Október 6-án a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezérigazgatója, Horváth Gergely Domonkos menesztette a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. és a Hortobágyi Halgazdaság Zrt. vezetőit. Gencsi Zoltánt és Puskás Nándort kitiltották korábbi munkahelyükről. A két igazgató leváltásának okairól eddig semmit nem lehet tudni.
Gencsi Zoltán (középen) 2010 tavaszán, a Gulyás-olimpiát követő mulatságon hortobágyi pásztorokkal (Fotó: Radisics Milán/National Geographic)
Amikor tavaly év végén, az önmaga tökéletes összeomlására készülő kormány egyik napról a másikra leváltotta a Nemzeti Galéria, az Országos Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóját, egyként kelt fel a magyar értelmiség, mondván: egy távozó nómenklatúra jó előre bebetonozza saját vazallusait a kultúra szentélyeinek élére. Óriási volt a közfelháborodás. Sok évtizedes, sikeres, és világszerte elismert munkásságot magukénak mondható hatalmas szellemiségek és vezetők voltak kénytelenek meghajolni a politikai praktikum előtt. Ez volt tavaly év végén. És, mondom, mindenki számára nyilvánvaló volt az ok.
Aztán eljött a választás, amely menesztette az előző kurzust, s jött a következő, amelyik forradalomnak nevezte a diadalát. Majd pedig kezdte ott, ahol az előző, az állítólagos forradalommal leváltott befejezte. Itt és most nem mélyülök el e "rendszerváltás" részleteiben, csak a szívemhez közel álló szeletét kóstolgatom. Azaz csak próbálom ízlelgetni, mert minduntalan kifordul a számból.
Szép és nehéz idei nyarunk végén jött a hidegrázás: egyik napról a másikra leváltották három nemzeti park igazgatóját. Nevezzük nevükön őket: Salamon Gábor, az Aggteleki nemzeti Park igazgatója a maga gyermekét volt kénytelen otthagyni; 29 éve igazgatta azt a szervezetet, amit ő álmodott meg és hozott létre. Márkus Ferenc, az Őrségi Nemzeti Park leváltott igazgatója – aki korábban a WWF-et, még korábban pedig a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkot is irányította - huszonhét évet töltött a természetvédelem és a nemzeti parkok világában vezetőként. Sándor István, a Hortobágyi Nemzeti Park volt igazgatója mindőjük közül a legfiatalabb, az ő múltja "csak" húszéves.
Kinek kellett a helyük? - ezt kérdeztük akkor.
És kinek kell Gencsi Zoltán helye? - ezt kérdezem most.
Elnézést kérek Puskás Nándortól, amiért itt Gencsi Zoltánról beszélek. Őt ismerem, Puskás Nándort nem. A Natonal Geographic számára készített, a magyar szürkéről szóló cikk és könyv írójaként három teljes évet töltöttem abban a gyönyörű világban, ami a Hortobágyi Génmegőrző Kht. elküldött vezetőjének a világa, az élete volt. Volt? Nem hiszem. Nem tudom, mihez kezd most, de hogy túl messzire nem fog menni a Hortobágytól, annyira, hogy ne érezze az augusztusi szikkadt föld, a nap égette fű illatát - nem hiszem.
Persze, lesz majd vizsgálat, ilyenkor mindig van. Hiszen kell valami indok a nyilvánosság felé. És biztos találnak is "valamit". Mindig találnak valamit, amivel meg lehet magyarázni a "múlhatatlanul szükséges személyi döntést". Karaktergyilkosság kell, nehogy hőssé váljék a vezéráldozat. Bolseviki tempó...
De, kérdem: Kinek kellett Gencsi Zoltán posztja? Kinek kellett Puskás Nándor helye? És kinek kellett a nyáron menesztett nemzeti parki igazgatók helye? Talán az önkormányzati választások során érdemeket szerzett vazallusoknak? Olyanoknak, akik majd pártunk és kormányunk igéit valósítják meg? Azt, és csak azt, amit Illés Zoltán kinyilatkoztat? Vagy szimpla bosszúról van szó? Személyes sérelmek megtorlásáról? Amint történt a Fidesz előző regnálása idején, éppen itt, a Hortobágyon? Emlékszik még valaki Aradi Csaba nevére? Igen, ő volt az, akit Pepó Pál egy korábban meg nem torolt személyes sérelem miatt rúgott ki. Aradi Csaba a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója volt, helyette jött Sándor István - akinek most augusztusban épp' azok küldtek selyemzsinórt, akik annak idején helyet csináltak neki.
Urak, akik követitek a most elküldötteket, ne tervezzetek hosszú időre! Ahhoz ugyanis több kell, sokkal több, mint a politikai kapcsolati tőke. Olyan szakértelemre, tudásra, elismert eredményekre, emberi tartásra, alázatra van szükség, ami éppen azok jellemzője, akik helyét készültök elfoglalni. A politikai hátszél nem elég. Legalábbis nem sokáig. A halgazdaság új igazgatója, ha igaz, egy tornatanár lesz - de meddig? Addig, amíg ki nem nézi másvalaki a posztját. Hogy a lefejezett génmegőrző kht.-t ki vagy kik vezetik, és főleg hova, merre vezetik majd, az a jövő titka. Akik értettek hozzá, már nincsenek ott. Kirúgták a gazdasági igazgatót, s mint Gencsi Zoltánt, úgy őt, sőt még a tíz esztendeje nyugdíjas egykori igazgatót is kitiltották az épületből. Mi lesz veled, Hortobágy? Mi lesz veled génmegőrző munka? Mi lesz veled magyar szürke, racka, mangalica? Mi lesz a hortobágyi ménessel? Az egyik legfontosabb nemzeti kincsünket, hazánk genetikai örökségét sodorja veszélybe a politika féktelen étvágya.
Elég volt! Eddig, és ne tovább! Ne engedjük, hogy a politika tönkretegye azt, ami még megmaradt a világszerte elismert magyar természetvédelemből! Nem önmagunk, hanem a jövő nemzedékek érdekében.
Utolsó kommentek