Ha esetleg volt még egynéhány honpolgár a zordon Kárpátok öblében, aki elhitte, hogy ez a hatalom csupa normális emberekből áll, az most végképp megbizonyosodhatik arról, hogy ezt az országot a Lipót bezárása után elszabadult elmeháborodottak vezetik. Könyörgöm, ha egy kormánynak annyira megerősödött az ellenzéke, hogy a saját hatalma másként nem manifesztálható, csak kormánypárti tömeggyűlésekkel, akkor az a kormány egy meggyengült, társadalmi bázisát vesztett kormány, és az önmagát éltető tüntetések megszervezése csak a saját gyengeségét igazolja. Ha viszont ez a kormány egy erős, széles és mély társadalmi bázissal rendelkező kormány, akkor az önmaga magasztalására és a nemzet, irányában megnyilvánuló imádatának és a belé vetett hitének a demonstrálására rendezett össznemzeti eszméletvesztés nem több, mint a diktátor bizantinus önfényezése. Tudják ezek, hogy mit csinálnak?

A civilek által szervezett, kormányt támogató mai rendezvény befejeződött. A békés, jó hangulatú eseményen közel négyszázezren vettek részt. Emberemlékezet óta Magyarországon ekkora tömeg még nem demonstrált a kormány és politikája mellett. Rendőri intézkedésre nem volt szükség.

Budapest, 2012. január 21. Belügyminisztérium Sajtóosztály

Mielőtt tovább mennénk, érdemes elidőzni egy gondolat erejéig itten: "Emberemlékezet óta Magyarországon ekkora tömeg még nem demonstrált a kormány és politikája mellett." De, jelentem, demonstrált. Nagyon is, és ennél sokkal nagyobb tömeg is. Jelesül éppen az eme közleményt a nevével hitelesítő miniszteriális személyiség közbiztonsági bábáskodása alatt – de az egy másik pártállam volt... És azok az akkori tömegdemonstrációk is legalább annyira voltak hitelesek, mint a mostani.

Kormánypárti tüntetések tavasza jő, hogy megmutassák, igenis van tömegbázisuk. A következő hónapokban tehát kiderül, hogy a kormány is tud akkora tömegeket megmozgatni, mint az ellenzék, a civilekről nem is beszélve. És ez nyilvánvalóan így is van, a kormány hatalmas tömegeket tud az utcára vinni, ezt senki nem vonja kétségbe. Nagy kérdés viszont, hogy a világ bármely hatalma által a saját ünneplésére utcára csábított tömeg átszellemült éljenzése mennyiben tekinthető hitelesnek.

Első blikkre eszement baromságnak tűnik az idea. Gondoljunk csak bele: valóban lehet százezreket őszinte szimpátiatüntetésre hívni amellett a kormány mellett, amely másik százezreket nyomorít meg az ostoba gazdaságpolitikájával, egy szűk klikket a gazdagság soha nem látott magasságába emel, bohócot csinál Magyarországból a külpolitikai faszkalapkodásaival és évtizedekre visszaveti a demokratikus vívmányainkat? Mármost, az ötlet, bármily kétségbeesettnek tűnik is, tulajdonképpen nem is olyan rossz. Úgyannyira, hogy a történelemben ezt a PR-eszközt már nagyon sokan alkalmazták, ráadásul többnyire lenyűgöző sikerrel. De vajon miképpen akarja demonstrálni önnön kiválóságát ezen a forrongó tél végi tavaszon Hazánk és Népünk Bölcs Vezetője? Következzék A nap izéje ötletbörzéje, Pártunk és Kormányunk okulására!

Az egyik, és alighanem a legkézenfekvőbb megoldás: jó sok embert kivinni az utcára. Jó sok mosolygós honpolgárt busszal odaszállítani széles e hazából, zászlókat és a kormányt és vezetőit éltető, s a rusnyaféregrohadtlibsibolsi ellenzéket szapuló táblákat a kezükbe nyomni. Sört nekik és virslit – hadd éljenek! Illetve: éljenezzenek.

A másik módszer: Pártunk és Kormányunk szeretett prominensei, sőt maga a Kedves Vezető is elvegyül a tömegben. Mosolyogva fogadja a gratulációkat és a röpke hűségesküket, megsimogatja a gyerekek buksi fejét, sört iszik és nagyot harap a virsliből, hisz' ember ő is, közülünk való. Ennek csekély az esélye mostan, mert a Kedves Vezető épp' nagyon is be van tojva, retteg a zemberektől – tőlünk tehát –, és nemigen szeretne kínos kérdésekre válaszolni és kellemetlen bekiabálásokat fogadni, de azért nem lehetetlen, hogy mégis vállalja a kockázatot. 

A harmadik lehetőség: világraszóló eredményeink bemutatásával rommá zúzni a destruktív ellenzék érveit. Hiszen hatalmas dolgokat hajtottunk végre a nép, a nemzet segítségével, a népért, a nemzetért! Lássa a világ, hogy mit értünk el, hogy mit akarnak eltagadni tőlünk azok a fránya kommunisták! És akkor majd mindenki boldog lesz, megnyugosznak a kedélyek, elhallgatnak az ellenünk áskálódók.

Aztán van itt a kormánypárti tüntetéseknek még egy fajtájuk: az erődemonstráció. Túl sok mindent nem kell erről elmondani, a nevében benne van a lényeg. Velünk van a hatalom, majd mi rendet csinálunk, akárki meglássa! Nincsen pofázás, nincs visszabeszélés – vegyétek tudomásul, hogy mire hatalmaz fel minket a kétharmad.

A kormánypárti tüntetésről, mint politikai propagandamódszerről hirtelen nem jut eszünkbe több. Ennyi van benne, nem több. Bértüntetőkkel, odavezényelt, előzőleg jól beszaratott, a kenyerüket féltő közszolgákkal, oskolásokkal, az önként odamasírozó, már-már vallásos hév fűtötte hívekkel, és persze nagyon sok őszinte követővel. A királyi hírközlés majd megfelelően tudósít róla, a több tízezres tömegből másfél milliós leszen, az ellentüntetőkből pedig rendzavaró bekiabálók, de leginkább senki sem. 

Nem baj, ha tudjuk, hogy a kormánypárti tüntetés szervezése a legitimációs problémákkal küszködő hatalom utolsó csapása a polgárok agykérgi neuronjaira. A módszert nagyobbára akkor veszik elő, amikor vagy kifogytak az ötletekből, vagy az agymosást eggyel magasabb sebességi fokozatba akarják kapcsolni. Tessék választani...