hülyének. De a legjobb a patikamérleg! Tessék mondani, ki tud egy jó patikamérleges viccet?  

A fideszes Mádi László nem indulhat a választáson, közölte a Fidesz az Országos Sajtószolgálathoz eljuttatott, Cser-Palkovics András szóvivő által jegyzett közleményben. Az éles reakció előzménye a politikus egy csütörtöki nyilatkozat. „Az ingatlanadót rövid távon el kell felejteni, de kellő előkészítés és a társadalommal folytatott egyeztetés után bevezethető” – mondta az Alkotmánybíróság döntését értékelve a Magyar Ingatlanközvetítők és Értékbecslők Szakmai Szervezete rendezvényén. (Index.hu)

Na végre! Elindult a kampány második szakasza, kezdenek felpörögni az események. Mostan az a rész következik, amikor a pártok nem a másik pártokkal foglalkoznak, hanem saját magukkal. A következő egy-két hétben a Fidesz és az MSZP nem egymást fogja fikázni, nem egymást túllicitálva fog hazudozni orbitális baromságokat, hanem megmutatja az egyszeri magyar választópolgárnak, hogy ők milyen tökös legények, nem beszélnek a levegőbe, bennük aztán meg lehet bízni.

Az ingyenreklámot ezúttal az Országos Sajtószolgálat dobolta ki a világnak: egy vélhetően egyébként is visszavonuló politikust, a Fidesz egyik alapító atyját jól seggberúgta az elnökség, amiért egy egyébiránt régen lerágott csontot fordítva vett a szájába. No lám, ezek a sziklakemény magyar hadfiak még a saját testvérüket is bitó alá küldik, ha a népakarat ellen szól! De, kérdem én: valaki elhiszi ebben az országban, hogy a Fidesz bármelyik politikusa akár egyetlen kósza önálló gondolatnak is szót mer adni a budiajtón kívül? Ne már! Itt felnőtt emberek ülnek...

A nap terhét kedves, ám mindmáig tökéletesen ismeretlen emberek veszik le a vállunkról. Ám ezek a névtelen hősök nem csak nekünk, de úgy tűnik, rengeteg embertársunknak is önzetlenül a segítségére sietnek – egyre többször találkozunk olyan ismerősökkel, akik szinte úsznak a boldogságban, amiért ezt a nehéz és kellemetlen feladatot valakik, kérés nélkül elvégzik helyettük. Mert a levélbontás, bizony, nem a legkellemesebb foglalatosság! Az ember könnyen fölsértheti a kezét, ráadásul ezek a modern borítékok nem nyílnak ki olyan könnyen, mint a régiek. Ám az utóbbi időben új szolgáltatási ágazat vonult a piacra: a levélbontás. Ezentúl nem kell magunknak küszködnünk azokkal a fránya kopertákkal, mert mire kivesszük a levélszekrényünkből, már föl is vannak bontva. És ebben az a legszebb, hogy elsősorban azok a borítékok várnak ránk nyitva, amelyekben még valami jól tapintható tárgy, fénykép, magazin, prospektus vagy épp egy kis reklámajándék is sejthető. Minthogy az ilyesfajta holmikkal jobbadán munkánk leend, mi ezeket nagyon unjuk már, ilyeténképpen csak örülhetünk annak, hogy ezek a jólelkű egyének előre megszabadítottak minket tőlük. Kérésünk mindössze annyi: legalább a magánleveleink bontását hagyják ránk, de ha mégis segíteni akarnak, akkor a borítékot egy kicsit finomabban tessék feltépni. Lehet ezt elegánsan is végezni, kérem!…

A nap adóját saját hatáskörben vetjük ki, szigorúan környezetvédelmi okokból. Azért határoztuk el, mert nem látjuk más módját annak, hogy közvetlen környezetünket megtisztítsuk bizonyos jelenségektől. Mármost magánszemély köztudottan nem adóztathat meg másokat, ezért kénytelenek voltunk kerülő utat találni. Mi is a közvetlen környezetünk? Természetesen a lakásunk, ott viszont mi vagyunk az úr. Pallosjogot nem adományozunk magunknak, de az adóztatás jogát igen. Először is giccsadót vetünk ki, s minthogy családunk azt nem hajlandó leróni, egyszerűen elkobozzuk és megsemmisítjük az ízlésrombolónak minősített tárgyakat. Ennyit a vizuális környezetszennyezésről, és most jön az akusztikai környezetszennyezés. Célunk, hogy a súlyos zajadó kivetésével megszüntessük a nyugalmunkat zavaró hanghatásokat. Ha tehát a házban valaki túlságosan felhangosítja a magnót, azonnal köteles befizetni kincstárunkba a zajadót. Ugyanez vonatkozik a tévére és a rádióra, és éppígy a szomszédunkra is. Az adóhátralékkal terhelt zajkeltő eszközöket pedig a törvény értelmében megsemmisítjük. Az állandóan a kutyájával ordítozó szomszédunkat most lőttük le, de sajnos elfelejtettünk hangtompítót használni. Pénzünk nincs az adóra, ezért hát tudjuk a dolgunkat...  

A nap hasadásából legtöbbször az égvilágon semmi sem látszik. Nem hallható reccsenés, és semmi sem válik ketté, se többfelé, legalábbis semmiféle szemmel érzékelhető dolog. A nap hasadását látni nem lehet – csak érezni, azt viszont nagyon. Most hallottuk a tévében, hogy milyen rettentően kellemetlen ez a jelenség. Egészen pontosan a tudathasadásról van szó, magyarul: a szkizofréniáról – akivel megtörténik a baj, annak számára valósággal kettéhasad a világ.

A betegség tünetei két csoportba oszthatók; vannak ugyebár a „pozitív", és vannak a „negatív" tünetek. Az előbbiek közé tartoznak a hallucinációk, amikor nem létező hangokat hall és úgyszintén nem létező dolgokat lát az ember, és éppígy az úgynevezett téveseszmék, amikor a beteg azt hiszi, hogy, pedig dehogy. Jellemző tünet jelesül az üldöztetési téveseszme, amikor a beteg meg van győződve arról, hogy ellene összeesküvést szőnek megfoghatatlan külső erők, az életére törnek, erővel akarják megváltoztatni a véleményét. A szkizofréniások gyakran „vonatkoztatnak", mindenről, amit csak látnak-hallanak, úgy vélik, róluk szól, s ellenük irányul.

A másik tünetcsoport kevésbé feltűnő, sokan észre se veszik a betegen; ilyen az állandó rosszkedv, az agresszivitás, a magány utáni vágy és az elszakadás a valóságtól, az emberektől, a társadalomtól. Torz kép alakul ki bennük a világról, s őszintén és megingathatatlanul hisznek e fantazmagóriák valóságában. A televízióban megszólaló szakember szerint ez a kór viszonylag gyakori: nagyjából minden századik ember szenved tőle. Senki sem tudja, mitől alakul ki, és gyakorlatilag gyógyíthatatlan. De sebaj! Négyévenként vannak választások, és akkor leválthatjuk őket.  

Több rendőr, alosztályvezető és váltásparancsnok mulasztásának következményeként tudott megszökni a házi őrizetből M. Róbert. Egyesekkel szemben felvetődik a kötelességszegés szolgálatban katonai bűncselekmény gyanúja is. A szökés idején szolgálatban volt járőrök közül többen nem is tudtak arról, hogy nekik ellenőrizniük kellene M. Róbertet. A BKV-sztrájk nyomán kialakult szolgálatszervezési problémák és más leterheltségek miatt vezetőik egyszerűen nem adtak nekik erre vonatkozó parancsot. Így történhetett meg, hogy a rendőrség csak vasárnap este észlelte Magyar eltűnését, noha a férfi – felesége bírósági vallomása szerint – már péntek éjszaka vagy szombat reggel elment otthonról.

A Népszabadság hétfői számában mindemellett az is olvasható, hogy Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány komoly retorziókat helyezett kilátásba azon parancsnokok esetében, akik felelősek a szökésért. Első blikkre akár kifejezetten szimpatikusnak is tűnhet ez a határozott hozzáállás, hiszen persze, itt az ideje, hogy valaki végre rendet tegyen ebben a kuplerájban, amit magyar rendőrségnek neveznek. Ám ha egy cseppet elgondolkodunk a történteken, akkor egyre inkább mocorogni kezd az emberben a kétely.

Nézzük csak, mi történt valójában. A többek között a "fekete sereg" néven elhíresült bűnszervezet létrehozásával és irányításával, valamint emberöléssel vádolt M. Róbert január 16-án reggel eltűnt XIII. kerületi lakásából, ahol házi őrizetben volt, mivel előzőleg már három évet folyamatosan előzetes letartóztatásban töltött, de ügyében még nem született elsőfokú ítélet. Szökését - ami jogilag nem minősül fogolyszökésnek, hiszen nem a hatóság őrizetéből tűnt el - csak másnap este észlelték, a perét tárgyaló bíró pedig további két nappal később értesült róla. Mint utóbb kiderült, a vádlottat 36 órán keresztül az égvilágon senki nem ellenőrizte, noha naponta háromszor be kellett volna csengetnie hozzá egy járőrnek, a bíróságon meg két teljes napig bolyongott a nemzetközi elfogatóparancsot kérő okirat, mert véletlenül rosszul címezték meg.

Véletlenek összjátéka. És persze vétkes mulasztásoké is egyben, hiszen nyilván az egész mögött hibák sorozatának kell állnia. Vagy mégsem? Mert van itten még egy véletlen: jelesül az, hogy M. Róbertnek éppen akkor jutott eszébe lelépni, amikor e véletlenek sorozata elkezdődött. Nyilván semmit sem tudott a sors készülő drámájáról, mert hát honnan is tudhatott volna róla. Véletlenül pont a legjobbkor - mármint az ő szemszögéből, természetesen - egyszeribe' kipattant a fejéből a gondolat: Most szépen elmegyek innen. És láss csudát, ettől a perctől kezdve lényegében három teljes napja volt arra, hogy letiplizzen. A kutya nem kereste. Ha szembejön vele egy rendőr, tán még meg is süvegeli. Márpedig három nap alatt ezt az országot gyalog is el lehet hagyni, nemzetközi elfogatóparancs híján meg akár a saját útlevelével is oda ment a világban, ahová akart.

Véletlenek összjátéka lenne? Bizonyosan, másképp nem történhetett. Eszünkbe sem jut mást feltételezni, mert az olyan rémisztő lenne, hogy belegondolni is borzasztó. Hanem viszont, ezek a véletlenek nagyon különösek. Ezeket hívta Carl Gustav Jung jelentőségteljes véletleneknek. Nevezzük mi is annak. Ám meglehet, sokkal több ez véletlennél! Mert ez a sorozat valóságos csoda, a szó valódi értelmében. Keressék hát meg a legfőbb felelőst, és állítsák őt a világ színe elé. De ne büntesse meg őt Tóth Gábor, könyörögve kérem! Avassa inkább szentté, hisz ily csodát csak egy szent képes tenni.

Hétfőn hajnalban mínusz 13 fokot mértek Budapesten.

Legalább biztos, hogy ma egész nap jó kedvem lesz. Reggel ráfagyott a mosoly az arcomra.

Három európait és négy ázsiait vettek őrizetbe a rendőrök Abu-Dzabiban, közölte szombaton a WAM állami hírügynökség. A hét gyanúsított 7,2 milliárd eurót akart kicsalni hamis papírokkal az Egyesült Arab Emírségek központi bankjától. A csalók bemutattak egy európai kereskedelmi bank fejlécével ellátott dokumentumot, amely szerint az emirátusok központi bankja 7,2 milliárd euróval tartozik a csoport vezetőjének, illetve annak családjának. Rövid átvizsgálás után kiderült, hogy a dokumentum hamis, ezért a hét embert őrizetbe vették, mondta a helyi rendőrfőnök. (Független Hírügynökség)

Őszintén szólva nem igazán értem, miért olyan nagy dolog ez, hogy egyszeribe' a lapok címoldalára került a hír. 7,2 milliárd euró, az annyi, mint nagyjából 1940 milliárd forint. Hogyha a 2005-ben meghirdetett fejlesztési program 8000 milliárd forintját vesszük, és ha tudjuk, hogy Magyarországon minden, állami beruházásra fordított eurocent egyharmada korupcióra, azaz alvállalkozók alvállalkozóinak a kifizetésére fordítódik, akkor ezt a majd' kétezer milliárdot mi simán überoljuk. A különbség annyi, hogy nálunk e ténykedés túljutott a kísérlet szakaszán. És persze mi is pontosan ismerjük a bandát is, amely éppen az ilyesfajta lehúzásokra szakosodott, csak éppen nálunk soha az életben nem vonja őket felelősségre senki (arcképes tablójuk itt: http://www.meh.hu/kormany/kormtag. Ez a tabló az idén áprilisban alapjaiban megújul - a tevékenység zavartalanul folyik tovább...

Nemcsak a tudományt, de alighanem az egész modern gondolkodásunkat alapjaiban rázhatja meg az a nemrégiben kiszivárgott hír, amely szerint állítólag megtalálták Charles Darwin mind ez idáig ismeretlen művét. Az értekezés címe: A nő származása és a nemi kiválogatódás összefüggése…

A szenzáció akkor pattant ki, amikor egy magát megnevezni nem kívánó személy a londoni Sotheby’s aukciósháznál árverésre bocsátotta Dartmoor (Devonshire grófság ­– Anglia) 1932-es kiadású telefonkönyvét. A brit szakértők a licit megkezdése előtt a szokásos gonddal vizsgálták meg a kiadványt, s ekkor derült ki, hogy azt egy hatvan évvel korábban keletkezett kézirat lapjaira nyomták. Az ibolyántúli fényben aztán láthatóvá vált az eredeti szöveg, amelyet a devoni telefon-előfizetők adatai mögé rejtettek.

Az összesen mintegy háromszáz lapos kötetnek nagyjából a négyötödét a jegyzék használati utasítása tölti be – a többit pedig mellesleg a Királyi Posta üzletszabályzata –, ezért nem csoda, hogy évtizedeken át senkinek sem szúrtak szemet a paragrafusok és telefonszámok mögül itt-ott kikandikáló réges-régi betűk. A zavart az is tetézhette, hogy a harmincas években, a dartmoori körzetben összesen három lakos rendelkezett telefonnal. S minthogy a szóban forgó előfizetők – a katolikus nőegylet társelnöke, a helyi protestáns tiszteletes és a brit gyarmati hadsereg párszi vallásra áttért nyugalmazott ezredese – Hódító Vilmos partraszállása óta nem álltak beszélő viszonyban egymással, ezért a könyvritkaságnak kétségkívül a londoni szakértők voltak az első olvasói.

A tudós könyvészek az első pillanattól sejtették, hogy a rejtélyes iratnak valami köze lehet Darwin ismert alapművéhez, „Az ember származásá”-hoz. Habár a szakértőknek kékeslila dunsztjuk sem volt a biológiáról, az evolúciós elmélet szakkifejezéseiből meg aztán végképp egy kukkot sem értettek, mégis érezték, hogy valami nagy titok lappanghat a mű körül. S ahogy egyre inkább elmerültek a hosszú évtizedek során szépia-barnává fakult míves, kalligrafikus betűk tengerében, lassacskán világossá vált, hogy mi ez a titok: kiderült, hogy a kezükben tartott mű valójában nem más, mint „Az ember származása” mindeddig ismeretlen harmadik és negyedik fejezete.

A derék férfiak roppant zavarba jöttek. Csak törték a fejüket folyvást, s amikor ettől sem jutottak előbbre, elkezdték egymás fejét törni, míg végül egyikük, némileg kábán a sok kölcsönös fejtöréstől, előrukkolt az egyetlen lehetséges megoldással. Hát persze! Egészen eddig a percig tökéletesen félreértettük Darwint. „Az ember származása” a valóságban „A férfi származása”, s az eredeti címében – The descent of man – az angol „man” szó nem „ember”, hanem „férfi” értelemben használatos! A jelek szerint tehát Darwin a hatalmas, összesen négy kötetes művének mindössze az első felét hozta nyilvánosságra, míg a másik fele, „A nő származása” hatvan évig a kiadatlan művek poklában porosodott.

A tudós könyvszakértők örömükben hurrát kiáltottak, bevettek egy-egy Aszpirint, bekötözték a kölcsönös fejtörés okozta sebeiket, s gyorsan megírták a jelentésüket. Ebben sok egyéb mellett rögzítették, hogy úgy tűnik, a jó öreg pápaszemes Charles apó a Férfit és a Nőt külön-külön végbement és gyökeresen különböző törzsfejlődési folyamat eredményének tartja. A Férfi – amint ezt eddig is gyanítottuk – valószínűleg tényleg egy amolyan majomszerű lény kései ivadéka, ám a Nő ősei egészen a dinoszauruszokig nyomon követhetők, „különös figyelemmel a heves vérmérsékletű szárazföldi sárkánygyíkokra”. Utóbbi elméletét Darwin számos, nehezen cáfolható bizonyítékkal támasztotta alá. Jelesül azzal, hogy a Nő – „köszönhetően sokkalta ősibb múltra visszatekintő fejlődéstörténetének és eredendően uralkodó hajlamának” – még a XIX. század szembeszökően férfiközpontú világában is megőrizte százmillió éves hatalmát a Férfi felett. A nagy tudós ugyanakkor elméletében újabb bizonyságát látta annak a régi tételnek, hogy a nagyobb veszélyek elkerülése érdekében jobb, ha a Nő legföljebb a hímzés és a konyhai segédmunka fortélyait sajátítja el. Sokak úgy vélik, ezért tanultak meg a Nők oly szerfölött kiválóan hímezni-hámozni.

A kutatóknak most már csak azt kellett eldönteniük, hogy vajon miért maradt titokban ez a korszakos jelentőségű mű. Végül aztán – nehogy megint gondolkodniuk kelljen, mert azt már nem fizette volna a társadalombiztosító – közfelkiáltással a Szváziföldi Kanáritenyésztők Szövetségére fogták az ügy eltussolását. A kötetet besorolták a 2039. június 31-i árverés katalógusába, s már ott se voltak, hisz az egyik elnökségi tagnak a gyerekért kellett sietni az óvodába, a másiknak a közértbe vásárolni, akinek pedig nem, az a feleségéért rohant a fittnesz-szalonba.

A könyv utolsó lapját már senki sem olvasta el. Talán csak maga Darwin. Azon ugyanis ez állt, csinos kis kerek betűkkel odafirkantva: „Charles! Ha ezt a könyvet ki mered adni, elválok tőled!!!”

A Bristoli Egyetem régészei megtalálták a neandervölgyi kozmetikumait. Jelenleg szigorú őrizet alatt vizsgálják az értékes leletet.
(MTI)

Pedig a kedves mama hogy örülne neki...!

Megszűnik az ingyenes utalás az OTP Bank összes számlacsomagjánál – legalábbis ez derül ki a bank hirdetményéből. Ahogy több olvasónk is jelezte, nehéz lenne legalábbis mást kiolvasni egy olyan táblázatból, amiben egy adott szolgáltatás mellett az szerepel: ára X forint, február 28-ig díjmentes. (Index.hu)

Micsoda? Hogy csak márciustól kell érte fizetni? Akkor engem nagyon átvertek! Tőlem tegnap 19 870 forintot kértek, amikor átutaltam a telefonszámlámat...

Megállapodott a BKV menedzsmentjével a cég 26 szakszervezete kedd késő este a kollektív szerződésről (ksz), és a korábban munkabeszüntetést hirdető szakszervezetek visszavonták a sztrájkbejelentést. Nemes Gábor, a BKV sztrájkbizottságának szóvivője az aláírást követően elmondta: miután megegyezés született, a sztrájkbizottság visszavonta a sztrájkbejelentést, amelyet a vasárnapi megállapodás aláírásakor csak felfüggesztettek. A szóvivő sikeresnek és eredményesnek ítélte a sztrájkot, mivel megőrizték a korábbi kollektív szerződésben szereplő szociális juttatásokat. Ez minden idők legküzdelmesebb ksz-tárgyalássorozata, a szerződés pedig határozatlan időre szól, tehát azt feltételezi, hogy nem lesznek újabb konfliktusok - mondta Nemes Gábor. (hvg.hu)

A több mint egy hétig tartó, szinte folyamatos tárgyalásokban a felek annyira elfáradtak, hogy mindenki elment szabadságra. Holnaptól két hétig egyetlen BKV-járat sem közlekedik.

Szenzáció! Sophie Monk angol-ausztrál színésznőt, a Távkapcs és a Dave Movie sztárját először fotózták bugyi nélkül!
(Pink.hu/Perezhilton.com)

Legnagyobb sajnálatunkra nadrág azonban volt rajta...

A nap zavara

A nap zavarában éppen most vagyok. Itt áll előttem ez a pasas, és képtelen vagyok a szemébe nézni. Csak egy-egy rövid pillanatra vetem rá a pillantásomat – borzasztóan kínos helyzet. Tegnap egyik kedves ismerősöm ajánlotta figyelmembe a fickót, ő mondta, hogy ha nincs ellenemre, akkor bejönne hozzám egy írásával. Bélának hívják, és különös ismertetőjele, hogy az egyik szeme üvegből van. Most itt áll előttem az illető, bőszen magyaráz valamit, de nem tudok figyelni rá. Melyik szeme üveg? Ez a fazon olyan kancsal, hogy beleszédülök, ahogy ránézek - a kaméleon ehhez képest szuperszonikus vadászpilóta. Csak mondja, mondja a szöveget, a fene figyel rá, én pedig két kézzel kapaszkodom az íróasztalba, nehogy hanyatt essek a két, végtelenbe tartó szemtengely látványától. De melyik szeme üveg? A bal? Az most éppen a Sas-hegyi sziklaormot látja, ha lát valamit egyáltalán, a másik pedig valahol a pestlőrinci víztorony környékén járhat... Micsoda vizenyős tekintet! Mint egy koala mackó. Ekkor a pasas kezet nyújt: „Illene bemutatkoznom: Géza vagyok” – mondja a könyvespolcnak. Géza? Hát nem Béla? Akkor ennek az alaknak mind a két szeme üveg... 

Eltűnt a címlapokról, na de a Bors előszedte, így ismét hallhatunk Gregor Bernadettről. A hírek szerint a színház és a család leköti minden idejét. A rivaldafény megszűnése viszont minden bizonnyal zavarja a színésznőt, a riporter kérdésére ugyanis, miszerint a negyedik ikszben járva megvállna-e újra a ruhájától, igennel válaszolt. "Ha vállalható lesz a testem, miért ne? Jól éreztem magam a fotózásokon, és szerintem szép képek születtek" - nyilatkozta a lapnak. Hozzátette, hogy a plasztikai sebészettől idegenkedik, a botoxkezelés pedig inkább ront a legtöbb nő kinézetén, mint javít. (Velvet.hu)

Ezért aztán, legnagyobb sajnálatunkra, soha többé nem gyönyörködhetünk Berni mezítelen testében. A jelek szerint a megélhetési celebek világába visszavágyó színésznő ugyanis soha nem lesz megint elégedett a testével. Hiszen kizárólag általa nem kedvelt plasztikai sebészeti módszerekkel lehetne eltávolítani róla azoknak a beavatkozásoknak a nyomait, amelyek az általa nem kedvelt plasztikai sebészeti beavatkozások révén jöttek létre. Jó hír viszont, hogy a botox-kezelések okozta lárvaarc idővel magától eltűnik...

"Megmentjük az országot! A Jobbik készen áll Magyarország kormányzására" - jelentette ki Vona Gábor, a Jobbik elnöke a párt kampánynyitó rendezvényén szombaton Budapesten. (Index.hu)

Mások abban reménykednek, hogy a választók is készen állnak arra, hogy megmentsék az országot a Jobbiktól.

Baj van Hajdú Péterék szexuális életével! Lassan teljesen kiszorul a szex Hajdú Péterék hálószobájából. A műsorvezető és felesége élő adásban összeszólalkozott a Mokkában, a nézeteltérés oka, hogy kislányuk, Noémi velük alszik egy ágyban, és emiatt nem tudnak összebújni esténként. (Bors)

Ez a hír január 13-án jelent meg a Bors címlapján - azóta semmi. Hallgat a média Hajdú Péterről! Nyomasztó ez a csend. Sőt, már-már ijesztő. Mi lehet Hajdú Péterrel? Miért vonult ily drámai módon a háttérbe? Mi lehet az oka annak, hogy három teljes napig egyetlen bulvárlapban sem jelent meg egyetlen árva mínuszos hírecske, sem róla, sem Sarka Katáról, sem az éppen aktuális fanszőrzet-fazonjukról, de még Noémi kakijának szagáról sem? Ma is csak Kiszel Tünci hisztizik egyet miatta...

Az nem lehet, hogy semmi nem történt Hajdú Péterrel! Olyan nincs. Semmi csőrepedés, semmi hátviszketés? Ezen a héten még csak fel sem fázott? Nem csíp, ha pisil? Mi van veled, Hajdú Péter?!

Vagy lehet, hogy mégis rendbejött a szexuális életük Sarka Katával?... Talán mindenkinek jobb lenne, ha így lenne, és ezentúl egymással foglalkoznának. Csak, könyörgöm, el ne mondják senkinek!!!

(Fotó: Isza Ferenc, CKM/Bors)

Ötödik napja folytatódik a BKV-sztrájk.

Budapesti Közrekedési Vállalat.

A BKV 26 szakszervezete közül 14 (a taglétszám 58 százaléka) lépett sztrájkba kedden nulla órakor, a munkabeszüntetés azóta is tart. Az érdekképviseletek nem fogadják el a BKV menedzsmentjének ajánlatát. A cég vezetése megszüntetné az év végi 45 ezer forintos "pulykapénzt", vagyis vásárlási utalványt,  3 százalékról 1 százalékra csökkentené a nyugdíj- és egészségügyi pénztárba utalt összeget, s cserébe csupán annyit ajánl, hogy 6 ezer forintról 8 ezerre emeli a havi étkezési utalványok összegét. A fejenként - különböző tételekből összeállva - 16-20 ezer forintra rúgó jövedelemcsökkenést a szakszervezetek nem fogadják el. (hvg.hu)

Volt ennek a mostani békávé-sztrájknak egy pillanata, amikor arra gondoltam: jól van, csak vágják pofán ezt a sok ingyenélő megélhetési kádert, hadd legyen balhé, jó nagy, talán néhányan elgondolkodnak, hogy lehet-e milliárdokat mutyizni az én és a többi jómagyarpógár zsebéből. Ezt gondoltam kedden reggel. Aztán bejöttem dolgozni, itt ültem ugyanennél az íróasztalnál, és vártam, hogy beérjenek a kollégák. Én közel lakom, gyalog tíz perc, busszal húsz, úgyhogy engem nem érintett a fővárosi közlekedési dolgozók érdekérvényesítési akciója. De a mi kis csapatunkban van, aki Fótról jár be, a másik az Erzsébetváros túlsó sarkáról, a harmadik Rákosmiatyánkról - nem folytatom. Ja, igen: Budára. És ezek az emberek bejöttek dolgozni, az is, akinek nincs kocsija. Beértek, amikor sikerült, de jöttek. És ezeknek az embereknek soha nem is volt "pulykapénzük", és egytől egyig tudomásul vették, hogy most nehéz idők vannak, csinálják a dolgukat, és punktum. Örülnek, hogy van munkahelyük, és boldogok, ha megkapják a fizetésüket.

És akkor is bejönnek dolgozni pulykapénz meg étkezési hozzájárulás nélkül, amikor a békávésok belefosnak a ventilátorba.

A békávésoknak valamit észre kellene venniük: ebben a rohadt országban rajtuk kívül hatmillió munkavállalónak lett szarabb az élete. Közülük egymilliónak egyáltalán nincs munkája. És pulykapénz nélkül is mind kurva boldog lenne, ha mehetne buszt vagy villamost vezetni a BKV-hoz. Tessék elmenni egy magántulajdonú céghez dolgozni, és tessék kipróbálni, milyen az, amikor nem azon gondolkodunk, hogyan szívassuk meg a tulajdonost, hanem azon, mitől mehetne jobban a cég, mert mi is abból kapjuk a kenyerünket. Azt mondják erre, ők pontosan ezt akarják. Lószart akarják ezt! Pénzt akarnak, és mivel egy romokban heverő, rosszul működő önkormányzati cégnél dolgoznak, ahol az összes vezetőről pontosan tudják, hogy miben sárosak, ezért tudnak zsarolni. Zsarolnak hát. És szétszívatják a várost, és pont leszarják a többi munkavállalót, akik pedig akarnak dolgozni, csak miattuk, az önző hisztijük miatt nem tudnak. Azt is mondják, a többi munkavállalóért is sztrájkolnak. Anyádat! Értem ne sztrájkolj, hanem végezd el a munkádat rendesen!

Prof. Dr. Réthy László m. n. muz. h. igazgatót, az MTA levelező tagját idézem:

"Basszák meg az urak a sarkantyújukat!" És persze: "Hivatalos tisztelettel lófasz a seggükbe..."