Csaknem két órán keresztül kínozták a múlt heti frakcióülésen a Fidesz parlamenti képviselői Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkárt. Egyes honatyák szerint "vérciki volt" a meghallgatás, mások simán kínosnak nevezték az inkvizíciót. A kormánypárti képviselőket – és magát a Fideszt is – az első pillanattól megosztó államtitkár az olykor röhejbe boruló bénázások ellenére is maradéktalanul élvezi Orbán Viktor bizalmát. Vajon miért van szükség egy államtitkárra, aki rendre hülyét csinál magából, az általa vezetett terület pedig vészes sebességgel száguld a teljes összeomlás felé?
Szőcs Géza az államigazgatási karrierje kezdetén azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy első javaslatai egyikeként bevezette volna a giccsadót, majd kisvártatva felvetette, hogy egy szakértői csoportnak fel kellene térképezni a magyarság és esetleges rokonai genetikai állományát. Tavaly augusztusban a Sziget Fesztiválon atyáskodó nagypapává vedlett, és a helyes viselkedés szabályainak betartására intette a kajla fesztiválozókat... A magyar kormány alighanem egyetlen tökéletesen vagyontalan tagját – aki beiktatása idejéig leginkább autóstoppal közlekedett – akár még jópofának, sőt kifejezetten szimpatikus bohémnek is nevezhetnénk, ha nem összpontosulna a kezében olyan mértékű hatalom, amellyel helyrehozhatatlan károkat okozhat a kultúránknak.
Ne feledjük, Szőcs Géza nevéhez kötődik többek között a művészeti szervezetek szétverése és vagyonuk elkobzása (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a közalapítvány), s az ő irányítása alatt a lélegzetvételhez sem elegendő mértékűre kurtították a kultúra finanszírozását, és ugyanő a végrehajtója Pártunk és Kormányunk eszeveszett múzeumköltöztetési hisztériájának is. Szőcs mindeközben nyolcvan nap alatt háromszor körbeutazta a világot, idehaza azonban vagy nem szólalt meg a területét érintő problémákkal kapcsolatban, vagy ökörségeket beszélt.
Elgondolkodtató, hogy vajon miért maradhat a helyén egy államtitkár, akinek a személye, megnyilvánulásai és szakmai munkája ellen egyaránt komoly aggályok fogalmazódnak meg nemcsak az általa vezetett területen, de a saját minisztériumában, sőt, még a vezető kormánypárt legbelsőbb körein belül is. Miért jut eszünkbe Szőcs Gézáról a hűséges vazallus, aki éppen elég értelmes ahhoz, hogy soha ne tegyen fel kellemetlen kérdéseket a hűbérura utasításaival kapcsolatban?
Mi lesz veled, magyar kultúra? Vagy talán örüljünk annak, hogy egyelőre csak parcelláz a hatalom, s nem mindenhol végez előtte mélyszántást? Vagy inkább annak örüljünk, hogy ez végre egy őszinte kurzus: mindenféle alakoskodás nélkül vág rendet a kultúrában – is? Meglehet, a legtöbb, amit tehetünk, hogy örvendünk Pártunk és Kormányunk egyértelmű iránymutatásának! Hiszen minden hatalom legtisztább lényege a kultúrához való hozzáállásán kristályosodik ki. E kristály prizmájának fénytörésében pedig láthatóvá válik a hatalom erkölcsi spektruma. Olyan a hatalom, ahogyan a kultúrával bánik.
Mármost, ez egy ilyen hatalom...
Utolsó kommentek