Vajon törvényszerű, hogy ahová pártunk és kormányunk beteszi a lábát, ott azonnal galád gazdasági bűntettekre derül fény? Mi a terv, mi a cél?
Most éppen a Fradi háza táján pattant ki botrány: napokkal azután, hogy a Fidesz országos pártigazgatóját, Kubatov Gábort választották meg az ország egyik legpatinásabb futball-klubja elnökévé, rögtön nekirontott a csapat múltjának a fideszes úthenger. Nem is igazán okozott meglepetést, amikor a vezetőváltás másnapján kiderült, hogy több tízmillió forintot sikkasztottak a klub kasszájából. Lehet, hogy így van. De senkinek nem tűnik fel, hogy mindenütt korrupt bűnözők szörnyű gazdasági összeesküvései bújnak elő az avar alól, amint megjelenik a Kedves Vezető garnitúrája? Talán ez nem több egyszerű céltévesztésnél, és majd hamarost rájönnek a Fidesz pártideológusai, hogy a Fradi csak egy sportcsapat, nem pedig a leigázott pártok valamelyike. Ám addig is elgondolkodtató, hogy vajon miként fordulhat elő, hogy ha pártunk és kormányunk kinyit egy szekrényajtót, tuti, hogy csontvázat talál benne. Most éppen azt várjuk kíváncsian, hogy meddig mennek vissza a történelemben, hogy kiderítsék, személy szerint kik a felelősök az államadósság felduzzadásáért. Vélhetően kiássák majd Kádár János megmaradt csontjait is, hogy Budai Gyula színe elé állítsák elszámoltatni...
Vajon a félelem szüli az agressziót? Van is miért. A Fidesz számára valóságos eldorádót hozott az a tény, hogy a 2006-os választást elvesztette – egyre több jel utal arra, hogy nem véletlenül. Tökéletesen tisztában voltak ugyanis azzal, hogy ha az MSZP újabb négy évet kap kormányon, akkor egyetlen mozdulattal felrúghatják a rendszerváltás óta élő háttéralkut, amely szerint "te nem bolygatod az én disznóságaimat, cserébe én sem turkálok a szennyesedben, miután én kerültem hatalomra". Ennek az íratlan regulának azonban van egy nagyon is írott pörölye, nevezetesen: az elévülés.
Abban a pillanatban, amint az MSZP nyolc évre magára csukta a miniszterelnöki hivatal kapuját, egyúttal kinyitotta az ajtót a büntetőjogi felelősségre vonások előtt, méghozzá következmények nélkül! Amidőn a Fidesz tavaly átvette a hatalmat, az MSZP bosszújától való legcsekélyebb félelem nélkül hozzáláthatott az előző kormány és klientúrája által elkövetett törvénysértések kiteregetéséhez, anélkül, hogy politikai ellenlábasai fiókjából hirtelen előugrottak volna bizonyos akták. Mert akták vannak ugyan – de a bűnök nyolc év alatt elévültek.
Mi lesz most? Akták születnek most is, bűnök is, jócskán. A Fidesz politikusai sok jel szerint semmivel sem kevésbé korruptak, mint elődeik voltak. Ezért hát nincs más mód, mint az előző kormánypártok démonizálása, az MSZP és a ma már egyébként sem létező SZDSZ tökéletes erkölcsi megsemmisítése. Ezt az antikorrupciós hisztériát, a sorra önmaga dugájába dőlő "elszámoltatást" nem más hajtja, mint a pánik. A kormány impotens, képtelen úrrá lenni a gazdasági gondokon, sőt, újabban már a politikai problémákon sem. Sikert csak ott képes aratni, ahol a földön fekvő ellenlábasainak a véknyába könyököl.
De mi lesz ezután? Vajon nem rémlik-e fel a Fidesz alapító atyáinak hajnali rémálmaiban, hogy mi lesz, ha netalán mégis egynél több cikluson keresztül maradnak kormányon? Mekkora miszlikbe fogja szétcincálni őket a következő garnitúra? Vagy valójában csak egy ciklusra készültek? Vagy netalán sokkal többre? Remélve, hogy az ellenzék majd közben magától megszűnik létezni? Ha nem így lenne, akkor mi értelme kriminalizálni a magyar közéletet?
Utolsó kommentek