A nap adóját saját hatáskörben vetjük ki, szigorúan környezetvédelmi okokból. Azért határoztuk el, mert nem látjuk más módját annak, hogy közvetlen környezetünket megtisztítsuk bizonyos jelenségektől. Mármost magánszemély köztudottan nem adóztathat meg másokat, ezért kénytelenek voltunk kerülő utat találni. Mi is a közvetlen környezetünk? Természetesen a lakásunk, ott viszont mi vagyunk az úr. Pallosjogot nem adományozunk magunknak, de az adóztatás jogát igen. Először is giccsadót vetünk ki, s minthogy családunk azt nem hajlandó leróni, egyszerűen elkobozzuk és megsemmisítjük az ízlésrombolónak minősített tárgyakat. Ennyit a vizuális környezetszennyezésről, és most jön az akusztikai környezetszennyezés. Célunk, hogy a súlyos zajadó kivetésével megszüntessük a nyugalmunkat zavaró hanghatásokat. Ha tehát a házban valaki túlságosan felhangosítja a magnót, azonnal köteles befizetni kincstárunkba a zajadót. Ugyanez vonatkozik a tévére és a rádióra, és éppígy a szomszédunkra is. Az adóhátralékkal terhelt zajkeltő eszközöket pedig a törvény értelmében megsemmisítjük. Az állandóan a kutyájával ordítozó szomszédunkat most lőttük le, de sajnos elfelejtettünk hangtompítót használni. Pénzünk nincs az adóra, ezért hát tudjuk a dolgunkat...