Sokan szétcincálták már a Széll Kálmán-tervet abból a szemszögből, hogy mi van benne. Most nézzük meg, hogy mi nincs benne! A mezőgazdaság. Erről mostani kormányunk éppúgy megfeledkezett, mint elődei. De ha tényleg olyan fasza gyerek Orbán Viktor, mint amilyennek mutatja magát, akkor nincs veszve minden...
A rendszerváltozás során szétvert hazai nagyüzemi mezőgazdálkodás újraépítéséhez 1990 óta egyetlen kormány sem mert hozzálátni. A magyar élelmiszeripar privatizációja, azaz a multinacionális óriások kezére adása után sokan már megkongatták a vészharangot. Az Európai Unióval a kilencvenes években megkezdett tárgyalások aztán egyértelművé tették, hogy a Nyugatnak nincs szüksége a magyar mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékekre: nekik csak és kizárólag a piac kell, tízmillió viszonylag fizetőképes vásárló
Hangzatos tervek ugyan voltak, ám most már olyanok sincsenek. A magyar gazdaságot a lózungok szerint megmenteni szándékozó Orbán–Matolcsy-programban egyetlen árva szó sem hangzik el, ami arra engedne következtetni, hogy a kormánynak esetleg volna valami elképzelése arról, hogy hazánk egykori húzóágazatát legalább a tervek szintjén hozzá akarnák segíteni a feléledéshez.
A legfontosabb élelmiszerekből immár mind importra szorul az az ország, ami nem is olyan régen Európa éléstára volt. Szarvasmarha-állományunk 1990 óta 1,6 millióról hétszázezerre, a sertések száma 8,5 millióról 3,2 millióra, juhállományunk 1,87 millióról 1,2 millióra csökkent. A cukorgyártás gyakorlatilag megszűnt Magyarországon, az egykor fél Európát ellátó 12 cukorgyárunk közül egyedül a kaposvári maradt talpon – az se magyar tulajdonú. A többi gyárat vagy bezárták a brit, osztrák, német és francia tulajdonosok, vagy cukordepóvá és csomagolóüzemmé alakították a saját, Nyugat-Európában termelt cukruk kiszerelésére és tárolására. A cukorrépa-termelés ennek megfelelően alakult: 1990-ben 130 336 hektáron, tavaly már csak ennek alig tizedén, 14 és félezer hektáron vetették ezt a növényt.
Vajon mit termel ma a magyar mezőgazdaság? A kukorica és a búza terén szerencsére még valamelyest tartjuk magunkat, bár húsz év alatt ezekből a gabonafélékből is jó 20%-kal visszaesett a termelés. S hogy mi van a kieső haszonnövények helyett? Napraforgó, amelyből 346 ezerről 524 ezer hektárra növekedett a vetésterület és repce, amelyből 60 ezer hektár helyett 265 ezret (!) termelünk. Tipikus gyarmati növényeket tehát, amelyekből odaát, a fejlett világban biodízel üzemanyagot gyártanak.
Tisztelt miniszterelnök úr! Innen hívom fel szíves figyelmét az ellopott és kisemmizett magyar mezőgazdaságra! Ha ön tényleg olyan tökös magyar faszagyerek, akkor csapjon az asztalra Brüsszelben, és legalább olyan keményen álljon ki az egykoron virágzó ágazatért, mint amilyen elánnal csepülte tavaly a bankszektort és a magánnyugdíj-pénztárakat. Már tudjuk, hogy van bátorsága nekimenni az Európai Uniónak, ha a saját hatalmának a megerősítése a tét. Ha ezen a téren csak fele olyan vehemenciával ugrik neki a multiknak és az azokat minden erejével védő EU-nak, mint amilyen eréllyel állt ki a médiatörvény miatti támadásokkal szemben, akkor már elérhetünk valamit!
Vajon ehhez van-e elég bátorsága Orbán Viktornak?
(Adatok: KSH)
Utolsó kommentek