A nap izéje

A Lendvay utcai székházfoglalásra hivatkozva Kubatov Gábor pártigazgató harcba hívta a Fidesz szimpatizánsait: 

"A jövőben minden Fidesz-iroda számíthat hasonló törvénytelen megmozdulásokra. Éppen ezért arra kérünk benneteket, hogy ennek megfelelően alakítsátok ki irodáitok biztonságos, de békés védelmét. Amint az tegnap is bebizonyosodott, politikai ellenfeleink nem fognak válogatni az eszközökben." A Fidesz szimpatizánsainak kiküldött, drámai hangvételű levél szerint a pártellenes hangulat a jövőben fokozódni fog, és ez ellen csak a párttagokra számíthatnak. (Index.hu)

Abba most ne menjünk bele, hogy ez az ellenzéki megmozdulás mennyire volt agresszív, és mennyiben bizonyítja, hogy a kormány politikai ellenfelei "nem válogatnak az eszközökben". Inkább álljunk meg egy percre amellett a – sokakban mocorgó – kérdés mellett, hogy vajon egyenlőségjelet tehetünk-e a most felállítandó Fidesz-pártőrség és a hitleri náci párt saját védereje, az SA közé.

Nézzük, mit ír az SA-ról a Wikipédia!

Sturmabteilung (SA, németül rohamosztag) a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt paramilitáris szervezeteként működött és kulcsfontosságú szerepet játszott a nemzetiszocialisták hatalomra jutásában, hiszen a párt gyűléseit erőszakkal védte a politikai ellenfelek csoportjainak támadásától, ill. azok rendezvényeit masszívan akadályozta. A nácik hatalomra jutása után Hermann Göring, a porosz belügyminisztérium birodalmi komisszárja és egyben a porosz politikai rendőrség főparancsnoka rövid ideig az SA-t felhasználta „segédrendőrségként”. 1934 nyarát követően, amikor SS-egységek az SA vezetői garnitúráját legyilkolták (lásd: Röhm-puccs), az SA a nemzeti-szocialista korszak további szakaszában elveszítette korábbi jelentőségének igen nagy részét. A Német Birodalom kapitulációja után 1945-ben mind az NSDAP-t, mind az SS-t egy törvény betiltotta és ezeket a szervezeteket feloszlatták.

Kubatov Gábor, a Fidesz MPP pártigazgatója Fotó: Szigetvári Zsolt, MTI (Forrás: Index.hu)

Kubatov Gábor most javarészt – tisztelet a majdan bizonnyal létező kivételnek! – alighanem éppúgy a csőcseléket állítja a hadrendbe, mint annak idején Hitler parancsára Röhm, és ennek a "pártőrségnek" éppen ugyanúgy feladata lesz, hogy szétzavarja és széjjelprovokálja az ellenzéki megmozdulásokat. Van viszont egy nagyon jelentős különbség. Sőt, mindjárt kettő is.

Egyrészt az SA szigorú katonai hierarchiában, pontosan meghatározott alá-fölérendeltség szerint működött, a tagjai egyenruhát viseltek és parancsokat hajtottak végre, tetteikért elszámolással tartoztak a parancsnokaiknak. Kubatov Gábor mostani bejelentése azonban ennél messzebbre mutat. E pártigazgatói felhívás ugyanis szabadjára engedi az esztelen csőcseléket, de facto felhívja őket a cselekvésre, és elhiteti velük, hogy a Párt mögöttük áll. Majdan bizonyosan létrejön egyfajta szervezet, nyilvántartott tagokkal és talán még valamiféle szervezeti működési szabályzattal is, ám e bejelentés után azok a brigantik, akik pusztán a balhé kedvéért mennek el kukákat borogatni, tévé-székházat gyújtogatni és rendőrautók ablakait bezúzni, most felhatalmazva érzik magukat arra, hogy mindezt immár a kormányzó párt nevében tegyék. (Ami persze nem így van – de erről majd később.) Nehéz nem észrevenni ebben a céltudatosságot. Ez jóval többnek tűnik, mint felelőtlenség...

Másrészt viszont, a talán még ennél is jelentősebb különbség abban rejlik, hogy az SA, nem sokkal azután, hogy az azt életre hívó párt hatalomra jutott, gyakorlatilag megszűnt létezni. Ne firtassuk, miként, mert nem ez a lényeg. A lényeg az ugyanis, hogy a kormányzó náci pártnak nem volt magánrendőrsége. Nem volt szüksége rá. Ott volt neki az állam legitim hatalmi gépezete, a végrehajtó hatalom teljes ereje. A Fidesznek, úgy tűnik, nincs ilyen. Legalábbis úgy tesz, mintha Magyarország vezető kormánypártjának a párttagokat és a szimpatizánsait kellene harcba szólítania, hogy megvédje magát a táblákkal a kezükben, demokráciát követelve ücsörgő egyetemistáktól. A Fidesz a hatalma teljében áll neki a megfélemlítő, az ellenzék elhallgattatását célzó gépezet megszervezésének. A kormányzó Fidesz a rohamosztagait az általa irányított rendőrség mellé állítja hadrendbe. 

Vajon miért érzi úgy a Fidesz vezetősége, hogy az államhatalmi rend őrei – ide értve Orbán magánhadseregét, a TEK-et – képtelenek megvédeni őket az ellenzéki megmozdulásoktól? 

Nem érzi úgy. Kubatov felhívásában a kulcs itt van elrejtve: "A jövőben minden Fidesz-iroda számíthat hasonló törvénytelen megmozdulásokra". Mármost, ha egy megmozdulás valóban törvénytelen, akkor annak felszámolását, illetve az attól való védelmet a Fidesz miért nem a rendőrségre bízza?

A Fidesz vezetői pontosan tudják, hogy – mivel a be nem jelentett demonstráció résztvevői a Lendvay utcában magánterületre törtek be – a rendőrségnek nemcsak lehetősége lett volna intézkedni, de ez kötelessége is volt. A rendőrség vélhetően azért vonult le a helyszínről, mert az ingatlan tulajdonosának képviselője erre megkérte. Különben intézkedniük kellett volna. Ám a Fidesznek nem érdeke, hogy úgy tűnjék, mintha Pártunk és Kormányunk a demokrácia ellensége volna. Ezért hát nem a rendőrség intézkedett, hanem olyan figurák, akik állítólag önként, erkölcsi kötelességből, mindenféle felhívás nélkül siettek a helyszínre, hogy segítsenek szeretett párjuknak. Biztosan így is volt.

Kubatov Gábor most ezt teszi hivatalossá. Mostantól nem is kell szólni, megy mindenki magától, ha úgy érzi, menni kell. Hiszen a pártigazgató megmondta! Mennek majd azok is, persze, akik valóban tagjai a pártőrségnek, de majd azok is, akik nem. A szervezet hivatalos tagjainak nem is kell semmit csinálniuk, a piszkos munkát elvégzi a Kubatov-nyilatkozat révén látszólagos felhatalmazást kapott csőcselék. Ennek a módszernek az aljassága éppen ebben mutatkozik meg! Mert így lesz, aki az ezekben a napokban is zajló, s március 15-én minden eddiginél intenzívebbnek ígérkező ellenzéki demonstrációkat széjjelzavarja, ellehetetlenítse és provokálja. A rendőrség ezt nem tehetné meg, ám a hatóságoknak ezentúl nincs is szerepük.Nem kell azon agyalni, hogy miként lehet megakadályozni egy hivatalosan bejelentett, törvényes tömegmegmozdulást. Bízvást számítani lehet az önmagukat legitimnek vizionáló briganti hordákra. Nem kell attól félni, hogy a rendőrségi tömegoszlatás rossz fényt vet a Kedves Vezetőre és kormányára – a piszkos munkát elvégzik a párthűség okán felsorakozó kapucnisok. A leginkább forradalmi nemzeti ünnepünk előtt ez igencsak időszerű...

Azonos-e tehát az SA és Kubatov Gábor Fidesz-pártőrsége? Egyértelműen nem. Ám az a szellem, amit a Fidesz ezzel kiszabadított a palackból, legalább annyira veszélyes a demokráciára...

Megfejtettük a titkot! Hiába beszélt rébuszokban Orbán Viktor az évértékelő beszédében, és hiába titkolózik Széles Gábor a választások előtt várható magyar gazdasági csodáról, fáradságot nem ismerő oknyomozó stábunk kiderítette, milyen hihetetlen újítással lohasztjuk le a mosolyt magyar világnemzet neokolonialista ellenségeinek arcáról. A kilábalásunk titka nem lehet más, csakis az instant szalmabálaház!

Vége a munkanélküliségnek, mindenkinek lesz fedél a feje fölött, a Magyar Világnemzeti Világállam által kivetett szerény adó révén pedig egy csapásra egyensúlyba jön a világállam-háztartás. A módszer ellen a zöldeknek se lehet kifogásuk, az eljárás öko és bio, ráadásul ilyesformán a magyar állattenyésztés alapokig széjjelcseszése miatt feleslegessé vált szalma is megmenthető az enyészettől, sőt, jövedelmet, és így adóbevételt is termel.

Az állami támogatást is élvező program keretében a gyorstalpaló képzés már elindult, úgyhogy az már bizonyos, lesznek, akik számára egy darabig atombiztos megélhetést nyújt a korszakalkotó technológiai újítás.

Jurta helyett instant szalmabálaházat félázsiai világnemzetünknek!

Hajrá Magyarország!

A Magyar Közlönyben pénteken megjelent kormányhatározat szerint a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft.-t lényegében beolvasztják a Hortobágyi Nemzeti Parkba. Mindez arra utal, hogy a Fidesz afféle kötelező gyakorlatnak tekinti, hogy hogy amikor csak hatalomra kerül, mindig felkavarja a szürkemarha-trágyát a délibábos Hortobágyon. Vajon miért?

Emlékezzünk: az egykoron fiatal és demokrata fiúk a párt első országlása idején a nemzeti park igazgatóját, Aradi Csabát – meglehetősen gusztustalan karaktergyilkossági kísérlet keretében – kirúgva vették át a hatalmat a nagy magyar pusztán. Most, hogy újra a Kedves Vezető lett a kedves vezető, a Hortobágyi Génmegőrző Kft.-t köllött valahogyan benyelni – hát simán államosították. Ám előzőleg, jó bolseviki szokás szerint, Pártunk és Kormányunk alaposan elbánt a nemzetközi hírű, és világszerte elismert fajtamentő munkát végző társaság vezetőivel.

Magyarország hivatalos lapja, a Magyar Közlöny 2013. 12. számában, január 25-én, a "IX. Határozatok tára" cím alatt (878. oldal) a következő cikkely tétetett közzé:

A Kormány 1024/2013. (I. 25.) Korm. határozata
a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság közötti, a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény szerinti megbízási szerződés megkötéséről a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. feletti tulajdonosi joggyakorlás átadása érdekében

A Kormány az állami természetvédelmi és génmegőrzési feladatok hatékonyabb ellátása, valamint az elsődlegesen természetvédelmi célokat szolgáló állami vagyonnal való hatékonyabb gazdálkodás megvalósítása, és egyúttal a Kormány agrár- és birtokpolitikai célkitűzéseinek a térség gazdálkodói körében történő hatékonyabb érvényesítése érdekében, felhívja a nemzeti fejlesztési minisztert, hogy gondoskodjon a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság közötti, a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény szerinti megbízási szerződés megkötésével a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. feletti teljes körű tulajdonosi joggyakorlás átadásáról.

Felelõs: nemzeti fejlesztési miniszter
Határidõ: azonnal

Orbán Viktor s. k.,
miniszterelnök

Szépen csendesen, egyetlen hangos szó nélkül, sőt, mondhatni minden előzmény nélkül a kormány államosította, egészen pontosan egy költségvetési szervezet részévé tette a génmegőrző társaságot. Előzmény persze volt azért, mindjárt 2010-ben, amikor is képtelen indokkal, az ilyenkor szinte kötelező büntetőfeljelentés kíséretében kirúgták a cég vezetőit. Az Aradi Csaba elleni hadjáratra hajazó ügyből aztán szintúgy nem lett semmi, a nagy büntetőpör elmaradt, de nem is az volt a fontos. Akik pedig akkor nem értették, miért van erre szükség, azoknak itt a válasz, a mostani Magyar Közlönyben...

Most már csak az a kérdés, hogy vajon miért kell ennyire a Bölcs Nemzetvezetőnek és Népünk Vezető Erejének a Hortobágy? Mi terem ott, a nap égette sarjúfű alatt, a sziksó verte boszorkánykörök ölén?

Télen, mint tudjuk, hideg van. Télen, mint tudjuk, esik a hó. Télen, ha esik a hó és fúj a szél, hófúvások vannak. Hófúvásokban, mint tudjuk, nem egyszerű a közlekedés. Nagyapáink tudták ezt. Mi miért nem tudjuk?

Nagyapám igen művelt, és erkölcsiségében roppant határozott, vonalas ember volt. Amíg hagyták, utásztisztként szolgálta a hazáját, aztán szolgálta a hazáját akkor is, amikor a hazája már nem akart tudni róla. Megjárta a keleti frontot és a nyugatit is, a kettő között utakat és hidakat épített a magyar hadseregnek, hogy gyorsabban tudjon menekülni. 
Amikor gyerekkoromban arról szóltak a hírek, hogy a tél bilincsbe fogta gyönyörű hazánkat, és a fagy szorításából a civilizációtól elzárt települések dolgos munkás-paraszt dolgozóit kell kiszabadítani a járhatatlan utakon elakadt járművekből, akkor nagyapám csendben puffogott. 
Egész életében mosolygott – legalábbis, amikor én láttam, mindig. Kelenföldi házukban minden hétvége egy felfedezés volt számomra. A családi ebéd után rendre követtem nagyapámat a pincében kialakított műhelybe, ahol ezernyi mindenféle szerszám, műszer, fogó, satu és csuda tudja, még mi mindenféle különleges dolog volt, amivel a gyerek el tudja űzni az időt, amíg a nagyapja stikában elszívja az orvos és a nagymama által tiltott ebéd utáni cigarettáját. Soha máskor, csak ilyenkor láttam, amint a szűk pinceműhelyben a kicsiny, kerek fenekű forgószéken ülve, utolsó lopott slukkot szívva a cigarettájából, elgondolkodva mondja:
– Járhatatlan utak! Na persze – legyint egyet a cigarettával.– Tudják is ezek, mi az a járhatatlan út! Nincs olyan, hogy járhatatlan út! Van, amivel járható, van, amivel nem. El vannak kényeztetve, azt hiszik, legyőzik a telet...
Elgondolkodva kört rajzol a levegőbe a cigarettavéggel, mielőtt egy májkrémes dobozban elnyomja.
– Eszed legyen, mielőtt elindulsz! Eszed legyen...

Éles vitát robbantott ki a közösségi szférában a január 7-ei FIFA-gála, egészen pontosan a szlovák Miroslav Stoch Puskás-díja. A világ legnagyobb facebookos Pukás Ferenc rajongói oldala már nem sokkal a díj átadása után azt javasolta, hogy változtassák meg a díj szabályrendszerét.

A csaknem 150 ezer tagot számláló közösség adminisztrátorainál az verte ki a biztosítékot, hogy szerintük a jelenlegi szabályozás eleve kizárja a versenyből az év utolsó két hónapjában született "szépségdíjas" gólokat. Ezt írják: "Természetesen gratulálunk az idei Puskás-díj nyertesének, egyúttal azonban változtatást javaslunk a díj szabályrendszerében. A Puskás-díjat ugyanis a kiírás szerint az év legszebb góljáért adják. Ám, mivel a szavazás az adott év novemberében elkezdődik, ezért az ez után, az évből hátralevő másfél hónap során lőtt szépségdíjas találatok már 'nem játszanak'. Így csúszott le a toplistáról Ibrahimovics legendás gólja - és ki tudja, hány gyönyörű találat még..." (A svéd válogatott egy Anglia elleni mérkőzésen, november közepén lőtte a sokak szerint igencsak Puskás-díj esélyes gólját, de a FIFA állásfoglalása szerint nem vehetett részt a díjért folyó versenyben, mert addigra kiválasztották a tíz "legjobbat", sőt, már megkezdődött a szavazás is.)

A számottevő taglétszámú Puskás-rajongói közösség javaslata ennek megfelelően – hogy a díjat a januári FIFA-gálán adhassák át –: nem az előző naptári év, hanem mindig az előző bajnoki szezon (alkalmasint a kontinens- vagy világbajnokságokkal, illetve az olimpiával kiegészített időszak) góljait kellene figyelembe venni. A másik lehetőség, hogy valóban az adott év góljai játszanának a versenyben, ebben az esetben viszont vagy a Puskás-díjat egy későbbi, külön ünnepség keretében kellene átadni, vagy, ami sokkal kézenfekvőbb, a FIFA-gálát kellene legalább egy hónappal elcsúsztatni.

Ez a javaslat persze nem Ibra tavaly novemberi góljáról szól! Ez a zseniális találat a Puskás-díj szabálykönyve szerint egyébként is kétséges, hiszen jócskán közrejátszott benne az ellenfél hibája. (Más kérdés, hogy itt sokkal nagyobb szerepet kapott a zseniális helyzetfelismerés, így szerintünk a kapushiba ellenére is bízvást "befér" a versenybe!) A jelenlegi szabályok viszont - Puskás nevével nehezen összeegyeztethető módon - rögzítenek egy fájdalmas sportszerűtlenséget. Nevezetesen, hogy most nem Az Év Góljáért, hanem az év első tíz hónapjának legszebb góljáért ítélik oda. Mintha csak azt mondanák a játékosoknak: "Tessék január és október között szép gólokat rúgni, mert ha ezt addig nem teszitek meg, akkor úgy jártok, mint Ibra!"

Hozzá kell tenni, hogy a többi FIFA-díj hitelességének is jót tenne, ha februárra halasztanák a gálát. A jelenlegi helyzetben ugyanis elég nehéz elképzelni, hogy az újévtől a gála napjáig eltelt hét nap elegendő a díjazottak valóban korrekt kiválasztáshoz, a sajtóanyagok, a névre szóló oklevelek, díjak elkészítéséhez stb. Ne felejtsük el ugyanis, hogy sok országban a karácsonyi és újévi ünnepek kivételével még decemberben is zajlanak a kupák és a bajnokságok, születnek kimagasló teljesítmények és szép gólok. Ám a FIFA valamennyi díja (az elnöki különdíjat, azaz az életműdíjat leszámítva) az előző naptári évre vonatkozik...

Legyen hát februári FIFA-gála – ez azonmód sportszerűbbé és hitelesebbé tenné valamennyi díjat, köztük a sportszerűségéről (is) híres Puskás Ferenc nevével fémjelzett trófeát is!

Tarlós István főpolgármester színes ceruzát, zsírkrétát és stresszlabdát vitt a főváros nevében a Mikulásgyárba. Eme kétségkívül arcpirító impertinencián vélhetően napokig fog pufogni a hazai blogszféra, pedig igazából nem háborognunk kéne miatta, hanem inkább örülnünk kellene. Dugódíj helyett stresszlabdát kaptunk ugyanis.

„Ilyennek kellene lennie az életnek karácsonykor, amikor nincsenek erősek és gyengék, nem lehetnek győzők, illetve legyőzöttek. Inkább azon kellene tűnődni, hogyan kellene egymással összefogni” – fogalmazott Tarlós István az adományok átadásakor. Hozzátette, ennek a városnak elsősorban nyugalomra, békességre van szüksége, „nem igaz, hogy az emberek állandóan csak a negatív hírekre várnak.  Ennek jegyében kívánok minden budapestinek áldott karácsonyt és egy békés, boldog új évet!” – zárta szavait Tarlós István. (Budapest.hu)

A nap híre tehát, hogy Tarlós "Döbrögi" István szerint a fővárosiaknak ezekben a zűrös napokban leginkább nyugalomra van szükségük, ezért aztán a gyerekeknek színes ceruzákat ajándékozott, apunak és anyunak pedig – a fővárosi cégek által tett felajánlásokon túl – stresszlabdát. Innen izenjük kedves bloggertársainknak, hogy ne tessék emiatt háborogni! Örüljünk inkább.

Aki vevő Tarlós tapló humorára, az még akár el is mosolyinthatja magát, ám ennek a gesztusnak a legkevésbé sem ez a lényege. Nem a humor! Hanem az üzenet:

Kedves szülők! Feneséges Főpolgármesterünk tökéletesen tisztában van azzal, hogy az idei december nem ünnepi hangulatot, hanem pattanásig feszülő idegbajt csempész a legtöbb magyar családba. A nyugalmunk érdekében ugyan az égvilágon semmit nem tesznek, ám, mielőtt végképp elszakad a cérna, tessék kézbe venni az ajándék stresszlabdát, és azt nyomkodni szakmányban, ahelyett, hogy gyermekeiken töltenék ki tehetetlen dühüket! Ez van, ennyi tellett mostan, de ez nem kevés! Hiszen, ha megmarad az autónk jövőre, sőt még benzint is tudunk tankolni belé, akkor jól fog jönni a stresszlabda a dugódíjmentes budapesti csúcsforgalomban is!

A zsidó képviselők összeírásáról beszélő politikus bocsánatot kért, de nem mond le... Köves Slomóék viszont feljelentik, de beszóltak a kormány erőtlen reakciója miatt is... Erről ordít ma a hazai politikai sajtó és a blogszféra. Pedig nem erről kéne – hanem a demokratikus értékeket arcul vizelő új magyar választási rendszerről!

Gyöngyösi Márton intéz szózatot "a nemzethez" egy tavalyi Izrael-ellenes tüntetésen Fotó: Barikád

Az időzítés legalábbis szembeötlő. Büdös nagy gumicsontnak tűnik a jobbikos Gyöngyösi Márton tegnapi parlamenti verbális mocsoklavinája. Érdekes, hogy miközben az egyre kevésbé tiszteletre méltó Ház lenyomta a torkunkon a nyugati világ eddig ismert legantidemokratikusabb, posztbolsevik választási szabályozását, előugrott a búvészkalapból egy jobbos kretén, és beszólt egy akkora gusztustalan ökörséget, ami egy napra azonmód elvonta a sajtó, a blogszféra és a mém-ipar teljes figyelmét. Túl azon, hogy arra azért születni kell, hogy valaki előre megfontolt szándékkal, aljas indokból ennyi mocskot kiböfögjön magából, egy dologra kíváncsi lennék: Vajon milyen szívességet kapott cserébe ezért a böszmeségért a jóarcú jobbikos honatya a Fidesztől?

Papcsák Ferenc ámokfutása sajátos fényszögbe állította Giró-Szász András kormányszóvivő minapi kijelentését. És ebben a megvilágításban a párt-tótumfaktummá süllyedt egykori kiváló politológus mindinkább hasonlatossá válik nagy elődjéhez, az előző pártállamban feltűnően hasonló posztot betöltő Lakatos Ernő MSZMP KB Agitprop osztályvezetőhöz...

Az előzményekről. Giró-Szász András kormányszóvivő szerint jó lenne, ha mindenki „tartózkodna a találgatásoktól” az önkormányzatok tartozásainak állami átvállalását érintő pénzügyi kérdésekkel kapcsolatban. Mindezt azért tartotta fontosnak kijelenteni, mert a Portfolio.hu pénteken arról írt, hogy számításai szerint a 20–25 százalékos önkormányzati adósságleírás miatt a bankoknak 122–153 milliárd forintos veszteségük keletkezne. Ezt a portál annak kapcsán írta, hogy a Népszabadság kormánypárti politikusoktól úgy értesült: 20–25 százalékos diszkonttal venné át az önkormányzatok banki tartozását az állam. (MNO.hu)

Ez történt pénteken. Nagyjából ugyanakkor, amikor napvilágot látott a hír, mely szerint Papcsák Ferenc zuglói polgármester feljelentette a Népszava és a Hír24 egyes kommentelőit. A fideszes politikus azért rágott be, mert a két portál egy-egy, áprilisi cikkéhez olyan hozzászólások érkeztek, amelyek nézete szerint sértik a személyiségi jogait. Túl azon, hogy bárhogyan rágjuk-ízlelgetjük is az inkriminált kommenteket, nem sok kifogásolnivalót találunk bennük, a feljelentés időzítése töprengésre késztet. Ugyanakkor történt ugyanis, amikor Giró-Szász a sajtó orrára koppintott azzal, hogy sárga lapot mutatott a szakújságíróknak a „találgatásaik” miatt.

Amidőn a kormányszóvivő szája mozgott, Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottság Agitációs és Propaganda Osztály egykori vezetőjének hangját hallottuk. A nyolcvanas évek második felének lazuló diktatúrájában a köztájékoztatásért felelős pártvezető lényegében ugyanezekkel a szavakkal intette meg a sajtómunkásokat. „Ne találgassanak, majd mi megmondjuk!” A lelkükben már szabad újságírók – akkor már ők voltak többségben! –, ekkor összenéztek: Már hogy a fenébe’ ne találgatnánk, hiszen éppen ez a dolgunk!

Nem baj, ha ezt nem felejti el Giró-Szász András. A sajtónak ugyanis pontosan az a dolga, hogy találgasson, kutasson, összeesküvés-elméleteket gyártson, és kimondja azokat a dolgokat, amelyeket a hatalom nem akar hallani. A kommentelőknek meg az a dolguk, hogy elmondják, leírják a véleményüket, olykor keresetlen szavakkal. A politikusoknak meg az a dolguk, hogy szolgálják ezeket a kommentelőket, a választópolgárokat, és, igen, azokat is, akik nem rájuk szavaztak, és, igen, akkor is, ha konkrétan lehülyézik őket.

Csak halkan tesszük hozzá: a bíróságoknak pedig az a dolguk, hogy független, pártatlan döntéseket hozzanak majd a politikusok személyiségi jogi ügyeiben. Akkor is, ha az állampárt nekik is az orrukra koppintott, és a mesterségesen, erőszakkal foghíjassá tett testületet szépen lassan saját vazallusaival tölti fel.

Ha mindez megvalósul, és csak akkor, elmondhatjuk, hogy tényleg előre haladunk a demokrácia terén, és nem vissza, a kádári erjedés, a puha diktatúra évei felé – és talán még tovább…

Vajon miért fontos minden híradásban kiemelni a kaposvári gyermekgyilkosság kapcsán, hogy annak elkövetői között hajléktalanok is vannak? Egy magyar polgár feltette a kérdést – válasz egyelőre nincs.

Előre kitervelt, brutális gyilkosság áldozata lett a hétfőn Kaposváron eltűnt 11 éves felsőmocsoládi fiú, nevelőapjának élettársát és két hajléktalant vettek őrizetbe az üggyel kapcsolatban – közölte a Somogy megyei rendőrfőkapitány. – Így szólt a hétfői MTI-hír, ami nem véletlenül borzolta fel a Bence sorsáért aggódó tömegek indulatait. A hírrel és az azt követő média-cunamival kapcsolatban elgondolkodtató kérdést tett fel a magyar médiának a Facebookon Mario Dellamaistra, aki személyes megkeresésünkre mindössze annyit volt hajlandó elárulni magáról, hogy "ő egy magyar állampolgár". Alant a nyílt levél teljes szövege.

Napok óta foglalkoztatja az országot a kaposvári gyermekgyilkosság. Ezzel kapcsolatos a kérdésem: fontosnak tartják-e, hogy az elkövetők esetében konzekvensen használják a hajléktalan kifejezést? 

Nem vagyok "hivatásos" jogvédő, mégis egyetértek azokkal, akik azt gondolják, hogy az a tény, hogy három gyanúsított közül kettő hajléktalan, teljesen indifferens a bűncselekmény szempontjából, viszont kiválóan alkalmas az egyébként egyre növekvő, a hajléktalanságot kriminalizáló kormányzati propaganda terjesztésére. Gondolom, nem ez a céljuk, mégis ezt szolgálják. Fontosabb lenne a lakosság jelentős részében fennálló gyűlöletet inkább csillapítani, mintsem szítani.

 

Mario Dellamaistra, magyar állampolgár

A Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH) fordul a Fidesz frakcióvezetője, ha a bankok összehangolják a pénzügyi tranzakciós illeték áthárítását az ügyfelekre. Az ötlet jó, sőt, továbbgondolásra érdemes!

Rogán Antal, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője újságírói kérdésre ezt válaszolta hétfői, budapesti sajtótájékoztatóján: "Nyilvánvaló, hogy a tranzakciós illeték egy részének áthárítására képesek a bankok, de amennyiben ebben összehangolt cselekvés van, akkor én leszek az első, aki hajlandó ismét a  versenyhivatalhoz fordulni." Rogán hozzátette, hogy ez egyelőre csak egy lehetőség. (MTI rövidhír)

Az ötlet remek, sőt, egyenesen pazar! Ne is álljunk meg itt, mindjárt töprengjünk el azon, hogy esetleg milyen, kifejezetten gazdasági-pénzügyi kérdésekben fordulhatunk mi, választópolgárok is a Versenyhivatalhoz. Önök szerint az alábbi felsorolásból vajon melyik a legalkalmasabb arra, hogy egy GVH-feljelentés alapját képezze – Pártunk és Kormányunk ügyködése kapcsán?

1. A végül mindig a választópolgárok által finanszírozott, egyfordulós, egyszereplős állami tenderek keretében elosztott száz (ezer?) milliárdok miatt.
2. A kormány-marketinghez kapcsolódó, versenytárgyalás nélkül elosztott, közpénzből finanszírozott, tehát az adófizetők megmaradt fillérjeiből kifizetett milliárdok miatt.
3. Pártunk és Kormányunk vazallusi körének kedvezően kilobbizott adó-, járulék-, hatósági felügyeleti stb. jogszabályok miatt, amelyek költségeit az adófizetők fizetik meg.
4. Pártunk és Kormányunk vazallusi körének kedvező módon kialakított pénzügyi, gazdasági és kereskedelmi jogszabályok (patika, szerencsejáték, dohány etc.) miatt, amelyek közvetlen költségvetési bevételkiesést eredményeznek, és ezt ezt valahogy végül ki kell fizetni! Na, ki fizeti ki?
5. A kormánypárt (FIDESZ) hűbéresi körének kialakításával kapcsolatos költségek választópolgárokra hárítása adók és járulékok formájában.
6. És amire még mi sem gondoltunk, mert nincs elég fantáziánk...

Gondoljuk hát tovább Rogán Antal vízióját, és nézzük meg, milyen kérdésekben lenne érdemes nekünk, választópolgároknak is a GVH-hoz fordulni – persze, csak ha tehetnénk. Egyébként ugyanezt Rogán uram megteheti. Vajon tényleg megteszi..?

Mintha megfeledkezett volna a magyar média arról, hogy éppen 100 évvel ezelőtt, 1912. október 12-én született minden idők egyik legismertebb és világszerte legmegbecsültebb magyarja: Solti György. Sir Georg bízvást nevezhető a zene Puskás Ferencének: a világon mindenütt ismerik a nevét, és mindenhol tudják róla, hogy magyar. Idehaza az m1 szép dokumentumfilmjén és egy-két internetes "mínuszos híren" kívül azonban a jelek szerint nem érdemes a figyelemre ez a kerek évforduló...

Solti György (azaz világszerte ismert nevén Sir Georg Solti) Budapesten született 1912. október 21-én. Zeneakadémiai tanulmányait zongora és zeneszerzés szakon 1927–1931 között végezte, majd 1932-től a budapesti Operaház korrepetitora volt. 1936-ban Salzburgban az Ünnepi Játékokon Arturo Toscanini asszisztenseként dolgozott. Először 1938-ban állt zenekar élére: Mozart Figaro házassága című operáját vezényelte. Zsidó származása miatt emigrálnia kellett: 1939–1945 között Svájcban élt. 1942-ben elnyerte a genfi zongoraverseny első díját, és ezzel megalapozta ismertségét. 

A Szentkirályi utcai Fidesz-fúrótorony kreatív csapatának eddigi, talán legpikánsabb ökörségét böffentette a médiába a minap dr. Varga István fideszes képviselő. A józanésszel nehezen vállalható elmefuttatás, amely keretében a honatya lényegében simán lehülyepicsázott nagyjából ötmillió magyar nőt, azonban érdemes még némi továbbgondolásra. E tekintetben a vezető kormánypárt két szellemi sasmadara, Rogán Antal és Selmeczi Gabriella lesz a segítségünkre. Nézzük csak!

"A Fidesz nem tud azonosulni a párt képviselőjének, Varga Istvánnak azon szavaival, amelyek hétfő késő este hangzottak el a parlamentben, a családon belüli erőszak önálló büntetőjogi törvényi tényállássá minősítéséről szóló vitában" - közölte Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője és Selmeczi Gabriella, a párt szóvivője keddi közleményében. A két politikai celebritás közleményében azt írta, a Fidesz-frakció nem támogatja, hogy családon belüli erőszak címmel a büntető törvénykönyvben önálló büntetőjogi törvényi tényállás legyen, "mert az új Btk. az összefoglalóan családon belüli erőszakként emlegetett helyzeteket külön-külön amúgy is szigorúan bünteti". Hozzáfűzik, hogy magával a "családon belüli erőszak" elnevezéssel sem értenek egyet, mert véleményük szerint helytelen lenne bármely jogszabályban a család fogalmát az erőszak fogalmával együtt említeni.

...És ezt még elég sokáig folytathatnánk...

Drága, nagy tudású honanyánknak és honatyánknak pediglen innen izenjük, hogy ha igazán nagy baromságokat akarnak mondani, akkor ezentúl ezért tessék a szomszédba menni. Egy ekkora sületlenség ugyanis saját forrásból már lényegében felülmúlhatatlan...

A minapában tízmillió forintra perelte be a közmédia vízfeje, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Balavány Györgyöt, a hvg.hu szerzőjét, amiért azt találta leírni, hogy a közmédia az adófizetők pénzén hazudik az adófizetőknek. Mármost ebbe itt és most nem akarunk túlságosan mélyen belemászni, mert még olyat találnánk mondani, amivel rögvest rálicitálnánk Balavány uram tízmilliójára. Ehelyett nézzük meg, hogy eközben miképpen áll helyt a hírversenyben a kereskedelmi televíziózás egyik hazai zászlóvivője! Tegyük hozzá gyorsan: mindössze ergonómiai oka van annak, hogy nem a másik zászlóvivőt pécéztük ki magunknak – vélhetően amott is ehhez nagyon hasonló eredményre jutottunk volna, de a tv2 gombja előrébb van a távirányítón.

Abban, hogy a közszolgálati média az adófizetők pénzéből manipulálja a médiafogyasztókat, igazából semmi különös nincsen, hiszen a mögöttünk álló évtizedekben pontosan ugyanezt tette, csak arról akkoriban még beszélni sem volt szabad, és ha mégis, akkor nem pénzbüntetés járt érte, hanem börtön, ráadásul előzőleg a kritikák se jelentek meg a sajtóban, mint most. Most tehát demokrácia van, de tényleg, mert pofázni lehet, legfönnebb ez néha kurva sokba kerül.

Mindezenközben a kereskedelmi média teszi a dolgát. Ugyebár. Mint jelesül ma is. Miközben tudjuk, hogy a közszolgálati média kifacsart és tendenciózusan válogatott hírekkel hülyíti a naiv választópolgárokat, nézzük, mennyire tekinti felnőttnek a tévénézőt a két legjelentősebb kereskedelmi televízió egyike! 

A tv2 Tények szerint ma, 2012. szeptember 8-án a következők voltak a világ legfontosabb hírei:

• terepjáróból raboltak el egy férfit – kommandósok fogták el a gyanúsítottakat
• elraboltak egy férfit Nagykőrösön, kést szegeztek neki, a gyanúsított testvérpárt elfogták
• terhes nő és kisgyermek is megsérült egy balesetben a 11-es úton; sok súlyos baleset történt a melegfront miatt
• összeszurkáltak egy férfit az Üllői úton
• számítógépes bűnözőket fogtak el, a banda feje egy 16 éves fiú
• sorozatrablókat fogtak el a Balaton-felvidéken
• kukákat gyújtottak fel Pécsett, a tűzben két autó is kiégett
• már a jövő héten Magyarországra hozhatják Magyar Róbertet, a távollétében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt bűnözőt
• nem engedték be a szurkolókat az életveszélyessé nyilvánított csurgói stadionba
• négyen sérültek meg súlyosan egy balesetben
• dombról legurulási versenyt rendeztek gyerekeknek
• extrém futóversenyt rendeztek tűsarkú cipős nőknek egy bevásárlóközpont tetején
• csicseriborsóból és más hagyományos alapanyagokból is főztek levest a szolnoki gulyásfesztiválon
• önkéntesek festettek hatalmas feliratokat a Keleti pályaudvar falaira
• szabolcsi tűzoltók versenyeztek
• átadták a Kaszás Attila-díjat
• 30 galambot engedtek szabadon Marian Cozma halálának születésének évfordulóján
• brit szülők részegen elvesztették gyermeküket Portugáliában, de meglett
• időjárás: kellemesen meleg, napos, késő nyári idő várható

A közszolgálati média tehát hazudik. Van ez így, ez a természetéhez tartozik. A közmédia mindig is hazudott, mindig is manipulált, hozzászokhattunk ehhez az elmúlt sok-sok év alatt.

De akkor ez mi?

Az elmúlt napokban egy éppen kéthetes híradófelvétel járja be az internetet. A kétperces videón az augusztus 20-i, parlamenti díjátadó ünnepség összefoglalója látható. Amiben a világon semmi érdekes nem lenne, ha nem tűnne fel néhány másodpercre Orbán Viktor miniszterelnök, amint nagyon jellegzetes száj- és szemmozgással, a háttérbe húzódva ünnepli Jókai Annát, aki a Magyar Érdemrend Nagykeresztje (lánykori nevén Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje) kitüntetést vehette át. (A csatolt videó az 50. másodperctől válik érdekessé!) Egyes sajtóértesülések szerint ez jól felismerhetően a leggyakrabban alkalmazott skizofrénia, illetve bipoláris elmezavar elleni, a dopaminerg antagonisták körébe tartozó antipszichotikus gyógyszerek mellékhatása lehet. A tünetnek neve is van: Tardive Dyskinesia (TD).

Ez a felvétel újra felveti a kérdést: Mi baja a miniszterelnöknek? Korábban több sajtóorgánum, blog is felvetette, hogy Orbán Viktor esetleg skizofréniában szenved. Ezt a feltételezést akkor a kormányfő meglehetősen sajátságos viselkedésére és a nemzetközi szinten is olykor komoly port kavaró ámokfutásaira alapozták. Most azonban itt egy videófelvétel, ami azt bizonyítja, hogy Orbánon legalábbis különös fizikai tünetek láthatók. Mindez magyarázatot adhat egyébként arra is, hogy a kormányfő időnként miért tűnik el hetekre-hónapokra a nyilvánosság elől.

Mármost, egy ember betegsége magánügy. De egy ország miniszterelnökének – pláne pszichiátriai! – betegsége nem az. Ha Orbán Viktor valóban beteg, akkor természetesen minden együttérzésünk az övé, és jobbulást kívánunk neki. Ám az ország polgárainak joguk van tudni, hogy vajon a végrehajtó hatalom első számú közjogi méltósága alkalmas-e a feladata végrehajtására, és ami a fő, mindig alkalmas-e. Nem kell-e arra számítanunk, hogy alkalomadtán, a betegsége miatt az országra nézve káros döntést hoz, avagy egy fontos pillanatban nem lesz "hadra fogható"? Ha az amerikai sajtó címlapon számol be arról, hogy az elnök hátáról eltávolítottak egy anyajegyet, akkor mi miért nem kapunk semmiféle hivatalos tájékoztatást a miniszterelnök egészségi állapotáról? Ha valóban beteg, akkor jogunk van erről tudni. Ha egészséges, akkor viszont csak így lehetne véget vetni a találgatásoknak.

Orbán Viktor magyar állampolgár egészségügyi állapota, betegségei egyértelműen a legvédettebb személyes adatnak számítanak. A miniszterelnök egészségi állapota viszont közérdekű információ.

Ön szerint jogunk van tudni, hogy beteg-e a miniszterelnök?

Az Index címlapja 2012. augusztus 21-én, 16:25-kor:

A jelek szerint Pártunk és Kormányunk, jó szokása szerint, sportolóink megannyi vérrel, verítékkel és lemondással megszerzett dicsőségét is bezsebeli magának. Azonban nem baj, ha tudjuk, hogy fiaink és leányaink Londonban nem a Kedves Vezető és sújtásos-kacagányos elitbandájának segedelmével, hanem annak ellenére nyerték föl hazánkat a kilencedik helyre a XXX. Nyári Olimpiai Játékokon résztvevő 204 ország között!

Személyes hangú levélben köszönte meg Orbán Viktor miniszterelnök a magyar olimpikonok helytállását. A MOB elnökének, Borkai Zsoltnak címzett levélben többek között ezt írta Bölcs Vezérünk: „Mi, magyarok az olimpiai mozgalomban annak újjászületése óta figyelemre méltó szerepet játszunk. A múltból hozott jó hírnév és érdemek azonban csak annyit érnek, amennyit hozzátesznek a mai utódok. S mint azt az egész világ láthatta, vannak méltó, nagyszerű utódok.”

Mert, ugyebár, a tizenötmillió magyar nemzeti kormánya támogatja a sportot, mint a magyarság büszkeségének és nemzetközi súlyának egyik legmarkánsabb lelki-testi táplálékát. A sport ugyanis nemcsak azért alapvető egy nemzet felemelkedésében, mert fiait és leányait megedzi és jó karban tartja az eljövendő harcokra, hanem azért is, mert a pályákon, a stadionokban és az uszodákban, csarnokokban kivívott sikerek révén megmutathatjuk a nagyvilágnak, hogy igenis, számolni kell velünk, magyarokkal. Márpedig erre soha nem volt akkora szükség, mint a gazdasági világválság napjaiban és a nyugati civilizáció közelgő összeomlásának előestéjén. Ezért tekinti szívügyének a sport kiemelt támogatását Bölcs és Megfontolt Vezérünk.

Ha csak úgy nem...

Nézem a közszolgálati tévé riportját első londoni bajnokunkkal, a kardvívó Szilágyi Áronnal. Nos, számomra a beszélgetés és a vágóképek alapján nem úgy tűnik, mintha olyan nagyon támogatná imádott néptribununk és hordája a vívósportot. Lepusztult, izzadságszagú edzőterem a Vasas vívóinál, elhasznált, a hetvenes évekből itt maradt öltözőszekrény, koszlott falak, romok és penész. Meg egy könnybe lábadt szemmel hálálkodó edző. Annak örül, hogy Áron bajnoki húszmilliójából legalább föl lehet majd újítani a termet. Csak halkan jegyzem meg: ez a húszmillió nem erre van kitalálva...

És olvasom a másik bajnokunk, a tornász Berki Krisztián visszaemlékezését a nehéz időkről. Azokról az évekről, amikor asztalosként dolgozott, hogy megéljen valahogy, és a kemény munka mellett edzett naponta nyolc órát, mert hitt a saját tehetségében. Meg az edzőjéről, aki olykor a saját, nem éppen vitézydávidos fizetéséből támogatta a neveltjét, mert ő is hitt a sikerében, akkor is, amikor adminisztratív okok miatt lemaradt az előző olimpiáról. És olvasom Krisztián nevetve elmesélt sztoriját, amikor az edzőteremben aludt a hétvégén, mert nem volt pénze vonatjegyre, hogy hazautazhasson...

És olvasom sok, szintén szép sikereket elért londoni olimpikonunk nyilatkozatát arról, hogy milyen nagyon örülnek ennek a gyönyörű eredménynek, amit ilyen rettentően nehéz körülmények között értek el. Birkózók, cselgáncsozók, sportlövők, öttusázók... Nem panaszkodnak, csak mondják: nehezek a körülmények mostan. Tudomásul veszik – ez van. És teszik a dolgukat.

Aztán olvasom az örömteli hírt, hogy Pártunknak és Kormányunknak sikerült összegründolnia az adófizetők pénzéből újabb 26,5 milliárd forintot néhány kiemelt sportágra. Egészen pontosan az úgynevezett látványsportokra: kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong és labdarúgás. A pénz zöme természetesen a focié. Azé a sporté, ami ezen kívül még újabb tíz- és százmilliárdokat kap az új stadionok építésére elkülönített, és a legkülönbözőbb, jó komenista módra pántlikázott pénzek formájában. Nem olvasok viszont a „látványsportágak” olimpiai sikereiről. Csak a „látványsportágak” vezetőinek panaszairól, de arról jó sokat.

Végezetül idézzünk újra a Nemzetvezető fönnebb citált leveléből: „Széchenyi óta tudjuk, Magyarország nem volt, hanem lesz. Büszkék vagyunk Önökre. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!”

Hogy úgy van!

Vajon minek kell még történnie ahhoz, hogy a magyar társadalom valós, létező problémaként lássa a családon belüli erőszakot? Hány nőnek és gyermeknek kell még meghalnia ahhoz, hogy a konzervatív, keresztény és nemzeti értékeket hirdető hatalom átlépje a saját, és évtizedek óta töketlenkedő elődei árnyékát, és végre hangosan is kimondja: ezeket a bűnöket nem lehet tovább rejtegetni a törvény elől?

A legfrissebb felmérések szerint Tajvanon a nők mintegy 1,4%-át érte tavaly családon belüli erőszak, ami számottevő csökkenést mutat az előző évhez képest. A javuló statisztikák ellenére ez a "döbbenetes" adat a helyi belügyminisztériumot további lépésekre késztette.

Ma Magyarországon a nők egyötödét, 20%-át érinti családon belüli erőszak, és ebbe hetente egy nő belehal. Nálunk népi kezdeményezésre, aláírásgyűjtésre volt szükség ahhoz, hogy a Törvényhozás egyáltalán foglalkozzon a problémával. A második nekifutásra összegyűlt, több mint 100 ezer aláírás ellenére még sincs semmi biztosíték arra, hogy ez meg is történik, s hogy a T. Házban valóban érdemi munka középpontjába kerül ez a kérdés. Vajon miért nem hisznek sokan abban, hogy a családon belüli erőszak belátható időn belül megfelelően kitüntetett helyet kap a magyar Büntető Törvénykönyvben, és ezt a bűncselekményt a hatóságok kellő hatékonysággal üldözni is fogják? Csak nem azért, azért, mert a Parlamentben ülő honatyáink és legfelsőbb állami vezetőink túl nagy hányada érintett ebben – a pofont adó kéz másik végén...?

"Az én filozófiám szerint az összefogás nem szándék kérdése, hanem erő kérdése. Ha van erő, van összefogás, ha nincs erő, nincs összefogás. Ez nem minden országban van így, de ilyen félázsiai származékoknál, mint mi vagyunk, ez így működik" – válaszolt Demján Sándornak a kormány gazdaságpolitikájával szemben megfogalmazott kritikáira Orbán Viktor miniszterelnök a VOSZ csütörtöki konferenciáján.

Vajon kikre gondolhatott a Kedves Vezető, amidőn "minket" fél-ázsiai származékoknak titulált. Mert ha a honfoglaló magyarokra gondolt, akkor vaskosat tévedett: azok ugyanis nem fél-ázsiai származékok – teljesen ázsiaiak voltak. A honfoglalás előtt a Kárpát-medencét uraló avarok is azok voltak, meg a hunok is.

Hanem viszont, a Kárpát-medencében a honfoglalás, mármint a magyarok bejövetele idején javarészt szláv és germán törzsek éltek, az egyébként a fénykorukban is kis számú avar és hun nép szétszórt maradékai mellett. Szóval, a jelzett időben az ázsiai népekkel szemben messze túlsúlyban, nagyságrendekkel többen voltak itt szlávok és germánok, akikbe a magyarok valójában az évszázadok alatt genetikailag szépen lassan beolvadtak, s ahogyan az általában a hódító népeknél történni szokott, etnikailag asszimilálódtak. Ezek a szláv és germán népek viszont sem fél- sem egészen ázsiainak nem nevezhetők: akkoriban már rég európaiak voltak.

Genetikai szempontból tehát valóban félázsiaiak vagyunk, mert a hun, az avar és a magyar "vér" ezer év alatt jócskán keveredett az itt élő európai többség genomjával.

Az a baj, hogy a Demjánnak szóló gyors válaszában vélhetően nem pont erre gondolt a Bölcs Vezér. De akkor mire? Kikre? Kik lehetnek azok a "mi", és egyáltalán: mi az, hogy "fél-ázsiai származék"? Vagy talán újfent a világhódító magyarok képe ködlött fel a szokatlanul éles kritikától összezavart agyában? És "ránk", mint a történelmi magyarokra gondolt, akiknek a nyilaitól kellett anno a Nyugatot megmentenie istennek? Ez esetben viszont a föntebb elmondottak lépnek érvénybe...  

Egyébiránt pedig, talán itt az ideje annak, hogy Orbán Viktor és falkája a ködös történelmi romantika helyett visszatérjen a jelenbe! Európában élünk ugyanis, és egészen néhány évvel ezelőttig a világ is egy európai országként tekintett ránk. S ha már mindenáron a történelemből szeretne erőt meríteni, akkor jusson eszébe, hogy a korábban itt regnáló uralkodók – szemben a mostanival – éppen azzal vívták ki a világ tiszteletét, hogy a koruk legfejlettebb és legerősebb európai országai közé emelték Magyarországot...

Én mindenesetre kikérem magamnak, hogy a saját miniszterelnököm nyilvánosan "fél-ázsiai" származéknak nevezzen, ráadásul mindezt olyan lekicsinylő szövegkörnyezetben, amelyből csak az derül ki, hogy szarba se nézi azt a nemzetet, amely szolgálatára fölesküdött.

Pártunk és kormányunk vezető személyiségei minden jel szerint immár valóban belülről szemlélik nagy buzgalmukban az elmebaj határmezsgyéjét. Legújabban a világhírű brit színésznek óhajtják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, jelesül, hogy kies hazánkban egyáltalában semmi baj sincsen a szabadságjogokkal, csak azok a fránya nemzetellenes liberálbolsevikok állítják ennek az ellenkezőjét.

Az a baj mindössze, hogy nem tudják, milyen címre küldjék a levelet, amely nyomán a hollywoodi sztár majd bizonnyal magába néz, és könnyes szemmel kér bocsánatot Magyarország kormányától. Segítünk.

Összeállították a kormányzat sajtós munkatársai azt az angol nyelvű anyagot, amelyet Hugh Grantnek kíván küldeni a kormányzat, ugyanakkor a sztár pontos elérhetőségét még nyomozzák – tudta meg a Vasárnap Reggel a Miniszterelnökségtől. Ha meglesz az angol színész pontos címe, akkor üzenetet fog kapni a magyar kormánytól. – Index.hu

Kedves kormányzati kommunikátorok, ne tessék tovább kutakodni, itt van Hugh Grant postacíme:

Hugh Grant, PO Box 83 94, England, London SW 7, 2 ZB

Tessék egészen nyugodtan felhasználni, írják meg a levelet a színésznek, és nem kell rám hivatkozni, legfönnebb Tótikára, aki kikereste nekünk, de igazából az sem fontos, biztos nem fog megsértődni, ha kihagyják, annyi minden másból is kihagyták már... Sokkal fontosabb viszont, hogy a Hugh Grantnek szóló levelet, ha kérhetem, ne az én nevemben, ne Magyarország, és ne is a magyar polgárok nevében írják alá! Ezzel az ökörséggel kéretik kizárólag magukat égetni, ebből hagyják ki Magyarországot.

Ez a maguk hülyesége, nem a miénk...