Azt eddig is tudtuk, hogy a kormány mohósága féktelen. Egészen mostanáig mégis reméltük, hogy a civil szférát, társadalmi szervezeteket, a kultúra, a művészet érdekképviseleti szervezeteit nem éri el. Hittük, odáig nem fajulhat a diktatúra a harmadik évezred Magyarországában, hogy az állam(párt) egyetlen tollvonással bezabálja hétezer magyar művész közös vagyonát, és megszüntesse az általuk létrehozott és működtetett egyesületet.

A kormány hátat fordított a kultúrának. Egészen pontosan a tőle független kultúrának fordított hátat. Az alkotmányba beemelni készül a saját kutyája kölke (Makovecz Imre) művészeti akadémiáját, de egyúttal kiírja a többit. Arra, hogy előbb-utóbb a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete is sorra kerül, már ennek ismeretében gondolni kellett volna. De még reménykedtünk: hátha...

Nincsen hátha. A kormány eldöntötte, hogy leszámol az autonóm művészeti szervezetekkel. Elorozza a vagyonukat, és sok-sok művésznek egy hosszú alkotó élet során felhalmozódott befizetéseit elértékteleníti. És ha már államosította a magánnyugdíj-pénztárakat, akkor államosítja a művészeti egyesületek nyugdíjalapját is... 

A MAOE nyílt levele:

2011. április 30-ával a kormány döntése következtében megszűnik a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány, amely a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete hétezer fős tagságának, az alkotóművészeknek vagyonát eddig kezelte, s egyben biztosította érdekvédelmi szervezetünk működését. Sorozatos kísérleteink a kormányzati szervekkel való érdemi egyeztetésre eredménytelenek maradtak. Helyzetünk rendezésére hosszú évek alatt kiérlelt koncepciónk felajánlása, mindenkori együttműködési szándékunk kinyilvánítása hatástalannak bizonyult, ezért nem marad más lehetőségünk, mint a legszélesebb nyilvánossághoz fordulni.

Tiltakozunk

a művészek munkája révén létrejött vagyon most tervezett, a polgári demokráciában elfogadhatatlan módon történő újraállamosítása ellen!

Ezzel nem csupán az alkotóházainkat, kiállítótermeinket, székházunkat veszíthetjük el, de elveszítjük a rendszerváltozáskor kivívott önrendelkezési jogunkat, s egyben a művészek szociális biztonsághoz, érdekvédelemhez és az alkotómunkához fűződő jogai is sérülnek. Kérdőjelessé válik a szociális segélyezés, az alkotómunka támogatásának, a nyugdíjak megállapításának, az érdekvédelmi szolgáltatásoknak eddigi jól bevált rendszere. Mindez, számunkra érthetetlen okból, felborítja az alapításkor a művészek és az állam között létrejött közmegegyezést. A nemzeti kultúra kincsestárát jelenti a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete. Felmérhetetlen a felelőssége a mindenkori hatalomnak abban, ha a tagságban megtestesülő szellemi vagyont nem veszi komolyan, magatartásával leminősíti, értékteleníti.

Az ingatlanvagyon megszerzésének érdekében tervezett átgondolatlan lépéseivel megbontani készül valamit, amit utána soha többé összerakni nem lehet! Miközben a politikai oldalaktól független, önálló Magyar Művészeti Akadémia létrehozásának gondolatát örömmel üdvözöljük, nem feledkezhetünk el arról, hogy az ennek a gondolatnak és intézménynek a széles művészközösség által elfogadott alapját jelenteni képes Alkotóművészeti Köztestület koncepciónkat éppen most utasította el Réthelyi miniszter... Az Elnökség tehát arra kéri a Kormányt, hogy a művészek vagyonával kapcsolatos döntéseit az alkotóművészek érdekeit szem előtt tartva, az Elnökséggel együtt készítse elő, és véleménye meghallgatása nélkül ne tegyen az Egyesületet, s annak tagságát érintő méltatlan, hosszabb távon jóvátehetetlen lépéseket.

Valaki kinézte magának a MAOE székházát? Mi lesz a következő lépés? Melyik szervezetekkel számol le a kormány legközelebb? Meddig képes elmenni mértéktelen mohóságában és hataloméhségében? Fő-e új méreg, mely közénk hatol – meddig lesz hely, hol fölolvashatol?