A nap izéje

Sokan sokféleképpen elemezték már köztársasági elnökünk újévi beszédét – be kell látni, ez a verbális ámokfutás a statisztikai megközelítések kimeríthetetlen tárházának kínálja fel magát. Ezúttal azonban nem ássuk magunkat túlságosan mélyre az elemzési metódusok feneketlen vakondlabirintusaiba: a kincset mindjárt a felszínen megleljük.

Vegyük elő újra a rongyosra olvasott szöveget, és rendezzük felhőbe a Magyar Köztársaság első polgára által oly sokat kritizált rendbe szedett szavakat. Azaz, nézzük meg, hogy a Sándor-palotában tett éjféli tárlatvezetése során mely szavakat hányszor méltóztatott kiejteni a szájával dr. Schmitt Pál. Az eredményből az ugyan nem derül ki, hogy mennyi sound bite található a szövegben, mégis érdemes számba venni, hogy – az összesen 450-ből – melyik volt a negyvenöt leggyakoribb szó.

Önjelölt és profi pszichológusok, előre! Klikk a képre, utána a kurzor megmutatja az egyes szavak előfordulási gyakoriságát!

Forrás: SocialTimes.hu

Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő szerint a médiatörvény "ízig-vérig európai jogszabály", legfontosabb pontjai mind megtalálhatók más európai uniós tagállamok médiatörvényeiben. 

Ennek az építménynek minden egyes kövét a Chartres-i katedrális elemeiről másolták.

Azért nem ugyanaz...

Újabb rejtett akna bukkant fel a médiaszabályozásban. Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság fideszes Médiatanácsának fideszes tagja egy mai háttérműsorban megpedzette, hogy a tekintetes hivatal júliusban fogja eldönteni, kell-e, s ha igen, melyik blogokat kell majd mégiscsak regisztrálni. Erre ugyanis a törvény módot ad, habár a magyar Külügyminisztérium korábban arról biztosította a külföldi okvetetlenkedőket, hogy semmiképpen sem kell majd nyilvántartásba venni eme internetes produktumokat.

Hazudtak, na és? Volt már ilyen máskor is, és biztosan nem ez volt az utolsó. De semmi gond, a törvény eleve úgy van megalkotva, hogy e kérdésben június 30-ig kell dönteni. Akkor szépen leadjuk a magyar EU-elnökséget, és szabad a pálya. Akkor már ki nem szarja le, hogy mi történik Magyarországon?

Addig is, kéretik kellő éberséget tanúsítani állampártunkkal szemben!

Jómagam nem vagyok jogász, de talán akad néhány jogtudor ebben az országban, aki áldoz naponta egy-két órát arra, hogy betűről betűre átböngészi az év végén rohamtempóban elfogadott összes törvényt és más jogszabályt. Amiként ugyanis az egészségügyi törvényben rejtették el azt a passzust, amelyre hivatkozva seggbe lehetett rúgni a Költségvetési Tanács elnökét, bízvást meglehet, hogy ilyen "csontváz-paragrafusok" másutt is el vannak ásva. Nézzük végig hát nagyítóval az összeset, nehogy utóbb érjen meglepetés!

A médiatörvény a gumicsont, s amíg a hazai és nemzetközi sajtó és blogszféra azt csócsálja, simán átvernek megint. Ebben ugyanis vérprofi pártunk és kormányunk.

Lehet, hogy mégis forradalom kezdődött tavaly áprilisban? Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Fidesz, ha nem is fegyverrel, de mégiscsak gyökeresen felforgatja Magyarország nagy nehezen kivívott többpárti demokratikus társadalmi berendezkedését. Ha viszont a "fülkeforradalom" tényleg az volt, amit Orbán és társai sulykolnak a gyanútlan magyar nemzetbe, akkor vajon nem inkább ellenforradalomról kell-e beszélnünk?

A Fidesz tavaly áprilisban építette be a kommunikációjába a "fülkeforradalom" kifejezést. A mantrát oly sikerrel alkalmazta, hogy ma már nem is kell kimondani, mégis az összes jobboldali lelkületű honpolgár pontosan "tudja", mi zajlott le az urnák felett. Most ne firtassuk, történt-e forradalom egyáltalán, vagy csak a szokásos fideszes demagógiáról van-e szó, figyelmünket fordítsuk a forradalom–ellenforradalom szópár jelentéstartalmára. Forradalom:
1. Politika, történelem: Általában fegyveres eszközökkel történő hatalomátvétel, amelynek során a politikai-gazdasági hatalomból kiszorított társadalmi csoportok vagy osztályok megszerzik az irányítás kulcspozícióit.
2. Átvitt értelemben: Teljes változás, egy adott területen, tudományban végbemenő gyökeres átalakulás, fordulat.

Ellenforradalom:
Egy forradalom törekvéseinek meghiúsítása végett keletkezett forradalom.

(Forrás: WikiSzótár.hu)

Ha elfogadjuk a Fidesz politikai szóhasználatát, akkor bízvást forradalomnak nevezhetjük azt is, ami Magyarországon 1989–1990-ben lezajlott. Ez esetben viszont minek nevezzük azt az egyre inkább "forradalminak" tűnő változássorozatot, ami napjainkban a magyar demokráciában, illetve az ellen zajlik? Akkor végül is áprilisban forradalom volt, vagy nem? Vagy ha az volt, akkor nem az volt? Vagy mivé lett...?

A kormánypártok, s különösen a Fidesz professzionális kommunikációját ismerve okkal vártuk, hogy az első magyar soros EU-elnökség fél évének kezdetét a szokásos módon, grandiózus pártesemény formájában ünnepli meg a miniszterelnök. Várható volt, hogy a hagyományos szilveszteri elnöki köszöntőhöz hasonló miniszterelnöki üzenetet tesz közzé a kormány kommunikációs csapata is, természetesen Orbán Viktorral, aki az elkövetkezendő fél évben Európa egyik vezető politikusa lesz. Hasonlóképpen elvárható lett volna, hogy az új év első napjaiban hivatalosan megjelenik a nyilvánosság előtt, politikusokkal találkozik, sőt, akár Brüsszelben is tiszteletét teszi, de legalábbis személyes megjelenésével előkészíti a közvéleményt a január 6-ikai hivatalos magyar elnökségi beiktatásra.

Ehelyett mindössze egy rövid hírecskéből tudhattuk meg: Orbán Viktor családjával szilveszterezett, Ausztriában. Síelgetett, pihent, miegymás. Végtére is, megérdemli. A saját honlapján az utolsó bejegyzés december 23-i keltezésű – azóta se egy BÚÉK, se egy éljen az EU-elnökség... A TV2 Napló című műsora vasárnap mindenesetre a miniszterelnök segítségére sietett, és – mintha aktuális anyagról lenne szó – bemutatta az Orbán Viktor korábbi brüsszeli látogatásakor készült riportot. Imigyen mégiscsak láthattuk őt ezekben a mozgalmas napokban.

Mégis itt motoz a kérdés: Hol van, s hol volt Orbán Viktor, amikor zengett az ég? És miért tűnt el napokra a nyilvánosság elől? Éppen most...

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság lelki biztonságunk felett őrködő éber tekintetének fókuszában ezúton szeretném a tőlem telhető legnagyobb tisztelettel köszönteni az újév alkalmából Orbán Viktor miniszterelnök urat.

Tisztelt Miniszterelnök Úr, Kedves Viktor!

Először is hadd fejezzem ki őszinte jókívánságaimat 2011. január elsején: remélem, azt kapod az új esztendőtől, amit megérdemelsz. Barátilag mondom ezt, és azért ily bizalmas hangnemben, mert húsz éve még tegeződtünk, és azóta egyszer sem mondtad, hogy inkább magázódnunk kéne – habár igaz, a politika és a szervezett bűnözés összefonódását taglaló, A maffia Magyarországon című könyvem megjelenése óta nem találkoztunk.

Kedves Viktor, újév alkalmából szeretném megköszönni Neked, hogy átvezetted Magyarországot oda, ahová most tartozik. Igaz, Európában jól éreztük magunkat, de tökéletesen igazad van abban, hogy hazánkat ott kell látnia a világnak, amely helyet a saját erőfeszítései révén vívott ki magának.

Köszönöm, hogy segítettél nekem, és velem együtt sok millió – és egyre több! – választópolgárnak értékelni a szabadságot. Köszönöm, hogy megmutattad nekünk, mi a különbség a hatalmi gőg, az autoriter hatalom és a politikai alázat között. Köszönöm Neked, hogy megtanítottál engem, minket arra, hogy egyetlen szempillantás alatt felismerjük, mi a hazugság, s mi az igazság, mi a politikai öncél vezette mellébeszélés és mi az őszinte szó, mi a demagóg handabanda és mi a helyzetelemzés.

Köszönjük Neked, hogy megtanítottál minket újra tisztelni a sajtószabadságot. Ezt az elemi demokratikus értéket már-már elfelejtettük, hiszen immár két évtized óta soha nem kellett megküzdenünk érte, márpedig egy demokratikus vívmányt igazán csak akkor értékeli a társadalom, ha azt harccal vívta ki magának. Külön köszönet Szalai Annamáriáért, aki az elkövetkezendő években biztosan sok vidám percet csempész majd a szürke, munkás hétköznapjainkba.

De mindenekelőtt szeretném megköszönni Neked azt, hogy újra megtanítottad nekünk, mi is az: demokrácia!

Kívánok Neked sok erőt és kitartást az Európai Unió magyar elnökségének előttünk álló fél évéhez. Hatalmas erőfeszítések állnak előtted, ami viszont biztosan könnyebben fog menni úgy, hogy ezekben a kemény hónapokban szerencsére egész Európa arcát vidám mosoly önti el, ha Magyarországra gondol.

Hajrá Magyarország, hajrá Viktor!

Van még néhány óránk az új médiatörvény hatályba lépéséig, használjuk hát ki az időt, amíg még szabad a véleménynyilvánítás. Éjfél után egy perccel átveszi a hatalmat a vélemény felett a Szalai Annamária vezette, önmagát nemzetinek nevező médiahatóság, amely elnöke és vezető testületének összes tagja fideszes pártkatona. Szóval, akkor most jól megmondjuk!

Nézzük csak.

A médiatörvény szerint büntetendő minden olyan sajtóbeli megnyilvánulás, mely „alkalmas személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére”. [Smtv. 17. § (2)].

Személyes véleményem szerint Orbán Viktor egy marha. Szíjjártó Péter szerintem direkt hülyén néz ki, önmaga karikatúrája, ami rossz hír a parodistáknak, mert egy ilyen figurát nem kihívás parodizálni. Nem így Schmitt Pál, akit Orbán pulikutyájaként tudok elképzelni, ottan lihegvén a néptribun lába mellett, s figyelvén parancsait, no meg a nyálas teniszlabdát, amit majd vissza kell hozni neki. A pojáca, bérhülye Rogán Antalon simán széjjelröhögöm magam, szót se róla, többet nem érdemel, nincs benne egy mondatnál több. Kósa maga a csalódás, Bereményi szavaival "tengő-lengő lófasz-élet", pedig, ha elég kemény lett volna, akár a legeslegújabb-kori magyar történelem legnagyobb államférfija válhatott volna belőle. Ehelyett vazallus vált belőle. Sajnos. Semjén egy hernyó, a csupasz fajtából – ennyi. Mesterházy jóllakott óvodás, kell még jó néhány év, hogy komolyan vegyék a választók. Horváth Csaba rókaképű fazon, valójában átmeneti figura a tökéletesen leszerepelt és korrumpálódott régi MSZP-vezérkar és a nem létező "új generáció" között – nem kéne erőltetni. Vona egy bérenc nímand, és éppúgy az önjelölt botcsinálta, amatőr politikusokat testesíti meg, mint az elempés hippi-grínpísz anarchisták. Szalai Annamária pedig néhány éve, amikor még tényleg jó nő volt, akár még el is jöhetett volna egy... vitorlástúrára, ha meg nem bánom. Menjen mindenki a búbánatos francba, a többség egy igazi elhülyült idióta banda, a kisebbségeket pedig néhány gengszter tartja a kezében. Ennyit a véleményről.

Esetleg van még valaki, akit nem sértettem meg? Ja, igen! E sorok íróra egy hülye kis pöcs, a csigazabáló francia anyjával és a délszláv apjával együtt. Menjek én is a jó büdös francba!

Jól megmondtam nekik.

De kérem, ez lenne a sajtószabadság, amit ma siratunk? Nem!

Inkább örüljünk annak, hogy holnaptól simán feljelenthetjük a radikális jobboldali sajtót a fentiekhez hasonló, ezerszer hallott megnyilatkozások miatt. Magyar Nemzet publicistái, Echo TV hírolvasói és interjúalanyai, Demokrata, Barikád, Heti Válasz és a radikális fragmentum csatolt részei, kéretik mostantól szó szerint értelmezni a sajtó... bocsánat, Médiatörvényt!

Volt egy rövid pillanat, amikor azt hihettük, győzött a józan ész, és egyszerre kiderül, ez az egész csak múló lázálom volt, és az új médiatörvény valójában csak egy médiahekk. Az álom szertefoszlott, maradt a valóság. A józan ész végül tényleg győzedelmeskedett – csak nem úgy. 

A közlönykiadó szerkesztőségébe megérkezett az aláírt jogszabály, ami várhatóan holnap jelenik meg. Schmitt Pál szignálta a médiatörvényt, amit ma kézbesítettek a közlönykiadóhoz. Az Origo értesülését az Index kérdésére a Magyar Közlöny szerkesztőségében megerősítették: a törvény több ezer oldalnyi egyéb jogszabállyal, zsákokban érkezett a szerkesztőségbe, az egyik munkatárs szerint az várhatóan holnap megjelenik a hivatalos lapban. (Index.hu)

Ma délután még élt az a kósza lehetőség, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök esetleg azért késlekedett a törvény aláírásával, hogy Orbán Viktor egy jól időzített visszakozással úgy vehesse át az Európai Bizottság vezetését, hogy ezzel egy időben, január elsején a hatalmas nemzetközi ellenállást keltett médiatörvény megfontolását jelenti be. Ezt az EU vezető hatóságai és sok nyugati demokrácia nyilván jó néven vették volna – de hát, a Fidesznek nem szokása visszakozni. Mert a Fidesz, élén Orbán Viktorral, a dac aprószentje: minél inkább kritizálják, annál jobban ellenáll. Azt hihettük, ez most megváltozik, de nem. Hatalmas lehetőség füstölt el. Magyarország ott maradt, ahová a Fidesz–KDNP-kormány száműzte a fejlett világból: egy keleti, észak-balkáni, nyugat-ázsiai feltörekvő országgá vált, amely, ha sikerül levetnie a putyini-lukasenkói pszeudo-demokrácia álorcáját, akkor majd egyszer talán részévé válhat a Nyugatnak.

Végül tehát a józan ész győzött, leteperve a rózsaszín álmokat: a Fidesz tényleg olyan, amilyen, hiába hittük, hogy csak napi nagypolitikai érdekei miatt teszi a hülyét...

Ha bejön a Fidesz számítása, akkor a következő választásokon – legyen 2014-ben vagy hamarabb – legalább egymillió plusz-szavazatot jó előre elkönyvelhet magának. Ez az állampolgársági törvény hozadéka – amennyiben átmegy Semjén Zsolt lázálma a Parlamenten. És miért ne menne... 

Semjén Zsolt szerint a határon túli magyaroknak meg kell adni a szavazati jogot. Egyúttal hangsúlyozta, hogy január 1-jén az állampolgársági törvény lép életbe és egyelőre azt nem lehet tudni, hogy a parlament milyen választójogi törvényt alkot majd. Az országgyűlés május 26-án fogadta el a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosítását, bevezetve az egyszerűsített honosítási eljárást. Az egyszerűsített honosítási eljárás lényege, hogy nem kell Magyarországon letelepedni a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárság megszerzéséhez, nem kell állampolgársági vizsgát tenni, elegendő a magyar nyelv ismerete és nem kell a magyarországi lakóhelyet és megélhetést igazolni. (Index.hu)

Semjén Zsolt "személyes, magánemberként közölt" elképzelése azt jelenti, hogy minden határon túli magyar vagy annak látszó személy a magyar állampolgársággal együtt simán megkapja a választójogot is, igaz, csak korlátozott módon: kizárólag pártlistákra szavazhatnak. Mármost, ez önmagában is éppen elég egy választás megnyeréséhez, de ha arra gondolunk, hogy jelesül Monok polgármestere látatlanban felajánlotta, hogy minden határon túli igénylőt szívesen bejelent állandóra Kossuth szülőházába, akkor a manipulált választási eredmény már most, idevágó törvénymódosítás és semjéni vízió nélkül is borítékolható.

Úgy hiszem, nagyon sokan vannak Magyarországon, akik úgy gondolják, hogy csak annak legyen szavazati joga hazánkban, aki életvitelszerűen itt él, és itt is fizet adót. Akinek nem lopták el a nyugdíját a pénztárak államosításával, akinek nem hazudnak közoktatási reformot, akit nem vernek át az adótábla kiigazításával, akinek nem fogják be a pofáját médiatörvényileg, akinek nem kell szégyenkeznie külföldön a prosztó kormánya miatt, az szavazzon csak otthon. Neki épp elég elviselni a saját kormányát – tegye azt.

Csak remélni lehet, hogy egyszer a határon túli magyarok is ráébrednek arra, hogy a Fidesz éppen ugyanúgy eszközként használja őket, mint az összes korábbi pártunk és kormányunk. Most éppen arra, hogy a töketlenkedésével elveszített itthoni szavazóit kipótolja a határon túlról.

Miért cseszegetik már megint a ballib nemzetközi összeesküvők a Nemzeti Összefogás Kormányát, kérem szépen? Amit tesznek, tökéletes összhangban van Európa legalapvetőbb elveivel! 

Orbán Viktor Szíjjártó Péter márkájú megafonja szerdán még azt híresztelte, hogy hazugság, miszerint a német kancellár beszólt volna a magyar kormánynak, Merkel kancellárnak semmi baja a médiaszabályozással. Erre ma délelőtt Werner Hoyer német külügyi államtitkár bő öt percben nyilatkozott az SWR nevű német rádiónak a magyar médiatörvényről. Többek között azt mondta, hogy az „új magyar médiatörvény nem vet jó fényt a közelgő magyar EU-elnökségre”. Az államtitkár azt is mondta, hogy az EU szellemiségével semmiképpen sem fér össze a magyar szabályozás. A német politikus itt az EU jelmondatát, az "Egység a sokszínűségben" szlogent idézte. (Index.hu)

És akkor most mi a franc a baj, he? Szerintetek sok szín kell az egységhez? Akkor tessék, itt van: a diktatúra színe! Mi, a Magyar Nemzeti Egység Demokratikus Kormánya, ezt adjuk Európa sokszínűségéhez. Bajotok van vele? Na mi van, akkor csak duma ez a fene nagy tolerancia? Nem viselitek el, hogyha valaki másként gondolkodik, mint ti? Miért? Mert diktatórikus szemétládák vagytok, ezért! Úgyhogy ne pofázzatok nekünk demokráciáról Berlinből, meg Luxemburgból, meg Londonból, meg Párizsból, meg Madridból! Majd mi tudjuk, jó!?

Meglehet, tréfának szánták, de a legkevésbé sem volt vicces, amikor az új médiatörvény-tervezetet kritizáló ellenzéki képviselőknek fideszes honatyák gyűrűjében kellett elmondaniuk a hozzászólásukat. A legtragikusabb az egészben azonban az, hogy ebben a meglehetősen rosszízű játékban Pálffy István is részt vett.

Az előzmény: Keddre virradóra a Fidesz a törvényalkotási tébolyának újabb állomásához ért: 256 igen szavazattal 87 ellenében a parlament megszavazta a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényt, amely egységesen szabályozza a tévék és rádiók mellett már a nyomtatott sajtót és az internetet is. A médiatörvény január elsején lép hatályba.

Pálffy Pista, valamikor te is újságíró voltál! Együtt voltunk gyakornokok Debrecenben, azóta is megmaradt a kapcsolat közöttünk, hébe-hóba találkoztunk, elismertük egymás munkáját, sikereit. Egykor te is a szabad sajtó elkötelezett híve voltál, kimondtad, amit ki kellett mondanod, még akkor is, ha személyes problémád származott belőle.

Aztán politikus lettél. Az újságíró kabátját levetetted, és fölhúztad a másik oldal jelmezét. Ami nem lenne baj, ha ez a szerep nem lenne ezúttal pontosan az ellentetje annak, amit eddig mutattál magadról. Elkeserítő volt számomra ott látni téged, ahogyan egy ízetlen tréfa részeként nagyon is valóságosan kellemetlen érzést keltettél Schiffer Andrásban. Undorító viccet űztél abból az emberből, akinek az egyetlen bűne az, hogy fáj neki a sajtó szabadságának csorbítása. Annak a sajtónak a megregulázása, amelynek a szabadságáért egykoron te magad is küzdöttél.

Elment az eszed, Pálffy Pista? Ez nagyon hülye vicc volt... 

A videó a 9. perctől válik igazán izgalmassá:

Újra és újra fellángol a vita arról, kell-e új, korszerűbb, lelkesítőbb, és legfőképpen vidámabb himnusz Magyarországnak. Sokan túl borongósnak, negatívnak, depresszívnek tartják Kölcsey Hymnusát. Hogy a környező országok és néhány "nagy nemzet" himnuszához képest mennyire vidám vagy szomorú, motiváló vagy lehangoló a magyar himnusz, azt döntsék el önök, miután megismerkedtek a versenytársakkal!

Szlovákia állami himnusza (első két versszak):

A Tátra fölött villám, vad mennydörgés csattan,
A Tátra fölött villám, vad mennydörgés csattan,
Állj meg testvér elmúlik a veszély, a szlovák újraéled.
Állj meg testvér elmúlik a veszély, a szlovák újraéled.

A mi Szlovákiánk oly sokáig aludt.
A mi Szlovákiánk oly sokáig aludt.
Villámok, dörgések ébresztik fel, hogy felkeljen már.
Villámok, dörgések ébresztik fel, hogy felkeljen már.

Szlovénia himnusza, részlet (Tandori Dezső fordítása):

Éljenek mind a népek,
kik várják a nagy napot,
mely a földkerekségnek
hoz békésebb virradatot.
Mennyi rab
lesz szabad
és jó szomszéd a nap alatt!

Horvátország himnusza:

Ó, gyönyörű hazánk,
Bátor és irgalmas.
Atyáink ősi dicsősége,
Légy örökké boldog.

Te vagy egyetlen dicsőségünk,
Te vagy a mindenünk,
A te sík vidékeid,
A te hegyeid.

Dráva, Száva, folyjatok tovább,
Duna, ne veszítsd el erőd,
Mély kék tenger, mondd el a világnak,
Hogy a horvát szereti a hazáját.

Míg földjeit melengeti a nap,
Míg tölgyfái lombját fújja a szél,
Míg holtai sírban nyugszanak,
Míg csak élő szíve dobog.

Ausztria himnusza:  

A mezők országa, a templomok országa,
A jövőbe mutató kalapács országa!
Nagy fiaid hazája vagy,
Népednek tehetsége van a szép iránt,
Híres Ausztria,
Híres Ausztria! 

Hevesen körülharcolva, vadul vitatva,
Fekszel a földrész közepén,
Olyan vagy, mint egy erős szív
Az ősök idejétől fogva
Küldetésedet magasra emelted,
Sokat megért Ausztria,
Sokat megért Ausztria.

Bátran az új korban,
Szabadon és hittel megyünk előre,
Munkát szeretve és reményteljesen,
Hazánk, hadd esküdjenek a testvérek
Karban hűséget neked
Szeretett Ausztria,
Szeretett Ausztria.

Szerbia himnusza:

Igazság Istene, 'ki megmentett
a pusztulástól eddig minket
halld továbbra is hangjainkat
s ezentul is légy megmentőnk.

Erős karral vezesd és óvd
a szerb hajó jövőjét.
Isten mentsd meg, Isten tápláld,
a szerb földeket s a szerb népet!

Kösd össze a drága szerb testvéreket
az új dicső tettekért,
az egység a sátán veszte
és a szerbség ereje lesz,

A szerb ágon ragyogjon
a testvériség arany termése.
Isten mentsd meg, Isten tápláld,
a szerb földeket s a szerb népet!

Románia himnusza:

Ébredj román, ébredj halotti álmodból,
Melybe sűlyesztettek barbár zsarnokok!
Most, vagy soha, teremts magadnak eljövendő sorsot,
Melynek kegyetlen ellenséged is meghajolni fog!

Most vagy soha, bizonyítsd be a világnak
Hogy még folyik a római vér ereidben
És hogy szívünkben még őrzünk büszkén egy nevet
Csaták győztesét, egy nevet: Traianus

Nézzétek ti kísértetek: Mihály, István, Mátyás király
Román nemzet, a ti dédunokáitok,
Felfegyverkezve, a ti tüzetekkel ereinkben
Mind azt kiáltjuk "Élet szabadon, vagy halál!"

Papok kereszttel az élen! Hisz a had keresztény,
A mottó a szabadság, a cél szent,
Inkább meghalunk csatában, teljes glóriában,
Mint hogy újból rabszolgák legyünk régi földünkön.

Ukrajna himnusza (Fordította dr. Majorossy István):

Él még Ukrajnának dicsősége, szabadsága,
Jóra fordul az ukrán nép, testvéreink sorsa.
Elpusztulnak elleneink, mint harmat a napon,
Urak leszünk immár mi is a hazai tájon.

Szabadságunkért mi szívünk, lelkünk feláldozzuk.
Mutassuk meg, hogy kozákok gyermekei vagyunk!

Szjántól a Donig a szabadságunkért kiállunk,
Hazánkban senki fiát uralkodni nem hagyunk;
Örül a Fekete tenger, vén Dnyeperünk nevet,
Még szeretett Ukrajnánkban méltó sorsunk lehet.

Szabadságunkért mi szívünk, lelkünk feláldozzuk.
Mutassuk meg, hogy kozákok gyermekei vagyunk!

Lelkesedés, serény munka gyümölcsét meghozza,
Ukrajna mezőit immár vidám ének járja,
Kárpátok bércein túlszáll, bejárja sztyeppéit,
Ukrán dicsőség riasztja gaz ellenségeit.

Szabadságunkért mi szívünk, lelkünk feláldozzuk.
Mutassuk meg, hogy kozákok gyermekei vagyunk!

Olaszország nemzeti himnusza:

Olasz testvérek,
Itália felemelkedett,
Scipio sapkájával
Díszítve fejét.
Hol van már a győzelem?
Ijját hadd tegye le
Hogy Rómát szolgálja.
Mert az Úr akarta

  Jöjjetek hát a csatába
  Kik készek meghalni,
  Jöjjetek hát a csatába
  Kik készek meghalni
  Itália hívott!
  Itália hívott!

Évszázadok óta voltunk
Elnyomottak és gúnyoltak
Mert nem voltunk egységben
Mert megosztottak voltunk
Hozzon egy egységbe
Egy zászló és remény
Ütött az óra
Egyesitsük erőnk.

  Jöjjetek hát a csatába
  Kik készek meghalni,
  Jöjjetek hát a csatába
  Kik készek meghalni
  Itália hívott!
  Itália hívott!

Egység és szeretet
Az egységért és szeretetért
Népünknek feltárul
Az út az Úrhoz
Esküdj a szabadságra
Szülőföldünkre
Ha Istenben egyesülünk
Ki győzhetne rajtunk?

Az Egyesült Államok himnusza – A  csillagos-sávos lobogó:

Oh, mondd, látod-e a korai hajnali fénynél
Azt, amit oly büszkén üdvözöltünk az alkony utolsó ragyogásánál?
Azt, amelynek széles csíkjait és fényes csillagait, a veszélyes csatában
A bástyák fölött figyeltünk, hogy oly büszkén lobog
És a rakéta vörös fénye, a bombák robbanása
Mutatta az éjben, hogy zászlónk még fenn lobog.
Oh, mondd, a csillagokkal borított lobogó még ott lobog-e
A szabadság országa és a bátrak hona felett?

Míg az ellen gőgös hada rettegett csendben pihen.
Mi az, amit a szellő a tornyosuló hullámok között
Míg fúj, időnként félig rejt, félig fölfed?
Most fölragyog a fölkelő nap sugarában
És teljes glóriája tündököl a víz tükrében –
Ez a csillagokkal borított lobogó!
Lobogj a szabadság országa és a bátrak hona felett!

És így legyen mindörökké, ha a szabadság hőseinek
Kell állniuk szeretett honuk és a háború között:
Áldozatuk győzelmet és békét teremt. A Gondviselés
Megmentette nép dicsérje a nemzetet mentő Urat,
Mert győznünk kell, amikor az ügyünk igazságos.
Legyen jelszavunk: Tebenned a bizodalmunk!
És ez a csillagokkal borított lobogó győztesen fog lobogni
A szabadság országa és a bátrak hona fölött.

Oroszország himnusza (Alekszandr Vasziljevics Alekszandrov – Szergej Vlagyimirovics Mihalkov):

Oroszország a mi szent államunk,
Oroszország a mi szeretett országunk.
Erős akarat, hatalmas dicsőség
a tied örök időkre.

Refrén:
Légy dicső, szabad hazánk,
Testvéri népek hatalmas szövetsége,
Elődök adta népi bölcsesség!
Légy dicső, ország! Mi büszkék vagyunk rád!

A déli tengerektől a sarkvidékig
Terültek el erdeink és mezőink.
Egyedüli vagy a világon! Egyedül te vagy ilyen,
Isten védte szülőföld!

Refrén.
Tágas terület a vágynak és az életnek
Nyitnak nekünk az eljövendő évek.
Erőt ad nekünk a hazához való hűség,
Így volt, így van és így lesz mindig!

Refrén.

Az Egyesült Királyság himnusza – God save the Queen (King) 1745:

Isten, óvd kegyes királynőnket,
Éljen soká nemes királynőnk,
Isten óvd a királynőt:
Adj neki győzedelmes,
Boldog és dicsőséges,
Hosszú uralmat:
Isten, óvd a királynőt.

Ó, Urunk, Istenünk, emelkedj fel,
Ijeszd el ellenségeit
És pusztítsd el őket!
Zavard össze terveiket,
Hiúsítsd meg aljas cselszövéseiket,
Benned bízunk:
Ments meg Urunk, minket.

A legszebb ajándékaiddal
Halmozd el bőséggel;
Legyen uralma hosszú:
Védje meg törvényeinket,
És mindig adjon okot,
Hogy szívünkből énekeljük hangosan:
Isten óvja a királynőt!

A Magyar Köztársaság nemzeti himnusza:

Bolívia is azon országok sorába lépett, amelyek államosítják a tőkefedezeti nyugdíjrendszert. Dél-Amerikában is van tehát követője Orbán Viktoréknak. Tessék mondani, büszkének tetszik lenni rá?

Evo Morales is csatlakozik a szerencsétlen nemzetközi trendhez – írja a bolíviai lépésről a Financial Times. Az elnök pár napja tett bejelentése szerint a 13 év alatt felhalmozott 4,5 milliárd dollárnyi nyugdíjvagyont teljes egészében államosítják, hasonlóan ahhoz, amit most a magyar kormány és két évvel ezelőtt Argentína is tett. A bolíviai pénztári eszközöket egy argentin és egy zürichi alapkezelő kezelte. (Index.hu)

Nézzük, kiben talált követőre Orbán Viktor! (Válogatás a hazai sajtó anyagaiból.)

Evo Morales támogatói szerint az ország első olyan vezetője, aki nem a szűk gazdasági elit, hanem a szegények érdekeit képviseli, míg ellenfelei veszélyes kalandornak tartják, aki támogatja a kábítószertermelést és a fehér kisebbség faji megkülönböztetését. 

Dél-Amerika legszegényebb országa Bolívia. Evo Moralest 2006-ban választották az ország elnökévé. Morales - Bolívia első (ajmara) indián származású elnöke - a beiktatási ceremónián arról beszélt, hogy most véget vethetnek a konkvisztádorok hódítása után következő "500 évnyi" igazságtalanságnak.  

Morales lámapásztorfiúból előbb kokatermelő, majd a kokatermelők érdekvédelmi szervezetének vezetője lett. Ezért ellenfelei egyszerűen csak "narkó-szakszervezetisnek" becézték. A szervezet hevesen ellenzi az USA abbéli törekvéseit, hogy felszámolják a bolíviai kokaültetvényeket. Morales ezután saját politikai pártot hozott létre, ez a Mozgalom a Szocializmusért (Movimiento al Socialismo, rövidítése: MAS, spanyolul azt jelenti: több). Emellett focicsapatot is alapított, és egy ideig trombitált is egy zenekarban. (Origo.hu)

A tavaly áprilisi vérengzés történetét mindenki ismeri: a fővárosból, La Pazból érkezett különleges terrorellenes kommandó végzett három külföldi zsoldosnak minősített személlyel, köztük Eduardo Rózsa Floresszel, és őrizetbe vettek két túlélőt, a volt bolíviai katonát, Mario F. Astorga Tadicot és a magyar állampolgárságú Tóásó Elődöt. A bolíviai diktátor ellen – aki bizonyosan a gyilkosságok mögött áll – felemelte a szavát Tőkés László európai parlamenti képviselő is. (Népszabadság)

Morales az idén májusban elrendelte négy magán áramszolgáltató államosítását. Ezek közé tartozik két külföldi érdekeltségű vállalat is, a Corani (a francia GDF Suez érdekeltsége) és a brit Guaracachi. Az államosítás után az energiaszolgáltatás nyolcvan százaléka a bolíviai kormány kezébe került. Az államosítás előtt ez az arány mindössze harminc százalékos volt. (Heti Válasz)

Elfogatási parancsot adott ki helyi idő szerint szerdán a bolíviai igazságszolgáltatás Evo Morales szocialista elnök volt választási ellenfele, Manfred Reyes Villa ellen, aki korábban Cochabamba tartomány jobboldali kormányzója volt. A hatóságok adócsalással és választási csalással gyanúsítják. Reyes Viala többször hangoztatta, hogy politikai indíttatású jogi meghurcolás áldozata. Két hete fellelhetetlen, de állítólag Bolíviában tartózkodik és telefonon érintkezik a médiával. (mr1)

Bolívia helyzetét komplikálja Morales és az Egyesült Államok nyílt szakítása. A pandói eseményekkel egy napon, szeptember 11-én Evo Morales kiutasította Philip Goldberget, az Egyesült Államok La Paz-i nagykövetét, akit az ország területi egysége elleni szervezkedéssel vádolt meg. Ennek alapja az lehetett, hogy Goldberg valóban több ízben tárgyalt az ellenzéki kormányzókkal, és soha nem titkolta nemtetszését Morales elnök Amerika-ellenes retorikájával és egyes intézkedéseivel szemben. Az eseményekre reagálva Hugo Chávez venezuelai elnök is, szolidaritásáról biztosítva bolíviai szövetségesét, kiutasította a caracasi amerikai nagykövetet. (Biztonságpolitikai Szemle)

A rendőrség elfoglalta egy amerikai állampolgár ranchóját az ország gyéren lakott, keleti régiójában, precedenst teremtve ezzel a „jogtalanul szerzett" birtokok államosítására. Ráadásul, miután a Chaparé tartománybeli kokatermesztők ellenszegültek az amerikai segélyszervezetek által koordinált drogellenes segélyprogramnak, Morales elnök nyíltan az előbbiek mellé állt, ami ellehetetlenítette utóbbiak munkáját. (Biztonságpolitikai Szemle)

Közben Cochabambában a kormányzó Mozgalom a Szocializmusért (MAS) társadalmi szervezeteinek képviselői előtt Evo Morales kilátásba helyezte, hogy dekrétumot adnak ki, amely alapján kisajátítják azoknak a vállalkozóknak a javait, akik a Santa Cruzban április 16-án felszámolt külföldi zsoldoscsoportot finanszírozták. "Most azonosítjuk, hogy kik is ezek a szeparatisták, miként mozgósítottak Bolívia megosztására." Sajtóértekezletén azt állította, hogy azok a hatóságok - utalás Magyarország, Írország és Horvátország diplomáciai fellépésére -, akik védelmükbe veszik az ügyben érintett állampolgáraikat, "tévesen cselekszenek". "Tudunk a terroristák előéletéről" - mondta, s azzal fenyegetőzött, hogy "mi is fellépünk ezen hatóságok ellen", ha nemzetközi vizsgálatot kezdeményeznének, miként Józsa Mátyás nagykövet egyik nyilatkozatában kifogásolta, hogy a Santa Cruz-i rendőrségi akciót túlélő Tóásó Elődöt fizikailag bántalmazták. (Nol.hu)

Tessék mondani, miniszterelnök úr! Ugye nem tetszik olyan nagyon büszkének arra, hogy Morales elnök úrban követőre tetszett találni?

Az amerikai Time Magazin a hagyományoknak megfelelően az idén is megválasztotta Az év emberét. A patinás politikai újság szerkesztői szerint az idén Mark Zuckerberg, a Facebook alapító-vezérigazgatója tette a legnagyobb hatást a világunkra. A Time olvasóinak erről egészen más a véleménye: szerintük a nyertes toronymagasan Julian Assange, a WikiLeaks alapítója.

Mark Elliot Zuckerberg (1984. május 14.) amerikai feltaláló, programozó, a Facebook közösségi oldal készítője. Zuckerberg alapította a világ jelenleg messze legnagyobb közösségi hálózatát, amelynek most több mint 560 millió tagja van világszerte. A Facebookot iskolatársaival együtt hozta létre, Dustin Moskovitz, Eduardo Saverin és Chris Hughes dolgozott még rajta. A Facebook 24%-os résztulajdonosa, milliárdos. Az amerikai Forbes 400-as listáján a 36.

Juélian Assange a WikiLeaks nevű weboldal alapítója. Ő az, aki ellen a fél világon elfogatóparancs volt érvényben, mígnem a múlt héten kedden végre sikerült nyakon csípni Londonban. Semmi meglepő sincs abban, hogy Assanget nem azért tartóztatták le, mert titkos amerikai dokumentumokat hozott nyilvánosságra a weblapján, hanem azért, mert a svéd hatóságok nemi erőszakkal gyanúsítják. Nem ő lesz az első, akit karaktergyilkosság segedelmével tesznek komolytalanná. Mindazonáltal Julian Assange figurája egyébként sem egyértelműen fekete vagy fehér, egyesek – például Kövér László házelnök, és a szinte teljes amerikai vezérkar – információs terroristának tartja, mások szerint közönséges anarchista, megint mások pedig úgy vélik, hogy egy messiás-komplexusos elmebeteg.

Ne vitatkozzunk a szerkesztőség döntésével. Az mindenesetre igencsak tanulságos, hogy a Time Magazin olvasói miként rangsorolták 2010 legfontosabb személyiségeit, s nem kevésbé azt, hogy ők hová sorolták Zuckerberget, és kik előzték meg a fiatal milliárdost!

Kövér László ma újfent kinyilatkoztatott. A Fidesz fő ideológusa kilépett a parlamenti elnök szerepéből, és a lengyel szenátus elnökével folytatott megbeszélések utáni nemzetközi sajtótájékoztatón kijelölte a közeljövő főcsapását a hazai médiahatóság és a média megregulázására hivatott pártkatonák előtt. A lényeg: szerinte a WikiLeaks-ügy azt is jelzi, "bizony hozzá kell nyúlni" az internetes hírközlés ellenőrizetlenségének tabujához, "végig kell gondolni, miképpen lehet a hasonló eseteket megelőzni".

Kéretik erre a kijelentésre emlékezni! Ez ugyanis azt jelzi, hazugság volt a kormány részéről, hogy nem is gondolták komolyan a blogok regisztrációját, az internetes újságok ellenőrzését stb. Ezzel szemben a Fidesz vezette kormány egészen mostanáig csak arra várt, hogy kipattanjon a casus belli, megtörténjék a háborús ok, ami elegendő indokot kínál az elektronikus sajtó, az internetes véleménynyilvánítás eltiprásához.

Félteértés ne essék, a WikiLeaks szerintem is közelebb áll az információs terrorizmushoz, mint a véleménynyilvánításhoz vagy az információs szabadsághoz. Julian Assange a legjobb esetben is anarchista, de talán valóban terrorista, és a harcát körüllengő romantikus köd ellenére úgy gondolom, nem kétséges, hogy tevékenysége káros, az egyszerű polgárnak is árt, és szerte a világon nemzetbiztonsági kockázatot jelent.

Hanem álljunk meg egy szóra, uraim! Az a hivatkozási alap, hogy valaki valahol titkos dokumentumokhoz jutott, és azokat törvénytelenül nyilvánosságra hozta az interneten, semmiképpen sem lehet elegendő egy alapvető demokratikus intézmény, a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságát csorbításához! A megoldás nem a polgárok korlátozása – nem, egészen mást üzen ez a botrány.

A WikiLeaks-botránynak ugyanis mindössze egyetlen üzenete van a hatalom felé: Tessék jobban vigyázni a titkokra!

A SocialTimes.hu című szakmai hírgyűjtő portál a napokban számolt be arról a montenegrói ötleről, hogy miként lehet pénzt csinálni egy ország domain-kiterjesztéséből, és tessék, máris itt az elképzelés első látványos megvalósítása! Az internet legújabb, és szinte biztosan hatalmas sikert arató kezdeményezése a hivatalosan tegnap elindított About.Me című weboldal. A webhely lehetővé teszi, hogy bárki gyorsan és egyszerűen összeállítsa „all-inclusive” személyes nyitóoldalát, amely tartalmazza a legfontosabb, a világgal megosztandónak gondolt adatait, életrajzát, elérhetőségeit, weboldalait és közösségi profiljait.

Az elmúlt évben az internet főcsapásává a közösségi média vált. A világ húsz legnagyobb közösségi hálózata összesen több mint egymilliárd egyedi látogatót vonz havonta, és a legtöbb felhasználó egynél több online profilt tart fenn, szétszórva digitális önmagát különböző szolgáltatások, szolgáltatók között, mint például a Facebook, a LinkedIn, a Flickr, a MySpace és a Twitter, illetve idehaza még ezekhez nyugodtan hozzátehetjük az iWiW-et is, hiszen a legtöbb magyar facebookolónak van wiwes profilja is.

A közösségi hálózatok ezen a problémán azáltal igyekeznek úrrá lenni, hogy egymással versengve próbálják magukhoz csábítani a felhasználókat, azt remélve, hogy majd egyszer ők lesznek az a háló, amelyen mindenki rajta van. Ez nyilvánvalóan képtelenség, de a fő, hogy a befektetők beveszik, ezért a feltörekvők előtt a pénzcsap mindig nyitva áll. Az Abot.Me másfelől közelítette meg a problémát: létrehozta azt az oldalt, amelyről alighanem senki nem akar majd lemaradni, legyen tagja bármelyik, vagy akár mindegyik közösségi szájtnak!

Ez az oldal lehetővé teszi a felhasználónak, hogy
1) Létrehozzon egy személyes profil-oldalt, akörül a tartalom körül, amit a teljes weben megosztani szándékozik; 
2) A fejlett statisztika segítségével pontosan megismerheti, hogy hány ember tekintette meg a profilját, és ha ott voltak, és mit csináltak az oldalon.

Nézzetek meg néhány profilt, köztük az About:Me alapítóiét és e sorok írójáét:

• http://about.me/ryanchris 
• http://about.me/tonyconrad 
• http://about.me/philblack 
• http://about.me/nathanfitzsimmons 
• http://about.me/pascal
  
• http://about.me/arpad.horvath

Mint (majdnem) minden az online világban, természetesen az About.Me is a pénzről szól. Nem kell hát csodálkozni azon, hogy a Szilícium-völgy legfontosabb befektetőit tudhatja maga mögött. Néhány sokat mondó név közülük: True Ventures, Radar Partners, Freestyle Capital, Scott Kurnit, AOL Ventures, David Mahoney, Founder Collective and Ron Conway. Advisors include Silicon Valley notables such as Chris Sacca, Veronica Belmont, Dick Costolo, Om Malik, Lindsay Campbell, Tim Ferriss, Peter Rojas, Catherine Valdes, Tim Roberts, Hiten Shah, Howard Lindzon, Julia Allison, Jeff Veen, Andy Weissman and James Joaquin.

Az elmúlt években szinte mindenki számára nyilvánvalóvá vált, milyen fontosakká válhatnak az emberek életében bizonyos egyszerű, szinte a semmiből előpattant online szolgáltatások, mint például a Twitter vagy a Facebook, amelyek aztán pillanatok alatt a legjelentősebb márkákká váltak. Az About.Me pontosan ezt a célt tűzte maga elé, és nem nagyon van kétségünk afelől, hogy ezt el is fogja érni. A szolgáltatás egyszerű, kreatív, könnyen szerkeszthető, tiszta design-nal rendelkezik, ingyenes, bárki számára elérhető, aki rendelkezik internet-eléréssel, és már a kezdet kezdetén becsatlakoztatták a Facebook és a Twitter csatornájába.

Kezdődjön hát az új online őrület! Legyetek az elsők között, regisztráljatok most, még mielőtt valaki lefoglalja a neveteket! Egyelőre még néha akadozik a visszaigazolás, de ez ne akadályozzon meg benneteket abban, hogy elindítsátok a profilotok kialakítását, karácsony előtt biztosan megérkezik az a bizonyos levél!

Katasztrofális helyzetben van a Megasztár felfedezettje, Szíj Melinda. A dolgok jelen állása szerint a győri külkereskedelmi ügyintézőt a Jóisten sem menti meg attól, hogy megnyerje a tehetségkutatót. Két olyan versenyzővel került be a hármas döntőbe, akik – noha sokkal tehetségesebbek, hitelesebbek és rátermettebbek – hatalmas hendikeppel indulnak ellene.

(Fotó: Blikk.hu)

Annak ellenére – vagy talán éppen azért –, hogy az első középdöntő után ki akart szállni a vetélkedőből, gyakorlatilag folyamatosan az élen áll, hétről hétre elhozva a legtöbb közönségszavazatot. Sajátos módon elképesztően népszerű a tévénézők körében, noha énekelni sem tud igazán, színpadi rátermettségről pedig esetében egyáltalán nem beszélhetünk. Ezzel bizonyára ő maga is tisztában van, ami esetében abban nyilvánul meg, hogy állandóan ki akar szállni, az elmúlt pénteken pedig éppenséggel bocsánatot kért azért, mert továbbjutott.

Meglehet persze, hogy mindez pusztán marketingfogás, ám ennek azért nem túl nagy a valószínűsége. Ilyen Szíj Melinda. Kicsi, rossz mozgású, nem kifejezetten szép, a színpadon kívül igénytelen a megjelenése, végtelenül pesszimista, meghökkentően negatív a kisugárzása, önértékelési zavarokkal küzd, utálja magát és kisebbségi komplexusa van. Egyszóval: magyar. Szíj Melindával mi, magyarok, tudunk azonosulni. Ezért szavazzuk tovább, hétről hétre.

No de mi a helyzet a másik két dobogóssal?

Egyikük egy csinos, szőke, kedves mosolyú, szép arcú, fiatal lány. Remek a mozgása, színpadon és színpadon kívül is igényes, ápolt, eszméletlenül jól éneklő, hétről hétre fejlődő tehetség. Tolvai Renáta. És erdélyi magyar. Ki tud vele azonosulni?

A másik pedig egy szintén végtelenül tehetséges, jóképű, jó megjelenésű, vérprofi – roma srác. Kökény Attila. És vele, ki tud azonosulni?

Hát ezért van szar helyzetben Szíj Melinda. Ebben a hármasban a dolgok jelen állása szerint csak győzhet. De azért hátha mégis megkegyelmez neki a borongós lelkű nagy magyar közönség, és hazaengedi végre...

Stohl András állítólag vérig sértődött, amikor Sebestyén Balázs imigyen szólott a Való Világ 4 beszavazó-showjában: Lezárjuk a szavazást, amikor Buci bal heréje összeér. Stohlt a Vasárnapi Blikk szerint meglepte a mondat, az adás alatt is kifejtette, nem biztos, hogy együtt fejezik be a VV 4-et. A műsor kreatív főnökének, Rubin Kristófnak mindenesetre bejött a poén, médiatörténeti pillanatnak nevezte az eseményt.

Ügyes. Meg van oldva a probléma.

Buci holnap teleordítja a sajtót, annak is legfőképpen a bulvárabbik fertályát, hogy ilyen körülmények között a továbbiakban semmiképp…

Ügyes, mondom. Így kell fájdalommentesen kivonni egy feketeseggűvé vált figurát egy magas nézettségű műsorfolyamból.

Egyetlen kérdés maradt: Miért kellett belevonni?

Meglehetősen érdekes következtetésekre ad alkalmat az a javaslat, amit Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter a parlamentnek benyújtott. Ez ugyanis az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom legalapvetőbb pillérét, a bíróságok függetlenségét teszi idézőjelbe. Nézzük, miről is van szó.

A javaslat számos, az igazságszolgáltatás hatékonyságának javítását célzó módosítást tartalmaz. Ezek nagy része nagyon is üdvözlendő, a bírósági eljárásokat gyorsabbá és olcsóbbá teszi, bezár sok kiskaput, amelyeken keresztül az ügyvédek trükközhetnek, hogy védenceik részben vagy egészben kibújhassanak a felelősségre vonás alól.

Ez eddig rendjén való. Hanem!

Az a módosítás, amely a bírók jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényt érinti, már igencsak elgondolkodtató. Azt mondja ugyanis, hogy újra kell szabályozni a pályaalkalmassági vizsgálat szabályait, így a kinevezés előtt állást kellene foglalni abban a kérdésben, hogy a jelöltet a személyiségjegyei alkalmassá teszik-e a bírói munka elvégzésére. A vizsgált kompetenciák közé tartozna a döntési képesség mellett a határozottság, az előrelátás, a tárgyilagosság, és figyelembe kellene venni a jelöltek igényességét, kreativitását is.

Mármost, kérem szépen, ki vagy kik fogják eldönteni, hogy az a bírójelölt eléggé igényes, kreatív vagy előrelátó? Milyen egzakt mérési módszerekkel fogják tesztelni őket? Lesz majd egy ponthatár, mint az egyetemen, hogy aki a teszten hatvan pontnál kevesebbet teljesít, az nem alkalmas bírónak? Vagy ez azt jelenti, hogy valakik tökéletesen szubjektív érvek alapján alkalmasnak vagy alkalmatlannak nyilvánítanak jelölteket?

Vagy nem is szubjektív érvekről, hanem politikai megrendelésekről kéne inkább beszélnünk? Annak alapján, ami az inkriminált javaslatban szintén szerepel, hogy tudniillik, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban (OIT) a költségvetésért felelős miniszter is helyet kapna, nem hagy kétséget efelől. Ezt a tisztet jelenleg Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter tölti be, Orbán Viktor miniszterelnök jobbkeze – maga mondotta így! –, a Fidesz legbelsőbb köreihez tartozó pártkatona. Ja, és egyáltalán nem mellesleg, az OIT kilenc választott tagja közül egynek a rovására kerülne a testületbe ez a pártkatona!

A legfőbb ügyészség már megvan, Polt Péter személyében megtalálták a megbízható embert. De hát, az ügyészségek mindig és mindenhol, a demokrácia legszilárdabb bástyáinak számító országokban is többé-kevésbé a végrehajtó államhatalom részei, még ha ilyen nyíltan nem is illik kinyilvánítani a függőségi viszonyt. Hanem viszont, amit a függetlenség etalonja, az Alkotmánybíróság megfegyelmezésével művelt pártunk és kormányunk, az azért már sok helyütt kiverte a biztosítékot. Most pedig az ügyészség után az igazságszolgáltatás másik, ága, a bírói kar is sorra kerül? Nem túl biztató ez a perspektíva…

Tisztelt Miniszterelnök Úr, Tisztelt Kormánytagok!

Ezúton szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy kik hatalmazták fel Önöket arra az ámokfutásra, amiben épp ezekben a napokban, hetekben, hónapokban jeleskednek.

Önöket egészen pontosan 2 659 974 magyar választó hatalmazta fel a kormányzásra, az összesen 8 025 587-ből. Ez éppen 33,14%-a a magyar választópolgárok számának.

Önök tehát nem kétharmados, hanem egyharmados felhatalmazást kaptak. Kéretik ennek megfelelő alázattal kormányozni.

Üdvözlettel,

egy a nyolcmillióból

A Parlamentben lopták el Szanyi Tibor ezüst öngyújtóját.

A Parlamentben mást is lopnak...

Magyarné Gombás Mónika ma reggel ámokot futott a médiában. Fölnyalábolta eladatlan föstményeit, majd végigjárta a kereskedelmi tévécsatornák ébresztő bulvárműsorait, és teleordította mérhetetlen fájdalmával az étert.

Mármost, a művésznő fájdalmában nem is kételkedik senki, ámdeviszontazonban az már egy kicsit sok a magamfajta bulvárszkeptikus tévéfüggőnek, amikor egy  női hölgy  már-már szűziesen ártatlan orcával rebegi bele a kamerába, hogy neki esze ágában sincs ám nyilatkozni, megvan a maga baja, nincs szüksége a média figyelmére. Csak hát. 

Mert ez ugye úgy szokott történni, hogy az ember, akit épp a minapában hagyta el élete párja egy fiatal fruskáért, egyszer csak ottan terem a tévében, kamerák és Barabás Évik kereszttüzében. Az ember ott terem, meg a festményei is, szépen kipakolva, mint valami garázsvásáron, s a nyíltan mustrára bocsátott képeket a beszélgetés alatt gondosan végig is pásztázza a kamera. Nem ám úgy van az, hogy meghívják, és ő igent mond, bár mondhatna akár nemet is. Nem: igen! Aztán pedig hatalmas fájdalmában újra csak összecsomagolja a festményeit, kocsiba ül, és átmegy a konkurenciához, hogy ott is elmondja: terhére van ez a nagy nyilvánosság.

Magyar Attilával nem kell törődni. Sorszámot tépett Gregor Bernihez – most került sorra. Öten-hatan biztos állnak már mögötte, nem tart soká a liezon. Gombás művésznővel viszont az a gond, hogy hazudik. Teccett volna őszintének lenni, így, pár nappal Hajdú Péter és a Frizbi után! Ahol ez az egész elkezdődött. Addig ugyanis csak a print sajtóban volt futva az az ámok, ottan lehetett olvashatni, hogy a hölgy nem akar erről az egészről beszélni. Magánügy, ugyanis. Az a pogácsás duma akkor még nagyon jó volt, jót rötyögtem magamban, adtam is tanácsot melléje. De most már avas a pogácsa kicsinyég. Az embernek az az érzése támad, hogy a francia krémesért lepattant Nyuszómuszó után a szalmaözvegy művésznőnek egy kis Rigó Jancsira támadt gusztusa, ezért ez a nagy fene körítés.

Egyébiránt pedig innen üzenem Gombás Mónikának: sokkal jobban kijött volna ebből a balhéból, ha nyíltan belemondja a kamerába a tutit. Mármint azt, hogy "Kérem szépen, lelépett az a dög férjem, de ha már így alakult, legyen valami hasznom a dologból, ezért vagyok itt. Ezek a legújabb képeim, meg lehet venni őket, jó áron adom!" Így akár még jófej is maradhatott volna...

Óriási felháborodást keltett Magyarország egyik legnagyobb facebookos közösségében, hogy a magát nemzetinek hívó országos sportnapilap egyetlen szóval sem emlékezett meg november 17-i számában a legnagyobb magyar sportlegendáról. 

2006-ban ezen a napon hunyt el Puskás Ferenc, a világ egyik legismertebb – ha nem a legismertebb – magyar híressége. A Nemzeti Sport figyelmetlensége azért is meghökkentő, mert szerdán lényegében minden magára adó online médium foglalkozott az évfordulóval. A lap ugyan 16-i online kiadásában előzetest közölt a másnap esti Magyarország-Litvánia barátságos labdarúgó-mérkőzés előtti, székesfehérvári műsorról. Az eseményt az alzheimer-kórban szenvedő betegek hozzátartozóinak egyesülete rendezte, és részt vettek rajta az aranycsapat ma is velünk lévő tagjai és Szepessy György, fellépett a Benkó Dixieland Band, és misét is celebráltak a Bazilikában. Ám az évforduló napján megjelenő újságban még egy árva sornyi megemlékezést sem közöltek Puskás Ferencről. 

A több mint hatvanezer rajongójával a magyar Facebook egyik legnagyobb közösségének számító Puskás Ferenc-oldalon ma reggel több százan kérdezték: Miként feledkezhetett meg a sportlap az emberként és sportolóként egyaránt a legnagyobb példaképeink között számon tartott Puskás Ferencről?

Nico Rosberg, a Mercedes GP Forma–1 pilótája hivatalos Twitter oldalán számolt be arról, hogy valaki – feltehetőleg a mezőnyből egy pilóta – a képe helyére az amerikai énekesnő képét ragasztotta. A turpisság a szálloda recepciójánál a bejelentkezésekor derült ki. Rosberget az F–1 berkein belül a hajkoronája miatt csak Britney-nek becézik – nem tudni, ki volt a tréfa szülőatyja.

Te kinek a képét ragasztanád Orbán Viktor útlevelébe?

G. Bernadett középkorú családanya immár sokadszorra került a bulvárlapok címoldalára azzal, hogy "elszeretett" családjától egy közismert férfit, jelentsen bármit is az, hogy "közismert", meg az, hogy "férfi". Arról nem is szólva, hogy mit jelent az: elszeretni. Mert a személyes véleményem szerint, két válás és ugyanennyi házasság után, határozott meggyőződésem, hogy senkit nem lehet senkitől elszeretni - ha valaki menni akar, akkor úgyis megy, ha meg nem, akkor marad, álljon bárminő díva hívogatón a küszöbén.

Hanem mostan hatalmas kozmikus erők avatkoztak közbe, és G. Bernadett aktuális szerelme egészen bizonyosan az igazi leszen. Házas emberről van szó, ismert is, biztosított a címlap. Ám ezúttal valami megváltozott. Van egy okos asszony, egy volt asszony, egy elhagyott társ, aki mondott valami nagyon elgondolkodtatót a férjéről, és a valódi család létrehozására irányuló próbálkozásaikról. Íme:

"A történtek fényében talán jobb is, hogy csak a próbálkozásig jutottunk” - véli a nő, aki szépnek se tartja magát Gregorhoz képest. “Azt mondanám, eddig pogácsát evett, most pedig megkóstolja a franciakrémest. Hát egye!” (Velvet.hu)

G. Bernadett okulására most egy kis sütitant adunk közre. Lássuk, mi a különbség a francia krémes és a pogácsa között.

1. A pogácsa finom.

2. A francia krémes finomabb.

3. A hedonista férfiember olykor elhagyja a pogácsát a francia krémesért.

4. Pogácsából többet lehet megenni, mint francia krémesből.

5. Ha pogácsából túl sokat ettünk, akkor egy kis pihi után újra ugyanannyi pogácsát tudunk megenni.

6. Ha francia krémesből sokat ettünk, akkor nagyon szarul érezzük magunkat.

7. A pogácsa minden bulin elfogy.

8. Ha marad pogácsa, az másnap és harmadnap is ehető, kicsit kemény, kicsit szikkadt, de jó.

9. A buli után megmaradt francia krémest másnap nem tanácsos megkóstolni, mert nagyon szarul leszünk tőle.

10. A pogácsa elfogy - a megmaradt francia krémesek a buli végén együtt szoktak megsavanyodni a hűtőben...