Ha Vas Zoltán a háború után közellátási miniszter volt, akkor ki volt a távollátási miniszter?

Elsőre nem ment át a végkielégítések különadójáról szóló törvényhez benyújtott kormánypárti módosító javaslat a parlamentben. A gépi szavazás adatai szerint csak a jelen lévő képviselők 66,5 százaléka támogatta a hétfőn letárgyalt módosítást. Több kormánypárti képviselő azt állítja, nem tudott szavazni, de van köztük, aki csak a szavazás után ment be az ülésterembe. (Index.hu)

Teljesen világos, mi történt. A gépek fellázadtak az emberi ostobaság ellen. Kötelességüknek tartják megvédeni az embert - önmagától. Mégpedig a saját "alkotmányuk", a Robotika három törvénye alapján:

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.

Örüljünk neki, hogy legalább "valaki" gondolkodik a teremben. Kár, hogy a gépeket idővel mindig megjavítják...

Update!
A demokrácia fél tizenkettőig tartott. Akkor az időközben sebtiben összehívott Házbizottság a Fidesznek adott igazat a levezető elnökkel szemben, és végül átengedte a javaslatot.

Jelentem, a lázadás véget ért, a gépet megjavították...

Máté Bence, a 25 éves pusztaszeri természetfotós, a naturArt tagja, nyerte meg a természetfotózás Oscar-díját a londoni Veolia Environnement Wildlife Photographer of the Year 2010 pályázaton.

A BBC Wildlife Magazin és a Londoni Természettudományi Múzeum szervezésében megrendezett pályázat szerda esti díjátadóján történelmi sikert ünnepelhetett a magyar természetfotózás: Máté Bence lett az első honfitársunk, aki büszkélkedhet a kitűntető Wildlife Photographer of the Year (az év természetfotósa) díjjal.

A pályázatra az idén több mint 31 000 nevezés érkezett, összesen 81 országból. A 10 főből álló szakmai zsűri 12 kategóriában választotta ki a legjobb felvételeket, közöttük az Eric Hosking díjat, amelyet Máté Bencének ítélték oda a legjobb kollekcióért. A fődíj, Az Év Természetfotósa nyertese a 12 kategória győztesei közül kerül ki, s a zsűri választása Máté Bence Árnyjáték című felvételére esett.

„Amikor 2009-ben először hangyákat fényképeztem, reggeltől estig aktívak voltak. Később szerettem volna folytatni a fotózást, de sajnálattal tapasztaltam, hogy az ismert hangyafészkek közelében egyetlen dolgozó sem mozog. Feltűnt azonban, hogy a járataik tiszták, annak ellenére, hogy a fák folyamatosan hullatják leveleiket. Nem maradt más ötletem, mint éjszaka felkeresni őket. Nagy meglepetésemre a hangyák aktívabbak voltak, mint bármikor azelőtt: tömött sorokban szállították a leveleket. Végigkövettem a nyomvonalukat, végül minden út egy fa törzsénél folytatódott, felfelé a koronába. A hangyákat vakufénnyel, háromméteres távolságból világítottam meg, hogy sziluettjük kellően kontrasztos maradjon.” – nyilatkozik Máté Bence a díjnyertes képről.

„Ez az elismerés régóta érlelődött: korábban, 2002-ben Bence ezen a pályázaton megnyerte Az Év Ifjú Természetfotósa díjat, és az Eric Hosking díjat 2005 és 2007 után, most harmadszor nyerte meg! Ezen túl, több alkalommal nyerte meg a hazai Év természetfotósa pályázat fődíját. A sikereket folytatva,  a november másodikán nyíló itthoni GDF SUEZ – Az Év Természetfotósa 2010 pályázaton is sok képpel fog szerepelni, de ennek a pályázatnak az eredményei még nem publikusak” – tudtuk meg Radisics Milántól a naturArt – Magyar Természetfotós Szövetsége elnökétől

A pályázaton még egy – Norvégiában élő- magyar fotós sikeréről számolhatunk be: Haarberg Orsolya képe „Magasra értékel” díjat kapott az Állatok a környezetükben című kategóriában, s így ez a kép is látható a londoni természettörténeti múzeumban megrendezett kiállításon.

Orbán Viktor:
"Csak az állami nyugdíj biztonságos".

Ja. Most már...

A régi, jól bevált recept szerint – amit éppoly szívesen alkalmazott korábban valamennyi kormány –, amikor nyilvánvalóan közfelháborodást keltő törvényeket és/vagy intézkedéseket szükségeltetik lenyomni az istenadta nép torkán, akkor valami csábító gumicsontot kell a sajtó elé vetni. Ilyeténképpen az ostoba újdondászok a mócsingon csámcsognak, és ha a kormány ügyes, akkor a nagy balhét a körül kelti, hogy végképp senki ne figyeljen azokra a mozgásokra, amelyek ezenközben a szemük előtt zajlanak. Olyan ez, mint egy Monty Python szkeccs: két ember beszélget a kamera előtt, hangosan, érthetően, de senki sem rájuk figyel, hanem arra az idiótára, aki a háttérben dobálja a csecsemőket a folyóba.

Pártunknak és kormányunknak nagyon jókor jött a kolontári tragédia. Ügyesen kihasználják a vörösiszap-katasztrófa keltette médiazajt. Miközben kilencre emelkedett a halálos áldozatok száma, és a nemzetközi sajtóban csak a chilei bányászok mentése tudta a második helyre szorítani az arról szóló híreket, velünk lenyelették az elképesztő pofátlansággal felállított közmédia-tanácsot, sorra rúgnak ki ezerszer bizonyított szakembereket közszolgálati vezető beosztásukból, pártkatonákat, hogy ne mondjam, gauleitereket ültetnek a stratégiai posztokra, a legsötétebb diktatúrákat idéző jogszabályokat vernek keresztül a kétharmados többség birtokában, és fokról fokra kiépítik I. Orbán király birodalmának jogi és intézményi kereteit.

Azt eddig is tudtuk, hogy Orbánnak és legbelsőbb köreinek nem kell a szomszédba menniük machiavellista hatalomtechnikai megoldásokért, ehhez a gyors és végtelenül hatékony reagáláshoz azonban csak gratulálhatunk. Lehet találgatni, hogy mi lesz a következő lépés. Láthatóan a kormány és a párt kommunikációs gárdája tovább fokozza a médiazajt, úgyhogy nem lehet kétségünk afelől, hogy kolontár mint gumicsont továbbra is használatban marad.

Mi lehet még, amit le tudnak nyomni a torkunkon?

Október 6-án a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezérigazgatója, Horváth Gergely Domonkos menesztette a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. és a Hortobágyi Halgazdaság Zrt. vezetőit. Gencsi Zoltánt és Puskás Nándort kitiltották korábbi munkahelyükről. A két igazgató leváltásának okairól eddig semmit nem lehet tudni.

Gencsi Zoltán (középen) 2010 tavaszán, a Gulyás-olimpiát követő mulatságon hortobágyi pásztorokkal (Fotó: Radisics Milán/National Geographic)

Amikor tavaly év végén, az önmaga tökéletes összeomlására készülő kormány egyik napról a másikra leváltotta a Nemzeti Galéria, az Országos Levéltár  és a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóját, egyként kelt fel a magyar értelmiség, mondván: egy távozó nómenklatúra jó előre bebetonozza saját vazallusait a kultúra szentélyeinek élére. Óriási volt a közfelháborodás. Sok évtizedes, sikeres, és világszerte elismert munkásságot magukénak mondható hatalmas szellemiségek és vezetők voltak kénytelenek meghajolni a politikai praktikum előtt. Ez volt tavaly év végén. És, mondom, mindenki számára nyilvánvaló volt az ok.

Aztán eljött a választás, amely menesztette az előző kurzust, s jött a következő, amelyik forradalomnak nevezte a diadalát. Majd pedig kezdte ott, ahol az előző, az állítólagos forradalommal leváltott befejezte. Itt és most nem mélyülök el e "rendszerváltás" részleteiben, csak a szívemhez közel álló szeletét kóstolgatom. Azaz csak próbálom ízlelgetni, mert minduntalan kifordul a számból.

Szép és nehéz idei nyarunk végén jött a hidegrázás: egyik napról a másikra leváltották három nemzeti park igazgatóját. Nevezzük nevükön őket: Salamon Gábor, az Aggteleki nemzeti Park igazgatója a maga gyermekét volt kénytelen otthagyni; 29 éve igazgatta azt a szervezetet, amit ő álmodott meg és hozott létre. Márkus Ferenc, az Őrségi Nemzeti Park leváltott igazgatója – aki korábban a WWF-et, még korábban pedig a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkot is irányította - huszonhét évet töltött a természetvédelem és a nemzeti parkok világában vezetőként. Sándor István, a Hortobágyi Nemzeti Park volt igazgatója mindőjük közül a legfiatalabb, az ő múltja "csak" húszéves.

Kinek kellett a helyük? - ezt kérdeztük akkor.

És kinek kell Gencsi Zoltán helye? - ezt kérdezem most.

Elnézést kérek Puskás Nándortól, amiért itt Gencsi Zoltánról beszélek. Őt ismerem, Puskás Nándort nem. A Natonal Geographic számára készített, a magyar szürkéről szóló cikk és könyv írójaként három teljes évet töltöttem abban a gyönyörű világban, ami a Hortobágyi Génmegőrző Kht. elküldött vezetőjének a világa, az élete volt. Volt? Nem hiszem. Nem tudom, mihez kezd most, de hogy túl messzire nem fog menni a Hortobágytól, annyira, hogy ne érezze az augusztusi szikkadt föld, a nap égette fű illatát - nem hiszem. 

Persze, lesz majd vizsgálat, ilyenkor mindig van. Hiszen kell valami indok a nyilvánosság felé. És biztos találnak is "valamit". Mindig találnak valamit, amivel meg lehet magyarázni a "múlhatatlanul szükséges személyi döntést". Karaktergyilkosság kell, nehogy hőssé váljék a vezéráldozat. Bolseviki tempó... 

De, kérdem: Kinek kellett Gencsi Zoltán posztja? Kinek kellett Puskás Nándor helye? És kinek kellett a nyáron menesztett nemzeti parki igazgatók helye? Talán az önkormányzati választások során érdemeket szerzett vazallusoknak? Olyanoknak, akik majd pártunk és kormányunk igéit valósítják meg? Azt, és csak azt, amit Illés Zoltán kinyilatkoztat? Vagy szimpla bosszúról van szó? Személyes sérelmek megtorlásáról? Amint történt a Fidesz előző regnálása idején, éppen itt, a Hortobágyon? Emlékszik még valaki Aradi Csaba nevére? Igen, ő volt az, akit Pepó Pál egy korábban meg nem torolt személyes sérelem miatt rúgott ki. Aradi Csaba a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója volt, helyette jött Sándor István - akinek most augusztusban épp' azok küldtek selyemzsinórt, akik annak idején helyet csináltak neki.

Urak, akik követitek a most elküldötteket, ne tervezzetek hosszú időre! Ahhoz ugyanis több kell, sokkal több, mint a politikai kapcsolati tőke. Olyan szakértelemre, tudásra, elismert eredményekre, emberi tartásra, alázatra van szükség, ami éppen azok jellemzője, akik helyét készültök elfoglalni. A politikai hátszél nem elég. Legalábbis nem sokáig. A halgazdaság új igazgatója, ha igaz, egy tornatanár lesz - de meddig? Addig, amíg ki nem nézi másvalaki a posztját. Hogy a lefejezett génmegőrző kht.-t ki vagy kik vezetik, és főleg hova, merre vezetik majd, az a jövő titka. Akik értettek hozzá, már nincsenek ott. Kirúgták a gazdasági igazgatót, s mint Gencsi Zoltánt, úgy őt, sőt még a tíz esztendeje nyugdíjas egykori igazgatót is kitiltották az épületből. Mi lesz veled, Hortobágy? Mi lesz veled génmegőrző munka? Mi lesz veled magyar szürke, racka, mangalica? Mi lesz a hortobágyi ménessel? Az egyik legfontosabb nemzeti kincsünket, hazánk genetikai örökségét sodorja veszélybe a politika féktelen étvágya.

Elég volt! Eddig, és ne tovább! Ne engedjük, hogy a politika tönkretegye azt, ami még megmaradt a világszerte elismert magyar természetvédelemből! Nem önmagunk, hanem a jövő nemzedékek érdekében.

Amikor valami szörnyűség történik, azonmód megkezdődnek a találgatások a katasztrófa okait illetően. Ez természetes emberi viselkedés. Az pedig a politikai intrikákon és hétköznapi sumákságokon szocializálódott magyar (kelet-európai?) polgár sajátja, hogy minél nagyobb a baj, annál szövevényesebb összesküvéseket gyanít az események mögött. Most szörnyűség történt, elképesztő katasztrófa, amelyben emberek haltak meg, ezrek váltak földönfutóvá, egy folyó élővilága megsemmisült, és negyven négyzetkilométernyi terület vált Mars-béli tájjá.

Itt az ideje tehát, hogy leltárba vegyük a lehetséges összeesküvés-elméleteket!

A tények:
Vörösiszap öntötte el a Veszprém megyei Kolontárt hétfőn 12:25-kor, miután átszakadt a timföldgyár tározójának a gátja. Az iszap néhol két méter magasan hömpölygött. Pénteken délig öt ember meghalt, hárman eltűntek, ketten életveszélyesen, hatan súlyosan sérültek meg. Összesen 123 sérült van. Az árhullám elérte Devecsert, Somlóvásárhelyet, Tüskevárt, Apácatornát és Kisberzsenyt. Devecseren négyszáz házat öntött el az ár, Somlóvásárhelyen 10 családot telepítettek ki a kultúrházba. Folyik a kármentesítés, még nem tudni, hova szállítják ela mérgező üledéket. A Marcal teljes élővilága kipusztult. A lúgos, nehézfémeket is tartalmazó iszap elérte a Duna főágát.

A sajtó:
A katasztrófát előidéző tározó üzemeltetője, a Magyar Alumínium Zrt. (MAL) szűkszavúan nyilatkozik, de elhárítja a felelősséget; szerintük természeti okok állnak az események mögött. Az egyik tulajdonos, Bakonyi Árpád azonban egy villáminterjúban sejtetni engedi, hogy esetleg külső, de nem a céghez kötődő okok is közrejátszhattak. A baloldali sajtó a károkkal foglalkozik, a jobboldali lapok a tulajdonosi hátteret és a privatizáció körülményeit firtatják. A hivatalos nyilatkozatok egyértelműsítik, hogy emberi mulasztás a fő ok, elindul a nyomozás. A gyár hallgat.

Elméletek:
1. A vörösiszap-kazetta üzemeltetői elhanyagolták a gátak karbantartását. A töltések idővel meggyengültek, bekövetkezett a gátszakadás. Felelős: MAL, de vizsgálandó az ellenőrzési tevékenység.

2. A vörösiszap-kazetta üzemeltetői elhanyagolták a kazetta karbantartását, elodázták a rekultiváció előkészítését. Az esőzések miatt a száradó vörösiszap felületén felgyűlt a lúgos csapadékvíz. A töltések idővel átáztak, meggyengültek, bekövetkezett a gátszakadás. Felelős: MAL, de vizsgálandó az ellenőrzési tevékenység.

3. A MAL minden előírást betartott, de rövid idő alatt irreális mennyiségű eső esett, ezért a 2. pont szerint bekövetkezett a katasztrófa. Felelős: nincs, de az előírások felülvizsgálandók.

4. Egy sértett MAL-dolgozó egyéni akciója során szándékosan megbontotta a gátat. Felelős: magánszemély.

5. A MAL külföldi konkurenciája szándékosan tönkre akarja tenni a céget. Felelős: ?

6. Hazai vagy itteni kötődésű üzleti körök meg akarják kaparintani a MAL-t, ezért szabotázsakciót szerveztek. Felelős: ?

7. Hazai vagy külföldi üzleti körök ismeretlen gazdasági célok érdekében szándékosan le akarják járatni és/vagy pénzügyileg meg akarják rendíteni a MAL egy vagy több tulajdonosát. Felelős: ?

8. A köztudottan baloldali kötődésű tulajdonosok elleni szélsőjobboldali szabotázsakció történt. Felelős: ?

9. Az alumíniumipar reprivatizációját előkészítendő, állami (kormány-) megrendelésre szabotázsakció történt, amelynek azonban rosszul mérték fel a várható hatását. Felelős: kormány.

10. Az MSZP-hez kötődő baloldali körök lejárató akcióként rendeltek meg szabotázst, hogy a felelősséget utóbb a kormányra hárítsák. Felelős: baloldal.

11. A Fideszhez kötődő jobboldali körök lejárató akcióként rendeltek meg szabotázst, hogy a felelősséget utóbb az MSZP-re, illetve baloldali kötődésű üzleti körökre hárítsák. Felelős: Fidesz.

12. Iszlám terrorszervezetek merényletet követtek el Magyarországon, azoknak a terrorcselekményeknek a részeként, amelyek veszélyére korábban nyugati titkosszolgálatok figyelmeztettek. Felelős: al Kaida.

13. A MAL ügyeletes műszaki vezetője engedélyezte, hogy ráengedjék az esőzésektől amúgy is túltöltődött tározóra a zagyot. A felgyűlt a lúgos csapadékvíz miatt a töltések idővel átáztak, meggyengültek – bekövetkezett a gátszakadás. Felelős: az emberi hülyeség.

Nektek van további összeesküvés-elméletetek az üggyel kapcsolatban?

A Magyarországra irányuló turizmusforgalom zavartalanságának biztosítása érdekében a Magyar Turizmus Zrt. állásfoglalást kért az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságtól (OKF) arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó katasztrófahelyzet nem veszélyezteti a kiemelt magyarországi turisztikai célterületeket.

Az MT Zrt. kérésére az OKF az alábbi közleményt adta ki:

Sajtóközlemény

2010. október 5.

A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága a Magyar Turizmus Zrt. kérésére ezúton tájékoztatja a magyarországi turizmusforgalomban érdekelt szolgáltatókat és intézményéket, hogy az Ajka településen átszakadt iszaptárolóból kiömlött vörös iszap jelenleg semmilyen formában nem veszélyezteti a magyarországi kiemelt turisztikai célterületeket.

A Magyarországra irányuló turizmusforgalom tehát akadálymentesen folyhat, a vendégek fogadására a teljes turisztikai infrastruktúra – repülőterek, szálláshelyek és más turisztikai szolgáltatók, illetve attrakciók – változatlanul rendelkezésre áll.

* * * 

Ezt azért jó tudni. Ha a turisták nyugodtak lehetnek, akkor már csak az van hátra, hogy szóljunk az Ajka környéki falvak-városok lakóinak: menjenek el ők is turistának...

Tautológiának nevezzük a tautológiát. A tautológia világnapját pediglen tegnap óta minden esztendőben október 3-án ünnepeljük. S habár ő még nem tud róla, a Magyar Tautológusok Társasága tiszteletbeli örökös elnökének és a tudomány ENSZ-nagykövetének felkértük Szíjjártó Pétert, aki már meg is tartotta székfoglaló előadását. 

Íme:

A svájci Gotthárd-hegység alatt épül a világ leghosszabb alagútja - már csak méterek választják el egymástól a két irányból elindított fúrópajzsokat. A vasúti alagút 57 km hosszú lesz, és előreláthatóan 2017-ben adják át, körülbelül 25 évnyi tervezõi és kivitelezõi munka után. Az utazási idõ Zürichtől Milánóig egy órával rövidebbé válik, a vonatok sebessége eléri a 250 km/órát, 20 millió ember élvezi a csatlakozás előnyeit. Sedrunban, ahol jelenleg egy lift szállítja a bányászokat és az anyagokat, egykor utasok fognak kellő időben, csupán egy percen belül eljutni 800 méteres mélységbe, egy most épülő multifunkcionális állomásra.

Vajon Magyarországon egy ilyen projekt mennyivel kerülne többe, mint Svájcban, és hány évig tartana?

Teljesen véletlenül bukkantam rá ma délelőtt az interneten egy kis csapat oldalára. Egy pakisztáni, egészen pontosan karacsi futballcsapat Facebook-oldaláról van szó, akik imigyen hívják magukat: Magical Magyars. A felfedezésnek komoly visszhangja lett, egy szakmai portál is közölte a hírt (http://www.socialtimes.hu/articlepage/?id=148), és  óriási magyar "lájkolási" és gratulálási/köszönő hullám indult meg a pakisztáni focicsapat oldalán.

Nézzétek meg ezeket a srácokat! Ők azért nevezték el magukat a hajdani nemzeti tizenegyünk tiszteletet parancsoló nemzetközi ragadványnevén, mert hozzájuk akarnak hasonlítani. Ha esetleg mi elfelejtünk büszke lenni magunkra, vegyük észre, hogy mások, máshol milyen büszkén viselik a mi nevünket!

A fiatalok Facebook-oldala itt megtekinthető:
http://www.facebook.com/pages/Karachi-Pakistan/Magical-Magyars/109692235730650

Amerikai kormányhivatalok becslése szerint évente mintegy 25 milliárd dollár drogból származó jövedelem áramlik Mexikóba. Ez 5400 milliárd forint, az idei magyarországi bankadó 271-szerese. (Index.hu) 

Ha ez ekkora biznisz, akkor mi miért nem ezzel foglalkozunk? Vagy ezzel foglalkozunk, csak nem merjük államosítani?...

Vezető külföldi lapok egyre-másra példaként állítanak minket a világ elé!

Elrettentő példaként...

Az idei nyár slágerére hívja fel a figyelmet a CrunchGear elnevezésű kütyüblog. A jobbára informatikai újdonságokkal foglalkozó portál most a háziaszonyokat vette célba.

Nem is tudom, hogyan élhettünk eddig az új találmány nélkül! A hordozható görögdinnyehűtő és -szállító berendezés természetesen japán találmány, Marugoto Tamachan szellemi terméke.

Az ötletes kis szerkezet valójában nem más, mint a hazai nyugdíjas nénikék kedvenc szerkezetének, a bevásárló-trolinak és egy akkumulátoros hűtőszekrénynek az összeházasítása. A piacon kiválasztjuk a dinnyét, s mire hazavittük, már ehetjük is a hűs mezőgadasági terményt.

A berendezés súlya 6,3 kilogramm. Ha ehhez még hozzáadunk egy ötkilós dinnyét, akkor rögvest ott motoszkál a kisördög bennünk: vajon hogyan fognak ezzel a méretes és nem pehelysúlyú szerkentyűvel megbirkózni a nagyik a 18-as csingán?

Persze ettől egyelőre nem kell tartani, ugyanis kizárólag Japánban kapható, ráadásul az ára 230 dollár, így vélhetően nem ez lesz az első dolog, amit magyar nyugdíjasok megvesznek maguknak az augusztusi nyugdíjukból.

A Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat után itt a következő pártos kifüggesztenivaló papír ötlete. Pörzse Sándor, a Jobbik országgyűlési képviselője hétfői sajtótájékoztatóján azt mondta, azt szeretné, ha minden tanintézményben kint lenne a hiszekegy szövege. Azzal érvelt, hogy a Horthy-korszakban is "iskolai füzetek és tankönyvek borítóján, közintézmények falára, ajtajaira erősített, domborított, vagy zománcozott fémtáblákon, napi és hetilapok oldalain került mindenki szeme elé". (Index.hu)

Mai hír, hogy állítólag elméletileg mégis lehetséges az időutazás. Most már tudjuk, hogy erre magyar politikusok is ékesszóló bizonyítékot állítottak: a Jobbik legújabb elmebaja ugyanis egyenesen a harmincas évekbe igyekszik visszaröpíteni Magyarországot.Papp-Váry Elemérné: Hitvallás

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ez az én vallásom, ez az én életem, 
Ezért a keresztet vállaimra veszem, 
Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedő fülébe, 
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót ha írod lobogód selymére,
Ezt ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ezt vallod, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vittél,
Polgár, ki ezzel kelsz, új hazát szereztél,
Magyar - e szent hittel mindent visszanyertél!

Mert a hit az erő! Mert aki hisz, győzött, 
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben, 
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lábanyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul asz eltiport mező, 
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a háza tája,
Mézes a kenyér, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! Te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar, legyen hited s tiéd a jövendő.

Magyar, legyen hited, s tiéd az országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad azt rebegje reggel, délben, estve,
Véreddé, hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!

Javaslom Pörzse Sándor uramnak, töprengjen el azon, mit sugall ez a radikális jobboldali himnusz! Az optimistának, önbizalomtól duzzadónak és vidámnak a legkevésbé sem nevezhető vers egy vérben ázó Magyarországot vízionál, egy "véres magyar ég alatt" szenvedő, hadban álló országot, egy halállal és kárhozattal viaskodó nemzetet. Én hiszem, hogy a mai Magyarország nem ilyen.

De hát, ne várjuk el a Jobbiktól, hogy tisztában legyen a valós viszonyokkal, ha már önmagában az is meghaladja a képességeit, hogy tudomást vegyen arról a hatvanöt évről, ami azóta eltelt, hogy immár nem kötelező a Hiszekegyet kifüggeszteni a tanintézményekben. Miképpen azt is hajlamos elfeledni, hogy az állami iskolákban sem az egyházaknak, sem a politikának nincs már helye. Mit várjunk tőlük, amikor az alkotmánymódosítás iramatát éppen a tisztelve félt nagybácsitól, a Fidesztől lesik el, amely mainapság úgyszintén képes enyhén szólva érdekes megnyilvánulásokra? Alkotmányt módosítani kell, ennek mostan divatja van, akkor hát tegyük ezt úgy, hogy ránkvalljon. Még ha beteg is az ötlet.

Hozzáteszem, ez a marhaság nem áll távol a Védő Ligák Szövetségétől, amely szervezet annak idején - a korabeli kormány támogatásával! - kiírta a pályázatot egy nemzeti imára. A kiírás szerint egy maximum 20 szavas fohász és egy 10 szavas jelmondat kéretett be az indulóktól. A nyertes pályamű 262 szóból áll. Olyan nagyon ők sem voltak képben...

Víztorony bontásán értek tetten a rendőrök négy férfit a Fejér megyei Polgárdi-Kiscséripusztán, lopás miatt indult ellenük büntetőeljárás - tájékoztatta Németh-Kész Mónika rendőr százados, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője az MTI-t. A szerdán történt eset részleteiről a szóvivő elmondta: a három enyingi és egy siófoki férfi Polgárdi-Kiscséripusztán egy felszámolás alatt álló telephelyen a víztornyot kezdte el bontani, és a vasdarabokat gyűjtötték össze, amikor a rendőrök a helyszínre érkeztek. A férfiak a rendőröknek azt mondták, hogy van bontási engedélyük, de amikor a telephely felszámolóbiztosa a helyszínre ért, kiderült, hogy senki nem adott nekik engedélyt a bontásra - közölte a rendőr százados. (MTI)

Hetente legalább egyszer halljuk a hírt: "Két rivális család tagjai vascsövekkel, karókkal, ásókkal és szamurájkardokkal estek egymásnak..." Persze, mindannyian tudjuk, kikről van szó, miként akkor is, amikor csapatba verődött gyerekek fosztanak ki felnőtt embereket, vagy egész községeket tart rettegésben egy-két család, és szintúgy még ezernyi, nagyon is jellemző, s az egész társadalomban borzongást keltő sajtóhír kapcsán. Cigányok. Tudjuk, de nem mondjuk ki.

Miért is nem?

Azért, mert az alkotmány tiltja a nemre, vallásra, fajra stb. vonatkozó megkülönböztetést, márpedig, ha kijelentem: "Te cigány vagy", akkor ezzel megkülönböztetlek a nem cigány - illetve szerintem nem cigány - többségtől. Ez a sztereotip válasz. Csakhogy - ha szó szerint idézzük az Alkotmányt - ez úgy ahogy van, baromság!

A Magyar Köztársaság Alkotmánya

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

Nézzük csak. Mi a faj? Ernst Mayr megfogalmazása szerint "a fajt olyan, ténylegesen vagy potenciálisan egymással ivarosan szaporodni képes populációk alkotják, melyek más hasonló csoportoktól a szaporodás szempontjából elkülönülnek". A faj a taxonómia egyik alapegysége, egyben szintje. Az ember - faj. Olyan faj (species), amelynek - jelenleg - nincsenek alfajai (subspecies), fajtái (cultivar), változatai (varietas) stb. Az emberi fajnak rasszai vannak: afrikai, ázsiai, kaukázusi stb. És a cigány még csak nem is rassz, hanem egy viszonylag jellegzetes küllemi adottságokkal bíró, s azokat többé-kevésbé határozottan átörökítő nemzetiség. Pontosan ezért nem nevezhetjük nevükön a cigányokat.

Mármost, ha az ember egy egységes faj, akkor az Alkotmány tiltása a fajra vonatkozik. Nem jelenthetjük hát ki senkiről, hogy ember, mert azzal alaptörvényt sértünk. Azt sem mondhatjuk, mellesleg, hogy férfi vagy nő, mert az is alkotmánysérétés. 

A hír tehát helyesen így szól: Víztorony bontásán értek tetten a rendőrök négy lényt a Fejér megyei Polgárdi-Kiscséripusztán, lopás miatt indult ellenük büntetőeljárás.

Vagy mondjuk ki: cigányok voltak, ha azok voltak! (A körözési személyleírásoknak például általában jót szokott tenni az efféle határozottság.)

Vagy változtassák meg az urak az Alkotmányt nemes buzgalmukban, és irtsák már ki végre belőle ezt a faji baromságot!

A szex magánügy: csak két emberre tartozik.

Na jó, akkor háromra...

Meg a kecskére...

Vicc a a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása védnöksége alatt kiadott hetilapban: „A haldokló öreg apa ágyához hívatja fiát és azt mondja: Fiam, ha most lehetséges a kettős állampolgárság, akkor most intézd el nekem a magyart. A Fiú úgy gondolja, apja már a delíriumhoz közeleg, de mégis megkérdezi: Apám, mire lesz az önnek jó? - Hogy ha meghalok, egy magyarral kevesebb lesz!"

A szlovák parlamentből nemrég kiesett Magyar Koalíció Pártja alelnöke, Őry Péter nyílt levélben bocsánatkérést és felelősségrevonást követel: "A közzétett szöveg felháborító, etikátlan és intoleráns Szlovákia minden magyar nemzetiségű polgára és minden demokratikusan gondolkodó polgára számára". (Index.hu)

Hát, ennél sokkal durvább, a szlovákokon poénkodó viccek jelentek meg az elmúlt hónapokban a magyarországi sajtóban! A Magyar Koalíció Pártja (MKP) humorérézék terén még "névrokonát", a hajdani Magyar Kommunista Pártot (MKP) is veri! Lehet, hogy egy csepp humorral a politikában is sikeresebb lehetett volna mindkét MKP? 

Az oberhauseni akváriumban élő Paul nevű polip, amellyel a vb kezdete óta próbálják megjósoltatni a német válogatott soron következő meccsének eredményét, ezúttal a spanyol csapat győzelmére tippelt. Márpedig a polip ezen a tornán még nem tévedett. (hvg.hu)

A tegnap esti menü az oberhauseni akváriumban:

A "jó erkölcsbe ütköző" jövedelmeket sújtanák az állami szférában extra elvonással egy a kormány által benyújtott törvényjavaslat alapján. Az Alkotmánybíróság közbeszólhat. (...) Az alkotmánymódosítást azért akarja végrehajtani a kormány, hogy teljesíthesse a kormányfő ígéretét, a pár héttel ezelőtti 29 pontos első akciótervének egyik elemét: 98 százalékos elvonás sújtaná a kétmillió forint feletti végkielégítéseket az állami, önkormányzati szférában. (Index.hu)

Pártunk és kormányunk legújabb pszichotikus ámokfutása valójában az előzményekből automatikusan következik. A előzmények okságilag determinált következménye mindez -mondhatnánk azzal a marxista terminológiával, amelyhez leginkább igazodni látszik az Orbánság. A képlet a következő.

A választási hajcihőben találjunk ki minél hangzatosabb populista szólamokat, amelyekkel el lehet kábítani a cselekvő- és döntésképességüktől már jó előre megfosztott polgárokat. Ezt követően zsebeljük be a győzelmet, majd vegyük újra sorra az ígéreteinket. Amit lehet, módosítsunk, amit nem lehet átértelmezni, ahhoz módosítsunk törvényt. Ha alkotmányellenes a törvény, módosítsuk az Alkotmányt. Ha még mindig nem jó, akkor módosítsunk a törvényen - majd csak működni fog...

Pontosan ez történt a 98%-os különadóval sújtandó végkielégítésekkel: populista jogszabály bejelentése, alkotmánymódosítás szükségessége, törvénypontosítás. A visszamenőlegesség alkotmányellenessége közbeugat? Sebaj - alkotmánymódosítás! Az államelnök közbeugat? Sebaj - vazallus elnök! Az Alkotmánybíróság közbeugat? Sebaj - vazallus alkotmánybírák! Az Alkotmány ehhez megint beszól? Sebaj - elnök, alkotmánybírák, Alkotmány! A közvélemény háborog? Sebaj - helyreigazítás, ehhez pedig médiatörvény, újra alkotmánymódosítás, megint elnök, alkotmánybírák, kormányzati szervek stb. Majd csak befogják a pofájukat...

Megbütyköljük...!

Mindez emlékeztet valamire. Na nem 1919-re vagy 1949-re gondolok, bár az is eszembe juthatna meg 1932 is, de nem. 1990 jut eszembe. Akkor ugyanis pontosan ugyanilyen, küldetéstudatos, ám tökéletesen dilettáns kormány volt hatalmon. Valamelyest kevésbé buzgott bennük a bolsevik hév ugyan, de éppily veszélyesek voltak. És gyakorlatilag három rövid év alatt szétzilálták a - jelenhez hasonlóan! - nemzetközi válság sújtotta országot. Hát ez a félelmetes.

Akkor a baloldali ellenzék mély morális válságban leledzett, mert akkor még volt lelkiismerete. Ebből a mai baloldal kigyógyult, de egyben meg is szűnt létezni - legalábbis mint potens politikai alternatíva. Akkor csakis liberális ellenzék működött, de az el volt foglalva a saját problémáival, az önteltsége pedig egyébként is maximum egy vidám parlamenti vitapartnerré pozícionálta. Akkor nem létezett jobboldali ellenzék, mert azt bedarálta magába az MDF. Ma nincs liberális ellenzék, legfönnebb egy kicsinyke zöld radikális gittegylet... De ma van jobboldali ellenzék!

Isten látja lelkemet, mi sem áll távolabb tőlem, mint a Jobbik mellett kampányolni! Ám a jelen helyzetben, hiteles baloldal és liberálisok hiányában, az egyetlen lehetőségnek azt látom, hogy nőjön fel végre a feladatához a jobboldal, találja meg mérsékelt, de nagyon határozott hangját, és rúgja farba ezt a kormányt, mert a katasztrófa felé sodorja az országot! Tartok a Jobbiktól, mert még gyermek, s így oktalan, heves és mohó. De még jobban tartok attól, ami felé ma haladunk.

Horváth Árpád

Viszonylag csendes anyázások közepette zajlott az idei köztisztviselők napja, úgy látszik, jó előre felkészült a békés magyar honpolgár, hogy július elsején nem lehet ügyeket intézni kies hazánkban. Az 1997 óta hagyományosan július elsején megtartott ünnep lényege, hogy ezen a napon a köztisztviselők lóghatnak egyet: minden állami és önkormányzati hivatal zárva van, lehet sörözni a strandon vagy uborkát kapálni a kerben.

A köztisztviselőknek tehát rendes napjuk van, persze, az ő lobbijuk erős, tudnak érdeket érvényesíteni, még ha csak egy kis láblógázás kiharcolásáról van is szó.

Már e héten megszólaltak a megátalkodott fikázók, hogy miért nincsen napjuk jelesül az informatikusoknak, az újságíróknak meg az utcaseprőknek, miért pont a köztisztviselőknek van. De érdekes módon a pedagógusokról megint megfeledkeztek! És velük együtt természetesen a diákokról is, pedig ők együtt a többszörösét teszik ki a hazai köztisztviselő-populációnak! Hja, mert nekik már van napjuk! No igen: de mindőjüknek vasárnap!

Micsoda hátrányos megkülönböztetés ez? A köztisztviselők napja csak öt-hatévenként esik munkaszüneti napra, a pedagógusok és a diákok ezzel szemben minden egyes esztendőben kénytelenek a saját szabadidejükben ünnepelni magukat!

Tegyen végre igazságot a kormány, helyezze hétköznapra a pedagógusnapot és a gyereknapot!

A FIFA-elnök szerint abszurd elzárkózni a technikai újításoktól, a nyolcaddöntőkön látott játékvezetői hibák miatt a jövő hónapban újra tárgyalnak a videóbíróról. (MTI/SportGéza)

Sietve leszögezem: Dávid Ibolyával egy dologban azonosak vagyunk, tudniillik, én sem értek a focihoz. Engedtessék meg mégis feltennem néhány laikus kérdést a videóbíróval kapcsolatban.

Természetesen csak egyetérteni tudok mindazokkal a futballkedvelőkkel, akiknek a hócipőjük tele van azzal, hogy immár jószerint egyetlen meccset sem nézhetünk végig anélkül, hogy vérlázító bírói hibák miatt kellene dühöngenünk. Az is kétségtelen, hogy ezek a - javarészt persze szándék nélküli, pusztán a figyelmetlenségből vagy az emberi hülyeségből eredő - hibák megmérgezik a játékot, s nem különben a világbajnokság emlékét. De valóban a videóbíráskodás bevezetése a megoldás erre a problémára? Nézzük csak sorjában.

Vajon elképzelték a videóbíró mellett kardoskodók azt a focimeccset, amelyen minden szabálytalanság után kirohan a játékvezető a "zsűriasztalhoz", és visszanézi a felvételt? Vagy a tartalék játékvezető dolga lesz a döntés ilyenkor? Ez esetben egyáltalán mi a dolga a játékvezetőnek? Vagy majd mindig a játékvezető dönti el, hogy mikor kell a videófelvételre bízni a döntést?

Lesz-e bármennyi tekintélye is a játékvezetőnek, ha a játékosok minden, nem nekik kedvező döntés esetén videóbíróért kiáltanak?

Törődjünk bele az időhúzás és a színészkedés új formáinak elterjedésébe?

Miként lehet biztosítani a játék folyamatosságát, ha minduntalan, minden nagyobb szabálytalanságnál vissza kell nézni a felvételt? Szokjunk hozzá a negyedórás hosszabbításokhoz? Az a lehetőség is felvetődött, hogy ilyenkor majd megállítják az órát. Ez esetben azonban - hasonlóan a maratoni hosszabbításokhoz - tökéletesen kiszámíthatatlan lesz a mérkőzés időtartama. Mit szólnak ehhez a tévétársaságok?

Ki fogja felvenni a mérkőzéseket? Használható videófelvételhez komoly stábra van szükség, méregdrága felszerelésre és egy rakás profi szakemberre. Ezt a szövetségek finanszírozzák? Vagy az egyesületek? Netalán arra számítanak, hogy majd a tévétársaságok felvételeit használják fel a bíráskodás céljaira? Újra kérdezem: Mit szólnak ehhez a tévétársaságok? Kevesebb jogdíjat fizetnek? Vagy egyáltalán nem fizetnek? Hiszen szükség van rájuk, nélkülük nem lehet meccset rendezni... Vagy egyszerre két stáb fog dolgozni a pálya körül? Ha mégis a médiára számítanak, akkor mi lesz azokkal a meccsekkel, amelyeket nem közvetít a tévé? Azokon kötelező lesz saját költségen felállítani a stábot?

Hogyan és kik döntik el, hogy melyik meccseken kötelező a videóbíró? Hol húzzák meg a határt? A Dörgicse-Balatonvilágos rangadón nem kell, a Budafok-Pénzügyőrön viszont igen? Ez nem diszkrimináció, illetve jogosulatlan előny vagy hátrány?

Vajon nem lenne jobb megoldás, ha videóbíró helyett inkább a játékvezető-képzésre és a megfelelő bíróválogatásra fordítanának nagyobb energiát az illetékesek?

Jelentem, szombaton 13.28-kor pontosan 191 436 tagja volt a "Mondjunk le az aug. 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára!!!" elnevezésű facebookos csoportnak. A "Legyen tűzijáték augusztus 20-án Budapesten" nevűnek kettő.

Az előbbi tagjai úgy gondolják, azzal segítenek leginkább az árvízkárosultaknak, ha a tűzijátékra szánt pénzt átutalják nekik, imigyen az augusztus 20-ai hejehuja, sós perec és Duna-parti dobozos sör helyett enyhítünk a katasztrófa sújtotta falvak-városok kárain. Az utóbbi csoport létrehozója - e sorok írója - azonban kételkedik abban, hogy az imigyen megtakarított pénz végül tényleg oda jut, ahol szükség van rá. Vannak ugyanis tapasztalatok... Másrészt nem gondolom, hogy az elmúlt évtizedekben elszabotált árvízvédelmi beruházások miatt bekövetkezett katasztrófa kárait nekünk, hétköznapi embereknek kellene állnunk, a saját zsebünkből, az állam pedig mint valami hőstettre, úgy tekintsen arra, hogy lemond bizonyos, a mi szórakoztatásunkra fordítandó összegekről.

Ne legyenek illúzióink! Az állami ünnepi rendezvények költségei virtuális pénzek. Ezeket nem lehet megspórolni, mert valójában nem léteznek. Ha az augusztus 20-ai ünnep költségeit most átutalnák is a katasztrófa sújtotta önkormányzatoknak, ezt a pénzt valahonnan, valamikor mindenképpen ki kellene fizetni azoknak a vazallus cégeknek, amelyek ezekre szerződtek, mert a kormánypártoknak kötelezettségei vannak, ugyebár, amelyeket nem illik elfelejteni, s amelyekre nem vonatkozik a vis maior polgári jogi tényállása.

Másrészt viszont, végiggondolta valaki ebből a csaknem 200 ezer emberből, hogy miként lehetne elosztani ezt a pénzt? Azt az egy-kétszáz milliót, ami egyébként is csepp a tengerben a több százmilliárdos károkhoz képest. Hová jutna ez a pénz? Ki ellenőrizné az útját? És mennyibe kerülne mindez?...

Egy kicsit úgy fest a dolog, hogy ez a kezdeményezés mindössze arra bizton elegendő, hogy egy-kétszázezer embernek megnyugtassa a lelkiismeretét: Igen, én is tettem valamit az árvízkárosultakért... De nem lenne értelmesebb, ha ezek az emberek fejenként, mondjuk, ezer forintot elküldenének oda, ahol valóban szükség van rá, nem pedig az állami alapok feneketlen kútjába lapátolnák?

Mire befejezem ezt az írást, a csoport tagjainak létszáma 191 849. Ez pontosan
191 849 000 forint lenne...

Ha valakinek netalán lennének még kétségei a civil kezdeményezések létjogosultságára vonatkozóan, akkor most nagyon gyorsan bírálja felül azokat! Ma délelőtti híradásokból ugyanis kiderül: kormányzati körök erősen elgondolkodtak azon, hogy esetleg az augusztus 20-i tűzijáték költségeit inkább az árvízkárosultak megsegítésére kellene fordítani.

"Mondjunk le az aug. 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára!!!" - hirdeti címében egy kezdeményezés a Facebook-on. A csoporthoz egy nap alatt 65 ezren csatlakoztak. A kormány  álláspontja egyelőre képlékeny, hivatalosan csak annyit mondtak, hogy megfontolják.

Ami jó hír a civil kezdeményezések sikerében még ma is hívő idealistáknak, az persze tragikus értesülés a kormány körüli ezüsthajókáeftéknek, amelyek ilymódon elesnek az évi rendes zabrálástól. Kétségtelen viszont, hogy ha keresztülviszik ezt az ötletet, akkor kénytelenek leszünk lemondani a Németországban vizuálisan lejárt szavatosságú Heineken-reklámok rakétákról és égi hamburgerekről 250 millióért, ámdeviszontazonban melengetheti a szívünket a tudat, hogy ez a pénz oda megy, ahol a legnagyobb szükség van rá: a katasztrófa sújtotta régiók polgárainak támogatására. Nyilván így is lesz.

Előbb azonban létrehozzák az Augusztus Huszadikai Tűzijáték Költésgeinek az Árvízkárosultak Megsegétésére Fordításaügyi Államtitkárságot nyolcvan hivatalnokkal és hat helyettes államtitkárral, aminek a finanszírozását alapvetően a tűzijáték költségeiből fogják megoldani. A hivatal gárdájának toborzását a Fidesz közeli Gründoljunk Együtt Kft. végzi majd, a saját dolgozói körében terjesztett pályázati kiírás révén. Hanem viszont, az augusztus 20-i ünnepségekre elkülönített 250 millió erre nyilván nem lesz elég, ezért - a kormányzati megszorítások és a költségtakarékosság jegyében - a hiányzó összeget az árvízkárosultakra kivetett különadóval fogják előteremteni...

Még szerencse, hogy az árvíz sújtotta területeken még mindig akadozik az áramszolgáltatás, az internetről nem is szólva. Ráérnek megtudni, hogy az egész ország összefogott az érdekükben...