Örömmel jelentjük: nem lesz itt semmiféle lemondás. De sőt! Győzelmi ünnepeknek megülése közelg – fanfárok, ökörsütés, ünnepi bajvívás! Habár tegnap óta jószerint a teljes magyar sajtó, illetve annak – még – Pártunk és Kormányunk által be nem nyelt része Orbán Viktor és tettestársai közeli lemondását vizionálja, a valóság sokkalta bíborosabb ennél. Az ügy háttere ismert – megtörtént, amit a Kedves Vezető és Matolcsy "Mekk Elek" György korábban elképzelhetetlennek tartott: mégiscsak kénytelenek vagyunk a Nemzetközi Valutaalapnál alamizsnáért kuncsorogni, hacsak nem akarunk az államcsőd legmélyebb bugyraiba zuhanni. Ám, aki azt hiszi, hogy ettől a kormány magába néz, s önkritikát gyakorol, az nem e világ szülötte! A dolgok nálunk másképpen zajlanak.
A forgatókönyv a következő leszen.
A mi I. Viktor királyunk a minapában a szájszerve által kidoboltatta, hogy "újfajta megállapodásra van szükség az IMF-fel". Ez a politikai kommunikációban azt jelenti, hogy Pártunk és Kormányunk egy lépéssel az egyszerű választópolgár előtt jár: természetesen tisztában vannak azzal, hogy a logikus és demokratikus lépés az lenne, ha eltakarodnának végre a hatalomból, ám ez eszük ágában sincs, ezért jó előre kialakítják a megfelelő állást a sakktáblán. Ez pediglen úgy néz ki, hogy ők nem visszaóvatoskodtak, földig hajolva, a nyelvükön csúszva ahhoz az IMF-hez, amit még néhány nappal ezelőtt is teljes hévvel kutyapicsáztak. Nem, erről szó sincsen! Nem arról van szó, hogy a hatalom megőrzése érdekében hajlandók akár önmagukat is szájbacsinálni – dehogy!
Újfajta megállapodás köttetik a valutaalappal! Ami győzelem lesz, akárki meglássa! Orbán, és nyomában lihegve Matolcsy, amidőn kilép a tárgyalóteremből, mosolyogva ad majd doorstep-sajtótájékoztatót, amelyen bejelentik majd: amióta világ a világ, eleddig soha, egyetlen országnak sem sikerült olyan kondíciókat kiharcolnia, mint most nekünk! És ez valószínűleg igaz is lesz...
A megállapodás hírére még annál is jobban meglendül majd a forint árfolyama, amint tette azt tegnap annak hírére, hogy esetleg mégis hajlandó letérdepelni a magyar kormány az IMF elé. Rég nem látott erőre kap majd nemzeti valutánk az euróval és a svájci frankkal szemben, amire újabb győzelmi harsonák harsannak, cimbalmok cirrannak. A rózsaszirmokkal behintett veres szőnyegen szerényen előresiető Matolcsy elnéző félmosollyal csitítja majd azokat a dőre károgókat, akik szerint ez annak a jele, hogy ezt a lépést sokkal elébb meg kellett volna tenni. Nem – mondja majd a közgazdasági Nobel-díjat már a zsebében érző makrogazdasági zsenink –, ezt rosszul látjuk! Szó sincs arról, hogy egy teljes évet elcseszett volna a kormány mindenféle dilettáns idétlenkedéssel és különutas durcáskodással! Nem, ehelyett az az igazság, hogy a forint azért erősödött meg hirtelen, mert a kormány jó úton járt. Győzelem, tehát, teljes győzelem!
Ez a kormány maradni akar, és maradni is fog. Nagy arcra sok minden ráfér. Még egy kis szar nem számít...


Egy társadalom fejlődésének alapja a megfelelően felépített ellenségkép. Magyarországon az elmúlt hónapokban alighanem azért nem törtek ki zavargások, mert mindenki – de legalábbis a többség, a kétharmad mindenképp! – tökéletesen tisztában van azzal, hogy ki a hibás azért társzekér ganéért, ami a nyakunkba szakadt. Ezt az ideológiailag és politológiailag igen magasan fejlett társadalomképet tovább cizellálta Szeretett Vezetőnk, amikor a legutóbbi Napló műsorában oda nyilatkozott, hogy talán nem lenne hülyeség felülvizsgálni az italozást a kerékpárosok számára tiltó jogszabályt.
A rendezőből politikai szerepvállalóvá, egészen pontosan miniszterelnöki megbízottá avanzsált Kerényi pár napja a reggeli műsorban éppen a húszmillióért megrendelt „történelmi” festménykollekciót igyekezett megvédeni a tévében, s közben sikerült nagyjából azonos polcra süllyednie a sokat szapult művekkel.
A Magyar Távirati Iroda ma délutáni híre szerint a kommunista diktatúrához, valamint a tanácsköztársasághoz köthető személyekről elnevezett közterületi elnevezések és közintézménynevek megváltoztatásáról nyújtottak be az önkormányzati törvényhez módosító javaslatot kormánypárti képviselők. A kereszténydemokrata és fideszes képviselők által jegyzett javaslat beépítene az önkormányzati törvénybe egy olyan passzust, amely kimondja: nem viselheti közterület vagy közintézmény olyan személy nevét, aki a XX. század önkényuralmi politikai rendszereinek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, továbbá olyan kifejezést, illetve olyan szervezet nevét, amely a XX. század önkényuralmi politikai rendszereire közvetlenül utal vagy annak emlékét idézi.
Mármint a válság gyűrűzik. Az a szokása neki ugyanis: külföldről alattomban bekúszik a küszöb alatt, a fal repedésein, aztán itt hemzseg nálunk, csinálja a hepajt. Mi meg mindig jól összeszarjuk magunkat miatta, és azonnal a kormányt kezdjük szidni, nekünk ugyanis ez a szokásunk. Megmondta a Kedves Vezető szájszerve is a szemüvege alatt, hogy ez a válság igazából nem is az, csak úgy látszik, mert válság nem itt van, hanem külföldön.
Először is hadd gratuláljunk a visszafogottan elegáns, mégis kifinomultan blikkfangos címadásért! Remek ötletet adott a tekintetben, hogy miként kellene ebben a szellemben érdekesebbé formálni honi sajtónkat. Amúgy is unalmas már ez a beszari eufémizmus, amivel minduntalan körbedumáljuk a dolgokat, ahelyett, hogy egyértelműen fogalmaznánk. Beszéljünk világosan! – adjunk végre rendes címeket!
Ezek a régi szép idők elmúltak, és következett az imént lezajlott kor - vagy inkább korszak -, amelyben már senki sem tudta, hogy mit akar, de abból egy jottányit sem engedett. Ezért a meggyőződésükért ha kellett, öltek, ha nem kellett, akkor is! Ha kellett, esetleg meghaltak, de ha nem kellett, ezt szívesen mellőzték. Itt van a korai utókor kezében egy darab hányingert gerjesztő pozdorja, individualizmusának heterogén gigantikus súlyában kavicsokra tört társadalmunkból. Ahol minden elpusztult, mert alig sikerült az ember cselekedeteit, életét, erkölcsét, jogát, szándékát és tartalmát a valósághoz képest állandóan definiálni. Tudósok, írók, szónokok, bírák és kártyabűvészek minden tudománya csődöt mondott, hogy az ember, a valóság ellenére, embernek hihesse magát továbbra is. Az igazságnak ez a jégkorszaka már olyan fokig lehűtötte a társadalom eszméjének légkörét, hogy hosszú hetek teltek el, anélkül hogy egyetlen szó vagy egyetlen sor előfordult volna, amely a valósággal csak igen kismértékben is megegyezzék.
Fotó: Gémes Sándor (szegedma.hu)
Ezzel egy időben az Astoriánál elhelyezett kamera, amely a Kossuth Lajos utcát szokta venni, amikor épp' nem szólnak közbe a véletlenek, ezt a látványt mutatta a tüntetésről:
Mármost, a véletleneknek van egy nagyon furcsa fajtájuk, amelyeket Carl Gustav Jung annak idején "jelentőségteljes véletleneknek" nevezett. Ezek azért érdekesek, mert – az egyszerű, hétköznapi véletlenekkel szemben – matematikailag nem lenne szabad bekövetkezniük, mégis megtörténnek. Az UTV.HU által üzemeltetett több tucatnyi nagyfelbontású webkamera közül ugyanis ezen a délutánon csak és kizárólag azok hibásodtak meg, és csakis azoknak a kijavítására nem volt hirtelen pénz és létra, amelyek az eddigi alighanem legnagyobb kormányellenes megmozdulást tudták volna közvetíteni.
Mindeközben a Szabad sajtó utcán az egyik irányban ez volt a valós kép:
A másik irányban pedig ez:
Ezek után elég nehéz elhinni, hogy valóban politikamentesen bénáztak az urak. Annál is inkább, mert óhatatlanul felidéződik egy tavaszi emlék, amikor ugyanitt, ugyanezen a portálon nem volt látható a sajtószabadságért szervezett tüntetés, amelyen talán először harsogott az "Orbán Takarodj!" kórus. Hacsak nem ez a történet valódi
Gyorskérdésünk a Kárpátok Géniuszához: Van B-terv arra az esetre, ha megszűnik az ok, amiért Brüsszelben lehet kibekkelni a nemzeti ünnepet?
Ez tulajdonképpen jó hír. Úgy tűnik, pártunk és kormányunk időközben mégis igazított, mert rájött, hogy a Ludovika már foglalt. Egy ilyen jelentéktelen részletkérdéssel eleddig különösebben nem foglalkozott, és ez biztató tény.
Fotó: 168ora.hu
Már megint népszámlálás! És már megint „ezek” rendezik! Nekik biztos ez valami mániájuk, kényszeresen gyűjtik az adatokat a békés polgárokról… Persze, legutóbb, 2001-ben is a Fidesz-kormány rendelte el, és a fideszes KSH rendezte meg a cenzust… Ilyen és ehhez hasonló hangoktól hangos most kies hazánk, a népszámlálás feletti puffogást visszhangozza a Tihanyi apátság fala, az olvasószerkesztőknek pedig már zsibbad a szeme a sok felháborodott publicisztikától. Ez is egy ilyen publicisztika. Fel vagyok háborodva ugyanis. Nézzük a tényeket!
Fotó: Népszava Online
Fotó: MTI – Szigetváry Zsolt
A kép egy korábbi eseményen készült (Fotó: VOSZ)
Ha másra nem is, Kertész díszpolgárságának megszüntetése és a Kossuth-díja visszavonásának kilátásba helyezése arra mindenképpen kitűnő megoldás, hogy a többi díszpolgárnak és állami díjjal – új nevén: Kussuth-díjjal – kitüntetettnek megmutassa, hol a helye és mi a dolga. Kuss, vagy megnézheted magad!
Ugye, először ön is azt hitte, hogy ez a Hírcsárda? De nem...!
Teherhajók a Duna–Rajna–Majna-csatornán. Hol vannak a magyarok?
Facebook I:
Gyurcsány Ferenc, 2006
Orbán Viktor, 2006
Diktatúrát kiáltunk, és van is benne valami. Mert az a hatalom nem demokrata, amelyik nem hajlandó tudomást venni arról, hogy a társadalom egy nagyon jelentős része nem szavazott rá és nem ért egyet a politikájával. Az a hatalom, amelyik ráerőlteti az egész országra a saját világnézetét, amelyik a polgárok megkérdezése nélkül átírja az alkotmányt, átrajzolja a demokratikus intézményrendszert és az utcanevektől repülőtérig, sőt az ország nevéig mindent átkeresztel a saját szája íze szerint, az inkább diktatórikus, mint demokratikus. Az a hatalom, amelyik önmaga továbbélésének bebiztosítása érdekében szavazójogot ad olyan millióknak, akik nem itt élnek, nem itt fizetnek adót és nem érzik a saját bőrükön az őkez vazallussá tevő hatalom szemtelenségeit, az nem demokrata. De kinek a hibája ez?
Agybaj 2.
„Attól, hogy egy politikai szervezet használni kezd egy nemzeti jelképet, az még nem válik pártszimbólummá” – riposztozott a HVG-nek a Fidesz–KDNP városházi frakcióvezetője. Németh Zoltán arra is utalt, hogy a farkasfogas fehér zászló az 1848-as szabadságharc óta ismert nemzeti ereklye. A '49-es trónfosztás után kétségkívül a honvédség egyik nevezetes „jelvénye” lett például az a piros-fehér-zöld háromszögekkel szegélyezett lobogó, melyen a magyar címer fölé – a korona helyére – babérkoszorú és szablya került. A fehér zászló, melyet Budapest címere ékesít majd, a tisztaságot és a semlegességet kívánja jelképezni – mondta a HVG-nek Németh, akiről kiderült, hogy Tarlós Istvánnal és György István főpolgármester-helyettessel együtt „találta ki” az új zászlót. A technikai kivitelezés menedzselése Bojár Iván András városarculati tanácsnokra hárult.


Utolsó kommentek