Csak a kért kártérítés töredékét ítélte meg a bíró annak a három roma fiatalembernek, akik egy haragosuk, utólag hamisnak bizonyult tanúvallomása nyomán, a tarnabodi támadás gyanúsítottjaként tizenegy hónapot töltöttek ártatlanul előzetes letartóztatásban. A bíró az alacsony összeget részben azzal indokolta, hogy nem ártott nekik annyit a börtön, mert a családjukban ez úgyis megszokott dolog, és így nem volt nehéz visszailleszkedniük a környezetükbe szabadulásuk után.
A három fiatalembert csak akkor engedték el, amikor 2009 augusztusában Debrecenben elfogták a cigánygyilkosságok gyanúsítottjait. Fejenként 6,6 millió forint nem vagyoni, és egyénenként változó, egymillió forint körüli vagyoni kártérítést szerettek volna kapni az ártatlanul börtönben töltött időért. A bíróság az igényelt kártérítés kevesebb mint harmadát ítélte csak meg. Szabó Adorján és Pusoma János két-kétmillió forintot, Németh Adorján két és félmillió forintot kap nem vagyoni kártérítésként. Neki a bíróság szerint azért jár több pénz, mert az előzetesben töltött idő nagyobb részében még fiatalkorú volt.
A bíró maga is elismerte, hogy a felperesek nagyobbrészt maguk is pervesztesnek tekinthetők, ez a tény viszont a legkevésbé sem akadályozta meg abban, hogy rájuk verje a teljes perköltséget, a fejenként 300–350 ezer forint közötti illetéket, Pusumára pedig plusz 100 ezer forint pénzbírságot, amiért hazudott a bíróságnak, ugyanis a barátnőjével a kapcsolata nem a letartóztatás alatt, hanem már az előtt megszakadt.
A nyertes felek tehát gyakorlatilag annyit értek el, hogy a kártérítés birtokában ki tudják fizetni a saját diadaluk költségeit. Mondhatjuk úgy: előre leülték a győzelmüket.
A hír hallatán az első dolog, ami az ember eszébe ötlik, hogy, hát igen, vannak néposztályok, amelyekben az egyedek szabadságának napi árfolyama jócskán alatta marad a felsőbb rétegek tagjaiénál mérhető összegnek. Kétségtelen, hogy egy gyárigazgató többet veszít egy napi elzárással, mint egy kubikos. De halkan kérdem: Jó nyom ez?
Jól gondoljuk, hogy ha egy egyszerű, hétköznapi falusi lényt, akár a putrisorról, majd' egy évre börtönbe zárunk valamiért, amit nem követett el, akkor ez kisebb kár, mintha a városi értelmiségivel tennénk ugyanezt? A bíró méri az ember értékét? És ezt az ítéletében az állam nevében szentesíti is?
Mielőtt kedves trolljaim nekem rohannának, pontosítom a kérdést: Ki mondja meg, hogy mennyi a különbség városi értelmiségi és városi értelmiségi egy-egy, ártatlanul a börtönben töltött napja között? A mi árunkat is a bíró szabja meg? Amiképpen a Heves Megyei Bíróság bírája mostan megszabta ember és ember árát a tarnabodi pörben, éppígy megteheti ezt bármikor, bármelyikünkkel?
Utolsó kommentek