A vuvuzeláról írni mostanság nem túl jó ütemérzékre vall, mégsem tudom magamban tartani borzongató víziómat. Valami azt súgja nekem ugyanis, hogy nagyon hamarosan lódarázs-zümmögéstől lesz hangos nemcsak valamennyi hazai sportpálya, de az egész ország, sőt, meglehet, az egész földkerekség. Az értelmetlen baromságok relativisztikus sebességgel terjednek, ha pedig ráadásul még másokat idegesítenek is, akkor pláne.
Július 11-én vége a dél-afrikai világbajnokságnak, hazatérnek Európába és kies hazánkba a világlátott focirajongóink, és nagy összegben hajlandó vagyok fogadni rá: mindegyikük bőröndjében ott fog lapulni legalább egy vuvuzela. A lépegető rózsaszín malacon szocializálódott magyar fröccsöntőket pedig nem kell félteni, halálbiztos, hogy napok alatt elárasztják az országot eme irtózatos hangszerekkel.
A hazai vuvuzelák további karrierje ettől a pillanattól kezdve tökéletesen kiszámíthatatlanul alakul.
A sportpályákat nyilvánvalóan megállíthatatlanul beteríti a zümmögésével, ami tulajdonképpen nem is olyan nagy baj, legalább nem halljuk a B-közép cigányozását-zsidózását. Habár, a hazai liga-meccsek látogatottságát ismerve még abban sem lehetünk biztosak, hogy egyáltalán áttör a mocskolódáson a vuvuzela hangja. Más lesz a helyzet szilveszterkor, amidőn viszont minden nagyobb városban fejfájást kapnak majd tőle a békés polgárok: az idei esztendőt alighanem petárdázás helyett vuvuzelával fogjuk búcsúztatni, ami a kutyáknak és a baleseti sebészeti osztályoknak mindenképp jó hír.
Ám e hagyományos dél-afrikai törzsi hangszer legelső, valóban jelentős fellépése, mondhatni, prömierje, augusztus huszadikán esedékes. Képzeljük csak el, amikor Demszky Gábor beszédet próbál mondani államalapításunk ünnepe alkalmából! Vagy amikor Lendvai Ildikó az emelvényre lép!... Szó bennszakad... Bátor, álarcos-kapucnis gárdistáink ezentúl nem tojásdobálással fejezik majd ki egyet nem értésüket a rendőrkordonok mögül - hanem vuvuzelával. Legalább olyan hatásos. S még ha igaz is, hogy valami, nehezen érthető ok miatt valahogy a jobboldali eseményeket nem túl gyakran szokták megzavarni buszokkal a helyszínre szállított nyugdíjasok és arcukat árpádsávos zászlóba burkoló deli magyar hazafiak, lesz még alkalom, ahol a békés ünneplők délutánját tönkre lehet tenni egy kis balhéval. A Kendermag Egyesület és a talán valahol még létező liberálisok rendezvényein szinte bizonyosan felsorakozik majd a sípok, dobok és kereplők mellé a vuvuzela.
A politikai véleményt ezentúl síppal, dobbal, vuvuzelával kéretik közkinccsé tenni!
Utolsó kommentek