A BKV 26 szakszervezete közül 14 (a taglétszám 58 százaléka) lépett sztrájkba kedden nulla órakor, a munkabeszüntetés azóta is tart. Az érdekképviseletek nem fogadják el a BKV menedzsmentjének ajánlatát. A cég vezetése megszüntetné az év végi 45 ezer forintos "pulykapénzt", vagyis vásárlási utalványt,  3 százalékról 1 százalékra csökkentené a nyugdíj- és egészségügyi pénztárba utalt összeget, s cserébe csupán annyit ajánl, hogy 6 ezer forintról 8 ezerre emeli a havi étkezési utalványok összegét. A fejenként - különböző tételekből összeállva - 16-20 ezer forintra rúgó jövedelemcsökkenést a szakszervezetek nem fogadják el. (hvg.hu)

Volt ennek a mostani békávé-sztrájknak egy pillanata, amikor arra gondoltam: jól van, csak vágják pofán ezt a sok ingyenélő megélhetési kádert, hadd legyen balhé, jó nagy, talán néhányan elgondolkodnak, hogy lehet-e milliárdokat mutyizni az én és a többi jómagyarpógár zsebéből. Ezt gondoltam kedden reggel. Aztán bejöttem dolgozni, itt ültem ugyanennél az íróasztalnál, és vártam, hogy beérjenek a kollégák. Én közel lakom, gyalog tíz perc, busszal húsz, úgyhogy engem nem érintett a fővárosi közlekedési dolgozók érdekérvényesítési akciója. De a mi kis csapatunkban van, aki Fótról jár be, a másik az Erzsébetváros túlsó sarkáról, a harmadik Rákosmiatyánkról - nem folytatom. Ja, igen: Budára. És ezek az emberek bejöttek dolgozni, az is, akinek nincs kocsija. Beértek, amikor sikerült, de jöttek. És ezeknek az embereknek soha nem is volt "pulykapénzük", és egytől egyig tudomásul vették, hogy most nehéz idők vannak, csinálják a dolgukat, és punktum. Örülnek, hogy van munkahelyük, és boldogok, ha megkapják a fizetésüket.

És akkor is bejönnek dolgozni pulykapénz meg étkezési hozzájárulás nélkül, amikor a békávésok belefosnak a ventilátorba.

A békávésoknak valamit észre kellene venniük: ebben a rohadt országban rajtuk kívül hatmillió munkavállalónak lett szarabb az élete. Közülük egymilliónak egyáltalán nincs munkája. És pulykapénz nélkül is mind kurva boldog lenne, ha mehetne buszt vagy villamost vezetni a BKV-hoz. Tessék elmenni egy magántulajdonú céghez dolgozni, és tessék kipróbálni, milyen az, amikor nem azon gondolkodunk, hogyan szívassuk meg a tulajdonost, hanem azon, mitől mehetne jobban a cég, mert mi is abból kapjuk a kenyerünket. Azt mondják erre, ők pontosan ezt akarják. Lószart akarják ezt! Pénzt akarnak, és mivel egy romokban heverő, rosszul működő önkormányzati cégnél dolgoznak, ahol az összes vezetőről pontosan tudják, hogy miben sárosak, ezért tudnak zsarolni. Zsarolnak hát. És szétszívatják a várost, és pont leszarják a többi munkavállalót, akik pedig akarnak dolgozni, csak miattuk, az önző hisztijük miatt nem tudnak. Azt is mondják, a többi munkavállalóért is sztrájkolnak. Anyádat! Értem ne sztrájkolj, hanem végezd el a munkádat rendesen!

Prof. Dr. Réthy László m. n. muz. h. igazgatót, az MTA levelező tagját idézem:

"Basszák meg az urak a sarkantyújukat!" És persze: "Hivatalos tisztelettel lófasz a seggükbe..."