A régi, jól bevált recept szerint – amit éppoly szívesen alkalmazott korábban valamennyi kormány –, amikor nyilvánvalóan közfelháborodást keltő törvényeket és/vagy intézkedéseket szükségeltetik lenyomni az istenadta nép torkán, akkor valami csábító gumicsontot kell a sajtó elé vetni. Ilyeténképpen az ostoba újdondászok a mócsingon csámcsognak, és ha a kormány ügyes, akkor a nagy balhét a körül kelti, hogy végképp senki ne figyeljen azokra a mozgásokra, amelyek ezenközben a szemük előtt zajlanak. Olyan ez, mint egy Monty Python szkeccs: két ember beszélget a kamera előtt, hangosan, érthetően, de senki sem rájuk figyel, hanem arra az idiótára, aki a háttérben dobálja a csecsemőket a folyóba.
Pártunknak és kormányunknak nagyon jókor jött a kolontári tragédia. Ügyesen kihasználják a vörösiszap-katasztrófa keltette médiazajt. Miközben kilencre emelkedett a halálos áldozatok száma, és a nemzetközi sajtóban csak a chilei bányászok mentése tudta a második helyre szorítani az arról szóló híreket, velünk lenyelették az elképesztő pofátlansággal felállított közmédia-tanácsot, sorra rúgnak ki ezerszer bizonyított szakembereket közszolgálati vezető beosztásukból, pártkatonákat, hogy ne mondjam, gauleitereket ültetnek a stratégiai posztokra, a legsötétebb diktatúrákat idéző jogszabályokat vernek keresztül a kétharmados többség birtokában, és fokról fokra kiépítik I. Orbán király birodalmának jogi és intézményi kereteit.
Azt eddig is tudtuk, hogy Orbánnak és legbelsőbb köreinek nem kell a szomszédba menniük machiavellista hatalomtechnikai megoldásokért, ehhez a gyors és végtelenül hatékony reagáláshoz azonban csak gratulálhatunk. Lehet találgatni, hogy mi lesz a következő lépés. Láthatóan a kormány és a párt kommunikációs gárdája tovább fokozza a médiazajt, úgyhogy nem lehet kétségünk afelől, hogy kolontár mint gumicsont továbbra is használatban marad.
Mi lehet még, amit le tudnak nyomni a torkunkon?
Utolsó kommentek