A nap zavara
A nap zavarában éppen most vagyok. Itt áll előttem ez a pasas, és képtelen vagyok a szemébe nézni. Csak egy-egy rövid pillanatra vetem rá a pillantásomat – borzasztóan kínos helyzet. Tegnap egyik kedves ismerősöm ajánlotta figyelmembe a fickót, ő mondta, hogy ha nincs ellenemre, akkor bejönne hozzám egy írásával. Bélának hívják, és különös ismertetőjele, hogy az egyik szeme üvegből van. Most itt áll előttem az illető, bőszen magyaráz valamit, de nem tudok figyelni rá. Melyik szeme üveg? Ez a fazon olyan kancsal, hogy beleszédülök, ahogy ránézek - a kaméleon ehhez képest szuperszonikus vadászpilóta. Csak mondja, mondja a szöveget, a fene figyel rá, én pedig két kézzel kapaszkodom az íróasztalba, nehogy hanyatt essek a két, végtelenbe tartó szemtengely látványától. De melyik szeme üveg? A bal? Az most éppen a Sas-hegyi sziklaormot látja, ha lát valamit egyáltalán, a másik pedig valahol a pestlőrinci víztorony környékén járhat... Micsoda vizenyős tekintet! Mint egy koala mackó. Ekkor a pasas kezet nyújt: „Illene bemutatkoznom: Géza vagyok” – mondja a könyvespolcnak. Géza? Hát nem Béla? Akkor ennek az alaknak mind a két szeme üveg...
Utolsó kommentek