"Puskás készülődik a szabadrúgáshoz a tizenhatos sarkánál. Tessék, kérem a képernyőt nézni, mert Puskás nekiszalad, megy a bal, megy a bal!..." De szép idők voltak! Volt egy Puskásunk, akinek volt egy bal lába, amire mindannyian büszkék voltunk. Meg aztán abban az aranycsapatban voltak még remek jobb lábak is, egyik jobb, mint a másik. Most csak jobb van. De hol a bal?

Abból az időből persze, amikor Puskás balosai még nekünk számítottak, csak Öcsi balja szép emlékű. A másik balt, az akkorit ma a világon senki emberfia nem sírja vissza. Ám az egészben az a legszörnyűbb, hogy az elmúlt évtized balját sincs miért visszasírni. S hogy ez miért szörnyű? Azért, mert bal nélkül a jobb nem jobb, hanem rosszabb. Czibor nélkül mit ért volna Puskás az aranycsapatban? Vagy Di Stéfano nélkül a Real Madridban? Ahhoz, hogy a bal szerethető legyen, kell a jobb is, és fordítva.

De hol a bal?

Diktatúrát kiáltunk, és van is benne valami. Mert az a hatalom nem demokrata, amelyik nem hajlandó tudomást venni arról, hogy a társadalom egy nagyon jelentős része nem szavazott rá és nem ért egyet a politikájával. Az a hatalom, amelyik ráerőlteti az egész országra a saját világnézetét, amelyik a polgárok megkérdezése nélkül átírja az alkotmányt, átrajzolja a demokratikus intézményrendszert és az utcanevektől repülőtérig, sőt az ország nevéig mindent átkeresztel a saját szája íze szerint, az inkább diktatórikus, mint demokratikus. Az a hatalom, amelyik önmaga továbbélésének bebiztosítása érdekében szavazójogot ad olyan millióknak, akik nem itt élnek, nem itt fizetnek adót és nem érzik a saját bőrükön az őkez vazallussá tevő hatalom szemtelenségeit, az nem demokrata. De kinek a hibája ez?

Prüszkölhetünk a Fidesz, s az élén Orbán Viktor bolseviki stílusú hatalmi tébolya miatt, berzenkedhetünk Semjén vaskalaposságán, kiálthatunk Brüsszelig meg Washingtonig – de mi végre? Kinek a hibája az, hogy egy tökéletesen ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen hatalom ül a nyakunkon, és vezet minket valahová, egy olyan úton, amelynek a végét még maguk a hatalom gyakorlói sem látják? Orbáné? A Fideszé? Semjéné vagy Kövér Lászlóé? Nem. Ezért a mai baloldal a felelős, egyedül. A nem létező magyar baloldal.

Hol a bal?

Hol van a baloldal, amikor ég a ház? Hol vannak a parlamenti patkó jobbal szembeni oldalán ülő politikusaink? Vagy a saját mocskaikat takarítják, vagy épp egymás ellen hadakoznak. Az SZDSZ megszűnt létezni, felélte a baloldal, a liberális álmot a Parlamentben egyedül képviselő LMP pedig hisztis szőkeként viselkedik: időnként jól megsértődik, és puffogva félreáll a törvényhozás és a népképviselet feladata elől… Ma a Fidesznek (szánt szándékkal nem mondom, hogy Fidesz–KDNP, mert nincs olyan, hogy KDNP, csak Fidesz van és katolikus klérus) kizárólag jobbról van ellenzéke. Ami nagyon nem tesz jót Magyarországnak. Balról nincs ellenzék. Mert a bal, s vele együtt a liberális politika végletekig korrumpálta magát, leszerepelt, elvesztette a hitelét. És ezért nem a Fidesz a hibás. Nem a Fidesz sodorta a világ előtt a hiteltelenség legmélyére Magyarországot. A Fidesz csak végtelenül hatékony opportunistaként kihasználta a kínálkozó alkalmat. Itt-ott azért rásegített persze, biztos, ami biztos. Ám ha erre nem teremtett volna alkalmat a baloldal a pökhendiségével, a tisztességtelenségével, a hazugságaival, a hozzá nem értésével, akkor ma demokrácia lenne Magyarországon. Valószínűleg akkor is a Fidesz kormányozna, hiszen az inga jobbra-balra leng – de ha a baloldal, s a köpönyege szélén lavírozó SZDSZ nem dobja a lovak közé a gyeplőt, akkor a Fidesz ma kénytelen lenne betartani a demokrácia játékszabályait.

Ebben az országban nem Orbánnal, Semjénnel meg Kövér Lászlóval van a legnagyobb baj, hanem azzal, hogy nincs ellenzékük. Egy ország berendezkedése nem attól demokratikus, hogy a hatalom demokrata. hanem attól, hogy van, aki ellenőrzi. Ha magára hagyják, egyetlen hatalom sem demokrata. A Fideszt magára hagyta a magyar baloldal.

Köszönjük meg nekik...