A hazai és nemzetközi sajtó kitüntetett figyelme közepette tartotta meg parlamenti beszédét tegnap Orbán Viktor. Az országgyűlés tavaszi ülésszakának nyitó ülésén elhangzott húszperces napirend előtti felszólalástól végre konkrétumokat vártunk. Nem kaptunk. Illetve, valami egészen mást kaptunk. 

"A médiatörvény ürügyén támadást indítottak Magyarország ellen. A támadást visszavertük. A támadók érveit nevetségessé tettük. Velünk nem fogják feltörölni a padlót, mint ügyefogyott és szerencsétlen elődeinkkel tették. Brüsszel nem Moszkva. Magyarország nem fogad el utasításokat az EU központjától. Ellenben konzultációt folytatunk, immár összeurópai szinten is, rengeteg szervezettel."

Elutazott tőlünk családunk egyik tagja, akit oly hőn szerettünk
Egy Valóság nevű nagybátyám
Sajnos már nincsen velünk
Levelet ír csak nekünk

"A nyugdíjreform első lépéseit megtettük. Megnyíltak a kormányablakok, elindult az adórendszer átalakítása, létrejött egy, a családok számára kedvező rendszer. Mi sem lehetünk, nem is vagyunk hibátlanok, de ez az Országgyűlés kilenc hónap alatt jelentősebb eredményeket ért el, mint elődei nyolc év alatt. Ugyanakkor a további munkát is muszáj bírni szusszal, lassításra nincs lehetőség."

Ha levél jön tőle, csak úgy kapkodjuk ki egymás kezéből, sírva és nevetve olvassuk
Jellegzetes kezeírását
Ezer csókkal is felér
Egy-egy gyöngybetűs levél

"Létrehoztuk a stabilitási alapot, amelybe 250 milliárd forintot teszünk félre. El kell hárítani a ránk leselkedő veszélyeket, de nem tüneti kezelést kell alkalmazni. Hitelből mindent lehet - ez a mentalitás vált jellemzővé korábban Magyarországon is, de vissza kell térni a józanészhez. Ez a ma kezdődő ülésszak célja."

„Habár távol élek, remélem, megvagytok s szorgalmasan ápolgatjátok
Még az emlékem
És hosszú esték során
Gondoltok néha reám

"A célokat nem lehet elérni a nemzeti egység megőrzése nélkül. Kapcsolatot kell tartani a polgárokkal és a mindennapi élettel. Nem működhetünk úgy, mint egy törvénygyár, ahol törvényhozó robotok dolgoznak."

S felhasználva az alkalmat, felhívom a család tagjainak becses figyelmét
A szükséges óvatosságra
Mert adódhatnak bajok
Most, hogy én távol vagyok

"Az emberek hosszú távú stabilitást várnak el és azt, hogy többé ne lehessen olyan lehangoló állapotba hozni az országot, mint az elmúlt években. A huszonegyedik század követelményeihez való igazodás része az új alkotmány megalkotása is, a nemzet talpra állításának része, és így az új gazdaság felépítéséhez szükséges az új alkotmány."

És ezzel zárom is soraim, ölelek, csókolok mindenkit
S maradok tisztelettel, Valóság”
S családunk sír meg nevet
Olvasván ezt a nevet

Cseh Tamás–Bereményi Géza–Orbán Viktor: Valóság nagybátyám
(1981–2011)

Justin Bieber, John Lennon, Lady Gaga – ki hinné, hogy ma ez a zenei toplista dobogója a gyermekek körében? A Symantec nemrégiben 20 országra* kiterjedő online felmérést végzett összesen 20 millió gyermek körében. A kutatásban résztvevő gyerekek leggyakoribb keresőszavai alapján összeállítottak egy nemzetközi zenei toplistát, amely jól tükrözi a mai gyerekek online érdeklődését, ugyanis ez legfőképpen zenészekből és popszámokból áll: a gyerekek szórakozásra vonatkozó találatainak 75 %-át ugyanis zenék és zenészek alkotják.

A top 25-ös zenei listát az alábbi keresőszavak alkotják:

1. justin bieber

2. john lennon

3. lady gaga

4. dynamite

5. waka waka

6. teenage dream

7. love the way you lie

8. katy perry

9. airplanes

10. rihanna

11. shakira

12. selena gomez

13. miley cyrus

14. taylor swift

15. just the way you are

16. we no speak americano

17. nein mann

18. akon

19. idol 2010

20. panamericano

21. like a g6

22. x factor

23. sean banan

24. ben 10

25. david guetta

 *A kutatásban résztvevő országok: Ausztrália, Brazília, Kanada, Kína, Franciaország, Németország, Hong Kong, India, Írország, Olaszország, Japán, Mexikó, Malajzia, Új-Zéland, Szingapúr, Spanyolország, Svédország, Svájc, Anglia és az USA.

Népszavazás nem lesz az új alkotmányról, de a nemzeti konzultációs testület megkérdezi az embereket, hogy az új alkotmány csak az állampolgári jogokat vagy a kötelezettségeket is deklarálja-e, korlátozza-e az állam eladósodását, vegyen-e védelem alá olyan közös értékeket, mint a család, a munka, az otthon, a rend és az egészség. (Index.hu)

Itt van tehát, már értjük, miért dobták be a kormány kommunikátorai a "szavazójogot a gyermekeknek" nevű gumicsontot! Közben szép csendben beadagolják a köz tudatába, hogy magasról tojnak a véleményére alkotmányügyben.

Porhintés. Már ez a "nemzeti konzultációs testület" elnevezésű gittegylet is bicskanyitogató, de ha arra gondolunk, hogy a legújabb feladatuk "megkérdezni az embereket", akkor dühroham helyett inkább a röhögőgörcs kerülget. Tisztelt pártunk és kormányunk, tényleg komolyan el tetszik hinni, hogy ezzel a "nesze semmi fogd meg jól"-ötlettel el lehet oszlatni azokat kételyeket, amelyek akkor merülnek fel a polgárokban, amikor egy túlhatalommal rendelkező politikai alakulat kezdi el buzerálni az alaptörvényt? Komolyan el tetszenek hinni, hogy ezzel be lehet fogni mindazok pofáját, akik szerint az új alkotmányról nem a véleményét, hanem az elfogadó vagy azt elvető szavazatát kell elkérni Magyarország népétől?

És mi lesz a következő ötlet? Hogy a gyermekes családok véleményét kétszer olyan komolyan fogják megfontolni, mint a gyermektelenekét? Vagy majd gyermekenként plusz egy kérdőivet kapunk? Vagy majd megkérdezik a határon túli magyarokat is? Vagy majd halottlátók fogják végigkérdezni az elhunytakat, mert itten hú de nagy demokrácia van? És, kérem szépen, mit fognak kezdeni a véleményekkel? A szóban forgó gittegylet szép, tartalmas jelentést készít róla, formailag kifogástalant, a kormány meg majd jól megfontolja, aztán bölcs döntést hoz. No de ki fogja ellenőrizni, hogy igazat mond-e róluk Szijjártó Péter?

És egyáltalán: meddig tetszenek még hülyének nézni egy komplett országot?

Amikor e sorok íródnak, nagyjából 300 ezer hektárt borít belvíz Magyarországon. Ennek a hat Budapestnyi területnek körülbelül a fele termőföld. Százmilliókat költünk a védekezésre, s hogy mekkora kár keletkezett vagyonban és terményben, az majd csak a későbbiekben derül ki. Az összeg nyilvánvalóan milliárdos lesz – pedig ennek nem kellene feltétlenül így lennie! Van megoldás arra, hogy miként kerülhetők el az évről évre egyre súlyosabb károk, ráadásul ez a megoldás olyannyira szem előtt van, hogy érthetetlen, miért nem teszünk végre a belvízkatasztrófák megelőzése érdekében.

Nézzük először a tényeket. Az Országos Karasztrófavédelmi Főigazgatóság honlapja szerint: "A belvíz az ország 45 %-át, főként az Alföldet érinti. Meghatározói egyrészt a természeti adottságok (domborzati viszonyok, talajtani adottságok, csapadék), másrészt az emberi tevékenységek. Külterületeken a helytelen mező- és erdőgazdasági művelés, belterületeken a mély fekvésű területek beépítése okozhat belvízkárokat. A szennyvíz-csatornázás elmaradása "talajvízdombok" kialakulásához vezethet, ami szintén növeli a belvízveszélyt." 

Ez a veszély Magyarországon nem új, voltaképpen a Tisza és a Duna szabályozása óta krónikus probléma. Tisztában kell lennünk azzal, hogy hajdan gyakorlatilag az egész Alföld, de legalábbis a jelentős hányada a Tisza ártere volt. Lapályos, mocsaras terület, amit rendszeresen elöntött a víz. A 19. századi szabályozás a magas vízszintet jó esetben az új mederben, a gátak között tartotta, ám egyúttal kívül rekesztette a csapadék- és olvadékvizeket is. Ezt természetesen felismerték az akkori vízmérnökök is, így a folyamszabályozással egy időben gondoskodtak azokról a csatornarendszerekről és vízügyi műtárgyakról, amelyek egyrészt elvezetik, másrészt – ahol erre szükség van – a folyómederbe emelik a belvizet.

Itt jönnek a képbe a vízgazdálkodási társulások. Az első ilyen szervezeteket éppen a Tisza-szabályozás hívta életre, és már a 19. század második felében sorra alakultak meg, jellemzően az Alföldön, a Tisza vízgyűjtő területén. Igencsak komolyan vették a dolgukat, a mai Mezőtúr-tiszaugi Vízgazdálkodási Társulás jogelődje, "az 1876-tól a Cibakházi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat néven működő érdekeltség rövid idő alatt igen jelentős, sőt kiemelkedő vízrendezési munkát vég­zett. 1892-ig 75,4 km hosszú csatornahálózatot épített. 1880–1882 között épült a varsányi és tiszakürti 1 m átmérőjű, és a tiszainokai 0,75 m átmérőjű zsilip. Ugyan­akkor a tiszakürti öblözet csatornahálózatát bekötötték a cibakházi lecsapoló rend­szerbe, melynek tározója a Tiszaugi és a Cibakházi Holt-Tisza volt. Úttörő volt a társulat abban is, hogy 1882-ben az országban első ízben, itt alkal­maztak belvízelvezető szivornyát, az említett holtágak vizének csökkentésére. Majd a cibakházi szivornya mellé 1928-ban, a tiszaugi és tiszakürti öblözetben 1940-es évek elején kisebb teljesítményű, állandó szivattyútelepet építettek" (idézet innen).

A vízgazdálkodási társulások vígan éltek, amíg a második világháború után meg nem haltak. Akkor egy rövid időre nem tartott rájuk igényt a kommunista állam, de a téeszesítés után kiderült, hogy az erőszakkal világra kényszerített mezőgazdasági nagyüzemek és az általuk újra életre hívott közös szervezetek remekül el tudják látni ezt a feladatot. A tsz-ek, állami gazdaságok és a helyi tanácsok a társulásokkal közösen karbantartották a vízelvezető árkokat, a kormányzat pedig gondoskodott arról, hogy a falu szélén, a háztájik és a kertek területén szintén jó állapotban legyenek ezek a műtárgyak. Egyszerűen azáltal, hogy kőkeményen megbüntették azokat a gazdákat, akik netalán megfeledkeztek erről a feladatukról.

A rendszerváltás után azonban a termőterületek nagyrészt magántulajdonba kerültek, méghozzá többnyire apróra felparcellázva. Az állam keze egyszeriben elgyengült, így hát senki sem emelte fel a szavát amiatt, hogy az új földtulajdonosok beszántották a vízelvezetőket, és a helyüket bevetették – no nem sóval, de búzával vagy kukoricával. Az, hogy ezáltal hirtelen megugrott a belvízkár, igazán senkit sem érdekelt, hiszen – bármilyen szomorú is ezt kimondani – a magyar mezőgazdasági szektor "úgy volt szocializálva", hogy ha kár esik, azt majd az állam megtéríti, így fölösleges bármit is tenni a károk megelőzése érdekében. És ez ma sincs másként...

Az újjászervezett vizgazdálkodási társulások ma a gazdák szerint egyszerű pénzszivattyúként működnek. Az állam az elmúlt nyolc évben egy fillérrel sem járult hozzá a fejlesztésekhez, sőt a védművek és a műtárgyak karbantartáshoz és működtetéséhez sem, a gazdálkodók befizetései pedig szinte csak a szervezet fenntartására volt elég. A belvízi védelmi rendszer állapota leromlott, javarélszt alkalmatlanná vált az egyébként is az átlagosnál több csapadék elvezetésére.

Ugyanez a helyzet a települések területén is. Az önkormányzatoknak nincs pénzük az árkok karbantartására, és nincs erejük arra, hogy ott, ahol ez a lakosság kötelessége, a lakosokkal megfelelő állapotban tartassák azokat.

A helyzet kiábrándító – de nem reménytelen! A megoldásnak két útja van: az egyik a vízgazdálkodási társulási rendszer újragondolása, a másik a mezőgazdasági termelés racionalizálása.

A 2011-es költségvetés hosszú idő után először viszonylag jelentős összeget szán erre a területre: a vízitársulatok kezelésében és üzemeltetésében lévő vízilétesítmények fenntartására külön soron 4,6 milliárd forintot, a vízügyi feladatokra 348 millió forintot irányoz elő.

A kormányzati szándék tehát a jelek szerint megvan, márpedig ezt ki kell használni! Az egyik mód az lenne, hogy végre-valahára rendezzék a víztársulások helyzetét, valódi önkormányzatiságot alakítsanak ki bennük, s a működésüket ezáltal tegyék hatékonnyá. Ez a demokratikus, ha úgy tetszik, liberális minta. Csakhogy a mai helyzetben lehet, hogy sokkal inkább eredményrevezető, ha a másik utat választjuk. Ma talán jobb megoldásnak látszik, ha a társulásokat közvetlen állami irányítás alá vonják, szakértői csapatok elkészítik az egész országra vonatkozó belvízrendezési tervet, amit részben a gazdálkodók befizetései, részben központi, részben pedig uniós források felhasználásával a társulások megvalósítanak. A módszer motorja pediglen nem más, mit az, hogy a gazdálkodókat a támogatásokkal ösztönzik a belvízi startégiának megfelelő tevékenységre, a támogatások megvonásával pedig büntetik azokat a renitenseket, akik a többi gazda termelésbiztonságát veszélyeztetik.

Ha már a támogatásoknál tartunk, érdemes újra elmondani: a magyar mezőgazdaság szerkezete nemcsak gazdasági, de vízgazdálkodási szempontból is katasztrofálisan rossz. Amikor e sorok írója a nyolcvanas években agrártudományi egyetemre járt, már egyre hangosabban szóltak azok a hangok, amelyek szerint az akkori támogatási rendszer több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Azzal ugyanis, hogy egy adott gazdaság minél rosszabb talajon termelt, annál több támogatásban részesült, arra ösztönözték a termelőket, hogy még a sziken-homokon is kenyérgabonát vessenek. Ha kiégett vagy elvitte a belvíz, hát üsse kő, a támogatásból akkor is megélt a téesz. Eszük ágában sem volt a megfelelő kultúrát a megfelelő területen termelni, mert a szerkezetátalakítás túl nagy feladat volt a várható haszonhoz képest.

Sajnos ez a gondolkodás a mai gazdálkodók egy részében is tovább él, annak ellenére, hogy a támogatási rendszer azóta jócskán megváltozott (és nem mindig a jó irányba), így ma már nagyon is érdemes (lenne) elgondolkodni az okszerű területhasználaton. Még ma is rettegnek attól, hogy, ha kell, alapjaiban átrajzolják a művelési ágak térképét. Pedig a megoldás egyszerű, olyannyira, hogy még az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság is a széles közönség figyelmébe ajánlja: a belvízi károk megelőzésének leghatékonyabb módja a "megfelelő területhasználat, a főbb művelési ágak elrendezése, erdősítés, talajvédő gyepesítés, szintvonalas talajművelés, talajvédő agrotechnika, megfelelő növényi borítottság". Mit jelent ez? Azt, hogy a belvízveszélyes területekre még akkor sem érdemes a vízborítottságra érzékeny növényeket telepíteni, ha a belvízrendezés megoldott.

A rendszeresen elöntött területeken erdősíteni és gyepesíteni kell, utóbbi esetben legalább növelhető a modern, legeltetéses állattartás rendelkezésére álló legelőterület is. A megújuló energiaforrásokkal szemben növekvő igények itt például tűzifa termelésével is költséghatékonyan kielégíthetők, de jelesül olyan gyümölcsösök is telepíthetők, amelyeket nem zavar az évente egy-két hónapig tartó vízborítás. A szélsőségesen belvizes területeken pedig halastavakat lehet telepíteni.

Mindehhez persze nagyon komoly szemléletváltozásra van szükség, mind az állam, mind a gazdálkodók részéről. Biztató jel, hogy a kormány, úgy tűnik, végre fontosnak tartja, hogy odafigyeljen a belvízveszélyre, azt viszont csak remélni lehet, hogy az ágazatnak szánt pénzt megfelelően használják fel. A legokosabb ugyanis, ha nem a védekezést, hanem a megelőzést erősítik vele. A gazdálkodóknak pedig el kellene fogadniuk a természet adta játékszabályokat, s ha ez nem megy maguktól, akkor az államnak kell ösztönözni őket arra, hogy ne akarjanak továbbra is minduntalan a széllel szemben – termelni...

Horváth Árpád

"A megújulás újjászületés, a megújulás küzdelem, a megújulás küldetés." Miniszterelnökünk beszédírói éppenséggel ezúttal sem hazudtolták meg magukat: az idén is jócskán hozzájárultak a magyar nyelvű politikai bullshit-generátorok szöveggyűjteményeihez. Vegyük sorra, többek között milyen üres közhelyekből építették fel az érthetetlen módon továbbra is meglehetősen bőkezűen javadalmazott kormányzati kommunikátorok Orbán Viktor 13. évértékelő beszédét!

Nem mondhatunk le a fiatalokról, küzdeni kell értük, meg kell tartani őket.

 

Az is a küldetésünk, hogy ne csak a holnapra, de a holnaputánra is gondoljunk.

 

Mi, magyarok nem ajándékba kaptuk ezt a lehetőséget, megdolgozunk érte, a szüleink, nagyszüleink és mi magunk is.

 

Magyarországot végre saját elképzelésünk szerint újjászervezhetjük.

 

Az utolsó sorsdöntő küzdelemmel tartozunk magunknak, felmenőinknek, utódainknak.

 

El kell kötelezni magunkat a jó iránt, az ország, a haza, a becsület és önmagunk iránt.

 

Mindenki tudására szüksége van az országnak.

 

Kilenc hónappal az összefogás után az ország készen áll a megújulásra.

 

Ha nem sikerül a megújulás, visszatér a múlt, ránk szakad az ég.

 

A munkanélküliség nem egy adat, amin sajnálkozhatunk, hanem határozott és bátor lépésekre van szükség.

 

Nem mindenki azért munkanélküli, mert nem kap munkát.

 

Csak azokról kell gondoskodni, akik nem tudnak munkából megélni.

 

A hegyi mentő tudja, hogy a lavina nem fog kitérni, nekünk is tudni kell: sem a válság, sem az adósság elől nem tudunk kitérni.

 

Hadat üzenünk az államadósságnak, s ha nem gyűrjük le, ő fog végérvényesen maga alá gyűrni.

 

Az első lépéseket megtettük: válságadók bevezetése, a nyugdíjrendszer megvédése, adórendszer átalakítása.

 

Mindenkinek dolgoznia kell, aki munkaképes.

 

A tétlenség megöli az embert, különösen a magyart.

Ha már a főnök úgyis marad, nem lehetne esetleg legalább a szövegírókat seggbe rúgni? Csak a változatosság kedvéért. Mert közhelyeket és tartalom nélküli lózungokat már baromi sokat hallottunk. Talán most már mondani is kéne valamit...

 Az ember kezdetben háziasította a farkast. Majd a macskát, utána a marhát, a birkát, a disznót, a görényt... De aztán eljött az idő, amikor háziasította az orvost.

Fordulópont volt ez az emberiség történetében.

Usztics Mátyás váteszi szónoklatot  intézett a tömeghez 2006 őszén, azokban a forrongó napokban a Kossuth téren. A tüzes beszédben a nemzeti közösség örökös Karádi őrmestere előre látta, hogy "aki nem a börtönökben végzi, mindennap megverve, az majd megkapja számlán. Az majd megkapja megemelt adókban, megkapja üzemanyagban, és megkapja minden másban, amit csak egy elállatiasodott fortély tud kitalálni." Megkapta, ugyebár.

Amidőn pediglen minden magyarok lelkiismerete a VEZÉR materializálódását hiányolta a téren, hatalmas bánatában, amiért a Magyar Jövő Nemtője mégsem ereszkedett alá az égből turulszárnyakon, az ünneplő Kossuth téri magyarokat emlékeztette a VEZÉR mibenvalóságára. A nemzet egyenruhás csepűrágója a jövőbe látott, minden szava csiszolt gyémánt:

"Ugyanakkor tudnunk kell valamit. Lehet szeretni, és lehet nem szeretni a politikai vezéreket. De a tények makacs dolgok. Orbán Viktor személye lehet az, aki újra visszahozza a (Kossuth) térre a nemzetközi sajtó képviselőit! Orbán Viktor személye az, amely újra a nemzetközi politikai élet vezetőt Magyarország irányába fordítja. (...) Várunk, Orbán Viktor! Jelenj meg, és vállald el, amit el kell vállalnod!"

Ehhez nincs mit hozzátenni! Ma az egész világ ránk figyel, és ezt egyedül a VEZÉRNEK, Orbán Viktornak köszönhetjük!

Valamikor az idén eljön a pillanat, amikor már hétmilliárdan élünk a Földön. Mekkora ez a szám, és hogyan jutottunk el idáig? Látványos info-videó, először magyar nyelven!

Forrás: National Geographic Magyarország

Heves zavargások kezdődtek az egyiptomi fővárosban kedden, néhány órával azután, hogy elutazott Kairóból az EU soros elnöki tisztét ellátó Magyarország miniszterelnöke. Orbán Viktor találkozott az észak-afrikai ország politikai és vallási vezetőivel, gyárakba látogatott el, valamint Puskás- és Hidegkuti-emléktáblát avatott. A Hoszni Mubarak egyiptomi elnökkel folytatott tárgyaláson szó volt többek közt a magyar-arab kapcsolatok újjáépítéséről és a magyar-egyiptomi gazdasági együttműködésről.

Alig néhány órával az Egyiptommal kiváló kapcsolatokat ápoló magyar miniszterelnök távozását követően kormányellenes tüntetők tízezrei vonultak fel Kairóban. Az egyre agresszívabbá váló tömeg az országot csaknem három évtizede vezető Hoszni Mubarak elnök távozását követelte. A tüntetők összetűztek a könnygázt és vízágyút is bevető rohamrendőrökkel. Évek óta ez volt a legnagyobb szabású tüntetés az arab világ vezető hatalmának számító észak-afrikai országban.

Orbán Viktor környezetében nem erősítették meg, hogy Mubarak elűzése után a magyar politikus hajlandó lenne-e elfoglalni az egyiptomi fáraó trónját.

Egyiptom népe reménykedik.

A magyarok is.

Forrás: a Radio Yerevan pastu nyelvű adásának szabad fordítása

A brit miniszterelnök egyik tanácsadójának más dolga sincs, mint boldoggá tenni a polgárokat, korra és nemre való tekintet nélkül. Az úriembert Cary Coopernek hívják, és még véletlenül sem Gary Coopernek, pedig az elhallás az első mondat után tálcán kínálkozik. A mi Cooperünk a manchesteri egyetem dékánja, a londoni School of Governance politikai elitképző professzora, a királynő egyik dédelgetett kedvence, pszichológus, a világ számos komoly szakmai szervezetének tiszteletbeli tagja. És David Cameron konzervatív miniszterelnök boldogságügyi tanácsadója.

Miután túltettük magunkat a kényszerű filmes áthallásokon – Cary Cooper és David Cameron mellé most már csak a 2005-ben elhunyt Robin Cook volt brit külügyminisztert kell odaképzelnünk, de hát, ilyen vidám a brit parlamenti demokrácia –, bízvást eltöprenghetünk azon, hogy mi a búbánatnak kell a kormányfő mellé boldogságügyi tanácsadó. Pedig olyan kézenfekvő a dolog! Mert kik is a boldogok? Természetesen a szerelmes fiatalok és a gazdagok. A hvg online kiadásában megjelent interjú tanúsága szerint – marhára nem!

Amerikában, Afrikában, Ázsiában, Skandináviában és Kelet-Európában, összesen 72, gazdagabb és szegényebb országban készített felmérések egy irányba mutató eredményei szerint ugyanis a legkiegyensúlyozottabb és legboldogabb emberek az 50 évesnél idősebbek. "Az amerikai kollégákkal hosszú évek óta végzett kutatásaink eredményeiből bizonyosan megállapítható, hogy a pénzszerzés, meggazdagodás, a gazdagság – ha egyáltalán hat a boldogságra – akkor azt csak nagyon rövid időn át teszi.  Hiszen Kambodzsában vagy egy csomó afrikai országban, elmaradott közép-amerikai országokban nagyjából ugyan annyira boldogok az emberek, mint a gazdag Skandináviában és Svájcban, viszont boldogtalanság az úr a legtöbb dúsgazdag arab olajsejkségben" – mondja Cooper.

Ennek szellemében Nagy Britanniában már be is indult a boldogságprojekt: Cooper boldogságügyi szakértőcsapata folyamatosan méri a mindenkori kormány számára, hogy mennyire elégedettek a brit polgárok az egészségügyi ellátással, az oktatással, a munkakörülményekkel, és  minden olyan tényezővel, ami befolyásolja az komfortérzetüket, más szóval: a boldogságukat.  Cooper szerint a miniszterelnök komolyan hisz a projektben, sőt, mint mondja, Sarkozy francia köztársasági elnökkel is beszélt, és ő is elismerte, hogy a választópolgárok inkább közérzetük szerint, semmint száraz gazdasági adatok alapján tudják megítélni, jó-e vagy rossz a politika. "Cameron szerint a   politikának ez is a feladata, vagyis, hogy elősegítse a társadalom tagjainak  boldogítását, azaz boldogulását. Ennek megfelelően a megélt boldogságszint alakulását fogjuk mérni, eszköztárunk  vegyíti a  pszichológia és egy sor más tudomány módszereit."

Szédületes! Két dologra érdemes emlékeznünk: (1) a boldogságprojekt a mindenkori kormány számára nyújt háttértámogatást, és (2) a   politikának ez is a feladata, vagyis, hogy elősegítse a társadalom tagjainak  boldogítását, azaz boldogulását!

Egyszer talán ki kéne Magyarországon is próbálni, hátha bejön.

(Kép: Wikimedia)

 Kinek mi jut eszébe Bayer Zsolt Madách-díjáról? Nekem Az ember tragédiája...

 Az ember tragédiája

 

Színházi kritika a "Faji Tárgyilagos" egykorú számából.

 

Irta: Faj Lehel, két változatban

 

ELSŐ VÁLTOZAT

(A szerkesztőt tévesen úgy informálták, hogy Madách... izé, hogyismondjam csak.)

 

Az ő Nemzeti (Neumann) Színházukban (Schwarcz), amit szegény magyar (májer) közönségünkre úgy tukmáltak rá, mint sóletet a rakott káposztára, megint sátoros ünnepet ültek a fajkóbik. Valami Madách-Mohnblum Imre (Izsák) teregeti ki előttünk bankjingli képzeletének áporodott fajvirágait, egy "Ember tragédiája" című kóser pesti "világcikkben", ami lehet nagyon hasznos az ő speciális faji szempontjukból, de amihez kevés köze van a magyarságnak.

 

Ebben a darabban minden szó burkoltan a pesti közönség faji moralitásának hízeleg és öntudatlanul szolgálja a zsidó uralomvágy hegemonumentális hekatombáját. Ez a tipikusan pesti író úgy halmozza egymásra a jeleneteket, mint ahogy a tippeket halmozza a lóversenyen, ha a tatája történetesen nem pesti drámaírónak, hanem, a fajparipa érdekének megfelelően, totalizatőrnek neveli.

 

A Mózes könyvéből kivágott Ádám és Éva, akinek émelygősen szentimentális és keletien buja figurájában Weisné és Schwarcz a korzóról okvetlenül magára ismer, mindenféle alakban és sokféle körülmények között (a történelem fajpszikológiai alapon való meghamisításával) végigvonul Rómán, Athénen, Bizáncon, Prágán, Párizson, Londonon, még Grönlandba is eljutnak (hja, tehetik, tellett utazásra a chevra-kadisa alaptőkéjéből), úgy utaznak időben és térben, mint a nemzetközi zsidó vigécek, akiknek expresszvonat a bölcsőjük és a hazájuk.

 

Valami "eszmé"-ről is van szó a darabban, ami hol fellángol, hol lehanyatlik a történelmi színek folyamán - és a pesti közönség tomboló lelkesedéssel jutalmazta ezt a tipikusan zsidó gondolatot, megértve a bizományos-lelkű szerzőt, aki ezzel a tőzsdei hausse-okra és baisse-ekre akarta felhívni fajsorsosainak figyelmét. Arról nem is beszélve, hogy a francia forradalom tipikusan zsidó beállítása mintegy csendes utalásképpen a zsidó érem másik vörös (Roth) oldalára, milyen szövetségládai édes muzsika volt az erre berendezett kajla füleknek.

 

Mit mondjunk a darab meséjéről? Pesti mese ez, a Lipótvárosból, különféle korokba "átszerelve": Ádám (Ádler) és Éva (Epstein) történelemszállító cég móricka-elképzelése a fáraóról (most divatban van Tutankhamen!!), Militádésről, Tankrédről, Keplerről, Dantonról: élőképek, amiket komptoarista jinglik és rüfkék adnak elő a zsúron. Közönség és szerző megértették egymást a színészeken keresztül, akiknek nagyrésze szintén zsidó származás.

 

Mindebbe mi már belenyugodtunk - de azt már mégsem lehet szó nélkül hagyni, amit a ruhatárban hallottam, kilesve két hitsorsos beszélgetését, akik nem vették észre, hogy jelen vagyok. Ez a zsidó azt közölte a másikkal, hogy két libát vett és a szavaiból határozottan kivettem - ezt tanúkkal is igazolom, - hogy az egyik liba fehér volt, a másik pedig barna!

 

Nem tudom, szabad-e még ebben az országban kifejezést adni a magyarság sorsát féltő, zsidókézen elnyomott nemzeti gondolatnak, - de mint ennek az elnyomott magyarságnak utolsó végvára és lelkiismerete, kötelességemnek tartom ezúton felhívni az igazságügyi és kereskedelemi minisztereket, hajlandók-e végre rendet teremteni és energikusan, minden kertelés és "jogrendi" érzékenykedés nélkül felszólítani a zsidót, hogy süsd meg zsidó a libát, mért nem vettél egyformát?!! Mert ha nem - mi majd jogrend és miniszter nélkül fogjuk megkérdezni tőle, - de abban nem lesz köszönet!!

 

 

MÁSODIK VÁLTOZAT

(Kiderült, hogy dehogy! a nagyapja se!)

 

Tegnap cikkünkbe néhány értelemzavaró sajtóhiba csúszott. Igy a "magyarság legnagyobb értéke" helyett "zsidó zagyvalék"-ot, "hatalmas műalkotás" helyett "kóser pesti bűzbombát", "valódi drámai remekmű" helyett "zsidó jingliknek való zsargonirodalom" szavakat szedett a szórakozott szedő. Mint utólag értesültünk, Madách Imre elsőrangú eseménye irodalmunknak és így kérjük az egész cikket, mint értelemzavaró sajtóhibát, tárgytalannak tekinteni. Egyébként a zsidó szedőt, aki az egész bajt csinálta, már eltávolítottuk nyomdánkból.

 

(In: Karinthy Frigyes: Így írtok ti – 1912)

Nem, kedves Bayer Zsolt, te nem Karinthy pandantja vagy, hanem Faj Lehelé. És még csak nem is vagy új: majd' egy évszázad óta fel vagy találva, ki vagy figurázva, és röhögve van rajtad. Minek ide Karinthy? – önmagad paródiája vagy. Meglehet, viccből kaptad a díjat, és csak te nem nevetsz rajta... Habár – ezen a tréfán sokan nem nevetünk...

A család és a rendőrség "szolgálati halottként" temette el a tavalyi alsóörsi kettős gyilkosság 29 éves rendőr áldozatát. Azért nem nyilvánították hősi halottá, mert a nyomozás kezdetén nem lehetett kizárni, hogy az áldozat életvitele, magatartása közrejátszott a tragédia bekövetkeztében. A helyzet azonban gyökeresen megváltozott, amikor a lezárult vizsgálat megállapította, hogy valójában egy ámokfutó ölt. Így elvileg semmi akadálya annak, hogy Gamauf Jánost hősi halottá nyilvánítsák, és posztumusz előléptessék.

Megszüntette a Központi Nyomozó Főügyészség a 2010 augusztusában, Alsóörsnél történt kettős gyilkosság ügyében indított nyomozást. Nem volt kapcsolat a gyilkos és áldozatai között, a gyilkosság oka a lövöldöző férfi rossz élethelyzetére, pszichés állapotára vezethető vissza. Mint ismeretes, 2010. augusztus 4-én éjjel rálőttek Gamauf János, 29 éves főtörzsőrmesterre Alsóörsön, miközben egy autó sofőrjét igazoltatta. A rendőr és az autóban ülő 21 éves fiatal meghalt. Fazekas Géza, a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője elmondta: a hatóság az elkövető halála miatt januárban megszüntette a nyomozást. (FH/Index.hu)

A rendőrség első reakciója tulajdonképpen érthető. A fiatal főtörzsőrmesterről kollégái úgy tudták, hogy meleg, és a vizsgálat kezdetén volt ok azt feltételezni, hogy közte és a gyilkosság elkövetője között intim kapcsolat volt. Másfelől a fiatal rendőr ellentmondásos figura volt, nem voltak ritkák az állampolgári kifogások az intézkedéseivel szemben, így vélhetően nem kevés ellenséget szerzett a munkája során is. Márpedig, ha a bűncselekmény indítéka valóban személyes ügy volt, akkor ez az affér egy ártatlan állampolgár életébe is került. Ha pedig így történt, akkor kétségkívül nem helyénvaló hőssé nyilvánítani azt a rendőrt, aki nem képes otthon hagyni a magánéleti problémáit, ami Alsóörsön ráadásul éppen azok közül szedett áldozatot, akiknek a védelmére és szolgálatára felesküdött.

De a lezárult vizsgálat eredményei szerint nem így történt.

Mert a vizsgálat eredményei szerint Gamauf János rendőr főtörzsőrmester éppúgy ártatlan áldozata volt egy elborult elme ámokfutásának, mint a fiatal egyetemista. Szolgálatteljesítés közben halt meg, nem személyes ellentétek miatt, hanem pusztán azért lőtték le orvul, mert rendőr volt – a katonai kiképzést kapott gyilkosa esélyt sem adott arra, hogy megvédje az ártatlan polgárokat vagy önmagát. Élete utolsó percében is teljesítette esküjét: szolgált és védett, akár élete kockáztatásával is.

Gamauf János hős volt. Itt az ideje, hogy ezt az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője és az igazságügyi és rendészeti miniszter is kimondja. Ha mégsem, akkor viszont válaszokat várunk a kérdésre: Miért nem lehet hősi halott Gamauf János?

Ma lenne 68 éves Cseh Tamás. Egy magyar túlélő...

Két propagandafőnök, két korszak, két különböző történelmi éra média-megnyilvánulásai. És közöttük háromnegyed évszázad... 

 

V

égre van miniszterelnöke Magyarországnak. Végre van egy olyan vezető, aki az EU-ban nem elnézést kér, hanem megvédi az országot. Az európai baloldalon nem tudják megemészteni, hogy a magyar választók kétharmados felhatalmazást adtak egy jobbközépen álló polgári, kereszténydemokrata politikai erőnek. A vitában baloldali és szélsőbaloldali képviselők kétségbe vonták a magyar kormány és a magyar emberek demokratikus elkötelezettségét. Ha ilyet mondanak, azt a magyar miniszterelnök nem hagyhatja, meg kell védenie a hazáját és hazája polgárait. Orbán Viktor ennek megfelelően cselekedett. 

A magyar miniszterelnöknek meg kell védenie a hazáját, és meg kell védenie hazája polgárait. Orbán Viktor ennek megfelelően cselekedett, határozottan kiállt Magyarországért és határozottan megvédte a magyar embereket, megvédte Magyarország és magyar emberek demokratikus elkötelezettségét. Egy miniszterelnöknek így kell tennie, és ez az, amit a szocialisták irigyelnek, ez az, ami miatt Kovács László irigykedik, ez az, amiért Kovács Lászlót eszi a frász. A szocialistáknak nincs ilyen vezetőjük, ezért irigykednek, a szocialistáknak nincs ilyen vezetőjük, aki megvédje az országot, aki megvédje őket, ezért eszi őket a frász.

Szijjártó Péter, 2011, Budapest (Hír TV, Népszabadság Online, ATV Híradó) 

Mi, nemzeti szocialisták, büszkék vagyunk, hogy megoldottuk a feladatot Németország, de Európa számára is. Hitler Adolf, mint a német harc vezére, egyidejűleg a legkiválóbb európai férfi lett. Megmutatta ennek a megkínzott világrésznek a legfenyegetőbb veszélyt áthidaló utat. és alkalmat adott Európa népeinek azon okulni és ahhoz igazodni. 

Amit a többi népek ez ellen a veszedelem ellen tesznek, független tőlünk. Mi nem kényszeríthetjük őket, hogy okosan és céltudatosan előkészüljenek. De amit mi teszünk, azt nem fogja befolyásolni, hogy hiún és gondtalanul tekintettel lennénk a népszövetségre, vagy hogy más országokban többé vagy kevésbé rövidlátó szimpátia uralkodik a szovjet eszmék iránt, sem meg nem motivált és elmosódott közösségi kísérletek, amelyek Európát átláthatatlan kötelékek hálójában tartják. Amit mi teszünk, azt a kötelesség, és Németország és Európa szembeni felelősségteljes lelkiismeret fogja maghatározni. 

Dr. Paul Joseph Goebbels, 1936, Nürnberg, 1943, Berlin. 

Éppen egy évvel ezelőtt szórta tele a magyar választópolgárok postaládáit a Fidesz ezzel a levéllel. Vajon érvényes még a garancia?

Milliókért fordítottak magyarról magyarra – A Budapesti Rendőr-főkapitányság hűtlen kezelés megalapozott gyanújával nyomoz a filozófusbotrány ügyében. Olyan Platón-kötetek lefordítása és kiadása volt a Steiger Kornél nevéhez fűződő, 89 millió forintos projekt fő feladata, amelyeknek nagy része már létezik magyar nyelven – derül ki a Magyar Nemzet birtokába került dokumentumból. (Magyar Nemzet Online)

Azt a mindenségit neki, a tolvaj banda! De itt ne álljunk meg ám, leplezzük le az összes honorárium-tolvajt! Itt az idő, egy művet tessék csak egyszer lefordítani, a notórius újrafordítókat pedig példásan megbüntetni!

Nézzük csak, hányan húztak sápot például William Shakespeare Hamlet című művéből:

• Arany János;
• Eörsi István;
• Kazinczy Ferenc;
• Mészöly Dezső;
• Nádasdy Ádám.

Közülük is Mészöly Dezső (képünkön) a legkártékonyabb dúvad, ugyanis gyakorlatilag kizárólag olyan Shakespeare-műveket ültetett át nyelvünkre, amelyeknek már volt magyar fordítása.

Kivégzőosztag, dobpergés, sortűz!!! Éljen a népharag!

Példátlan nemzetközi felháborodást keltett a mögöttünk álló hétvégén egy agresszív rasszista provokáció a világ legnagyobb közösségi hálózatán. A Martin Luther King-évfordulóra időzítve, zsidók meggyilkolására felhívó eseményt tett közzé a Facebookon vasárnap egy Bill Waggoner néven regisztrált felhasználó. Hétfő reggelre mind az eseményt, mind Bill Waggonert – sőt, jó párat a részvevők közül is – eltávolították a Facebookról. A rendszer, úgy tűnik, működik.

Az eseményt jegyző állítólagos nevadai polgár egyszerűen azzal indokolta annak létrehozását, hogy utálja az afro-amerikaiakat : "the event will take place on Martin Luther king day because we don't like niggers". 

Vasárnap estig a Facebook nem távolította el a vélhetően provokációnak szánt oldalt – az eseményen "biztosan részt vevők" száma percről percre nő. Zsidó szervezetek nem sokkal az oldal megjelenése után arra hívták fel a demokratikus értékekre érzékeny embereket, hogy minél többen jelezzék a szolgáltatónak a provokációt, illetve, hogy a jövőben figyeljék a nagy közösségi médiumokat, és jelentsék, ha hasonló esettel találkoznak.

Update 1.

Vasárnap este 11 órakor az "eseménynek" 317, névvel-arccal regisztrált résztvevője volt. Álljon itt néhány figura azok közül a felhasználók közül, akik fontosnak érezték jelezni az egyetértésüket, és vették a fáradságot, hogy jelezzék részvételi szándékukat:

Mya PolPost HallucinogenMorphine

Ahmed Mohamed

Tov Netanyahu

Giulio Manfredi (Konceev)

William McSmithikens

YoufailTroll Youfail

Matan Venwes (Matan Venwes)

Dieter Zurwähme

Mike T. Cuntingfork

Pat Jd White

Cornelius Richthofen

Charlles Manson

Enyhén szólva elgondolkodtató, hogy a Facebook kérlelhetetlen szigorral azonnal törli azokat az oldalakat és személyes profilokat, amelyekben akár csak egy elővillanó meztelen női mell vagy a szexualitás legártatlanabb formáira való utalás is megjelenik, ez az oldal – és egynémely, ezek közül a személyes profilok közül – azonban büntetlenül jelen lehet a világ legnagyobb közösségi médiumában...

Update 2.

Az óriási nemzetközi felháborodás eredményeként hétfő reggelre mind az inkriminált oldalt (eseményt), mind az azt regisztráló Bill Waggonert eltávolították a Facebookról. Sőt, az eseményt "biztos résztvevőként" visszajelző felhasználók közül is többet töröltek a portálról, alighanem azokat, akikkel szemben ismételten érkezett a mostanihoz hasonló jelentés. Habár – amint a fentebb közölt linkjeink között is látható – még így is maradt egynéhány, meglehetősen érdekes profil a Facebookon az eltávolított eseményre regisztrálók között, mégis azt kell mondanunk: a rendszer, úgy tűnik, működik.

Habár mostanság a teljes magyar nyomtatott és elektronikus sajtó a médiatörvénnyel van elfoglalva, mi ne álljunk be a sorba gumicsontot csócsálni! Van itt még érdekesség bőven ezen kívül is – elsőnek mindjárt itt a jó öreg magánnyugdíj-törvény. Vajon a Fidesz–KDNP politikai alakulat miért határozta el, hogy válságkezelő akcióinak sorában az elsők között a magyarországi magánnyugdíj-pénztárakat rombolja le, majd szántja fel és szórja be sóval még a helyüket is? Egyáltalán: Valóban pálfordulás volt ez a kormánykoalíció részéről?

Előzmények:

2007. október 3-án az Országgyűlés elutasította Semjén Zsolt és a teljes KDNP-frakció által T/3999 szám alatt benyújtott törvényjavaslatot A magánnyugdíj-pénztárakról, a magánnyugdíj-pénztári szolgáltatásokról és e szolgáltatások fedezetéről. Ez a javaslat része a kereszténydemokraták nyugdíjreform-javaslatának. Ennek a magánnyugdíj-pénztárakra vonatkozó része így foglaltatott össze a KDNP honlapján:

A 1997-es LXXXII. törvény a magánnyugdíjpénztárakat mint „befektetési szövetkezeteket" hozta létre. Nem határozta meg a jogalkotó a szolgáltatások rendjét, sem azt, hogy milyen ellátási formákban kötelesek a magánnyugdíjpénztárak szolgáltatásokat nyújtani. 

A jelenlegi állapot mindenki számára hátrányos, a biztosítottak számára nem világos, hogy mit fognak kapni befizetéseikért, az intézmények többségét pedig a háttérből nagy pénzügyi szolgáltatók irányítják. 

A KDNP javaslata szerint a magánnyugdíjpénztárak a továbbiakban tisztán öregségi ellátásokat nyújtanak. A magánnyugdíjpénztárba befizetett járulék a munkavállalói járuléktömegből vonódna le, és a maradék járulék könyvelődik az egyéni nyugdíjbiztosítási számlán.  A magánnyugdíjpénztárak átalakulnak speciális biztosítóintézetekké, e biztosítóintézetek részvénytársasági formában működnek. 

A társaságok részvényei egy átmeneti időszakban (5 év) csak korlátozottan forgalomképesek. A tagok felkínálhatják megvételre részvényeiket, ezeket azonban csak a többi tag vásárolhatja meg. Az eladó a vételárat köteles a magánnyugdíjpénztárnál vezetett számláján elhelyezni. Ez az összeg a későbbi ellátását növelheti. 

A szabályozás célja az, hogy a magánnyugdíjpénztárak világos egyértelmű intézményi keretek és felelőségi szabályok mellett működjenek. A magánnyugdíjpénztári rendszer eddigi létrejöttéért az adófizetők jelentős áldozatot hoztak, hoznak. Méltányos tehát, hogy az intézmények hazai tulajdonban maradjanak, a magánnyugdíjpénztárakban meglévő több százmilliárdos tőkét a hazai tulajdonosok ellenőrizzék.

Feltevések:

(1) Aligha képzelhető el, hogy a KDNP-frakció a Fidesszel való egyeztetés nélkül törvényjavaslatot nyújtott volna be az Országgyűlésnek; (2) ismerve a parlamenti munka folyamatát, valamint a hazánkban működő pénzintézetek tiszteletet parancsoló lobbierejét, nyilvánvalónak látszik, hogy a törvényjavaslat elkészítése előtt és alatt a Fidesz–KDNP folyamatosan egyeztetett a magánnyugdíj-pénztárakkal, illetve azok tulajdonosaival; (3) a kész javaslat vélhetően beleillett mind a Fidesz, mind az érintett pénzintézetek hosszú távú stratégiai elképzeléseivel.

Tények:

A Fidesz–KDNP-kormány tavalyi intézkedésében, amelyekkel gyakorlatilag – mintegy ellenségként kikiáltva és akként kezelve – tökéletes megszűnésre ítélték a magánnyugdíj-pénztárakat, vagyonukat államosították, tagjaikat megbüntették, már nyoma sincs a KDNP korábbi reformterveinek.

Következtetések:

(1) A Fidesz szarik koalíciós társára; (2) a koalícióban domináns Fidesz döntéshozói és gazdasági oligarchái valamiért összebalhéztak az érintett pénzintézetekkel; (3) a Fidesz döntéshozói és gazdasági oligarchái új területeket néztek ki maguknak a hazai gazdaságban, illetve pénzügyi szektorban; (4) a Fidesz döntéshozói és gazdasági oligarchái a hazai pénzügyi szektoron belül – feltételezhetően saját anyagi és hatalmi érdekeik mentén – átrendeződésben érdekeltek; (5) a Fidesz döntéshozói és gazdasági oligarchái mindeközben magasról tojnak a magyar állampolgárok érdekeire.

Kérdésünk:

Vajon mi lehetett az a casus belli, amely miatt a Fidesz–KDNP koalíció inkább vállalta a konfrontációt a korábban már amúgy is megsarcolt multinacionális pénzintézetekkel, mintsem, hogy végrehajtsa az általa szentesített nyugdíjreformot?

A Magyar köztársaság elnökéről kínosnak tűnő adatok láttak napvilágot pénteken: kiderült, hogy Schmitt Pállal szemben 1964-ben jogerős elmarasztaló ítélet született egy büntetőügyben. A Pesti Központi Kerületi Bíróság jogerős ítélete szerint négy hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott "foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés és társadalmi tulajdon gondatlan rongálása" miatt.

Ez kétségkívül kínos epizód most, amikor amúgy is rengeteg kétely és ellenszél közepette próbálja vezetni Magyarország az Európai Uniót, de legyünk tisztában a tényekkel. A Schmitt által a hatvanas években elkövetett bűncselekmények részben elévültek, részben pedig – a társadalmi tulajdon gondatlan rongálása büntetőjogi tényállása tekintetében – megszűntek, mint büntetőjogi tényállás, illetve elvesztették a társadalomra veszélyes voltukat.

Na jó, de a köztársasági elnök a legszigorúbb nemzetbiztonsági ellenőrzésen esett át! Hazudott Schmitt Pál?

Nem.

A "C" típusú, tehát a legszigorúbb nemzetbiztonsági ellenőrzésen áteső személyek kérdőívében imigyen kérdeznek rá, hogy volt-e az illetőnek összetűzése a törvénnyel:

Schmitt Pál tehát az érvényes jogszabályok szerint tiszta. Sőt, minthogy a szóban forgó büntetőügy 15 évnél régebbi, nem is kellett nyilatkoznia róla, a büntetett előélettel járó joghátrányoktól pedig egyébként is régen mentesült.

Az, hogy jó elnök-e, nem ez által döntetik el.

Megrázó hír járta be ma a világsajtót: Kiszel Tünde, a Nemzet Naptárdívája bejelentette, hogy visszavonul, nem készít több fényképes fali kalendáriumot. Arra a felháborodott kérdésre, mely szerint tisztességesnek tartja-e, hogy imigyen cserbenhagyja sok százmilliós rajongótáborát, könnyes szemmel azt válaszolta: a csúcson szeretné abbahagyni.

Mindenki Tüncije eladható terméknek tartja magát, és a tizedik naptár után úgy érzi, lehet, hogy visszavonulhat. "Annyi az igazságtartalma ennek, hogy egy újságírónak megemlítettem, hogy lehet, hogy abbahagyom. Én úgy érzem, hogy a csúcson vagyok, hiszen senkinek nem jelent meg 10 naptára, és profi csapattal dolgozom" – sokkolta minden őszinte rajongóját szerda reggel a Mokkában.

Úgy tűnik tehát, hogy egy korszak lezárul Magyarország történelmében. Képes Tünci-történeti áttekintésünkben emlékezzünk kegyelettel a magyar vizuális kultúrának arra az építő korszakra, amely meghatározója volt Ő: Kiszel Tünde!

Néhány órával ezelőtt adták át a zürichi FIFA-gálán a nemzetközi labdarúgó-szervezet Aranylabdáját Messinek, Az Év Edzője-díjat José Mourinhónak, ám számunkra alighanem a legfontosabb az év legszebb gólját jutalmazó Puskás-díj – ezt az idén Hamit Altintop vehette át a török válogatottban Kazahsztánnak lőtt szenzációs kapásgóljáért. Ám ez a valóban gyönyörű gól hihetetlen deja vu-érzést keltett bennünk! Majd' másfél évtizeddel ezelőtt ugyanis a magyar bajnokságban is született egy gól, amely mintha ennek a találatnak a videografikus pontosságú másolata lenne!

Nézzük először Altintop gólját:

És íme egy gyönyörű mérkőzés az 1997/98-as magyar bajnokságból, amelyen a Győri ETO 2:0-ról fordított az MTK otthonában. A felvételen 1:40-től nézzétek Mracskó Mihály szépségdíjas kapásgólját:

Elképesztő, hogy emberek milyen sok energiát képesek fordítani elborult maszlagok létrehozására! Metapédia név alatt leltem rá erre a Wikipediára hajazó weboldalra – csodálkozom, hogy csak most! Hogy pontosan mikor indult, azt nem tudom, az egyik szószedetének legrégebbi bejegyzése mindenesetre 2008 novemberében keletkezett, azóta tehát biztosan létezik. És frissül most is, naponta, szorgos kezek bővítik, aktualizálják.

A szóban forgó weblap eredetije, a Metapedia nevű alternatív online enciklopédia a címlapján többek között azt írja magáról: "A Metapedia metapolitikai célja, hogy befolyásolja mainstream vitát a kultúra és a történelem áttekintéséről." Ennek a magyar nyelvű változata a Metapédia, amely az arhivum tanúsága szerint 2007 decembere óta működik, és láthatóan valóban igencsak távol helyezte magát a kultúra és a történelem fősodrától.

Hitvallása szerint "A metapédia lexikon, mely ellensúlyozni hivatott a médiákban sajnálatosan eluralkodott nemzetpusztító liberál-bolsevista hangvételt, bizonyos témák agyontaglalását, mások tudatos elhallgatását, az idegenek, különösen az ún. 'kisebbségek' és a "másság" ajnározását, a nemzetet alkotó nép háttérbe szorítását és tudatos pusztítását. A metapédia nemzeti érzelmű emberek lexikonja nemzeti érzelmű emberek számára. Ideáljaink a haza, nemzet és család."

A fél polgári és büntető törvénykönyvet kimerítő maszlagbánya egyik legarcpirítóbb "gyöngyszeme": Zsidók a magyar közéletben.

Ebben a rovatban A-tól Z-ig végigveszi a magyar közélet nem egyértelműen (szélső)jobboldali szereplőit, és a fényképes szócikkek tanúsága szerint mindegyikükben talál legalább egy csepp "zsidó vért". A névsorból nagyjából az derül ki, hogy a szócikkek szerzői szerint "mindenki zsidó, akit nem szeretünk"...

Az oldal programozása egyébként professzionális, a szerkesztése elsőrangú, a szövege javarészt nyelvileg lektorált kiadói minőségű. Meglepne, ha az derülne ki, hogy ezt az igencsak kétes tartalmú maszlagbányát szabadidejében tákolta volna össze néhány mihaszna csibész – ez bizony pénzbe került, nem is kevésbe, még ha a bővítése, frissítései a többi online lexikonhoz hasonlóan nonprofit is. Kíváncsi lennék ugyanakkor arra, hogy a Metapedia létrehozói vajon ilyen szélsőjobboldali propagandát vártak-e akkor, amikor a mainstream vitán kívüliséget hangsúlyozták...

Böngésszetek az oldalon, hátha ti rájöttök, mi értelme volt ennyi munkát fektetni a létrehozásába és fenntartásába!

Ajánlom Szalai Annamária úrhölgy és csapata szíves figyelmébe!

"Váratlan támogatást kapott Orbán" felcímmel, "Rólunk írták" cím alatt, első pillantásra a Fidesz látásmódját jól tükröző cikk jelent meg vasárnap délután a Heti válasz című kormányhű hetilap online kiadásában. A rövid összehasonlító sajtóelemzés mégis nyugtalanító kérdéseket vet fel.

Fotó: Heti Válasz

Az írás a leadjében így fogalmaz: "Pro és kontra két-két véleményt vettünk elő a legmeghatározóbb külhoni lapokból, hogy lássuk: a soha nem látott mértékű kritikák közepette is akadnak higgadtabb hangok." Rögtön az elején a Der Standard oly sokat idézett, igencsak kemény hangvételű írását idézi, majd, mintegy a kiegyensúlyozottság és a higgadt tárgyilagosság már-már baráti vállveregetéseként, a FAZ minapi publicisztikáját citálja. Imigyen:

"A Frankfurter Allgemeine megpróbálta más szemszögből is megvizsgálni a magyarországi történéseket. Mint írják: 'A szocialisták nyolcéves uralma alatt teljes sajtószabadság volt. Mégsem sikerült megakadályozni, hogy a politikai osztály és a hozzá közel álló körök gátlástalanul meggazdagodjanak a közjó kárára. Hol voltak mindazok, akik ma figyelmeztetnek, és Magyarország önjelölt barátai, amikor az ország nyolc éven át egyre mélyebbre süllyedt a korrupció és az elrontott gazdálkodás mocsarába?'"

A következő goromba példa a Die Welt cikke, amely szerint az új médiatörvény "...a magyar médiát ezentúl a legszigorúbb állami ellenőrzés alá helyezi", ugyanakkor viszont "...a 'budapesti erős ember' (...) nem fog 'remegő térddel' a nyugati visszhangra reagálni, és 'álmában sem' gondolt a vitatott törvény visszavonására".

Vajon mi lehet ennek ellenpéldája, a barátságos, korrekt hang? A Heti Válasz ezt a The Washington Post kommentárjában véli megtalálni:

"Megengedőbb, sőt, megértőbb módon számolt be a fejleményekről a The Washington Post. 'Orbán érzéketlennek tűnik a meglepően rossz médiatörvényt érő külföldi bírálatokkal szemben, talán azért, mert túl sok bírálat érte korábban. [...] Amit a Fidesz támogatói igazán gyűlölnek, azok a történetek, amelyek a "fasizmus" szó liberális használatához kötődnek. [...] Orbán egypártrendszerben nőtt fel. Történelmi ítélőképessége meg tudja védeni pártját attól, hogy egy másik egypártrendszert építsen.'"

Tehát. A Heti Válasz egyetértőleg idézi a FAZ kijelentését, mely szerint 'A szocialisták nyolcéves uralma alatt teljes sajtószabadság volt", ám ennek ellenére szétlopták az országot, és közben a sajtó kussolt. Akkor hát mi a francnak az a kurva nagy sajtószabadság, ha így is, úgy is lopnak? Ez a jó, a baráti megközelítés, a Fidesz szívéhez közel álló!

Meg még az is melengeti pártunk és kormányunk tagjainak kebelét, hogy "Orbán érzéketlennek tűnik a meglepően rossz médiatörvényt érő külföldi bírálatokkal szemben". Persze, ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen ő maga is komenisták csecsein nevelkedett, hisz "Orbán egypártrendszerben nőtt fel"... De azért bízzunk "történelmi ítélőképességében", amely "meg tudja védeni pártját attól, hogy egy másik egypártrendszert építsen".

Ezek szerint Orbánt a diktatúrától a rossz tapasztalatai és az állítólagos "történelmi ítélőképessége" választja el? Jómagam sokkal nyugodtabb lennék, ha a Nyugat (is) úgy látná, hogy a jelenlegi egyetlen kormánypárt – amely teljhatalommal rendelkezik a törvényhozásban, és ezzel rendre él is – egy személyi vezetője, a viktoriánus Magyarország "erős embere", egyszerűen, simán, európéer demokrata lenne, és a szerencsétlen világlapoknak nem kéne indokokat keresni arra, hogy miért ne utálják annyira.

A Heti Válasz szerkesztőit pedig kéretik azonnali hatállyal kirúgni, mert képtelenek észrevenni a befurakodott ellenséget, akik vezető helyen átengedett cikkben csinálnak hülyét Orbán Viktorból!

Update 1.

A Heti Válasz vasárnap 19.09-kor datált frissítésében – szemben a cikk eredeti általam idézett, 16.50-kor jegyzett verziójával – a Der Standardtól a következő szöveget idézi: "A Der Standard kemény hangvételű cikkében így írt: "Magyarország teljes gőzzel halad a tekintélyuralmi egypártrendszer felé, felruházva a szabad választások kétharmados többségével. Orbán Viktor light horthyzmust barkácsol össze, túlcsorduló nacionalizmussal (a világon minden magyar magyar állampolgár), megtűrt antiszemitizmussal, az Alkotmánybíróság engedelmességre kényszerítésével és médiaszájkosár-törvénnyel. [...] Történészeket és politológusokat a múlt század harmincas éveinek kezdetére emlékeztet a helyzet, amikor Olaszországban Mussolini, Magyarországon Horthy uralkodott."

Az eredeti, délutáni változatban egészen más mondatokat tartottak fontosnak kiemelni, lényegében ugyanazokat a több-kevésbé neutrális méltatlankodásokat, amelyeket a többi sajtóorgánum is idézett a laptól. Ebben szó sem volt Horthyról, túlcsorduló nacionalizmusról, megtűrt antiszemitizmusról és Mussoliniről! A médiaszájkosár-törvény kifejezés szintén nem fordult elő benne...

A FAZ-idézet változatlan. Majd jön a Die Welt citátuma, ugyancsak tartalmi változtatás nélkül. Az anyag vége, a The Washington Post idézete szintén nem változott.

Kérdezem: vajon miért volt szükség új idézetet beemelni a cikkbe, mint jelesül a tekintélyuralmi rendszer kifejezést, Horthyt, Mussolinit és a fasizmus rém-árnyékát? A túlcsorduló nacionalizmust, a megtűrt antiszemitizmust, az Alkotmánybíróság térdre kényszerítését és a médiaszájkosár-törvényt? Nem töprengenek el az urak azon, hogy ez a módszer – menet közben megváltoztatni egy cikk hivatkozási értékkészletét – semmivel sem tisztességesebb, mint ama eljárás, amivel a Hír TV a The Economistet az állítólagos képszerkesztési manipulációk okán vádolja?

Mi volt a cél? Nem volt elég kemény eredeti formájában a cikk? Vagy valami egészen más?

Másrészt viszont, ez, kérem, az internetes újságírás csodája. Ha mindez printben megjelent volna, következhetne a kínos magyarázkodás. Így csak kicseréljük a vonatkozó bekezdést, és a kellemetlen helyzet meg van oldva.

De tényleg meg van oldva? Ennyivel?