Szerbiában letartóztatták Ratko Mladicsot, a 16 éve bujkáló, háborús bűntényekkel vádolt volt boszniai szerb hadseregparancsnokot, jelentette be Boris Tadics szerb elnök. Mladicsot kiadták a hágai Nemzetközi Törvényszéknek, már egy Belgrádból Hágába tartó repülőn ül. Mladicsnál Milorad Komadics névre kiállított hamis igazolvány volt, és egy vajdasági tanyán vették őrizetbe. (Index.hu)
Nagyon régóta birizgálja már a túláram az elektronikus biztosító rendszeremet, de most végre kiverte a biztosítékot ez a hír. Kedves kollégák, a magyar sajtó elkötelezett és nyilvánvalóan jó szándékú munkásai! Véreim!
Kéretik elfelejteni végre a szerb (és horvát) nevek végére biggyesztett ics-végződést!
Nincs ilyen ugyanis! Nincs ilyen, hogy Mladics, meg Milosevics, meg Djokovics! Ha már mindenáron le akarjuk írni magyarul, akkor legyen tényleg fonetikusan: Mladity, Milosevity vagy Djokovity! De nem kell magyarítanunk, ha nem akarjuk; ne vegyünk tudomást a szerb ékezetekről, és írjuk így: Mladic, Milosevic vagy Dokovic. Egyébiránt pedig, ha már itt tartunk, akkor a fönnebb idézett hírben szereplő "Boris Tadics" név eleve több sebből vérzik: mert, ha Boris, akkor miért nem Tadic? És, ha Tadics, akkor miért nem Borisz inkább? Rendet kell rakni itten.
Vuk Stefanović Karadžić, "a szerbek Kazinczyja". Nem Stefanovics, és nem Karadzsics! Vuk Stefanovity Karadzsity...
A magyar nyelv 1984 óta érvényes aktuális szabályai szerint a neveket lehetőleg az eredeti írásmódban jelöljük. Tehát: George Washington, és nem Dzsordzs Vasington. Fonetikus átírást akkor alkalmazunk, amikor nem latin betűkészlettel írott névről van szó, jelesül ilyenkor inkább azt írjuk, Benjamin "Bibi" Netanjahu, mint ezt: בִּנְיָמִין "בִּיבִּי" נְתַנְיָהוּ.
Igen ám, de mit kezdjünk a szerb nevekkel? Kedves kollégáim, minden kedves vállalatunk dolgozói, örömmel jelenthetem be: a szerb nyelv Slobodan Milošević akarata ellenére ma éppúgy él latin betűs írásmódban, mint cirill betűs verzióban. (Azoknak, akiket érdekel: a kilencvenes években Milošević a nacionalizmus erejét a cirill írásmód erőltetésével akarta elmélyíteni, de a haladó szerb értelmiség inkább Európához közelít, ezért az ékezetekkel kiegészített latin betűkészlet használatát tartja követendőnek. A modern cirill írásmód a 19. századi nagy szerb nyelvújító, Vuk Stefanović Karadžić érdeme: itt minden hangot egy-egy betű jelöl, a korszerűbb, latin írásmódban a specifikus hangokat a latin betűk felékesítésével – Ð, Ć, Č stb. – jelölik.) Ez pedig azt jelenti, hogy nem muszáj fonetikusan átírnunk a szerb tulajdonneveket, pláne nem rosszul. Legyen inkább Milosevic, mint Milosevics, ha már az orosz nyelven szocializálódott magyar fülnek annyira idegen ez: Milosevity. És akkor Dubrovnyikról szó se essék...
Ha elvárjuk a külföldtől, hogy tartsa tiszteletben a mégannyira egzotikus magyar nyelvet, s a minimális tisztelet jeleként értékeljük, ha nem írják át önkényesen önnön fonetikájukra a magyar neveket, akkor talán mi is megtisztelhetnénk egy államalkotó nemzetiségünk nyelvét azzal, hogy nem erőszakoljuk meg nap mint nap.
Utolsó kommentek