Európa néhány, nálunk fejlettebb országában többé-kevésbé fájdalommentesen bevezették a füstmentes vendéglátást garantáló törvényt. Nálunk ezt sikerült alaposan elcseszni, mégpedig a „türelmi idő” révén. Ezzel ugyanis csak annyit értek el a törvényalkotók, hogy a jogkövető vállalkozók szopnak, a szociopaták kaszálnak. Ez a világon mindenütt működik – nálunk nem…

Amikor tavaly, még az év végi zöldgomb-nyomogatási őrület előtt elfogadta Magyarország képviselőháza azt a gyönyörű és beszédes nevű jogszabályt, amely a „2011. évi XLI. törvény a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosításáról” névre hallgatott, sokan föllélegeztek. Ez a törvény ugyanis azt garantálta, hogy 2012. január elsejétől majd nem kötelező vastag bagófüstöt szívnunk ahhoz, hogy egynémely ösmerősünkkel el tudjunk tölteni néhány órát. Ez persze eddig sem volt kötelező, ám a diskurzus eleddig mindenképpen cigiszaghoz volt kötve. Most majd nem így lesz, és ez jó. Most majd lehet jókat beszélgetni a vendéglátó egységben anélkül, hogy az ember teljes toalettjét rögtön a tisztítóba kéne vinni, a bagószag miatt, ugyebár. Más kérdés persze, hogy majd a gyanakvó nejek mit fognak szólni, ha a férj enyhén spiccesen, ám kocsmaszag nélkül szédül haza éjjel – „Hol voltál, te ártány, hát még kocsmaszagod sincs? Biztos kurváztál!...” De ezzel majd adott helyen és időben a delikvensnek kell elszámolnia. Nem ez a lényeg ugyanis.

A lényeg az, hogy hiába a nemzet jobbulását előmozdítani szándékozó, a tüdőbaj leküzdését célzó néptribuni nekirugaszkodás – ez a projektum, csókolom, alaposan el van baszva.

Mindösszesen annyit sikerült elérni ugyanis, hogy azok a vendéglátóhelyek, amelyek vezetői, tulajdonosai komolyan vették a január elsején hatályba lépett jogszabályt, és, ahogyan kell, megtiltották odabent a bagózást, nos, ezek akkorát szopnak március végéig, mint a nagyöbű torkosborz. Mert a jogszabály egyértelmű: januárt elsejétől megtiltja zárt helyeken, így többek között a zárt légterű vendéglátóhelyeken a dohányzást. De a büntetésre ad három hónap „türelmi időt”.

Tessék mondani, erre miért volt szükség? Ez itt Magyarország, csókolom!

Lehet, hogy amikor Írországban hatályba lépett a bagótörvény, akkor mindenki nyelt egyet, káromkodott két legényeset, leanyázta a kormányt, aztán kiment a kocsma mellé cigizni, és ugyanezt tette a „türelmi idő” alatt is, mert a szabály, az szabály. A dolog ott működött. De ez itt Magyarország. Ha itt azt mondják, nem lehet bagózni odabent, de még három hónapig nem büntetünk, akkor ettől a pillanattól kezdve mindenki magasról szarik a jogszabályra. Azaz majdnem mindenki. Mert aki viszont betartja, betartatja, az a vendéglátós, aki nem engedi, hogy a saját éttermében, sörözőjében dohányozzanak a vendégek, az most lehúzhatja a rolót. Mert az esték népe most abba a néhány kocsmába megy, amelyikről tudja, hogy tojik a törvényre, és a hatályos jogszabály ellenére is engedi a dohányzást. Ez a „türelmi idő”- kiegészítés csak annyit ért el, hogy a jogkövető vállalkozók életét, nem kicsit megnehezíttette. És akkor ők most majd biztos úgy fogják gondolni, hogy „milyen szép is ez a jogállam” – és holnaptól ők is tudják, mi a dolguk: szarunk rá!

Ez a módja annak, hogy egy látszólagos „szavazóbaráti” gesztussal miként fossa szájba magát a demokrácia…

(CívisHír.hu)