Mintha megfeledkezett volna a magyar média arról, hogy éppen 100 évvel ezelőtt, 1912. október 12-én született minden idők egyik legismertebb és világszerte legmegbecsültebb magyarja: Solti György. Sir Georg bízvást nevezhető a zene Puskás Ferencének: a világon mindenütt ismerik a nevét, és mindenhol tudják róla, hogy magyar. Idehaza az m1 szép dokumentumfilmjén és egy-két internetes "mínuszos híren" kívül azonban a jelek szerint nem érdemes a figyelemre ez a kerek évforduló...
Solti György (azaz világszerte ismert nevén Sir Georg Solti) Budapesten született 1912. október 21-én. Zeneakadémiai tanulmányait zongora és zeneszerzés szakon 1927–1931 között végezte, majd 1932-től a budapesti Operaház korrepetitora volt. 1936-ban Salzburgban az Ünnepi Játékokon Arturo Toscanini asszisztenseként dolgozott. Először 1938-ban állt zenekar élére: Mozart Figaro házassága című operáját vezényelte. Zsidó származása miatt emigrálnia kellett: 1939–1945 között Svájcban élt. 1942-ben elnyerte a genfi zongoraverseny első díját, és ezzel megalapozta ismertségét.
Hatalmas repertoárja volt, és ennek részeként világszerte fáradhatatlanul propagálta magyar szerzők – Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Weiner Leó – műveit. 1995-ben hatalmas sikert aratott, világ körüli turnéra indult a Fesztiválzenekarral – hosszú évtizedek óta először magyar zenekarral, magyar zenészekkel. Élete utolsó lemezét is magyar komponisták műveiből állította össze.
Egy dél-franciaországi fürdőhelyen, Antibes-ben hunyt el 1997. szeptember 5-én. Hamvait végakarata szerint a budapesti Farkasréti temetőben, Bartók Béla sírja mellett helyezték örök nyugalomra. Síremlékén ez olvasható: „Hazatért”.
Utolsó kommentek