A nap izéje

Örömmel jelentjük: nem lesz itt semmiféle lemondás. De sőt! Győzelmi ünnepeknek megülése közelg – fanfárok, ökörsütés, ünnepi bajvívás! Habár tegnap óta jószerint a teljes magyar sajtó, illetve annak – még – Pártunk és Kormányunk által be nem nyelt része Orbán Viktor és tettestársai közeli lemondását vizionálja, a valóság sokkalta bíborosabb ennél. Az ügy háttere ismert – megtörtént, amit a Kedves Vezető és Matolcsy "Mekk Elek" György korábban elképzelhetetlennek tartott: mégiscsak kénytelenek vagyunk a Nemzetközi Valutaalapnál alamizsnáért kuncsorogni, hacsak nem akarunk az államcsőd legmélyebb bugyraiba zuhanni. Ám, aki azt hiszi, hogy ettől a kormány magába néz, s önkritikát gyakorol, az nem e világ szülötte! A dolgok nálunk másképpen zajlanak.

A forgatókönyv a következő leszen.

A mi I. Viktor királyunk a minapában a szájszerve által kidoboltatta, hogy "újfajta megállapodásra van szükség az IMF-fel". Ez a politikai kommunikációban azt jelenti, hogy Pártunk és Kormányunk egy lépéssel az egyszerű választópolgár előtt jár: természetesen tisztában vannak azzal, hogy a logikus és demokratikus lépés az lenne, ha eltakarodnának végre a hatalomból, ám ez eszük ágában sincs, ezért jó előre kialakítják a megfelelő állást a sakktáblán. Ez pediglen úgy néz ki, hogy ők nem visszaóvatoskodtak, földig hajolva, a nyelvükön csúszva ahhoz az IMF-hez, amit még néhány nappal ezelőtt is teljes hévvel kutyapicsáztak. Nem, erről szó sincsen! Nem arról van szó, hogy a hatalom megőrzése érdekében hajlandók akár önmagukat is szájbacsinálni – dehogy! 

Újfajta megállapodás köttetik a valutaalappal! Ami győzelem lesz, akárki meglássa! Orbán, és nyomában lihegve Matolcsy, amidőn kilép a tárgyalóteremből, mosolyogva ad majd doorstep-sajtótájékoztatót, amelyen bejelentik majd: amióta világ a világ, eleddig soha, egyetlen országnak sem sikerült olyan kondíciókat kiharcolnia, mint most nekünk! És ez valószínűleg igaz is lesz...

A megállapodás hírére még annál is jobban meglendül majd a forint árfolyama, amint tette azt tegnap annak hírére, hogy esetleg mégis hajlandó letérdepelni a magyar kormány az IMF elé. Rég nem látott erőre kap majd nemzeti valutánk az euróval és a svájci frankkal szemben, amire újabb győzelmi harsonák harsannak, cimbalmok cirrannak. A rózsaszirmokkal behintett veres szőnyegen szerényen előresiető Matolcsy elnéző félmosollyal csitítja majd azokat a dőre károgókat, akik szerint ez annak a jele, hogy ezt a lépést sokkal elébb meg kellett volna tenni. Nem – mondja majd a közgazdasági Nobel-díjat már a zsebében érző makrogazdasági zsenink –, ezt rosszul látjuk! Szó sincs arról, hogy egy teljes évet elcseszett volna a kormány mindenféle dilettáns idétlenkedéssel és különutas durcáskodással! Nem, ehelyett az az igazság, hogy a forint azért erősödött meg hirtelen, mert a kormány jó úton járt. Győzelem, tehát, teljes győzelem!

Ez a kormány maradni akar, és maradni is fog. Nagy arcra sok minden ráfér. Még egy kis szar nem számít...

Békés nemzettársaink épp eleget szenvednek a nemzetközi karvalytőke által gerjesztett válság, és a gaz kommunisták bűnei miatt. És akkor még jön a rendőr, és megbünteti őket csak azért, mert tökrészegen fölültek a bringájukra? Ezen sürgősen változtatni kell! Vagy mégsem? Nem kell megijedni, a szokásos kamu, politikai PR az egész...

Egy társadalom fejlődésének alapja a megfelelően felépített ellenségkép. Magyarországon az elmúlt hónapokban alighanem azért nem törtek ki zavargások, mert mindenki – de legalábbis a többség, a kétharmad mindenképp! – tökéletesen tisztában van azzal, hogy ki a hibás azért társzekér ganéért, ami a nyakunkba szakadt. Ezt az ideológiailag és politológiailag igen magasan fejlett társadalomképet tovább cizellálta Szeretett Vezetőnk, amikor a legutóbbi Napló műsorában oda nyilatkozott, hogy talán nem lenne hülyeség felülvizsgálni az italozást a kerékpárosok számára tiltó jogszabályt.

Új ellenségkép nő ki mostan a szent magyar talajból: a békés kerékpárosokat vegzáló rendőr képe! Ez a nemzettestet rágó ártány nem átall belekötni a dolgos magyar polgárba, és nemcsak kérdőre vonja, miért ült biciklire az esti poharazgatás után, de akár még odáig is merészkedik, hogy leparancsolja honfitársunkat a járművéről, sőt, még jól meg is bünteti… Felháborító! Le vele!

Rendes magyar nemzettársainkat a nemzetközi karvalytőke (ellenségkép!) által gerjesztett pénzügyi válság begyűrűző hatásit, és a gaz kommunisták (ellenségkép!) és kései csatlósaik, az MSZP-kormány (ellenségkép!) bűnei miatt épp eleget szenvednek. És akkor még jön a rendőr, és megbünteti őket csak azért, mert tökrészegen fölültek a bringájukra? Ezen sürgősen változtatni kell!

Ám, hogy szavaimat egymásba ne öltsem, gyorsan elmondom részleteiben is, mi módon alapvetett Szeretett Vezetőnk. Egészen pontosan azt mondotta, hogy életszerűtlen a mai szabályozás, hiszen a magyar ember akkor is felül ittasan a kerékpárra, ha tilos. Ezért hát újra kell gondolni ezt a rendelkezést, hiszen minek van nekünk olyan törvényünk, ami életszerűtlen. És ez így is van! Tényleg életszerűtlen a jogszabály, és tényleg szarnak rá honfitársaink, többek között ezért is halnak meg olyan sokan, legfőképpen faluhelyen. Egyre-másra csapkodják el a részeg biciklistákat az autók, miközben ők semmi rosszat nem követnek el, csak éppen eleget tesznek a miniszterelnök felhívásának, és elébe mennek a változásoknak: felülbírálják az életszerűtlen szabályokat.

Az orbáni alapvetés 4:25-től rengeti meg a magyar történelmet! (Forrás: TV2)

Minden jel arra vall, hogy Orbán Viktor kórfolyamata egy új szakaszba lépett: a Kedves Vezető immár tökéletesen érzelemmentesen játszik a választókkal. Ez a Naplóbeli ki(be)jelentés ugyanis teljesen nyilvánvalóan a politikai promóció része: egy bejelentés, amiről mindenki tudja, hogy kamu, utóbb mégis mindenkiben pozitív érzetet kelt. S hogy ha megvalósulna, pár tucat újabb hullát generálna az utakon? – nagy dolog...

Miről is van szó?

Minden józanul gondolkodó ember számára egyértelmű, hogy a tömeggyilkossággal lenne egyenlő, ha valóban törvényileg (pontosabban KRESZ-ileg) megengednék az alkoholfogyasztást a kerékpárosoknak. Tuti, hogy nem fogják. Ez rossz hír azoknak, akik jó szokásuk szerint ittasan futnak ámokot a közutakon a biciklijük nyergében. Igen ám, de azért Orbán legalább megpróbálta – milyen jó fej is a mi miniszterelnökünk! Azok előtt pedig, akik pánikrohamot kapnak pusztán annak a gondolatától, hogy az utolsó korlátot is lebontják a részeg kerékpárosok elől, nos, előttük Orbán a megfontolt és velejéig demokrata politikus képében tetszeleg majd, aki végül elfogadja az érveket, és tudomásul veszi, hogy nem az ő álláspontja győzött. Mindehhez pedig egy jókora miniszterelnöki stáb, egy teljes pártvezetés, egy többségi (kétharmados!) parlamenti frakció, és egyáltalán nem mellesleg egy komplett kormány asszisztál. No meg a TV2 egyik legnézettebb műsora.

És mi simán beszopjuk ezeket a trükköket…

(CivisHir.hu)

Miért törvényszerű, hogy egyébként értelmes emberek azonmód megbolondulnak, mihelyst a politika szolgálatába állnak? Kerényi Imre kiváló színházi rendező volt egykoron, most pedig rajta röhög a fél ország, és talán nem véletlenül. Ámbátor meglehet, ez az egész nem több, mint egy újabb gumicsont: inkább ezen a pojácán és a kétségkívül nem mindennapi díszköteten köszörüljük a nyelvünket, mint a másik félhülyén, aki naponta újabb és újabb adókkal kínálja meg a lakosságot, ahelyett, hogy a gazdasággal kezdene valamit. Jó, jó gumicsont No de húszmillióért?

A rendezőből politikai szerepvállalóvá, egészen pontosan miniszterelnöki megbízottá avanzsált Kerényi pár napja a reggeli műsorban éppen a húszmillióért megrendelt „történelmi” festménykollekciót igyekezett megvédeni a tévében, s közben sikerült nagyjából azonos polcra süllyednie a sokat szapult művekkel.

Mészáros Antóniának nem volt könnyű dolga, mert a majd’ tízperces beszélgetés során az egyik pillanatban a nevetést, a másikban a dühét kellett magába fojtania. De állta a sarat. Arról ne is essék szó, hogy Kerényi folyamatosan személyeskedett a riporterrel, és többször is az édesapjával (Mészáros Tamás újságíróval) hozakodott elő. Arról se beszéljünk, hogy a rendező-politikus jószerint többet foglalkozott korábbi sérelmeivel és a stúdióban jelen nem lévő riporterek – jelesül Kálmán Olga – fikázásával, mint azzal, amiért jött. Szerencsére azonban végül erre is sor kerülhetett.

A téma ugyebár az, hogy vajon mi a búbánatért van szükség olyan „nemzeti szocreál” festmények megpingálására, mint például a Lovasroham címűre és társaira, amelyek egyként űznek gúnyt a festőművészetből és az Alkotmányból, amely díszkiadását lesznek hivatottak illusztrálni. A Nemzet Tanítómestere – ő definiálta saját magát tanítóként! – azt szeretné megértetni a fiatalokkal, hogy  „vannak a történelemnek korszakai, az egyiket így hívják, a másikat úgy hívják, az egyik így függ össze, a másik úgy függ össze”. A riporter azt szerette volna tudni, hogy a Kerényi által megrendelt festményekkel nem válik-e nehezebbé az alaptörvény elfogadtatása, megismertetése és megszerettetése. A Mester szerint a képeket és a hozzájuk tartozó magyarázatokat tartalmazó díszkiadásnak van valami logikája, „amit a maga édesapja fogalmazott meg tegnap a műsorban”. Kerényi szerint „az egész mélyén érzelem van és nem politika”. 

Arra a kérdésre, hogy a világháborúhoz vagy a Soához hogyan mérhető a 2006-os lovasroham, hiszen mindegyik egy-egy kép a kötetben, Kerényi ekképpen szíveskedett válaszolni: „A maguk által képviselt szellemi kör és mi tökéletesen másképp gondolkozunk 2006-ról, és mi azt fogalmazzuk meg, ahogy mi gondolkozunk erről. És maguk is megfogalmazhatják, de ehhez választást kell nyerni.”

Hogy úgy van!

Ám azért akad itten egy kicsiny probléma, kedves Mester! Amiről beszélni tetszik, az nem egy irodalmi mű magánkiadása, nem valami pamflet, amihez majd a saját haverjainkat kérjük fel illusztrátornak! Ez nem egy színdarab szövegkönyve, amit a rendező úgy értelmez, ahogyan azt a művészi szabadsága diktálja. Ez az a társadalmi szerződés, amit az állam polgárai az állammal kötnek. Önök ezzel az egyre inkább a néhai Lipótmező dühöngőjét idéző ámokfutással nem egy magánvállalat karácsonyi buliját varázsolják önmaga paródiájává. Az Alkotmányból tetszenek karikatúrát csinálni!

Persze, igaz, ami igaz, ha eszünkbe jut, miként született maga az alaptörvény, akkor végső soron mégiscsak passzolnak hozzá ezek az illusztrációk. Különben is, egyre valószínűbb, hogy ennek az újabb politikai kabarétréfának egyetlen célja az volt csupán, hogy legalább néhány napra, legfeljebb pár hétre elterelje a figyelmet Pártunk és Kormányunk, no és persze Szeretett Vezetőnk aktuális bénázásairól. No és persze arról, hogy sem a gazdaság, sem a társadalom problémáival nem tudnak mit kezdeni, ami eredményt pedig mégis képesek felmutatni, annak árát velünk fizettetik meg. Miképpen ennek a gumicsontnak húszmilliós a gázsiját... 

(Az írás rövidebb változata a CivisHir.hu hírportálon jelent meg.)

Legalábbis érdekes, de mindenképpen átgondolatlan módosító javaslatot nyújtottak be kereszténydemokrata és fideszes képviselők. Az indítvány egyáltalán nem titkolt célja, hogy ha már az idő erre képtelen volt, akkor a kormánytöbbség cserélje le végre az utolsó Lenin, Marx és Ságvári Endre utcanévtáblákat valami korszerűbbre. Csakhogy a módosító javaslatot szó szerint értelmezve az egy kicsit távolabbra mutató eredményeket is hozna.

A Magyar Távirati Iroda ma délutáni híre szerint a kommunista diktatúrához, valamint a tanácsköztársasághoz köthető személyekről elnevezett közterületi elnevezések és közintézménynevek megváltoztatásáról nyújtottak be az önkormányzati törvényhez módosító javaslatot kormánypárti képviselők. A kereszténydemokrata és fideszes képviselők által jegyzett javaslat beépítene az önkormányzati törvénybe egy olyan passzust, amely kimondja: nem viselheti közterület vagy közintézmény olyan személy nevét, aki a XX. század önkényuralmi politikai rendszereinek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, továbbá olyan kifejezést, illetve olyan szervezet nevét, amely a XX. század önkényuralmi politikai rendszereire közvetlenül utal vagy annak emlékét idézi.

A módosító javaslat ugyan településekre lebontva hosszú listába szedi azokat a közterület-neveket, amelyeket alkalmatlannak tart a továbbélésre, ám az önkormányzatok saját hatáskörébe utalja a névváltoztatásokról szóló rendeletek megalkotását. Amennyiben Pártunk és Kormányunk komolyan gondolja, hogy népünk szellemi és lelki jobbítása érdekében központi rendelkezéssel országosan átírja a települések utcanévlistáit, akkor ezzel a lépéssel nyilvánvalóvá teszi, hogy a puha kádári diktatúránál eggyel tovább lép a múltba, valahová, a Rákosi-korszak legmélyebb bugyraiba. Ám, ha a csatolt lista csak egy vezérfonál, s a célja nem több, mint az eligazodás megkönnyítése, akkor a rendelet szövegét szó szerint értelmezve óhatatlanul előbukkan még egy név: Nagy Imre. Egy olyan személy neve, "aki a XX. század önkényuralmi politikai rendszereinek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett".

Ezt biztosan így tetszettek gondolni, uraim?

Az euró-forint árfolyamot az euróövezet problémái, az euróválság újabb fejleményei, vagyis a görög népszavazási bejelentés, és az abból fakadó heves európai reakciók alakítják – mondta Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője szerdai tájékoztatóján. „A hitelminősítők döntéseiben nem kizárólag valós gazdasági folyamatok játszanak szerepet”, mint ahogyan az is, hogy „bizonyos pénzügyi körök érdekeit sérti a magyar gazdaságpolitika" – fűzte hozzá, megjegyezve: eközben a valós gazdasági teljesítmény nem indokolja a leminősítést. (Index.hu)

Mármint a válság gyűrűzik. Az a szokása neki ugyanis: külföldről alattomban bekúszik a küszöb alatt, a fal repedésein, aztán itt hemzseg nálunk, csinálja a hepajt. Mi meg mindig jól összeszarjuk magunkat miatta, és azonnal a kormányt kezdjük szidni, nekünk ugyanis ez a szokásunk. Megmondta a Kedves Vezető szájszerve is a szemüvege alatt, hogy ez a válság igazából nem is az, csak úgy látszik, mert válság nem itt van, hanem külföldön.

Hogy az Úristen meg ne bassza azt rohadt kis köcsög válságot!

Mert itten minden a legnagyobb rendben van, a kormány a helyén, a csapataik harcban állnak az országgal, Matolcsy "Mekk Elek" György és csapata újabb és újabb adókkal foltozza be a költségvetésen tátongó lyukakat, a kommunikációs csapat nyelvészei csodás fordulatokkal helyettesítik a "munkanélküliség", "leépítés", "elbocsátás", "megszorítás", "adóemelés", "elvonások", "központosítás" és "tervgazdálkodás" szavakat. Minden a legnagyobb rendben van, ami abból is látszik, hogy a TV2 után immár az RTL Klubot is kezdi magába olvasztani Pártunk és Kormányunk, ugyanis minden eddiginél nagyobb szüksége van a kiművelt, jövőbe látó emberfőkre a saját Tervhivatala felállításához. E célból pediglen a hírek szerint az Ezo TV után a déli Asztroshow szakértőit is kormányzati alkalmazásba helyezik. Semmi baj sincs itt, megmondta a Szijjártó.

Csak az a nyamvadék tápos kis genya, a válság, az gyűrűzik itt!

De nem mi vagyunk az oka neki! A nemzetközi hitelminősítők, ahogy a Vezénylő Tábornok magyar hangja mondta, nem realitásokkal dolgoznak, hanem kávézaccból jósolnak meg csirkebélből. Különben is hülye faszfej mind, nem úgy, mint a mi gazdasági szakértőink. A mieink tudják, mi fán terem a közgazdaság-tudomány, amazok nem. Kártyán nyerték a doktorátusukat ugyanis, és simán irigységből fogják napokon belül bóvli-kategóriába sorolni a magyar állampapírokat. Bóvli! Szép, mi?

Mert ottan mindenféle egyéb érdekek is vannak ám, minket direkt a padlóba akarnak döngölni! Mert mi olyan kurva fontosak vagyunk, hogy az egész világ összefogott ellenünk! Nem mi basztuk el, nem a mi Kétharmados Nemzetmentő Kormányunk a hülye, hanem mindenki, aki szembe jön...

Emberek! Zárja már be ezt a bagázst valaki egy kies vidéki elmegyógyintézetbe, és dobja el a kulcsot jó messzire, még mielőtt tényleg mindent elszarnak maguk körül! Az eddigi kormányaink simán bűnözők voltak, de ez már tényleg klinikai eset...

"25 millióért adott el veséket a zsidó szervkereskedő!" E cím alatt jelent meg a Hajdupress.hu cikke, amelyben a Velvettől szó szerint átvett hírt közöl: "Levy Izhak Rosenbaumot azzal vádolják, hogy legalább három vesét csempészett Izraelből New Yorkba, két évvel ezelőtt tartóztatták le egy nagy szervkereskedő-szervezet felszámolásakor. Öt év börtönt és több százezer dollár bírságot kaphat. A veséket több mint tízszeres áron adta el, menő amerikai kórházakban végezték a műtéteket" – és a többi... A hír szövege azonos, ám a Velvet által adott, sablonos és ötlettelen címet – Tízszeres áron adta tovább a veséket a New York-i szervkereskedő – a szerkesztők vélhetően nem érzeték elég harsánynak, ezért egy kis plusszal megtoldották. 

Először is hadd gratuláljunk a visszafogottan elegáns, mégis kifinomultan blikkfangos címadásért! Remek ötletet adott a tekintetben, hogy miként kellene ebben a szellemben érdekesebbé formálni honi sajtónkat. Amúgy is unalmas már ez a beszari eufémizmus, amivel minduntalan körbedumáljuk a dolgokat, ahelyett, hogy egyértelműen fogalmaznánk. Beszéljünk világosan! – adjunk végre rendes címeket!

Nézzük, hogy az internetről hirtelenjében levadászott és általunk kitalált néhány hír miként festene a Hajdupress.hu kétségkívül haladó szellemében szerkesztve!

• Egy évet kapott a protestáns uszálykapitány! Egy év és egy nap börtönbüntetésre ítélte a philadelphiai bíróság annak az uszálynak a kapitányát, amely tavaly nyáron nekiütközött egy kirándulóhajónak Philadelphiában, a Delaware folyón. A balesetben két magyar keresztény fiatal meghalt. Az ügyészség gondatlanságból elkövetett emberölés címén emelt vádat a 35 éves baptista Matthew R. Devlin ellen, aki elismerte bűnösségét.
• Fülöp-szigeteki katolikus sziámi ikerpárt választanak szét. Mellükön és hasukon összenőtt kétéves sziámi ikrek szétválasztására készülnek az Egyesült Államokban, a kaliforniai Palo Altóban. A Stanford Egyetem gyermekkórházának – részben színes bőrű – orvosai kilencórásra tervezik a keddi műtétet, amelynek eredményeként a két kislány, Angelica és Angelina Sabuca várhatóan önálló életet élhet majd.
• Román oláhokra támadt a medve. Egy középkorú nő meghalt, a férje pedig életveszélyesen megsebesült, amikor egy medve rájuk támadt az Erdélyi-Kárpátokban. A házaspár a kerti kukától botokkal próbálta elkergetni a vadállatot, amikor az megvadult, és marcangolni kezdte a nőt és a férfit. A medvét a románok lakta falu körzeti megbízottja végül szolgálati fegyverével lelőtte.
• Szembeszegült a rendőrökkel a részeg magyar autós. Két autót, egy fa telefonoszlopot és egy kerítést összetört keddre virradó éjszaka egy ittas autós Székesfehérváron; a férfi elmenekült a helyszínről, de elfogták, jelenleg kórházban van. A 39 éves seregélyesi férfi a menetirány szerinti bal oldalon két parkoló autónak hajtott. Az egyiket nyolc méter hosszan, majd az előtte álló másik kocsival együtt további két méteren tolta maga előtt – mondta a rendőrség szintén magyar nemzetiségű szóvivője.
• Lógás miatt kirúgtak egy cigány közmunkást. Rendszeresen nem ment dolgozni, ezért kirúgtak egy közmunkást Csermelylapulytőn. A férfit először szóban, majd írásban is figyelmeztették, de ennek ellenére sem vette fel a munkát. A kirúgás miatt három évig nem kaphat semmilyen szociális támogatást.
• "Jó móka volt!" – mondta a keresztény sírrongáló. Elfogták a rendőrök azt a két keresztény férfit, akik még a nyáron összesen tíz síremléket rongáltak meg, illetve borítottak fel a balassagyarmati zsidó temetőben. A két gyanúsított – akik közül az egyik személy- és vagyonőrként dolgozik – azt vallotta, hogy egy buliból, ittasan tartottak hazafelé, amikor jött a „jó heccnek tűnő” ötlet...
• Magyarokat fosztogatott a magyar betörőbanda. Közúti ellenőrzésen bukott le az a négy magyar férfi, akik autójában a rendőrök a gyanú szerint bűncselekményből származó holmikat találtak. A gyanúsítottakat előállították az érsekhelmeci rendőrkapitányságra, ahol az elszámoltatásuk során kiderült: valószínűleg az ő számlájukra írható több tucatnyi környékbeli nyaraló kifosztása.

Tessék mondani, így tetszettek gondolni? Hisz' az öreg székely is ezt mondta: Kigyün az, ami ki akar gyünni. Szar, fing, hányadék, tiszta szó – egyre megy. Hajrá magyarok, hajrá szép új magyar sajtó!

Mottó: A tornádóban panaszkodik, kidőlt ősfák alatt,
egy lehullott, elsárgult, hervadt, nyílt levél.

Kínos lenne, ha a közvetlen utókor megfelelően kialakult ízléssel venné át szedett-vedett struktúrájú társadalmunk pozdorjáit, méla utálattal nézegetné egy-egy mocskos, véres darabját, a nagyképű hazudozás rajtaszáradt nyálával, és azt mondaná: hagyjuk fenébe ezt az egész ostoba, hamis, gazságokkal, ámításokkal, tömegmészárlással, organizált fosztogatással, kínnal, gúnnyal és tehetetlenséggel, önnön túlsúlyában megszakadt és összeroppant, szégyen­teljes álcivilizációt. Hiszen itt hazug volt minden. Hazug volt a rossz, mert azt hitte, hogy ő jó. Hazug volt a jó, mert nem hitte, hogy ő jó. A bűnös nem hitte a bűnét, és az ártatlannak fogalma sem volt róla, hogy ő ártatlan. Hazug volt a humanizmusuk, mert minden húsz évben nagyobb tömegekben irtották egymást, és minden húsz év időközben nagyobb tömegeket irtottak, humanizmusról fecsegve, lassú megnyomorítás útján. Hazug volt a kapitalizmusuk, mert azt akarták, hogy szociális legyen. Hazug volt a szocializmusuk, mert nemcsak prédikálták az evolúciót, hanem hitték is ezt a maszlagot. Hazug volt a maszlagjuk, mert tényleg az evolúció útján haladtak, és így jutottak egyre távolabb, saját céljaik mögé. Az élet árfolyama devizaforgalomban olyan csökkenő irányzatba értéktelenedett, hogy clearingben már garasokra sem számították át az embert mint cserekereskedelmi eszközt.

A megelőző, sokat szidott korokban, ilyesmi sohasem fordult elő. Egy ember (élő súlyban), nemzetközi viszonylatok szerint, váltakozó értékű pénzegységet képviselt, amíg meg nem betegedett, vagy le nem lőtték.

Ezek a régi szép idők elmúltak, és következett az imént lezajlott kor - vagy inkább korszak -, amelyben már senki sem tudta, hogy mit akar, de abból egy jottányit sem engedett. Ezért a meggyőződésükért ha kellett, öltek, ha nem kellett, akkor is! Ha kellett, esetleg meghaltak, de ha nem kellett, ezt szívesen mellőzték. Itt van a korai utókor kezében egy darab hányingert gerjesztő pozdorja, individualizmusának heterogén gigantikus súlyában kavicsokra tört társadalmunkból. Ahol minden elpusztult, mert alig sikerült az ember cselekedeteit, életét, erkölcsét, jogát, szándékát és tartalmát a valósághoz képest állandóan definiálni. Tudósok, írók, szónokok, bírák és kártyabűvészek minden tudománya csődöt mondott, hogy az ember, a valóság ellenére, embernek hihesse magát továbbra is. Az igazságnak ez a jégkorszaka már olyan fokig lehűtötte a társadalom eszméjének légkörét, hogy hosszú hetek teltek el, anélkül hogy egyetlen szó vagy egyetlen sor előfordult volna, amely a valósággal csak igen kismértékben is megegyezzék.

Lehet ezért, hogy a történetírás márványsíremlékes temetője helyett egy jól megszervezett közöny tömegsírjába földeli a korai utókor csúfos előéletét; századunkkal, szenvedéseinkkel, örömeinkkel, reményeinkkel, pecsétes dokumentumainkkal, szóval valamennyi hazugsá­gunkkal együtt. És mindössze abban állapodnak meg, hogy valamiféle igazságot leszűrjenek az eseményekből.

Amikor az emberiség vezetői nem képesek többé arra, hogy a földlakók ostobaságát, kicsinyességét, kapzsiságát, kegyetlenségét és igazságtalanságát helyesnek, jónak és szépnek magyarázzák, olyankor megszűnik egy társadalom. A hazugság csak addig éltet, amíg magyarázni lehet. Az ember csak addig tud másoknak és önmagának hazudni, amíg hazug­sága, legalább részben, valószínűsíthető. Amikor a hazugságról leplezhetetlenül kiderül, hogy hazugság, olyankor az emberiség, erkölcsi agóniájában, felkeresi a csodadoktorokat, és orákulumszerű, cinkelt törvényhozásokkal kenegeti elgennyedt és nyílt jogtalanságait. A csodadoktor a hatalom antipólusa. A tömegek rossz lelkiismerete azután, a csodadoktorokat követve, hosszú zarándokutakra indul, idegen országokban keresi a gyógyulást. És kezdetét veszi az agóniában oly sűrűn fellépő hit és remény hevében az emberiség nagyszerűen aljas öngyilkossága: a világháború! Az agonizáló társadalom, hogy ne haljon meg, öt világrészre szóló, csodálatos, villámló és dörgő, bengálifényes autodafével, véget vet az életének.

Rejtő Jenő:
Az utolsó szó jogán (részlet)
1934, Budapest

Akár Kövér László is írhatta volna azt a forgatókönyvet, ami alapján a baloldal éppen a szemünk előtt hullik atomjaira. Sőt, ha visszamegyünk az időben kicsinyég, akkor bízvást e folyamatba érthető a liberális páholy széjjelhullása is. Tényleg: nem ő írta?

Fotó: Gémes Sándor (szegedma.hu)

Új baloldali  párt szervezésébe kezd a 4K! – Negyedik Köztársaság mozgalom  – jelentették be a szervezők szerdai budapesti sajtótájékoztatójukon. Istvánffy András, a 4K! koordinátora azt mondta: terveik  szerint 2012 májusában tartja alakuló kongresszusát az új baloldali  patrióta párt, amelyre megfogalmazása szerint azért van szükség,  mert „a Fidesz, miközben új politikai rendszert épít, egyszerre  folytat jogállam-korlátozó, autoriternek nevezhető politikát, ami  gazdaságilag szegényellenes, illetve a megrendült alsó-középosztályt  sújtó politikával párosul.” Az MTI szerdai híréből kiderül még, hogy Istvánffy szerint baloldali válaszra van szükség, amire a korábbi  kormányzás súlya és a belső válságai miatt megrendült baloldal erre  nem képes. Mint mondta, ezért is indulhatott el egy erős,  parlamenten kívüli civil mozgalom, s ennek logikus továbblépése,  hogy a mozgalomnak az a szárnya, amely nem kíván a civil keretek  között maradni, szervezett formát öltsön.

Új baloldali párt alakul tehát ezúttal abból a gyökérből fává cseperedve, amely gyökérből egyébiránt az Egymillióan a magyar sajtószabadságért elnevezésű Facebook-csoport is, amely azonban a most ismertetett szándékok szerint civil mozgalom marad. Nagyon különös ez az időzítés. Normális esetben akár magától értetődőnek is tekinthetnénk, hogy egy országban a parlamenti ciklus félidejéhez közeledvén mozgolódás támad az ellenzék körében, ám ez itten nem normális eset. Ez itten Magyarország ugyanis. Minálunk az az úzus, hogy akkor kerekedik heves költözhetnék az ellenzék padsoraiban, amidőn éppen hogy össze kéne zárni. Ez nem most kezdődött, a 4K zászlóbontása egy folyamat része.

A liberálisok magukat rombolták szét, s miután egyetlen, többé-kevésbé tiszta ember sem maradt a porondot, átadták a helyüket az LMP lila ködös ifjú – meg kevésbé ifjú, de lila ködös – titánjainak. Szót se róla többet. No de a baloldal! Éppen akkor, amikor az egységre, egy erős baloldali alternatívára a legnagyobb szükség van, Gyurcsány belefosik a ventilátorba, és az MSZP-nek még a romjait is kettéválasztja. Hanem, ami a mi modern szocialista Mózesünk után megmaradt, még mindig nem mondhatja magát baloldali választási lehetőségnek, mert itten van ez a 4K vagy mi a fene, amely semmiképpen sem szándékozik Gyurcsányékkal együttműködni, az ortodox emeszpével meg, gondolom, pláne. A 4K megszületése törvényes következménye annak a káosznak, ami ma a baloldalon leledz. A baloldali és liberális gondolkodású magyar választók immáron négyfelé szavaznak.

Csak azért nem gondolom komolyan, hogy mindez a politikai trutymó a Fidesz legfőbb manipulátora, Kövér „Machiavelli” László lombikjaiban főtt ki, mert az MSZP és a néhai SZDSZ magán-titkosszolgálatai legalább olyan furmányosak, mint a Fideszéi. Nem kell őket félteni, ha egy kis fondorlatra meg vérsumák szemétkedésre van épp’ szükség. Nem, ez nem a baloldal szánt szándékkal való fölszalámizása – ez sima ostobaság.

Gyurcsány és szoci társai semmivel nem nagyobb, és nem is kisebb maffiózók, mint a fideszes pénzmogulok. Az MSZP és a „hozzá közel álló” cégek és vállalkozók semmivel sem korruptabbak, mint Mr. 20% és társai, de nem is tisztességesebbek náluk. Gyurcsány bűne nem az, hogy eladósította Magyarországot és ellopta az ország pénzét – ezt tették jobboldali elődei, és pontosan ez folyik ma is. A demokrácia nemcsak arról szól, hogy magunk választhatjuk a vezetőinket, hanem arról is, hogy van valódi választási lehetőségünk. Gyurcsány felelőssége az, hogy szétverte a baloldalt, és ezzel ellopta az országtól az utolsó alternatívát is a Fidesszel szemben.

Ha Orbánnak egy csepp esze van, tavaszra kiíratja paprikajancsijával az előrehozott választásokat. Tuti a győzelem.

Ahogy a március 15-i,Egymillióan a magyar sajtószabadságért tüntetésén, úgy a vasárnapi tüntetésről sem adnak élő képet az UTV kamerái. Skultéti Péter, a szolgáltatást működtető cég vezetője az Indexnek azt mondta: senki nem támogatja őket, így pénzhiány miatt nem működnek a kameráik épp a Szabad sajtó úton. A kamerákat ugyanakkor megjavították volna, ha a közszolgálati tévé igényt tart az október 23-i képeikre. (Index.hu)

Vannak ilyen véletlenek. Véletlenül éppen október 23-án délután szakad el egy drót, véletlenül éppen most lazul ki egy csavar, véletlenül éppen most enged el egy forrasztás. Nézzük csak! Véletlenül 2011. október 23-án délután, amikor több tízezren (százezren? százan? millióan?) tüntettek a kormány pimaszsága ellen, akkor az UTV.HU Közlekedési Képinformációs Portálon a következő, állítólag élő kép volt látható a Szabad sajtó útjáról:

Ezzel egy időben az Astoriánál elhelyezett kamera, amely a Kossuth Lajos utcát szokta venni, amikor épp' nem szólnak közbe a véletlenek, ezt a látványt mutatta a tüntetésről:

Mármost, a véletleneknek van egy nagyon furcsa fajtájuk, amelyeket Carl Gustav Jung annak idején "jelentőségteljes véletleneknek" nevezett. Ezek azért érdekesek, mert – az egyszerű, hétköznapi véletlenekkel szemben – matematikailag nem lenne szabad bekövetkezniük, mégis megtörténnek. Az UTV.HU által üzemeltetett több tucatnyi nagyfelbontású webkamera közül ugyanis ezen a délutánon csak és kizárólag azok hibásodtak meg, és csakis azoknak a kijavítására nem volt hirtelen pénz és létra, amelyek az eddigi alighanem legnagyobb kormányellenes megmozdulást tudták volna közvetíteni.

Nagyon sajátos módon ugyanis az Astoriánál elhelyezett kamerák közül azok, amelyek nem a tüntetés irányába néztek, mind működtek. Például az is, amelyik a Rákóczi utat figyeli:

Mindeközben a Szabad sajtó utcán az egyik irányban ez volt a valós kép:

A másik irányban pedig ez:

Ezek után elég nehéz elhinni, hogy valóban politikamentesen bénáztak az urak. Annál is inkább, mert óhatatlanul felidéződik egy tavaszi emlék, amikor ugyanitt, ugyanezen a portálon nem volt látható a sajtószabadságért szervezett tüntetés, amelyen talán először harsogott az "Orbán Takarodj!" kórus. Hacsak nem ez a történet valódi kulcsmondata: "A kamerák azért nem működnek, mert sehonnan nem kapunk támogatást, nem tudjuk megjavítani a berendezéseket..."

Fotók: utv.hu; Index.hu/Huszti István

A német Die Welt lap információi szerint német kormányzati körök nem zárják ki, hogy elhalasztják a most vasárnapra kitűzött (már eleve egy héttel elcsúsztatott) uniós állam- és kormányfői találkozót - írja a Portfolio. A hírt brüsszeli tisztségviselők nem sokkal később cáfolták a Guardian szerint. (Index.hu)

Gyorskérdésünk a Kárpátok Géniuszához: Van B-terv arra az esetre, ha megszűnik az ok, amiért Brüsszelben lehet kibekkelni a nemzeti ünnepet? 

A Ludovikába költöztették volna Navracsics egyetemét, de kiderült, ott van már egy múzeum. Most építenek egy új, 35 ezer négyzetméteres épületet az Orczy kertben, hogy legyen hely a Közszolgálati egyetemnek, amelynek egyetlen pontja biztos: hogy a héten megszavazták, 2012 januárjában indulnia kell. (Index.hu)

Ez tulajdonképpen jó hír. Úgy tűnik, pártunk és kormányunk időközben mégis igazított, mert rájött, hogy a Ludovika már foglalt. Egy ilyen jelentéktelen részletkérdéssel eleddig különösebben nem foglalkozott, és ez biztató tény.

Van remény tehát. Még az is lehet, hogy, miközben Magyarország nemzeti nemzetéből a legkülönbözőbb nemzeti programok, nemzeti kiigazítások és nemzeti megmentő nemzeti harcok, valamint nemzeti reformok (ja olyanok nem is, mert túl liberális a szó hangzása!) örvén kisajtolt nemzeti forintok semmiképpen sem megszorító voltán vitáznak a nem-nemzeti libsibolsi nemzetellenes firkászok, addig a Fidesz házi egyetemének mielőbbi elindítása abszolút prioritást élvez. Ez a prioritás pediglen újfent fölveti azt a kérdést: Minek a sietség, urak? Miért muszáj már 2012-ben, két évvel a választások előtt bebetonozni egy rakás vazallust egy új közszolgálati intézménybe, méghozzá bármi áron? Semmi sem drága. Akkor, ugyebár, amikor épp ötezer (5000) közszolgát készülnek seggbe rúgni, nyilván a foglalkoztatás beígért javítása érdekében. Sietni tetszenek...?

Megint csak klasszikusunkat idézzük ehelyütt: Valóság nagybátyánk elutazott. Kurva messzire. Most jelentkezett Navracsics egyetemére...

Egy héttel a tervezettnél később, október 23-án tartják meg az EU- és az eurózóna-csúcsot. Jó kis dilemma Orbán Viktornak: a hazai kormánypárti ellentüntetés élére áll, vagy inkább a széteső euró-zóna megmentésén fáradozik Brüsszelben. Nincs jó döntés.

Fotó: 168ora.hu

A hivatalos magyarázat szerint azért volt szükség a halasztásra, mert több idő kell a döntések előkészítéséhez. Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke szerint „ez az időzítés lehetőséget teremt az euró-övezetet sújtó államadósság-válságnak szentelt átfogó stratégia véglegesítésére, ami egy sor egymással összefüggő kérdést érint majd”. Megfigyelők szerint a halasztáshoz köze van Angela Merkel és Nicolas Sarkozy vasárnapi berlini bejelentésének, miszerint a két ország október végéig egy új átfogó válságkezelő csomagot tesz majd le az asztalra.

Van tehát baj bőven az EU háza táján, és ebben a helyzetben egész Európa repesve várja Orbán Viktor előremutató állásfoglalásait és megfontolt tanácsait a problémák helyes kezelése tekintetében. Mindazonáltal az is meglehet, hogy a magyar miniszterelnök inkább a felette gusztustalanul, valahogy a 2006-os balhé előkészítésére hajazó módszerrel megszervezett fideszes ellentüntetést fogja választani. Onnan is hiányozna ugyanis, ha mégsem lenne ott.

Mit tegyen Orbán Viktor?

Maradjon itthon! Intézzen tüzes szónoklatot a magyar nemzethez a kormánypárti tüntetésen, hogy a tömeg egészen biztosan összecsapjon a kormányellenes csőcselékkel. Legyen balhé végre, hogy ki lehessen hirdetni a statáriumot, Gyurcsányt és Bajnait simán falhoz állítani, államosítani a magántulajdont, és bevezetni az elnöki kormányzást. Igen ám, csakhogy ez esetben az a vád érhetné nagytiszteletű miniszterelnök őfőméltóságát, hogy magasról szarik az Európai Unió ügyeire, és a nemzetközi válság megoldásánál előbbre tartja a honi politikai sunnyogásait. Ez tehát nem jó ötlet.

Menjen Brüsszelbe! Tartsa meg korszakos beszédét a csúcstalálkozón, jól olvasson be Merkelnek, Sarkozynek és a többi libsi elhajlónak, mutassa meg Európának, mi a magyar virtus. Tudja meg az egész világ, miért fog közgazdasági Nobel-díjat érdemelni az Orbán–Matolcsy-program. Na jó, de mit szólnak ehhez idehaza? Orbánnak fontosabb a külföldi szereplés, mint a forrongó haza? Vagy tán félelmében menekült el, mert összetojta magát az első „Orbán, takarodj!”-kórusoktól? Ez sem a legjobb döntés.

Igazság szerint nincs jó döntés. Van Rompuy jól belefosott a ventilátorba, ez a helyzet…

(via CivisHir.hu)

Papírforma szerint ma megkezdődött a 2011-es népszámlálás. A cenzus miatti füstölgés azonban már jóval előbb megkezdődött. A hazai sajtó és a blogszféra egyik fele folyamatos felháborodásban leledz az intimszféra brutális megsértése miatt, a másik fele pedig igyekszik megmagyarázni, hogy minderre miért is van erre szükség. Tényleg: miért is? És legfőképpen miért baj mindez? És egyáltalán: a mai magyar valóság közepette van értelmezhető hozadéka annak a 19 milliárdnak, amit a cenzusra költünk?

Már megint népszámlálás! És már megint „ezek” rendezik! Nekik biztos ez valami mániájuk, kényszeresen gyűjtik az adatokat a békés polgárokról… Persze, legutóbb, 2001-ben is a Fidesz-kormány rendelte el, és a fideszes KSH rendezte meg a cenzust… Ilyen és ehhez hasonló hangoktól hangos most kies hazánk, a népszámlálás feletti puffogást visszhangozza a Tihanyi apátság fala, az olvasószerkesztőknek pedig már zsibbad a szeme a sok felháborodott publicisztikától. Ez is egy ilyen publicisztika. Fel vagyok háborodva ugyanis. Nézzük a tényeket!

A Központi Statisztikai Hivatal – Európa egyik legpatinásabb ilyen intézménye –, ha teheti, tízévenként népszámlálást rendez. Volt, hogy nem rendezett, mert nem volt rá pénz paripa vagy posztó, vagy épp’ puskák ropogtak a Keleti Károly utcában. De ha tudta, megrendezte. Az pedig csak a véletlen és a parlamenti forgószínpad perverzitásának eredménye, hogy a rendszerváltás óta mindig konzervatív kormányok regnáltak, amikor cenzus volt Magyarországon. Nincsen tehát semmiféle összeesküvés itten.

Sérül az intimszféra? Igen, sérül. A világon minden népösszeírás során ez a helyzet: az emberek kénytelenek a legszemélyesebb adataikat közölni a hivatal megbízottaival, hiszen csak így rajzolható hiteles kép az ország népéről. Cseszegetnek minket az ingatlantulajdonunk miatt? Igen, cseszegetnek. Minden népszámlálásnak van egy kiemelt célja, ezúttal a magyarországi lakásállomány felmérése áll a középpontban. Nyilatkozzunk a vallásunkról és az etnikai identitásunkról? Igen, a számlálóbiztosok erre is kíváncsiak. Méghozzá azért mert csak így rajzolható hiteles kép Magyarország népéről – ld. mint fent.

Baj ez? Nem baj. Illetve, nem ez a baj.

Az a baj, hogy mindez nálunk, mai magyar honpolgároknál úgy veri ki a biztosítékot, mint nagyanyám Rakéta porszívója. Az a baj, hogy az elmúlt, valamivel több, mint két évtized alatt sikerült oly mértékben széjjelrombolni az embereknek az államba, az állami intézményekbe vetett bizalmát, ami, túlzás nélkül a legsötétebb kommunista diktatúra éveire volt jellemző. Amikor egyébként tiszteletre méltó értelmiségiek nagy nyilvánosság előtt jelentik ki, hogy hazudni fognak az összeírólapon, mert nem hajlandók kiadni a hatalomnak a legféltettebb intim adataikat, akkor itt nagyon nagy a baj. Érdemes megnézni – ide kattintva – a legutóbbi amerikai népszámlálásról készített térképet. Ha ránagyítunk a csúszkával a jobb felső sarokban, akkor lényegében háztömbökig leszűkítve megnézhetjük, hogy egy-egy szűkterületen milyen a lakosság etnikai összetétele.

Megkérdeztem a hivatal illetékesét, és kiderült: ilyet a KSH is tud majd készíteni, persze az adatvédelmi jogszabályok figyelembevételével. Az viszont, hogy mennyire lesz reális a kép, már másik kérdés. Nálunk ugyanis jelentős jedi kisebbség lesz, és nem szabad megfeledkezni a számottevő piréz népességről sem. Nálunk a cigányok nem merik cigánynak nevezni magukat, felhívásra van szükség, hogy a zsidók vállalják zsidó mivoltukat, a katolikusok pedig vallják meg a vallásukat… És nagyon sokan nem fogják. Facebook-közösség született azért, hogy hazudjunk a kérdőíven, de ez szükségtelen, hiszen valahol mindannyiunkban ott motoz a betyártempó, hogy basszuk át a hatalmat, írjunk hülyeségeket az adatlapra.

Van egyáltalán értelme ennek a népszámlálásnak?

Végiggondolta valaki, hogy mit érnek majd ennek a népszámlálásnak az adatai? Létezik az ismert világegyetemben olyan statisztikai szoftver, amely képes oly mértékben tisztítani az adatokat, hogy eltüntesse a "dafke-hazudozások" torzítását? Végiggondolta már valaki, hogy amikor a KSH azt mondja, Magyarországon 2011-ben a lakosság ennyi és ennyi százaléka tartozik egy bizonyos valláshoz, akkor ez a szám mit jelent? Azt, hogy a lakosság azon részének, amelyik hajlandó volt válaszolni az adott kérdésre, ennyi és ennyi százaléka írta azt az adatlapra, hogy ő bizony párszi, vagy azt, hogy az éppen nem szándékoltan hazudó válaszadók közül azoknak, akik nem vétettek direkt hibát a rubrikában, hány százalékuk valóban animista?

És mi a helyzet a lakásállomány felmérésével? Higgyünk a lakosság által szolgáltatott adatoknak? Elhiggyük, hogy igazat írtak, szabálysértési felelősségük teljes tudatában? Akkor, amikor a média két hónapja másról sem szól, csak a kormány álságos adatgyűjtési hisztériájáról? És mi hazudunk éjjel, hazudunk nappal, hazudunk minden hullámhosszon, mert nem az elmúlt másfél évben és nem is az elmúlt tíz évben, de az elmúlt kétszáz évben arra vagyunk szocializálva, hogy hazudjunk. Az a tuti. Félünk. Hazuggá tettek minket a kormányaink, azok is, amelyeket a nyakunkba kaptunk, de azok is, amelyeket mi magunk választottunk.

Az, hogy a lakásokról, tulajdonunkról, betegségeinkről, vallásunkról, nemzetiségi hovatartozásunkról mi mindent fogunk süketelni, itt csak részletkérdés. Nem a KSH kérdőíve a baj itt, hanem az, hogy beteg országban élünk. És most elköltünk majd' húsz milliárdot valamire, aminek a hozadéka enyhén szólva kérdéses...

Nem újdonság, hogy a Fidesz minden hullámhosszon folyamatosan hazudik, vagy ha éppen nem, akkor félrevezet és/vagy mellébeszél. Legújabban Páva Zsolt fideszes pécsi polgármester fosott bele a ventilátorba azzal a szöveggel, hogy most aztán tessék végre jól megnézni, milyen eszméletlen pénzeket fizetett ki a szocialista önkormányzat jutalmak formájában. A csókosoknak, ugye.

Fotó: Népszava Online

Több mint hárommilliárd forintról van szó a járulékokkal együtt, ennyibe került a jutalmazás 2002 és 2009 között. "A pécsiek megérdemlik, hogy pontosan tudják, melyik politikus és hivatalvezető miért és mennyi jutalmat vett fel a fizetésén felül az elmúlt években, ezért nyilvánosságra hozzuk a pontos listát, amelyet a PécsMa.hu híroldalon teszünk közzé” – közölte Páva Zsolt, Pécs polgármestere csütörtökön.

A teljes kifizetési lista itt megtekinthető!

A jutalomlistát végigböngészve egészen érdekes dolgok tűnnek szembe. Elsőként mindjárt az, hogy az inkriminált személyek közül egyesek még 2009-ben, sőt 2010-ben is kaptak milliós jutalmakat. Mi ebben a különös? Az, hogy Páva Zsolt 2009 májusa óta Pécs első polgára, tehát a jutalmak egy részét Páva Zsolt írta alá. A dokumentumból tehát az derül ki, hogy a fideszes polgármester pontosan azt a hagyományt folytatta, amit nagy elődei megkezdtek: százezrekkel és milliókkal jutalmazta egynémely kiemelt munkatársát.

Mindezek után Páva uram két dolgot tehet. Vagy jól seggbe rúgja magát ezért a pazarló gyakorlatért, vagy esetleg befogja a száját, és nem beszél tovább hülyeségeket.

Tettlegességig fajult a feszültség a Jobbik egyes politikusai és a párt rendezvényein korábban rendszeresen erődemonstrációt tartó Betyársereg között. A párt alelnöke, Novák Előd egy gyulai rendezvényen találkozott a betyárokkal. A társaság egyik tagja nagy nyilvánosság előtt arcba vágta, amitől lerepült a szemüvege – számolt be az esetről az Index.hu.

Fotó: MTI – Szigetváry Zsolt

A jobbikos képviselőnek nem ez volt az első hasonló esete. Mint emlékezetes, nemrég Polgár "Tomcat" Tamás méretes pofonjába szaladt bele Novák – a hírek szerint mindez egy elszámolási vita rendezésének része volt. Tomcat ez esetben megkegyelmezett a szélsőjobbos néptribun nappallátó készülékének, ugyanis a csatolt videón jól látható, hogy az ikonikus optikai eszköz az egyenlőtlen küzdelem során mindvégig a képviselő fején maradt. 2007 októberében Novák Előd az Erzsébet hídon tesztelte a szemüvegkeret és a koponya illesztésének tartósságát. Akkor a hatalmas rendőri túlerőnek sem sikerült megbontani ezt az egységet: Novák és Szemüvege elválaszthatatlannak bizonyult.

Ám semmi sem tart örökké, ráadásul a korszakos jelentőségű pofon nem balról, s nem is a rendőri brutalitás legújabb megnyilvánulásaként, hanem jobbról érkezett. A Novák és a Betyársereg között hónapok óta feszülő vitát kétségkívül betyáros vágással lezáró horog az elkövető szándékai szerint azt kívánta igazolni, hogy a betyárseregben nem bűnözők, hanem becsületes, jóérzésű magyar családapák sorakoznak, és ez nyilván így is van.

Mindezek után reméljük, szívesen fogad tőlünk Novák Előd egy atyai jó tanácsot: ha már végül nem sikerült megúszni a szemüvegleverést, akkor a jövőben kéretik nagyon vigyázni Tarlós Istvánnal! Csak finoman! Mert ő nemcsak leveri, de még rá is ugrik...

Az elmúlt néhány nap történéseinek és kormányzati bejelentéseinek ismeretében az ember eltöpreng azon, hogy vajon pártunk és kormányunk, s élén Szeretett Vezetőnk vajon összevissza beszél ökörségeket, kékeslila fogalma sincs arról, hogy mit is kellene csinálni, vagy simán hazudik.

A kép egy korábbi eseményen készült (Fotó: VOSZ)

Ha Magyarország nem lesz európai, de legalábbis regionális termelési központ, akkor az országnak nincs jövője a következő 15–20 évben. Ezt mondta a szájával Orbán Viktor, miután kedden egyeztetett a munkavállalói és a munkaadói oldal több képviselőjével. A megbeszélés témája, ahogy Orbán mondta, az ország átalakítása volt.

A miniszterelnök szerint a kormány olyan alapvető változtatásokat végez el, amelyeket eddig húsz év alatt senkinek sem sikerült. Megváltoztatják az adórendszert, a nyugdíjrendszert, a közoktatást, az egészségügyet és az igazságügyi rendszert is. Az idei ősz az új rendszert keretbe foglaló törvények megalkotásáról szól. Orbán szerint ez emberfeletti vállalkozás, „de ennél kevesebbet nem lehet, mert nincs több idő, a történelem nem ad több haladékot”. Szerinte ennek része az új munka törvénykönyvének megalkotása is, amelynek munkaközpontúnak kell lennie.

Ezt hallva, s az elmúlt néhány nap történéseinek és kormányzati bejelentéseinek ismeretében az ember eltöpreng azon, hogy vajon pártunk és kormányunk, s élén Szeretett Vezetőnk vajon összevissza beszél ökörségeket, kékeslila fogalma sincs arról, hogy mit is kellene csinálni valójában, vagy simán hazudik.

Nézzük csak.

Orbán szűk másfél évvel ezelőtt egyértelművé tette, hogy a Fidesz gazdaságpolitikájának alappillére az egykulcsos adórendszer. Nemrégiben ezt megerősítette, amikor kijelentette, hogy a 2012-es költségvetés az egykulcsos adóra épül, és azt kell elérni, hogy azt a nyavalyás 16 százalékot mindenki fizesse be. Mármost, amikor kedden Orbán Demjánnal és néhány szakszervezeti funkcival „tárgyalt”, már bizonyosság volt a Nemzetgazdasági Minisztérium által kreált „átmeneti hozzájárulás” bevezetése. Ez az új adónem a bruttó átlagkereset fölötti jövedelmeket plusz elvonással terheli. Ez, kérem szépen, egy második adókulcs, akárhogy is nézzük.

A kormány ezzel egy időben bejelentette, hogy a minimálbért 78 ezerről 92 ezerre emeli. E lépéssel egy csapásra több százezer haragost szerzett magának: a kis- és középvállalkozói szférát, amely nyakába így nem jelentéktelen terhet rak, a többi tetejére, ugyebár. Nyilván érzik, hogy ez így nem megy, ezért rögvest azt is bejelentették, hogy ezt majd kompenzálni fogják, nehogy belerokkanjon a kkv-szektor. Miből, könyörgöm? Miből? Vagy megint adtak a fekáliának egy méretes pofont…?

Nincs még vége.

A 27 százalékra emelendő általános forgalmi adóval kormányunk világrekordot állít fel. Ugyan valóban létezik ennél magasabb kulcs a világon, de az adókivetés eltérő módja miatt az átlag áfa sehol sem lesz olyan magas, mint nálunk. Ráadásul ezzel az emeléssel az EU irányelveit is semmibe vesszük, de ez már aztán igazán semmiség. A lényeg, hogy a szegényebb rétegek megsegítése érdekében az alapvető élelmiszerek adóját csökkenteni fogják – valaki kiszámolta, hogy így nyer-e egyáltalán a költségvetés?

Egymillió munkahely? Baromság. Éppen most készülnek seggbe rúgni ötezer közszolgát…

Devizahitelek kedvezményes árfolyamon történő előtörlesztése? Szemfényvesztés. Ez csak annak a szűk rétegnek kedvez, akik hirtelen le tudnak akasztani pár milliócskát…

Egészségügy átalakítása? Ha pénzed van, megúszod…

Nyugdíjrendszer racionalizálása? Ne tessék röhögtetni…

Közoktatás? Pokorni vagy Hoffmann Rózsa? Most éppen nehéz kitalálni, ki irányítja a hazai oktatáspolitikát…

Talán itt az ideje végre eldönteni, hogy mit akar a Fidesz–KDNP-kormány. Illetve pontosabb, ha azt kérdezzük: Mit akar Orbán Viktor? Mert az immár folyamatossá vált bénázások, csiki-csukik, riszálások egyre inkább azt az elméletet valószínűsítik, amely szerint Orbán nem a kormányzati sikereivel, hanem a jogrend átalakításával igyekszik megszilárdítani a hatalmát. Habár, ha a napokban elkezdett trend folytatódik, akkor inkább az az összeesküvés-elmélet tűnik igaznak, amely szerint Orbán nagyon gyorsan meg akar bukni, nehogy az ellenzék rendezni tudja a sorait egy előrehozott választásig…

(via CivisHir.hu)

Fidesz-MDF javaslat nyomán tavaly augusztusban visszaállította Gömbös Gyula díszpolgári címét Orosháza önkormányzati testülete. Kertész Ákos író 2002-ben adományozott díszpolgári címének visszavonását négy fővárosi fideszes képviselő kezdeményezte a képviselőcsoport nevében – a javaslatot a Fidesz és a Jobbik szavazataival elfogadták.

Ha másra nem is, Kertész díszpolgárságának megszüntetése és a Kossuth-díja visszavonásának kilátásba helyezése arra mindenképpen kitűnő megoldás, hogy a többi díszpolgárnak és állami díjjal – új nevén: Kussuth-díjjal – kitüntetettnek megmutassa, hol a helye és mi a dolga. Kuss, vagy megnézheted magad!

Kossuth-díj ide, Kussuth-díj oda, továbbra is kérdés, hogy akkor most mi a bölcs választás: a jó ízlés nevében Kertésznek visszaadni, vagy Gömböstől újra elvenni a díszpolgárságot? Vagy inkább – szintén a jó ízlésre hivatkozva – nem kéne lemondania a díszpolgári címéről minden ma élő, demokratikusan érző és gondolkodó értelmiséginek?

Bekaptuk 1.

Jóri András adatvédelmi biztos vizsgálatot indított, miután az Országgyűlés elnöke kitiltotta a Parlamentből az Index.hu és az Origo fotósait. A kiváltó ok: szeptember 12-én képet közölt a portál Orbán Viktor miniszterelnök jegyzetlapjáról. Minthogy ezzel a lendülettel még sok mást is kitiltottak az épületből, ehhez nem nagyon van mit hozzátenni. Legfönnebb annyit, hogy a pártállami médián kívül létező újságírók kitiltása a Parlamentből már a lágyuló posztkádári kommunizmusban sem volt szalonképes. Mondhatnánk, hogy megérdemeljük – de nem! Mert egy nép nem azt a hatalmat kapja a nyakába, amit megérdemel, hanem azt, ami rávall.

Bekaptuk 2.

Miközben az adatvédelmi biztos vizsgálódik a sajtószabadság megsértése miatt, az egyetlen, valamennyire hatékony ellenzéki pártot belülről bomlasztja a maguk faszvitéze. Az egyébként javarészt tökéletesen ismeretlen Kabai Zoltán solymári Jobbik-vezetőről kiderült, hogy a kilencvenes években keresett és meglehetősen sokat foglalkoztatott pornószínész volt. Amivel nincsen semmi baj, mainapság kies hazánkban a pornószínész és a profi kurva akár még példakép is lehet a fiatalság előtt, sőt. Kabai hétfőn lemondott, mondván: nem akarja terhelni a szervezetet. Bölcs lépés. És ha már ilyen szépen alakult a történet, akkor azon is bízvást el lehet töprengeni, hogy vajon kinek állhatott érdekében az elmúlt hétvégéig a fiókok mélyén dugdosni Kabai múltjának bizonyítékait. Meg akár azon is, hogy vajon eleve miért indul el a politikai pályán valaki, akinek meglehetős makulák vannak a múltjában. Olyan pettyecskék, amelyek némelyek szemében akár érinthetnek oly értékeket, mint a keresztényi erkölcs, a haza és család, no és persze a nemzeti büszkeség. Lehet összeesküvés-elméleteket gyártani, amelyek egyikében-másikában az összes ma létező politikai erő érintve van, beleértve magát a Jobbikot is.

Bekaptuk 3.

Mindebben ma már semmi meghökkentő sincs. Miképpen abban sem, hogy a dolgos politikai hétköznapokban pártunk és kormányunk újfent igazolta a régi tételt, mely szerint a kormányzati szervek felülről hülyülnek el. Nem hivatalos, és ha valaki rám hivatkozik, akkor letagadom, de úgyis mindegy, mert a fél fővárosi politikai sajtós világ arról beszél, hogy Szőcs Géza fő kultúrpolitikusunk vajon milyen tárgyalásokon szundít mostanság mélyeket. Vajon melyik nemzetközi találkozón aranylik az álom mézes cseppje a bajuszán? Mert ezt a minisztérium sajtósából ma nem lehetett kihúzni, mondván, Szőcs úr izraeli tárgyalásainak ténye addig nem publikus, amíg ki nem derül, hogy sikeresen végződtek.

Úgyhogy ne is beszéljünk róla.

Beszéljünk inkább arról, hogy mi folyt hétfőn a Parlamentben. Beszéljünk arról, hogy mialatt a hazai közéleti média az éppen aktuális gumicsontokon rágódott, Kabai Zoltán farkától Szőcs éppen aktuális bénázásain át egészen a legújabb parlamenti sajtós színjátékig, az urak letoltak a torkunkon egy újabb adag ondót.

És mi csodálkozva kussolunk, mert még mindig nem hisszük el, hogy ezek tényleg így működnek. Ezt a bagázst, ami éppen most cseszi széjjel a hazánkat, alighanem tényleg megérdemeljük. Az viszont, hogy még mindig tűrjük, ránk vall...

Eldőlt, hogy Selmeczi Gabriella lesz a Fidesz szóvivője, írja értesüléseire hivatkozva a Magyar Nemzet. A lapnak egy kormánypárti politikus azt mondta, hogy az ősszel esedékes kétharmados döntések miatt esetleg felmerülő, párton belüli "széthúzó szólamokat" akarja ezzel a döntéssel megelőzni a kormányfő. A Magyar Nemzet szerint Orbán Viktor a kiválasztással Kósa Lajost bízta meg. 

Ugye, először ön is azt hitte, hogy ez a Hírcsárda? De nem...!

A dunai teherhajózás nem is olyan régen a közép-európai áruszállítás egyik meghatározó szegmense volt. Ma is az – de ma már a magyarok nélkül. Miért csak mi vagyunk olyan ostobák, hogy nem aknázzuk ki a Dunában és a Tiszában rejlő lehetőségeket?

Teherhajók a Duna–Rajna–Majna-csatornán. Hol vannak a magyarok?

Nemrégiben két teljes napot töltöttem a Dunán: egy nagyhírű magyar vontatóhajó, a Sopron fedélzetén készítettem riportot. Jó volt látni, milyen nagy a forgalom a folyón! Szinte egymást érték a kisebb-nagyobb és egészen hatalmas teherhajók, a tolóhajó elé szép sorba kötött bárkák (ahogy a hajósok nevezik: tolatmányok), no és persze a kirándulóhajók meg a „kabinosok”, azaz a szállodahajók. Aztán az első nap végén feltűnt valami – elkezdtem figyelni, milyen zászló alatt hajóznak a járművek. Az eredmény megdöbbentő…

Ha nem számítjuk a Budapest és a Duna-kanyar között közlekedő kirándulóhajókat és a szárnyasokat, akkor két teljes nap alatt mindösszesen 1, azaz egyetlen hajóval találkoztunk, amely tatján magyar zászló lobogott!

A dunai teherhajózás nem is olyan régen a közép-európai áruszállítás egyik meghatározó szegmense volt. Ezen belül a magyar hajók, a dunai hajósok Európa-szerte ismert és megbecsült tagjai voltak e zárt világnak. A dunai teherhajózás ma is az európai áruszállítás meghatározó szegmense. De hová tűnt a magyar hajózás? Hová tűntek a magyar teherhajók, és hol vannak a magyar hajósok?

Az utóbbi kérdésre egyszerű a válasz. A magyar dunai hajósok ugyanazt csinálják, mint rég: a Dunán hajóznak. A Sopron kormányállásán üldögélve, s a rádióforgalmazást hallgatva egyre-másra ámultam, hogy akár szerb teherhajó, akár svájci zászló alatt közlekedő elegáns szállodahajó jött szembe, kapitányunk angol vagy német szavaira minduntalan magyar válasz érkezett. Nincs mit csodálkozni ezen: a dunai hajók nagy részén ma is magyar tisztek dolgoznak, és a legénység körében is rengeteg a honfitársunk. A magyar hajós nem vész el. Ha nincs magyar hajó, hát külföldi zászló alatt dolgoznak.

A magyar teherhajózás ugyanis gyakorlatilag tökéletesen megszűnt létezni. Ukrán, szerb, román, szlovák, osztrák, német, holland, francia, svájci, máltai zászlókat fúj a szél a dunai hajók tatján – magyar elvétve sem nagyon akad. Két nap alatt egyetlen… A Mahart hajdani hatalmas dunai flottáját eladták vagy lebontották, csak hírmondónak maradt meg belőlük néhány, egy maroknyi lelkes csapat jóvoltából, amely innen-onnan összekuncsorgott pénzből, javarészt a saját kezük munkájával mentettek meg néhány emblematikus magyar hajót az enyészettől. S hogy mit hagytunk elveszni mi, magyarok, a dunai hajózás egykori nagyhatalma? Mindazt, ami az ukránoktól a szerbeken át a hollandokig és a máltaiakig mindenkinek jó üzlet: a folyami áruszállítást. Csak mi nem törődünk vele, csak mi törődünk bele abba, hogy más keressen pénzt a mi folyónkon.

A Duna ma egy tizenkétezer kilométeres európai vízi út része – köszönhetően a lassan húsz éve működő Duna–Rajna–Majna-csatornának. Számoljunk! Egy kamion két konténert visz el egy kamion költségéért – egy konténerszállító folyami hajó ötszázat visz, öt kamion költségéből. Mi mégis országúton szállítunk (tisztelet a sajnálatosan csekély, vasúti szállításnak). Az Alföld gabonáját kamionok szállítják a csepeli kikötőbe, holott azt akár Szolnokon is be lehetne hajózni, és már mehetne is lefelé, Konstancába. És akkor nem beszélünk a Dunán egymást érő tankerekről és gázszállító hajókról, ész elképzelhetetlenül nagy üzletnek számító fémhulladék-szállításról!

Hagytuk, hogy elmenjen mellettünk Európa. Nem foglalkoztunk a Duna magyarországi szakaszának szabályozásával, és miközben az egész világ az atomerőművek leállítását fontolgatja, mi Paks bővítéséről és új erőműről ábrándozunk. A Duna mint energiaforrás fel sem merül, pedig megoldhatná a jövőnket, és egy korszerű vízlépcső egész évben hajózhatóvá tenné a Duna felső-magyarországi szakaszát. Miért egyedül nálunk nincs megoldva a Duna folyamszabályozása, alattunk és felettünk pedig igen?

Hajózni muszáj. S ha van egy olyan kincsünk, mint a Duna hatalmas országútja, miért nem használjuk ki? Miért vagyunk ennyire ostobák? Ja, persze, nincsenek hajóink! Már nincsenek. De sebaj, itt vannak a hollandok, a németek, az ukránok és a többi európai hajós nép – majd ők megoldják a dolgot. Mi pedig integetünk nekik a partról.

(Az írás rövidebb változata a CivisHir.hu portálon olvasható.)

Szép magyar nyelvünk, mi lesz veled? Mit tesz veled az IT, az internet, a mobil kommunikáció, a felgyorsult, türelmetlen életstílusunk. Vagy a baj gyökerét nem is itt kell keresni? 

Facebook I:

– Szar volt nagyon mind a szókásos úgyan olyan !
– nem volt rossz,de mák,mert a meki a sulival szemben vanxD
– remélem lesz vmi ujj mekis kaja...ANYIRA IMÁDOM
– Jóvolt annak aki még Mekibe is volt :S mi persze nemvoltunk..-.- :D
– az én kifiam ma ment első osztályba már kapot egy piros pontot!!!!!
– Unalmas kelet volna egy big mack meg vagy tíz sajtburesz

Személyes blog

Miután kajáltunk kocsiba száltunk mert tegnap megbeszéltük hogy megyünk Agrács vaaagy neem tom én már ide a közelbe ahol van egy széép erdős bánya tó. Én többször gondolkodtam hogy kocsi alszok dee ha bealszok és pár óra múlva vagy egy óra mulva felkelek olyan mintha csökkent volna az alvási időm(szal 5 óra alvás helyet csak 3-nak tünt volna) ezért inkább kinok közt de éber maradtam :D 

Facebook II.

– tud vki vmi programot ajállani ma este gyulán v környékén?
– Utolsó év a suliba :d éretségi meg minden :D hát az egyik szemem sír a másik meg kék . :D gyorsan el telt :( :)
– Szét nézek ebbe a marha nagy életbe :D puszi pá :D
– Küldj egy számot üzibe és ki írom hogy hány % eséjed van nállam! 

Novella (részlet)

Láttam amint kiáltásra nyitja a száját hogy jöjjön az őrség,de elfolytottam szavát.
-Apám hallgass meg mielőtt cselekszel.A hátsókertbe találtam rá ájultan hevert a földön.Nem akartam ott hagyni.
-Tudom hogy jószívű vagy lányom,de ez felháborító.Ölelgeted,miközbe a jövendőbelid van nálunk.
-Apám Ted egy fellfuvalkodott hójag.Nem szeretem.
-Nem érdekel.Hozzá mész és kész.ŐRSÉG!!!

Nagyon sokan, nagyon sokszor megkongatták már a vészharangot anyanyelvünk sorvadása miatt. Először még a két világháború között volt téma a beszédünk hirtelen és látványos egyszerűsödése, amit akkor a rohamosan terjedő új kommunikációs médium, a telefon rovására írtak. Aztán jött a televízió, a külföldi – főleg amerikai – filmek a maguk sajátos, és nem mindig jól fordított (bár, persze, sokszor eleve lefordíthatatlan) szlengjével, majd a pop-kultúra – a szabadsággal együtt elérhetővé vált megannyi hatás… És végül az információs technológia, mobil telefonok, s az internet.

Nálunk, Magyarországon az első igazán csattanós pofont akkor kapta a nyelvünk, amikor a fiatalabb generáció felfedezte a mobilos sms-t. „Susmusoltak” is rendesen, s hogy beleférjenek a szűkre szabott karakterszám-keretbe, rövidítettek. „Találkozzunk ma délután! 5 órakor a szokott helyen vagyok. Szia, Géza.” Azaz: „Tali du 5 szh vok g” Ez az új nyelv utóbb átvándorolt az internet révén felfedezett cset-világba is, ám ott már nem kényszerből, hanem megszokásból, s még inkább kényelemből – minek annyit klimpírozni a billentyűzeten? Közösségi média, Facebook, Twitter, blogok – a trend változatlan.

Ámbár, a blogok esetében azért kicsit más a helyzet. Az internetes naplók, önéletírások, személyes írásgyűjtemények, irodalmi, publicisztikai próbálkozások esetében ugyanis nincs semmiféle formai vagy terjedelmi korlát. Itt szabad a kéz, a szellem, semmi sem akadályoz abban, hogy magyarul írjunk. Az eredmény mégis siralmas, a tendencia pedig ijesztő. Minél fiatalabb emberek írásait látjuk a neten, annál borzasztóbb a helyesírásuk. Gondolhatnánk, persze, hogy a fiatalok türelmetlenek, ezért rövidítenek oly előszeretettel – jelesül a Facebook-bejegyzésekben –, de akkor olvassunk bele néhány személyes blogba! Katasztrófa…

Ám ezért nem az internet, nem a felgyorsult életünk a felelős. Egy pisztoly még soha nem ölt meg senkit. És mindez nem is az oktatás hibája – habár az iskola felelőssége megkerülhetetlen. A bajok gyökere ott rejtezik, hogy felnőtt mellettünk egy nemzedék, amely tagjait egyszerűen nem érdekli, hogy amit leír, az megfeleljen a magyar nyelvtan szabályainak. Nincs igénye arra, hogy akkor is pontosan és helyesen fogalmazzon, ha épp’ csak egy randit akar megbeszélni a barátnőjével. Ez pedig nem az oktatás, hanem a nevelés problémája.

És most nő föl mellettünk a második generáció ebben az igénytelenségben…

Orbán Viktor önmagát következetesen az igazság bajnokaként definiálja. Odáig ment, hogy az Egy az ország című könyvében kerek perec kijelentette: sohasem hazudott. Az ősellenség Gyurcsány Ferencet és az MSZP-garnitúrát a Fidesz propagandagépezete „hazugságkormányként” verte a köz tudatába, lényegében minden politikai megnyilvánulásukban hangsúlyosan szerepeltetve, és a gyurcsányi érával egybemosva a "hazugság" szót. Nézzük, van-e mit egymás szemére vetniük!

Gyurcsány Ferenc, 2006
Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. 

(…)

Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kib….ott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni(?), azt tudom nektek mondani. Nem tudunk még hetekig elemezni gyerekek, nem tudunk. Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen, hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani. 

(…)

Általában sok kritika van, hogy a rendszer nem eléggé kerek, nem eléggé konzisztens, mindenkinek van ötlete, hogy akkor mit vegyünk ki belőle, hogy a maradék konzisztensebb legyen és máris éppen csak harmadannyi pénz van, mint amennyit össze kell szedni. Ja? Úgy én is tudok konzisztens lenni. Ja, úgy én is tudok konzisztens rendszert. Csak az a problémám, hogy nem 50 milliárdot kell összeszedni, hanem, nem mondom meg, hogy mennyit. Hát ez a baj. Ráadásul mindezt valahol úgy kell megtenni, hogy amit akarunk csinálni hosszú távon, azt ne keresztbe verje. 

(…)

Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni. Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással megcsinálni. (…)
(Őszödi beszéd)

Orbán Viktor, 2006
Hagyják figyelmen kívül, amit mondok a kampányban. (Két amerikai diplomatának –WikiLeaks.)

Ne figyeljenek arra, amit a megválasztásomért mondok (pay no attention to what I say to get elected). (Európai uniós nagyköveti találkozó – WikiLeaks.)

Orbán Viktor, 2007
Számomra a politika mindig azt jelentette, hogy a mindennapi élet gondjaival küszködő honfitársainkat hozzásegítjük az igazság megismeréséhez. Hogy szembenézhessenek hazájuk valóságos helyzetével, fölmérjék saját esélyeiket, és ne hárítsák el maguktól a holnap fontos kérdéseit. Hogy felkészülten, a lehetőségeket gondosan mérlegelve dönthessenek jövőjük felől. A politika számomra mindig azt jelentette: biztassuk és bátorítsuk az embereket, hogy érdemes részt venniük a közös döntésekben, mert képesek arra, hogy jó döntéseket hozzanak, és együtt képesek vagyunk érvényt szerezni közös döntéseinknek. (Az új politika programja)

Orbán Viktor, 2008
Ez nem bonyolult – azt mondjuk az embereknek, hogy visszaállítjuk a nemzet nagyságát, a gazdasági szereplőknek pedig azt, hogy mit várhatnak a Fidesz-kormánytól. (Nagyköveti távirat – WikiLeaks.)

"Puskás készülődik a szabadrúgáshoz a tizenhatos sarkánál. Tessék, kérem a képernyőt nézni, mert Puskás nekiszalad, megy a bal, megy a bal!..." De szép idők voltak! Volt egy Puskásunk, akinek volt egy bal lába, amire mindannyian büszkék voltunk. Meg aztán abban az aranycsapatban voltak még remek jobb lábak is, egyik jobb, mint a másik. Most csak jobb van. De hol a bal?

Abból az időből persze, amikor Puskás balosai még nekünk számítottak, csak Öcsi balja szép emlékű. A másik balt, az akkorit ma a világon senki emberfia nem sírja vissza. Ám az egészben az a legszörnyűbb, hogy az elmúlt évtized balját sincs miért visszasírni. S hogy ez miért szörnyű? Azért, mert bal nélkül a jobb nem jobb, hanem rosszabb. Czibor nélkül mit ért volna Puskás az aranycsapatban? Vagy Di Stéfano nélkül a Real Madridban? Ahhoz, hogy a bal szerethető legyen, kell a jobb is, és fordítva.

De hol a bal?

Diktatúrát kiáltunk, és van is benne valami. Mert az a hatalom nem demokrata, amelyik nem hajlandó tudomást venni arról, hogy a társadalom egy nagyon jelentős része nem szavazott rá és nem ért egyet a politikájával. Az a hatalom, amelyik ráerőlteti az egész országra a saját világnézetét, amelyik a polgárok megkérdezése nélkül átírja az alkotmányt, átrajzolja a demokratikus intézményrendszert és az utcanevektől repülőtérig, sőt az ország nevéig mindent átkeresztel a saját szája íze szerint, az inkább diktatórikus, mint demokratikus. Az a hatalom, amelyik önmaga továbbélésének bebiztosítása érdekében szavazójogot ad olyan millióknak, akik nem itt élnek, nem itt fizetnek adót és nem érzik a saját bőrükön az őkez vazallussá tevő hatalom szemtelenségeit, az nem demokrata. De kinek a hibája ez?

Prüszkölhetünk a Fidesz, s az élén Orbán Viktor bolseviki stílusú hatalmi tébolya miatt, berzenkedhetünk Semjén vaskalaposságán, kiálthatunk Brüsszelig meg Washingtonig – de mi végre? Kinek a hibája az, hogy egy tökéletesen ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen hatalom ül a nyakunkon, és vezet minket valahová, egy olyan úton, amelynek a végét még maguk a hatalom gyakorlói sem látják? Orbáné? A Fideszé? Semjéné vagy Kövér Lászlóé? Nem. Ezért a mai baloldal a felelős, egyedül. A nem létező magyar baloldal.

Hol a bal?

Hol van a baloldal, amikor ég a ház? Hol vannak a parlamenti patkó jobbal szembeni oldalán ülő politikusaink? Vagy a saját mocskaikat takarítják, vagy épp egymás ellen hadakoznak. Az SZDSZ megszűnt létezni, felélte a baloldal, a liberális álmot a Parlamentben egyedül képviselő LMP pedig hisztis szőkeként viselkedik: időnként jól megsértődik, és puffogva félreáll a törvényhozás és a népképviselet feladata elől… Ma a Fidesznek (szánt szándékkal nem mondom, hogy Fidesz–KDNP, mert nincs olyan, hogy KDNP, csak Fidesz van és katolikus klérus) kizárólag jobbról van ellenzéke. Ami nagyon nem tesz jót Magyarországnak. Balról nincs ellenzék. Mert a bal, s vele együtt a liberális politika végletekig korrumpálta magát, leszerepelt, elvesztette a hitelét. És ezért nem a Fidesz a hibás. Nem a Fidesz sodorta a világ előtt a hiteltelenség legmélyére Magyarországot. A Fidesz csak végtelenül hatékony opportunistaként kihasználta a kínálkozó alkalmat. Itt-ott azért rásegített persze, biztos, ami biztos. Ám ha erre nem teremtett volna alkalmat a baloldal a pökhendiségével, a tisztességtelenségével, a hazugságaival, a hozzá nem értésével, akkor ma demokrácia lenne Magyarországon. Valószínűleg akkor is a Fidesz kormányozna, hiszen az inga jobbra-balra leng – de ha a baloldal, s a köpönyege szélén lavírozó SZDSZ nem dobja a lovak közé a gyeplőt, akkor a Fidesz ma kénytelen lenne betartani a demokrácia játékszabályait.

Ebben az országban nem Orbánnal, Semjénnel meg Kövér Lászlóval van a legnagyobb baj, hanem azzal, hogy nincs ellenzékük. Egy ország berendezkedése nem attól demokratikus, hogy a hatalom demokrata. hanem attól, hogy van, aki ellenőrzi. Ha magára hagyják, egyetlen hatalom sem demokrata. A Fideszt magára hagyta a magyar baloldal.

Köszönjük meg nekik...

Agybaj 1.

Erős orrvérzés miatt került kórházba egy 32 éves nő Budapesten. A tünet oka, mint kiderült, agyi értágulat volt, de hétfőn az Országos Idegsebészeti Intézetben nem vállalták a műtétet. A drága operációt csak a harmadik megkeresett kórházban tudták elvállalni. Az Országos Idegsebészeti Intézet előbb a pécsi klinikától kért segítséget, de a pénz ott is elfogyott, így nem vállalták a beteget. Végül a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház vállalta a beavatkozást.

A miskolci intézet főigazgatója a hvg.hu-nak azt mondta, szerda délelőtt sikeresen elvégezték a műtétet, pénteken pedig további vizsgálatokat végeznek. Ha minden eredmény jó, akkor a beteg hétfőn visszakerülhet Pestre.

Az újabb betegpingpongozás körül kialakult médiaviharban kiderült, hogy a műtét nagyjából két-hárommillió forintba kerül. A miskolci főigazgató, Csiba Gábor szerint az idegsebészeti klinika szakmailag nem hibázott, mivel anyagilag nem tudták vállalni a műtétet, ezért a beteg stabilizálása után kerestek egy másik olyan kórházat, ahol a beavatkozást el tudták végezni. Miskolcon más megoldást választanak: a havi keretből mindig félretesznek egy nagyobb összeget a váratlan helyzetekre, amit aztán főigazgatói utasításra használhatnak fel.

Agybaj 2.

Fiatal nő kisebb műtéti beavatkozásra viszi ötéves gyermekét a lakóhelye szerint területileg illetékes kórházba. A műtét előtt jelzi az orvosnak, hogy a beavatkozást helyi érzéstelenítésben végezzék, mert amikor legutóbb ugyanilyen eset történt a gyermeken, túlérzékenyen reagált, napokig hányt, és súlyos állapotba került. A mostani esetben orvosilag nem volt indokolt az altatás, a gyermeket mégis altatták, és az egy évvel ezelőtt történtek megismétlődtek. A kórházi gyakorlatban tájékozott orvosok szerint ennek egyetlen oka lehet: az altatásban végzett beavatkozás több pontot, azaz több társadalombiztosítási pénzt hoz az intézménynek.

Agybaj 3.

Jelentős többletforrások maradhatnak az országban, ha az államadósságot az Alkotmányban előírt szintre tudják csökkenteni – mondta Pálffy István kereszténydemokrata honatya az ATV Start című műsorában. „Vannak olyan területek, melyek az átcsoportosítás során prioritást élveznek, és vannak olyanok, amelyeknek jelen pillanatban jobban kell tűrniük, hogy kevesebből kell gazdálkodniuk” – magyarázta a KDNP-s honatya, aki szerint például az egészségügy is egy ilyen terület.

Agybaj 4.

Az első agybajban senkinek sem esett különösebb baja, a beteg életben maradt, és valószínűleg meggyógyul. De jó, ha tudjuk, az agyi aneurizma életveszélyes állapot, a kitágult ér bármelyik pillanatban elpattanhat, és akkor a beteg gyakorlatilag menthetetlen. A második agybajban a beteg már jól van. Szintén nem esett különösebb baja, csak éppen volt két rettenetes napja – neki és az őt egyedül nevelő édesanyjának. 

* * *

Mindkét agybaj a magyar egészségügy alapjait érintő problémákra utal. A harmadik pedig arra, hogy az országot irányító koalíció egyes politikusai csillagászati magasságokból tojnak ezekre a problémákra. És számos jel szerint nincsenek egyedül azzal az állásponttal, hogy az egészségügy betegségei majd úgyis maguktól meggyógyulnak. Vagy nem. De addig se kell költeni rá...

A Tarlós által erőltetett leendő fővárosi lobogó sokakat a radikális jobboldal ma használatos, illetve egyes, még radikálisabb múltbéli mozgalmak egykori pártzászlóira emlékeztet. Ez a zászlóterv lényegében egy időben látott napvilágot azzal a fővárosi javaslattal, hogy nevezzenek el közterületet Budapesten Bibó Istvánról. 

„Attól, hogy egy politikai szervezet használni kezd egy nemzeti jelképet, az még nem válik pártszimbólummá” – riposztozott a HVG-nek a Fidesz–KDNP városházi frakcióvezetője. Németh Zoltán arra is utalt, hogy a farkasfogas fehér zászló az 1848-as szabadságharc óta ismert nemzeti ereklye. A '49-es trónfosztás után kétségkívül a honvédség egyik nevezetes „jelvénye” lett például az a piros-fehér-zöld háromszögekkel szegélyezett lobogó, melyen a magyar címer fölé – a korona helyére – babérkoszorú és szablya került. A fehér zászló, melyet Budapest címere ékesít majd, a tisztaságot és a semlegességet kívánja jelképezni – mondta a HVG-nek Németh, akiről kiderült, hogy Tarlós Istvánnal és György István főpolgármester-helyettessel együtt „találta ki” az új zászlót. A technikai kivitelezés menedzselése Bojár Iván András városarculati tanácsnokra hárult.

Feltétlenül igaza lehet Németh Zoltánnak. De azért talán illene némi önmérsékletet tanúsítani a tekintetben, hogy legalább nem minden magyar szimbólumot igazítanak a mai és a történelmi jobboldal ízlésvilágához.

Jó, persze, tudjuk, az e héten aktuális zászlóverzión nem farkasfog, hanem "nemzeti színű díszszegély" látható. Az egyszerű halandó ugyan az égvilágon semmi különbséget nem lát a kettő között, de azért nézzünk néhány példát a nem is olyan távoli múltból, hogy kik és milyen formában alkalmazták zászlójukon a "nemzeti színű díszszegély" motívumot!

Tudjuk, persze, nem ez a lényeg. Egyik-másik felhozott példa egyébként is sántít, habár annyira azért nem, hogy ne legyen érdemes eltöprengeni rajta.

A lényeg ugyanis az, hogy egyetlen hatalom sem demokrata, ha nem veszi tudomásul azt, hogy a nemzet jelentős része nem rá szavazott és nem ért egyet a politikájával, ennek ellenére ráerőlteti a saját világnézetét, a neki tetszőre cseréli az ország szimbólumait, alkotmányát, sőt, még az utcaneveket is. Ez annak a hatalomnak a technikája, amelyik hosszú távon, a propaganda és a politikai pszichológia eszközeivel akarja átdolgozni egy egész nemzet gondolkodását, kezdve a képlékeny és befolyásolható fiatalsággal. Ez utóbbira egyre több és egyre durvább példa látszik – de ez már egy másik publicisztika témája.

Egy szó mint száz, ma, ennek a hatalomnak az árnyékában a lehető legcinikusabb ötlet éppen Bibó Istvánról elnevezni utcát. Ebben a fővárosban, és annak a többségi városvezetésnek a szavazatai révén, amelynek ma, ha élne, Bibó alighanem az egyik legkeményebb ellenzéki gondolkodója lenne...