A nap izéje

Aki diktatúrát kiált gyönyörű hazánkban, az gondolja át gyorsan, miről beszél! Nincs itt semmiféle diktatúra. A diktatúra ugyanis egy szervezett, rendezett, döntéseiben, céljaiban és módszereiben konzisztens, egységes ideológiával, de legalábbis tervszerűen, feszes logikai rendben felépített küldetéstudattal megtámogatott hatalmi berendezkedés. Ami ma Magyarországon folyik, az nem diktatúra, hanem a diktatúra karikatúrája. Ez nem dráma, hanem egy abszurd szkeccs. Abszurdiktatúra van itten.  

Három, egymással össze nem függő sajtóhír 2011. június 7-éről:

1. Az Országgyűlés hétfői döntése értelmében az egyéb állami vezetőkhöz hasonlóan a miniszterelnöki biztos is csak képviselői alapdíját veheti majd fel, ha parlamenti képviselő is egyben. A Ház 245 igen szavazattal, illetve 33 tartózkodás mellett mellett fogadta el a fideszes Szijjártó Péter és Ágh Péter erre vonatkozó indítványának kétharmados többséget igénylő részeit, míg a további rendelkezéseket 247 képviselő támogatta, ugyancsak, szinte kivétel nélkül ismét 33 szocialista tartózkodással kísérve. Jelenleg csak Szijjártó Péter, a kormányfő szóvivője tölt be egyszerre miniszterelnöki biztosi és országgyűlési képviselői tisztséget is.
2. Levélben fordult a KÉSZ Réthyelyi Miklós miniszterhez, amelyben követelik Alföldi Róbert elmozdítását a Nemzeti Színház éléről. Részletek a levélből: "(...) Megnyilatkozásaink tükrözik emberségünk állapotát. Az igazgató emlékezetes válasza egy újságírónő kérdésére bizonyította, hogy ő egy emberségében megfogyatkozott személy. (...) Miniszter úr reagálását úgyértékeljük, hogy ismét elmaradt a felelősségre vonás egy példaértékű esetben. A történtek messzebb mutatnak a konkrét eseményen: Meddig tűri az erkölcsbe ütköző, felelősséget nem ismerő magatartást a magyar társadalom? (...)"
3. Ezúttal Navracsics Tibor állt ki a kormányból a Nemzeti Színház igazgatója mellett. A Fideszes politikus napirend előtt a Parlamentben azt mondta, inkább hallgat az Alföldi Róbert mellett kiálló színészekre, mint a Jobbik véleményére. A szélsőséges pártból előzőleg ismét támadták a nemzeti teátrum vezetőjét. A miniszterelnök-helyettes erre azt mondta nem csoda, hogy a Jobbiknak nem tetszik a közép - európai összetartozás, hiszen a pártnak a határon belüli összetartozás sem tetszik.

A mind erkölcsileg, mind a politikai technológia tekintetében széthullott hatalom vitustánca ez. A miniszteri biztos maga nyújtja be a parlamentnek a csak és kizárólag rá vonatkozó törvényt, amely lényegében felére csökkenti a saját fizetését – mi jut eszünkbe erről? Nekünk, középkorúaknak aligha kell ezt magyarázni, a fiatalabbak pedig talán a Titánia, Titánia című filmből vagy A tanúból frissíthetik fel az emlékezetüket. A jó kommunista maga szünteti meg az igazságtalanságot, még ha fáj is! De ki az az idióta, aki ilyen magas labda feladására utasítja Szijjártót? Mert nehezen hihető, hogy ez a morbid megoldás – mármint, hogy személyesen ő szignálja a saját fizetését csökkentő javaslatot – az ő ötlete volt, de, ha mégis, az még súlyosabb diagnózis...

S vajon mi jut eszünkbe arról, amikor egy fontos, az éppen aktuális hatalom által kiemelten támogatott társadalmi szervezet az illetékes miniszternél követeli egy rebellis értelmiségi elmozdítását? A miniszter pedig ilyenkor mi mást tehet: széttárja a kezét, és vagy a színházigazgató repül, vagy ő. Vagy mindkettő. Vagy lehet, hogy ez az egész műbalhé csak a miniszter leváltását célzó bohózat előjátéka? Navracsics kiállása Alföldi mellett mindenesetre ezt a verziót erősíti: mossunk be megint egyet a Jobbiknak, hozzuk lehetetlen helyzetbe a minisztert, akit úgyis seggbe akarunk rúgni, és közben szarjunk rá, hogyan éli meg ezt a boszorkányüldözést a színházigazgató. Majd a végén megveregetjük a vállát, és kap egy állami kitüntetést, hogy örüljön, amíg el nem zavarjuk végleg...

Nem sokkal ezelőtt még azt hihettük, diktatúra tombol Magyarországon. De ez nem az. Ez sokkal rosszabb. A diktatúra legalább kiszámítható. Ám az abszurd műfajnak éppen az a lényege, hogy jelenetről jelenetre tobzódjanak az irracionális fordulatok, a csattanó pedig végképp kiszámíthatatlan. És mi most itt vagyunk. és egyre inkább erőltetjük a röhögést...

Három hír hétfőről:

– A hétfői zivatarban Budapesten egy nőbe, Pilisszentkereszten egy férfiba csapott villám. A Margitszigeten járókelők kezdték meg a 30 év körüli nő újraélesztését, amelyet aztán a mentők folytattak. A sikeres beavatkozás után a sérültet az Állami Egészségügyi Központba (ÁEK) szállították. Pilisszentkereszten a férfi csak könnyebben sérült meg, de megfigyelésre őt is bevitték az ÁEK-ba.

– Villámcsapás következtében egy háromlakásos épület két lakása teljesen, a harmadik pedig részben leégett hétfőn Pécelen; személyi sérülésről nem érkezett információ – közölte a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság szóvivője. Kisdi Máté hozzátette: a Smaragdvölgy lakóparkban lévő társasház lakhatatlanná vált, a tűz oltása jelenleg is tart.

– Orbán Viktor miniszterelnöknek hétfőn félbe kellett szakítania beszédét az Ázsia-Európa találkozó (ASEM) külügyminiszteri tanácskozásán, Gödöllőn, mert villámcsapás érte a kastély elektromos hálózatát.

Kinek melyik fáj jobban...

Hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt gyanúsítottként hallgatták ki Szima Juditot. A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezet (TMRSZ) főtitkárát péntek késő délután óta a szekszárdi rendőrségen a kaposvári nyomozóügyészek. A szakszervezet péntek éjjel a honlapján közölte, hogy Szima Juditot pénteki előállítása és kihallgatása után őrizetbe vették, és Szekszárdról Kaposvárra szállították. (MTI)

Akár borítékolhattuk volna a kormány lépését, amellyel nyíltan megfenyegeti az ellene egyre erőteljesebben fellépő rendvédelmiseket. A Tettrekész szakszervezet főtitkárának őrizetbe vétele, annak időzítése, illetve eleve az ellene megindított büntetőeljárás azonban a problémáknak legkevésbé sem új keletű megoldási mintája, és még csak nem is igazán tekinthető az Orbán-kormány, avagy a miniszterelnök első számú vazallusa, Pintér Sándor tipikus módszerének sem.

Vona Gábor, Szima Judit és Both László a TMRSZ–Jobbik-szövetség aláírásakor
(Fotó: Metropol.hu)

A Tettrekész ellen nem ez az első, kormányzati szintű bodicsek. Egy 2009-ben folytatott vizsgálat jelesül arra irányult, hogy a szakszervezetnek az EU-választások idején a Jobbikkal kötött szövetsége után a szakszervezeti tag rendőrök tevékenysége vajon nem ütközik-e a vonatkozó törvény azon passzusába, amely a testület tagjai számára egyértelműen tiltja a politikában való aktív részvételt. A vizsgálat végül megállapította, hogy a Tettrekész és a Jobbik közötti megállapodás részben politikai jellegű, ezért Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter felszólította a szakszervezetet, hogy szüntesse meg a törvénytelen állapotot. Amennyiben ez megtörtént volna, akkor tavaly januárban Draskovics nyilván nem indított volna újabb vizsgálatot, amelynek immár azt kellett tisztáznia: egyáltalán megfelel-e a szakszervezet alapszabályának, hogy szövetségre lépett egy politikai szervezettel – történetesen a Jobbikkal. 

Szima Judit azonban korábban személyesen is beleszaladt egy méretes pofonba. 2008-ban, az EU-választások után bujtogatás miatt jelentették fel, amiért a rendőri vezetők korrupciójáról és a 2006-os rendőrbűnökről beszélt. Hozzá kell tenni, hogy erre a sokakat nyilván jó okkal felháborító impertinenciára jobbikos képviselőjelöltként ragadtatta magát. A Tettrekész főtitkárát – aki abban az időben hivatásos állományú rendőr alezredes volt – pénzbírságra és lefokozásra ítélte a hadbíróság.

Nyugodtan elmondhatjuk tehát, nem a Fidesz az egyetlen arrogáns hatalmi monolit, amelyik olyan szinten szarik a demokrácia elemi szabályaira, hogy simán bíróság elé állítja a túl sokat pofázó szakszervezeti vezetőt. Magáról a Tettrekészről azonban szintén tudni kell, hogy egyáltalán nem áll olyan távol a politikától és a politikai elfogultságoktól, mint mondjuk a Szalag- és Zsinórgyár Zrt. munkavállalói érdekképviselete. Az pedig, hogy a leghangosabb rendőrszakszervezet éppen a Jobbikkal borult össze, nyilvánvalóan nem tett túl jót a megítélésének sem az MSZP-érában, sem a mostani Fidesz-diktatúrában.

Pénteken elrendelte Orbán Viktor miniszterelnök budai otthona környékének lezárását Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ főigazgatója. A területlezárás előzménye, hogy a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete hétfőn a Kossuth téren demonstrált a rendvédelmi dolgozók nyugdíjkedvezményeinek visszaállításáért. A tüntetők a helyszínen közfelkiáltással megszavazták, hogy egy későbbi időpontban demonstráljanak Orbán Viktor lakhelyénél, és be is jelentették, hogy megszervezik a tüntetést. A területlezárás megakadályozza, hogy közvetlenül a miniszterelnök házánál lehessen tüntetni. (Index.hu)

UPDATE: A legfrissebb hírek szerint nincs szó lezárásról. A rendőrség honlapján megjelent intézkedés arról rendelkezik, hogy "június 3. 13.00 órától a szükséges ideig, de legkésőbb 2011. július 2. 22.00 óráig lezárják a XII. kerületi Cinege utca kijelölt részét". Az indoklás szerint a fenti időszakban a XII. kerület Cinege u. 5. épületében védett személy tartózkodik. Hajdu János a területlezárás elrendelése mellett felkérte a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjét, hogy "az intézkedést szükség szerint, további indokolt mértékű ideiglenes forgalomkorlátozási, közrendvédelmi és bűnmegelőzési intézkedésekkel egészítse ki". Jé, éppen ebben az időszakban? Ez tehát a gyakorlatban azt jelenti, hogy lezárás nem lesz – de tüntetés sem! Ugyanis a "szükséges idő" vélhetően éppen a tervezett tüntetés időtartama lesz.  

Emlékezzünk! 2007-ben kis túlzással minden hónapra esett legalább egy tüntetés az akkori miniszterelnök házánál. Gyurcsány Ferenc a blogjában leírta, milyen rossz emlékei vannak ezekről a napokról, és arra kérte a rendvédelmi dolgozókat, hogy hagyják ki Orbán Viktor magánéletét a harcukból. 

Akkor az éppen a jobboldal által elindított "hazugságkampány" részeként, a javarészt a Fidesz által feltüzelt szélsőséges csőcselék dühöngött Gyurcsány ablakai alatt, kötelet és börtönt követelve. Ugyanaz a horda, amelyik a fél fővárost feldúlta, és a rendőrökre és a dolgozókra gyújtotta a Magyar Televízió székházát. Azokban a borzalmas napokban azonban lehetett tüntetni a miniszterelnök utcájában. Óhatatlanul felmerül tehát a kérdés: Vajon mitől fél Orbán Viktor, annyira, hogy mindjárt az első jelre sündisznóállásba vonul? Talán attól a lehetőségtől rémült meg, hogy néhány megátalkodott, dezertőr tűzoltó rányitja a tűzcsapot? Vagy csak nem szeretné a saját fülével hallani a kritikákat?

Lehet, hogy tényleg nincs senki Orbán Viktor környezetében, aki elmagyarázná neki, hogy a lehető legnagyobb hiba arroganciával válaszolni az elégedetlenkedésekre? Vagy ez pusztán a diktátorok személyiségén előbb-utóbb elhatalmasodó paranoia tünete?

Mennyivel elegánsabb lenne, ha Lévai Anikó kimenne a tüntetők közé, és hűtött ásványvizet osztogatna a tikkadt rendvédelmiseknek– amint tette azt annak idején, egy téli tüntetésen Gyurcsány asszonya, forró teával...

A Blikk szerkesztőségébe látogatott tegnap Orbán Viktor. A miniszterelnök a napilap olvasóival csetelt – megbízható információink szerint önállóan válaszolt a kérdésekre. Az alábbiakban idézett szemelvények alapján legalábbis gyanítható, hogy a kormányfőnek már az alaplapjába van égetve a BullshitGenerator 3.0 Orbán Special Edition verziója.

Fotó Blikk – Hegedűs Gábor

Ádám: Lázár Jánosnak van félnivalója ön szerint? Miért záratta le lakókörzetét a FIDESZES frakcióvezető a hódmezővásárhelyi rendőrszakszervezeti tüntetés ideje alatt? Hiszen ahol ő lakik több utcával messzebb van mint a tüntetés volt!
Orbán Viktor: Nincs félnivalója, de nem árt az óvatosság.

Zsolt: Miért nem látjuk még a dübörgő gazdaság első jeleit?
Orbán Viktor: Azért, mert nem dübörög. Éppen föltápászkodó félben van.

Andrea: Mikor fognak a politikusok is ugyan annyi terhet vállalni,mint egy közember??? 
Mondjuk ők is minimálbérért dolgozzanak!!
Orbán Viktor: Tisztességes munkáért, tisztesség bért. Azt szeretném, ha az egész országban így lenne. Még a parlamentben is.

Bea: Tisztelt Orbán Úr! Miért nem próbál meg fizikai munkás béréből megélni, családot fenntartani? Mikor próbálja meg akár csak 2 hónapig ezen a szinten élni? Talán akkor más szemmel látná az Önök által hozott törvények valódiságát, mely Ön szerint arra hivatott, hogy Nekünk bérből élőknek legyen jobb?!
Orbán Viktor: Azért, mert azon már túl vagyok. Én is ettem azt a kenyeret. Az első munkabérem 4100 Ft volt még a nyolcvanas évek elején. A fizikai munkásokat tisztelem, és azért dolgozom, hogy minél sikeresebbek lehessenek, és tisztességes fizetéshez juthassanak. Tisztelettel.

S. Lászlóné: Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Hollóházi Porcelángyár dolgozója vagyok jelenleg. Felszámolás miatt az utcára kerülök, 2 évvel a 40 éves munkaviszonyom előtt. Ledolgoztam az életem becsülettel, özvegyen diplomát adtam a lányom kezébe, ő is itt dolgozik, szintén őt is elküldik. Szomorú dolog, hogy így fejezem be a munkás éveket. Idős koromra se tüzelőre,sem más közüzemi dijra nem lesz pénzem. Tisztelettel kérdezem, Ön mit tenne az én helyemben? Itt a világ végén a fiatalok sem kapnak munkát. Azt pedig igazán nem lehet mondani, hogy a hiányzó két év alatt nem szeretnék dolgozni, a hasonló helyzetben lévo kolégáimmal együtt. Ebben a gyárban dolgoztuk le az életünket, most egy olyan ember kezébe adták a hatalmat, aki már egyszer volt vezérigazgató és tönkretette a gyárat. Kérdem én,hol ebben a segíteni akarás? Köszönöm,ha válaszol, ha nem, öregségére hasonló jókat kívánok Önnek és kedves családjának!!!! (Vallásos vagyok, nem szokásom másoknak rosszat kívánni, de ez már túlzás, amit művelnek velünk!!)
Orbán Viktor: Együtt érzek önnel, remélem a helyzet nem marad ilyen kétségbeejtő, a konkrét ügyben pedig körül fogok nézni.

tundi37: Azt kérdezném a miniszter "úrtól", maga hogy élne meg a minimálbérből?? Két műszakban kaptam tisztán 65 ezer forintot, ebből nevelek 2 gyereket!! Mikor érünk el oda hogy a fizetések is az árakhoz lesznek igazítva???
Orbán Viktor: Ezért dolgozom és remélem nem hiába, remélem két gyermek után járó adókedvezményt kiadja önnek a munkaadója. Tisztelettel.

Anikó: Kedves Uram, nem zavarja, ha egy nő magasabb magánál? Nincsenek kisebbségi komplexusai? Köszönöm megtisztelő válaszát.
Orbán Viktor: Nincs olyan magas férfi, akinél ne lenne magasabb nő. Mindannyian egy csónakban ülünk. Üdvözlettel.

Kiválogattuk nektek minden idők legpocsékabb közösségi médiás profilképeit. Nézzétek meg, melyik az a 25 megoldás, amit mindenképpen érdemes elkerülni! 

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

(Innen válogattunk!)

Árverési rekord született a héten a magyarországi műtárgypiacon: Robert Mapplethorpe Lófej című fotográfiáját 4,4 millió forinton ütötték le a Biksady Galéria aukcióján. A 40x42 centiméteres, a művész által dedikált 1982-es zselatinos ezüst vintázs kópia kikiáltási ára 2,2 millió volt, ez kúszott fel a licit során a kétszeresére. Mapplethorpe-nak még egy képe kalapács alá került az árverésen, de a William S. Burroughs portréja című kép a kikiáltási áron, mindössze 280 ezer forintért kelt el.

Mapplethorpe az idén áprilisban már történelmet írt. A Flag (Zászló) című 1987-es képe 158 500 dollárért (28,8 millió forint) kelt el Londonban, s ezzel ez lett a legdrágább fotó, amely valaha liciten elkelt a Sotheby's aukciósháznál.

Az 1989-ben AIDS-ben elhunyt művésznek alighanem a Zászló a legneutrálisabb alkotása, ennél talán csak a másik két említett, a magyar aukción most felbukkant fotói kevésbé provokatívak. Nézzük meg, hogy a homoszexualitását nemcsak nyíltan felvállaló, de a művészetébe is beemelő Mapplethorpe milyen milyen műveivel nem sokkolta eddig az érzékeny hazai közönséget! Vigyázat, hajtás után pornográf tartalom!

Szerbiában letartóztatták Ratko Mladicsot, a 16 éve bujkáló, háborús bűntényekkel vádolt volt boszniai szerb hadseregparancsnokot, jelentette be Boris Tadics szerb elnök. Mladicsot kiadták a hágai Nemzetközi Törvényszéknek, már egy Belgrádból Hágába tartó repülőn ül. Mladicsnál Milorad Komadics névre kiállított hamis igazolvány volt, és egy vajdasági tanyán vették őrizetbe. (Index.hu)

Nagyon régóta birizgálja már a túláram az elektronikus biztosító rendszeremet, de most végre kiverte a biztosítékot ez a hír. Kedves kollégák, a magyar sajtó elkötelezett és nyilvánvalóan jó szándékú munkásai! Véreim!

Kéretik elfelejteni végre a szerb (és horvát) nevek végére biggyesztett ics-végződést!

Nincs ilyen ugyanis! Nincs ilyen, hogy Mladics, meg Milosevics, meg Djokovics! Ha már mindenáron le akarjuk írni magyarul, akkor legyen tényleg fonetikusan: Mladity, Milosevity vagy Djokovity! De nem kell magyarítanunk, ha nem akarjuk; ne vegyünk tudomást a szerb ékezetekről, és írjuk így: Mladic, Milosevic vagy Dokovic. Egyébiránt pedig, ha már itt tartunk, akkor a fönnebb idézett hírben szereplő "Boris Tadics" név eleve több sebből vérzik: mert, ha Boris, akkor miért nem Tadic? És, ha Tadics, akkor miért nem Borisz inkább? Rendet kell rakni itten.

Vuk Stefanović Karadžić, "a szerbek Kazinczyja". Nem Stefanovics, és nem Karadzsics! Vuk Stefanovity Karadzsity...

A magyar nyelv 1984 óta érvényes aktuális szabályai szerint a neveket lehetőleg az eredeti írásmódban jelöljük. Tehát: George Washington, és nem Dzsordzs Vasington. Fonetikus átírást akkor alkalmazunk, amikor nem latin betűkészlettel írott névről van szó, jelesül ilyenkor inkább azt írjuk, Benjamin "Bibi" Netanjahu, mint ezt:  בִּנְיָמִין "בִּיבִּי" נְתַנְיָהוּ. 

Igen ám, de mit kezdjünk a szerb nevekkel? Kedves kollégáim, minden kedves vállalatunk dolgozói, örömmel jelenthetem be: a szerb nyelv Slobodan Milošević akarata ellenére ma éppúgy él latin betűs írásmódban, mint cirill betűs verzióban. (Azoknak, akiket érdekel: a kilencvenes években Milošević a nacionalizmus erejét a cirill írásmód erőltetésével akarta elmélyíteni, de a haladó szerb értelmiség inkább Európához közelít, ezért az ékezetekkel kiegészített latin betűkészlet használatát tartja követendőnek. A modern cirill írásmód a 19. századi nagy szerb nyelvújító, Vuk Stefanović Karadžić érdeme: itt minden hangot egy-egy betű jelöl, a korszerűbb, latin írásmódban a specifikus hangokat a latin betűk felékesítésével – Ð, Ć, Č stb. – jelölik.) Ez pedig azt jelenti, hogy nem muszáj fonetikusan átírnunk a szerb tulajdonneveket, pláne nem rosszul. Legyen inkább Milosevic, mint Milosevics, ha már az orosz nyelven szocializálódott magyar fülnek annyira idegen ez: Milosevity. És akkor Dubrovnyikról szó se essék...

Ha elvárjuk a külföldtől, hogy tartsa tiszteletben a mégannyira egzotikus magyar nyelvet, s a minimális tisztelet jeleként értékeljük, ha nem írják át önkényesen önnön fonetikájukra a magyar neveket, akkor talán mi is megtisztelhetnénk egy államalkotó nemzetiségünk nyelvét azzal, hogy nem erőszakoljuk meg nap mint nap.

Csak a kért kártérítés töredékét ítélte meg a bíró annak a három roma fiatalembernek, akik egy haragosuk, utólag hamisnak bizonyult tanúvallomása nyomán, a tarnabodi támadás gyanúsítottjaként tizenegy hónapot töltöttek ártatlanul előzetes letartóztatásban. A bíró az alacsony összeget részben azzal indokolta, hogy nem ártott nekik annyit a börtön, mert a családjukban ez úgyis megszokott dolog, és így nem volt nehéz visszailleszkedniük a környezetükbe szabadulásuk után.

A három fiatalembert csak akkor engedték el, amikor 2009 augusztusában Debrecenben elfogták a cigánygyilkosságok gyanúsítottjait. Fejenként 6,6 millió forint nem vagyoni, és egyénenként változó, egymillió forint körüli vagyoni kártérítést szerettek volna kapni az ártatlanul börtönben töltött időért. A bíróság az igényelt kártérítés kevesebb mint harmadát ítélte csak meg. Szabó Adorján és Pusoma János két-kétmillió forintot, Németh Adorján két és félmillió forintot kap nem vagyoni kártérítésként. Neki a bíróság szerint azért jár több pénz, mert az előzetesben töltött idő nagyobb részében még fiatalkorú volt.

A bíró maga is elismerte, hogy a felperesek nagyobbrészt maguk is pervesztesnek tekinthetők, ez a tény viszont a legkevésbé sem akadályozta meg abban, hogy rájuk verje a teljes perköltséget, a fejenként 300–350 ezer forint közötti illetéket, Pusumára pedig plusz 100 ezer forint pénzbírságot, amiért hazudott a bíróságnak, ugyanis a barátnőjével a kapcsolata nem a letartóztatás alatt, hanem már az előtt megszakadt. 

A nyertes felek tehát gyakorlatilag annyit értek el, hogy a kártérítés birtokában ki tudják fizetni a saját diadaluk költségeit. Mondhatjuk úgy: előre leülték a győzelmüket.

A hír hallatán az első dolog, ami az ember eszébe ötlik, hogy, hát igen, vannak néposztályok, amelyekben az egyedek szabadságának napi árfolyama jócskán alatta marad a felsőbb rétegek tagjaiénál mérhető összegnek. Kétségtelen, hogy egy gyárigazgató többet veszít egy napi elzárással, mint egy kubikos. De halkan kérdem: Jó nyom ez?

Jól gondoljuk, hogy ha egy egyszerű, hétköznapi falusi lényt, akár a putrisorról, majd' egy évre börtönbe zárunk valamiért, amit nem követett el, akkor ez kisebb kár, mintha a városi értelmiségivel tennénk ugyanezt? A bíró méri az ember értékét? És ezt az ítéletében az állam nevében szentesíti is?

Mielőtt kedves trolljaim nekem rohannának, pontosítom a kérdést: Ki mondja meg, hogy mennyi a különbség városi értelmiségi és városi értelmiségi egy-egy, ártatlanul a börtönben töltött napja között? A mi árunkat is a bíró szabja meg? Amiképpen a Heves Megyei Bíróság bírája mostan megszabta ember és ember árát a tarnabodi pörben, éppígy megteheti ezt bármikor, bármelyikünkkel?

Édesanyám ma lihegve hívott telefonon. Halálra rémültem, azt hittem, rosszul van. Nem volt rosszul. Nagyon is jól volt. Bevásárolt a piacon, de csak a kapuig jutott. Lerakta a cuccot a bejárat mellett, aztán fölhívott, hogy menjek, és segítsek hazacipelni.

Ahogy a piac felé loholtam, a Károli Gáspár téri imaház előtt a régi skolasztikus kérdés jutott eszembe: Vajon képes-e Isten akkora hegyet teremteni, amit nem tud megmozdítani?

Ha jár piacra, akkor igen...

Rogán Antal szerint még a nyári szünet előtt megszülethet az a törvény, amely "szigorítja a külföldi rendszám használatát". Az új jogszabály értelmében az év végéig az önként "hazatérők" adókedvezményre számíthatnak, a jelenlegi szabályok szerint fizetendő adónak csupán a felét kell befizetniük. Akik viszont nem térnek vissza, és január 1-je után megbuknak egy ellenőrzésen, azoknak az adó dupláját kell majd megfizetniük.

Jól értjük, hogy a Fidesz törvényjavaslata oly módon kívánja visszaszorítani az elharapózott pofátlan törvénysértéseket, hogy végső soron adókedvezménnyel ajándékozza meg azokat az adócsalókat, akik elállnak a további adócsalástól? Tessék mondani, azokat a milliókat mivel kívánják megajándékozni, akik viszont eddig sem csaltak adót, és a gépkocsijuk árában tisztességesen megfizették a közterheket, és minden évben fillérre lerótták az autójukhoz kapcsolódó kötelezettségeiket?

Miért érezzük úgy, hogy Pártunk és Kormányunk ezzel a törvénytervezettel is kizárólag az arcátlan sumákolókat támogatja?

Titokzatos apróhirdetés bukkant fel a hazai netes használtcikk-piacon. Az ajánló szöveg címe szerint:

"Eladó akkár balagásra is szép ajándék, VYE nortbuk"

Vajon ki lehet a titokzatos hirdető?

A szerb biztonsági szolgálat tagjai a belgrádi Száva Központ közelében elfogták egy belgrádi fekete BMW tulajdonosát, akiről azt gyanítják, hogy merényletet tervezett Schmitt Pál ellen – adta hírül a szerb alo.rs. Arra gyanakodnak, hogy a fiatal megpróbálta feltartóztatni gépkocsijával azt a járműsort, amelyben Schmitt Pál is utazott belgrádi látogatásakor. Az állítólagos merénylőt 30 napra letartóztatták.

Az államfőt legutóbb földönkívüliek próbálták elrabolni, de azt a kísérletet is sikerült idejekorán leleplezni (Fotó: Metropol.hu)

Bacsó Péter csodálatos előrelátással illesztette be A tanú című filmjébe Schmitt Pál belgrádi merényletének történetét:

Pokorni Zoltán tegnap közkinccsé tette a magyar felsőoktatásban egyszer s mindenkorra tiszta helyzetet teremtő tervét. A fideszes oktatáspolitikus szerint az ország pillanatnyilag nem engedheti meg azt, hogy a közpénzből finanszírozott diplomások egy-két éven belül külföldre települjenek, és ott kizárólag saját hasznukra kamatoztassák a diploma megnövekedett piaci értékét, ezért jogos a felsőoktatási rendszer olyan irányú átalakítása, ami ezt a luxust nem finanszírozza. "Sokan feketén dolgoztak kint magasabb bérért, de közben itthon szünetel a diákhitelük visszafizetése" – mondta az Indexnek Pokorni, aki szerint ily módon több ezer fiataltól lehet visszaszerezni a ráfordítást.

Eddig akár azt is hihettük, hogy Hoffmann Rózsa lázálmait képtelenség túlszárnyalni, erre jön Pokorni Zoltán, és újfent átírja a színlapot. Az oktatásért felelős államtitkár az eddigi döbbent értetlenséget pánikká változtatja a felsőoktatással kapcsolatban meglebegtetett, aztán, ki tudja, végül is milyen mértékben visszavont elképzeléseivel. A Fidesz fő oktatáspolitikusa, a parlamenti szakbizottság elnöke mindeközben bölcsen hallgat, majd pedig akkorát szarik a ventilátorba, hogy egyszeriben senki sem figyel Hoffmannra.

Tisztelt Pokorni úr! Hivatalos tisztelettel kérdezem: Ön szerint mi a lónak a faszáért mennek külföldre a friss diplomások? Dolgozni? És ön szerint mi a szarért nem itthon helyezkednek el inkább?  

Nem gondolja, elnök úr, hogy előbb – a választási ígéreteiknek megfelelően – tisztes megélhetést biztosító munkalehetőséget kellene teremteni idehaza a pályakezdők számára, és majd akkor kellene pofázni az ifjonti hálátlanságról, ha azok a megátalkodott frissdiplomások tényleg csak passzióból keresnek külföldön állást? 

Te is megkaptad a 823 évente előforduló "pénzeszsák-évről" szóló napi rendes láncleveledet, amely méhnyakrákkal és hajléktalansorssal fenyeget, ha nem küldöd tovább nyolcezer ismerősödnek?

"Ebben az évben Júliusban 5 Péntek 5 Szombat és 5 Vasárnap van. Ez csak egyszer fordul elő 823 évente. Ezt az évet pénzeszsáknak hívjak. Másold ezt be a státuszodba és 4 napon belül pénz érkezik a házhoz a Kínai filozófia a Feng Shui szerint. Azok akik csak elolvassak és nem másoljak be pénz nélkül maradnak!"

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, aki véletlenül vagy direkt nem küldte tovább ezt a lánclevelet: természetesen ökörség. Minden olyan évben 5 péntek, 5 szombat és 5 vasárnap van júliusban, amikor a hónap első napja péntekre esik. És ez nem 823 évente van így. Ez volt a helyzet például 2005-ben, és ez lesz 2016-ban is.

De persze lehet, hogy mi tévedünk. Hiszen ha a feng shui ősi kínai mesterei azt írták kétezer éve, hogy ezt a lánclevelet feltétlenül be kell másolnunk a Facebook-üzenőfalunkra, akkor biztos igazuk volt...

Miközben továbbra is a legmagasabb sebességi fokozatban dübörög a Fidesz-úthenger, az első Orbán-kormány óta nem látott mélypontra zuhant az egykor fiatal és demokrata párt népszerűsége. A Fidesz jelenlegi támogatottsága egy évvel a beiktatása után, 2011. május közepén nem hogy a kétharmadot, de az egyharmadot sem éri el, amivel nem igazán európai gondolkodásra vall továbbra is erőltetni az alkotmányozást és a "nemzetépítést".

A legújabb közvélemény-kutatási adatok egy erőteljes figyelmeztetésnek tekinthetők a Fidesz számára – véli Krekó Péter. „A Fidesz népszerűségének esése 10 éves mélypontját érte el, legalábbis a Szonda Ipsos adatai szerint a párt legutoljára 2001-ben rendelkezett az összes szavazók 24 százalékával, illetve a 2002 végén 25-26 százalékkal. Ha tendenciájában nézzük az eredményeket, akkor egyértelmű a helyzet komolysága: a Fidesz ugyanis eddig soha nem látott népszerűségi csúcsról zuhant lefelé. A Szonda szerint az első Orbán-kormány első évében a Fidesz támogatottsága az összes szavazó körében 35 százalékról 26 százalékra, a második Orbán-kormány idején viszont 41 százalékról 24 százalékra csökkent, ami amellett, hogy nagyjából 800 ezer fő szavazó elvesztését jelenti, az 1998-99 közöttinél nagyobb visszaesésről beszélhetünk” – emlékeztetett a Political Capital kutatási igazgatója. (hvg.hu)

A legfrissebb adatok ismeretében legalábbis elgondolkodtató, hogy a Fidesz semennyit sem vesz vissza "nemzet-reformáló" lendületéből. Matolcsy György egyértelművé tette, hogy végigviszik a rokkantnyugdíjak és a korkedvezményes ellátásban részesülők járandóságának felülvizsgálatát, sőt pontosan ki is tűzte a célt, amely szerint 150 ezer fővel fogják növelni a munkavállalók számát. Abban csak reménykedhetünk, hogy valakinek időben sikerül fölébresztenie a nemzetgazdasági minisztert, mivelhogy e napokban Magyarországon nem elsősorban a munkavállalók, hanem a munkahelyek számában mutatkoznak hiátusok. Mindenesetre bízzunk benne, hogy kiváló közgazdasági zseninknek van elképzelése arról, hol a búbánatban helyezi majd el ezt a másfél százezer középkorú vagy annál idősebb új munkavállalót – csak mi még nyilván nem látjuk a nagy terv részleteit.

Látjuk ezzel szemben azt, hogy kiváló Lézer Jánosunk – aki friss Twitter-csicsergésében ezzel lepte meg híveit: "Utálom a náthának azt a fázisát, amikor köhögök, és olyan íze van, mint Vona Gábor lelkének", valamint, hogy "Az análszex túl van értékelve" – Balsai Istvánnal közösen benyújtotta a nyugdíj körüli gondokat elhárító alkotmánymódosító javaslatát. A "lánykorában" még MDF-es Balsai láthatóan sokkal jobban idomult a vezető kormánypárt elmebajához, mint a magát koalíciós partnernek nevező, vazallus KDNP, amely ma testületileg kivonult az Alkotmányügyi Bizottság üléséről, amiért a Fidesz simán leszarta a véleményüket. Noha ez a hiszti vélhetően a gyengülő Fidesszel szemben önmagát a kormányon belül erősebbnek fényező kereszténydemokraták műbalhéja volt, azért ez az esemény jól mutatja, hogy az orbáni éra erősen rogyadozik.

A Fidesz, és legfőképpen Orbán Viktor gondolkodásától azonban távol áll az önmérséklet és a politikai alázat. Pedig talán nem ártana tudomásul venni, hogy a hajdani kétharmad immár a múlté! Jó lenne, ha néha eszébe ötlene, hogy az a párt, amely a választók mindössze húsz-egynéhány százalékának bizalmával bír, nem hivatkozhat minduntalan az "elmúlt nyolc évre" – amely faszkalapkodásaiból mellesleg valamivel több mint egy évnyi már az ő számlájára írandó –, és minimum pofátlanság, ha olyan dolgokba piszkál bele, amelyek a benne megrendült bizalmú ország messzi jövőjét is meghatározhatják.

Habár nem volt nemzeti katasztrófa, azért némi töprengésre késztet az idei Eurovíziós Dalfesztivál. A további szószaporítás helyett: Wolf Katinak mindössze két ellensége volt Düsseldorfban. Európa és Orbán Viktor.

Európának a töke tele van Magyarországgal, márpedig a dalfesztiválon nem a dalok, hanem az országok versenyeznek, ami eleve borítékolva van a szavazási rendszerben. Wolf Katinak valójában volt még némi esélye a versenyen, hiszen a dala jó volt, az egyik legjobb, ha nem a legjobb a mezőnyben, ő maga pedig kiváló, vérprofi előadó. A kegyelemdöfés azonban egyenesen a miniszterelnöktől érkezett. Pontosan akkor, amikor a mi Szeretett Bölcs Vezérünk a Facebookon bejelentette, hogy szurkol a magyar versenyzőnek.

Ezt nem kellett volna, miniszterelnök úr! Tessék már megérteni, hogy ha ön valakiről nyilvánosan kijelenti, hogy kedveli, akkor attól a pillanattól kezdve ő – IS! – szalonképtelenné válik a demokratikus világban! Vagy ez volt a cél?

A Fővárosi Állat- és Növénykert a ciklus végéig várhatóan megkapja a szomszédos Vidámpark területét – közölte Tarlós István főpolgármester egy sajtótájékoztatón. Arra a kérdésre, hová költözhet a Vidámpark, arról beszélt, az áthelyezési elképzeléseknél szóba került a XI. kerület. Hozzátette: a magántőke bevonását is lehetségesnek látja. (MTI)

A sajtótájékoztató után Tarlós nem cáfolta az az értesülést, amely szerint ez a tervezet a Főváros új stratégiájába illeszkedik, amely célja, hogy Budapest végleg elszakadjon kommunista múltjától. "A vészterhes korokat idéző Moszkva tér és a kommunista alkotmányra emlékeztető Köztársaság tér átnevezése után csak idő kérdése volt, hogy mikor tüntetjük el végleg a Budapest-térképekről a Vidámparkot, ahol az elmúlt évtizedekben kommunisták százezrei röhögtek a kizsákmányolt nemzeten" – gondolta újságírók előtt vélhetően a főpolgármester.

Állatvédők üdvözlik a döntést, hiszen az Állatkert már rég kinőtte a rendelkezésre álló, erősen korlátozott területet. Ugyanakkor emlékeztetnek arra, hogy a Nyugati pályaudvar korábban tervezett elköltöztetése kapcsán felszabadult hatalmas terület lehetőséget biztosított volna a terjeszkedésre. A jelenlegi politikai vezetés által nem preferált terv megvalósulása esetén az Állatkert és a kormányzati negyed észrevétlenül osztozhatott volna a rendezőpályudvar helyén.

A sajtótájékoztatót követő vacsora után – amely fő fogása a főpolgármester kedvence: Jókai-bableves volt – Tarlós István belső köreiből kiszivárgott, meglehetősen zaftos információk szerint már ki is nézték a Vidámpark új helyét. Meg nem erősített hírek szerint a kommunista fészek, a XI. kerület lenne a legmegfelelőbb, ezért Tarlós már állítólag üzent is Budai Gyula elszámolgatási kormánybiztosnak, hogy induljon újabb nyomozás a Leisztinger-birodalom ügyében. A független igazságszolgáltatási eljárások után felszabaduló Lágymányosi-öböl alkalmas lesz a Vidámpark befogadására. Ha az MSZP közeli nemzetietlen pénzemberek ellenállnak, akkor még mindig ott van a Zöld Pardon és a Cafe Rio helye, amit sikerült visszaszerezni a kommunistáktól.

"Ha meghallom a kultúra szót, előveszem a pisztolyomat." Ezt a mondatot sok mindenkinek tulajdonították már, köztük Hitlerrel, Göringgel, Goebbels-szel, Sztálinnal. De teljességgel érdektelen, hogy melyik briganti mondta valójában. A lényeg nem ez.

Mert a lényeg nem a duma, hanem az, hogy a gyakorlatban miként viszonyul a hatalom a kultúrához. A nagy kérdés pediglen az, hogy a hatalom gyakorlói – kerüljenek akár tirannusként, néptribunként, szimpla 20. századi diktátorként vagy demokratikusan választott vezetőként a nép élére – mennyire érzik sajátjuknak az általuk vezetett nép/nemzet kultúráját. És a hatalom leglényege éppen ott kristályosodik ki, hogy ugyanők mennyit készek feláldozni a mögöttük álló nép/nemzet kultúrájából önmaguk pillanatnyi politikai haszonszerzése oltárán.

Ma Magyarországon, úgy tűnik, a kultúra egy nehezen levethető kolonc a hatalom számára, aminek az alkalmatlankodása viszont néhány jól elhelyezett idióta segedelmével könnyedén – és főleg olcsón! – semlegesíthető. Mert az önjáró kultúra sokba kerül ám! És e vészterhes időkben az első költségvetési tétel, aminek meghúzzuk a büdzséjét, nyilvánvalóan a legkevesebb közvetlen hasznot hozó rovat: a kultúra. Kies hazánk mainapság éppen a kultúrája tökéletes tönkretétele felé halad. Az a hatalom, amit a saját nyakunkra ültettünk, zengzetes frázisokban beszél nemzeti kultúrkincsünk megmentéséről és továbbörökítéséről, miközben minden erejével azon van, hogy csak és kizárólag annak a kultúrának engedjen levegőt, amelyet ő erre méltónak tart. Háborús helyzet van, és a fegyverropogás közepette csak a legerősebbek érik meg a holnapot.

Jó segget kell nyalni. Most ez a siker záloga. Nagyjából pont úgy, amiként ez a korai kommunista érában is szokás volt. Az önmagáért való "magas kultúra", ahogyan azt a földtörténeti középkorból itt maradt kövületek képzelik, letűnt idők emléke immár. A művészet, ami nem hajt hasznot, senkinek sem kell. Az elméleti tudós, aki nem jelenik meg a pártrendezvények háttérdíszleteként, fölösleges teher. Az író, aki nem hogy nem a kormány szekerét tolja, de még baszogatni is merészeli – közellenség. Háború folyik, és a lövészárkoknak kell a hely, amit a nemzet szellemi öröksége foglal el. És a hatalom, álszent buzgalmában, békét hazudik. Semmit nem zár be, semmit nem szüntet meg. Csak a válságra hivatkozva forrásokat átcsoportosít. Nem öl meg, csak az oxigéncsapot zárja el.

A második világháború alatt egy brit kormányülésen egy miniszter azzal állt elő, hogy a hadiállapotra tekintettel nullázzák le a kulturális kiadásokat, és a felszabaduló összeget fordítsák fegyverekre. Mire Churchill így válaszolt: „Rendben, de akkor miért is harcolunk?”

Tényleg: Miért is? Megérdemeljük mi egyáltalán azt a kultúrát, amiért pofázunk...?

Várostervezőink figyelmébe! Hogyan kell olcsón, energiatakarékosan és kizárólag természetes anyagok felhasználásával fölépíteni egy húszmilliós nagyvárost? A hangyák tudják!

A legtöbben soha nem töprengünk el azon, hogyan festhet három dimenzióban egy hangyaboly. Amerikai antropológusok utánajártak a kérdésnek. Három tonna cementet pumpáltak egy afrikai hangyavárba, aztán kiásták. Íme a hihetetlen valóság: 

Szőcs Géza az utóbbi időben nem a tetteivel, hanem a mézédes álmaival hívta fel magára a figyelmet. Nyilvános álomba merülései során legutóbb egy 2012-es nemzetközi filmfesztivál vízióját vetítette elénk. Kémeink szerint e bejelentés pillanatában Szőcs Géza valószínűleg éppen ébren volt.

Ne ítéljünk elhamarkodottan: Szőcs nem hülye!
Mielőtt ezt a hírt hirtelen felindulva ízekre szednénk, és netalán elhamarkodottan úgy hinnők, hogy e tudós, a kultúráért felelős kormánytisztviselő elveszítette volna a józan eszét, figyelembe kell még vennünk néhány tényt. Elsősorban is azt, hogy Szőcs Gézának számos jel szerint alvászavara van. Az ő esetében e kórság nem azzal támad, hogy szegény kultúrharcos képtelen elaludni – de sőt! Bárhol, bármikor, bármily körülmények között képes békés álomra szenderülni, festői ajka sarkában tán még mézédes nyálcsepp is legördül.

Múltja is van, ami szép, mert majdnem hagyomány!
A magyar nemzeti kultúráért felelős államtitkárunk nyílt színi alvásainak hosszú sora van. Elaludt már párizsi kulturális vezetőkkel közös díszvacsorán, de látványosan elszenderült európai parlamenti tárgyaláson, és lehunyta szemét a vatikáni-magyar vegyes bizottság ülésén is. Szőcs Géza szerint ezek emberi dolgok, és mindennek az egyetlen oka, hogy a végsőkig lecsökkentett apparátussal kénytelen dolgozni. Úgyhogy fáradt. 

Szőcs Géza mer álmodni egy jó nagyot!
Államtitkárunk minden erejével azon van, hogy teljesítse Bölcs Vezetőnk iránymutatását. Szőcs Géza ébren is álmodik! Meg alva is. És mindkét üzemmódban vannak nagyon nagy álmai. Hú, de nagyon nagy álmai. Kéretik az ötleteit ekként értelmezni...

Merjünk nagyot álmodni! – int minket pozitív gondolkodásra Pártunk és Kormányunk. Szeretett Bölcs Vezetőnk szerint nekünk pontosan olyan kulturális államtitkárra van szükségünk, aki tud álmodni – nagyot. És jó sokat...

“Eljöhet az idő, amikor a vezetők már nem tudják megőrizni a tüntetések békés jellegét” – mondta Kónya Péter, a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének vezetője, miután hétfőn Pintér Sándor belügyminiszterrel egyeztetett. 

Mélységesen egyetértek a rendvédelmi dolgozók követeléseivel. Engem is felháborít az a hatalmi arrogancia, amivel a kormány gátlástalanul keresztülveri az akaratát. Én lennék a legboldogabb, ha Pártunkkal és Kormányunkkal, valamint a lassacskán már tényleg önnön koronázására készülő Bölcs Nemzeti Vezérünket valaki végre ráébresztené arra, hogy ezzel a néppel nem lehet bármit megtenni. Még akkor is, ha lehet...

De vajon tényleg örülnünk kell annak, ha olyan tökös rendvédelmiseink vannak, akik nyíltan fenyegetőznek azzal, hogy ha nem teljesítik a követeléseiket, akkor megszűnik a rend...?

Édesanyám halad a korral. Ezért aztán fölajánlotta az Államadósság-csökkentő Alapba a jövedelmének egy részét – bizonyos feltételekkel.

Hetvenhét éves nyugdíjas anyám ma reggel, a Budapest–Leányfalu Volánbusz viszonylat szolgáltatásait az állam kegyelméből egyelőre térítésmentesen élvező utasként, valahol Budakalász magasságában, a következő ötlettel hívott föl. Mobiltelefonon, mert ő koros ugyan, ámde korszerű, hanem viszont, minthogy az internettel eleddig nem sikerült igazán megbarátkoznia, ezért a heti sajtóból tájékozódván. A sajtó alatt a print verzió értendő, és azért a heti, mert azokból költséghatékonyabban lehet informálódni, mint a napilapokból. Ő roppant tájékozott asszony. Futball-rajongó, s ha ennek van bárminő jelentősége, akkor – tős-gyökeres budapesti létére! – Loki-fan, és csak azért nem érdekli mostanság a Forma–1, mert már nincs benne Kimi Raikönen.

Édesanyám a következőket mondotta, immár Pomázhoz közelítve, miközben jómagam épp' a szombat reggeli fűnyíráshoz melegítettem be egy pohár szőlőlével. 43 évnyi, több állami és szakmai kitüntetéssel elismert tanári szolgálata árán megszerzett, a mindenkori adózott jövedelme után befizetett nyugdíjjáruléka által felhalmozott munkatőkéjének hozamaként neki járó havi nyugdíjából – amelynek összegét e helyütt személyiségi jogi és egyéb okok miatt nem írjuk le – pontosan ugyanannyit hajlandó fordítani az államadósság csökkentésére, mint a 100 leggazdagabb magyar.

A felhívás pediglen ekként szól:
Fizika–matematika szakos gimnáziumi tanár, több évtizedes szolgálatával kivívott jogán havonta megkapott, a puszta megélhetésére éppen csak elég nyugdíjának pontosan ugyanannyi százalékát nagyon szívesen befizeti az Államadósság-csökkentő Alapba, mint amennyit a száz leggazdagabb magyar a saját –természetesen az adózott jövedelme eredményeként, az adózási szabályokat nyilvánvalóan minden tekintetben kínosan betartva felhalmozott – vagyonából erre a célra fordít.

Ha esetleg a hazai politikai elit is hajlandó lenne e cél érdekében a SAJÁT zsebébe nyúlni, azzal további felajánlásokat lehetne kicsalogatni édesanyám büdzséjéből, de ezt már csak én teszem hozzá...

Sérti az emberi méltóságot, ha az állam olyan bevételekre vet ki adót, amelyeket korábban bevallással lezárt adóévnek tekinthettek az adóalanyok – ezt mondta ki az Alkotmánybíróság, és ezért visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a különadóról szóló törvény második változatát is. (Index.hu)

Érthetetlen ez a makacsság! Nem értenek ezek a szép szóból? Tisztelt alkotmánybírák, nem tetszenek emlékezni arra, hogy emiatt a dacos szembeszegülés miatt egyszer már bele méltóztattak szaladni egy emberes pofonba?

Ugyanezt csinálták ezek az urak tavaly októberben is. Akkor Pártunk és Kormányunk egyetlen laza mozdulattal elvonta az adó- és költségvetési ügyekbe való belepofázás jogát az Alkotmánybíróságtól, majd némi átgyúrás után újra benyújtotta a parlamentnek a különadóról szóló törvényjavaslatot. A kétharmados nemzeti többség, nem túl nagy meglepetésre, el is fogadták azt, erre tessék, most megint jönnek ezek a taláros mihasznák. Pedig közben már az alkotmányból is jószerint kiírtuk őket, csak, hogy tudják hol a helyük a demokráciában! Meg, hogy mi a nevük. Kuss! – ugyebár. Azt, hogy mi kell Magyarországnak, majd mi tudjuk, jó? Nincs itten szükség ezekre a túlfizetett, túlkoros ügyvédbojtárokra, akik mindenbe beleütik az orrukat a budai panoptikumukban.

Mi kell még ahhoz, hogy észrevegyék: nekik itt nem osztottak lapot? Vonjuk el a költségvetésüket, csökkentsük negyedére a fizetésüket? Vagy adjuk el bohócneveldének a székházukat? Mi a francot akarnak ezek kiprovokálni, amitől befogják végre a pofájukat, és nem dumálnak bele a felnőttek dolgába?!

Öt új adónemet vezethet be Budapest, miután a Fővárosi Közgyűlés minapi ülésén a képviselők elfogadták a főváros 2011 és 2014 közötti gazdasági tervét. A terv öt új adónem bevezetését is felvetette, így Budapest vizsgálja, hogy bevezethető-e az úgynevezett dugódíj, a vigalmi adó, a tűzoltási járulék és ingatlan-értéknövekedési adó, illetve azok mellett területfejlesztési alapot is létrehoznának. (Privátbankár.hu)

Természetesen szó sincs megszorításokról!

Pártunk és Kormányunk, valamint Bölcs Vezérünk és Igazmondó Városvezetőnk fáradságot nem ismerő országépítő munkájához szeretnénk ezúton segítséget nyújtani. Tökéletesen tisztában vagyunk azzal, micsoda óriási szellemi nekibuzdulás szükségeltetik ahhoz, hogy a megszorítások helyett – amik itten nyilvánvalóan és jól láthatóan egyáltalán nincsenek! – újabb és újabb adókat ötöljenek ki. E terhet igyekszünk levenni Kedves Vezetőink válláról azzal, hogy az alábbiakban közreadunk néhány ötletet, milyen új elvonásokkal örvendeztethetne meg minket a kormány és a budapesti városvezetés. 

• Tűsarokadó a járdákat összelyuggató női hölgyeknek;
• Hangadó a rádiót-televíziót hallgatóknak, az akusztikai környezetszennyezés miatt;
• Fényadó a lámpával világítóknak a fényszennyezés okán;
• Fingadó a globális felmelegedést okozó gázok légkörbe engedőinek;
• Levegőadó, a levegőt vevőknek;
• Vízadó a vízivóknak;
• Hőadó mindenkinek nyáron;
• Hidegadó mindenkinek télen.

Kérjük kedves troll és nem troll olvasóinkat, segítsék ők is e nemes kezdeményezést újabb ötleteikkel, milyen adókkal lehetne még harcolni a megszorítások ellen!