Alaposan kiverte a biztosítékot magyar természetfotósok körében az RTL Klub 2011. december 10-i Fókusz műsorának riportja, amely Szentpéteri József állítólagos nemzetközi sikerei és világhíre előtt borult le – nem kicsit, nagyon...

Lássuk, kicsoda is valójában ez a barátságos tekintetű, szimpatikus fiatalember, akire "világszerte negyvenmillió olvasó figyel", és aki "a világ legnagyobb természetfotósainak egyike", s "az USA legnagyobb természetfotós pályázatán aratott elsöprő sikert"!

Következzenek a tények.

1. A diadalmas kezdetek. Szentpéteri József élete első, jelentős megmérettetésén, az 1998-as magyar Az Év Természetfotósa pályázaton kétségkívül azonnal a zsűri figyelmének középpontjába került. A már akkor is patinás, s nemcsak Magyarország, de a közép-európai régió legrangosabb természetfotós pályázatának számító verseny történetében ugyanis mindaddig soha, senki nem fotózott olyan messzemenő tökéllyel kitömött, döglött madarakat, mint az ifjúsági kategóriában induló fiatalember. A nyilvános zsűrizés közben a grémium egyik tagjának feltűnt egy kép, amely szerinte kitömött kuvikot ábrázolt. Azonmód kiválogatták a fiatal versenyző összes képét, és láss csudát, szinte valamennyi ugyanilyen haladó, 21. századi technikával készült: volt ott kitömött madár, damillal mozgatott béka – az instant természetfotózás remekművei. A fiatalembert kizárták a versenyből, és igazából annak is örülhetett, hogy nem jelentették fel természetkárosítás miatt, hiszen egynémely modellje szigorúan védett állat mívesen kikészített hullája volt...

2. A nemzetközi karrier. A National Geographic magazin nemzetközi kiadásában valóban Szentpéteri József volt az első magyar fotós, akinek képe önálló képriportja jelent meg. Utóbb ez a kép e sorozat egyik darabja lett a magyar NG címlapfotója is. Ez szép siker, őszinte gratula érte, miképpen az ugyanabban az évben megjelent könyvéhez is, amelynek úgyszintén a címlapján szerepelt ez a bravúros kép.

Volt azonban egy kis bibi ezzel a fotóval. A naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége sajtótájékoztatón hívta fel a közvélemény figyelmét az aggályaira: a fotón látható kérész nem mozog, és a lábai is természetellenesen állnak; a madár természetellenes, nem vadászpózban szerepel, és a szárnyai sem mozdultak be a vaku hatására; a szeme körüli hártya nem tanúskodik élő madárról; a folyton hullámzó Tisza nyomai sem fedezhetőek fel a képen. További fizikai és optikai ellentmondások is felfedezhetők a képen, amelyek részletezésétől e helyütt talán inkább eltekintenénk. Washington akkor nem fogadta el a magyar szakértők érvelését, ám amikor néhány hónappal később megjelent Szentpéteri könyve, a csalás azonnal szembeszökővé vált.

A könyv címlapján egy másik képkocka szerepelt ugyanabból a sorozatból, ám ez a fotó egészen elképesztő fizikai csodákat testesített meg! A naturArt akkori állásfoglalása szerint a májusban leleplezett manipuláció valóban megtörtént, mert a könyvben megjelent fotó és a NG-ben publikált képkocka részleteiben nem egyezik meg! Ez azt jelenti, hogy a jelenetről minimum két kép is készült, és miközben a 30–40 km/óra sebességgel mozgó madár nem mozdul meg a két felvételen, a vízben található tárgyak pedig elúsztak pár centimétert. Ami nyilvánvalóan vagy csoda, vagy Szentpéteri időközben felfedezte Mézga Aladár köbükunokájának időkibővítő kézi készülékét. Na, de és ezt így hogy? Mármost, egy-egy jelenetről minden valamirevaló fotós több felvételt készít. Mivel azonban a "bravúros felvétel" eredeti diája Washingtonban, a National Geographic páncélszekrényében pihent, ezért hát Szentpéteri kénytelen volt ugyanennek a kollekciónak egy másik kockáját kiválasztani, s azt elküldeni a könyvkiadó szerkesztőinek. Igen ám, de vajon miként történhetett meg, hogy két, akár csak tizedmásodpercnyi különbséggel készült képkockán a repülő madár semmit sem mozdul, ellentétben az alatta kavargó vízzel?Vagy lehet, hogy a madár nem is repült? Sőt mi több, valójában döglöttebb volt, mint Erwin Schrödinger macskája? 

3. A "világhír" újabb lépcsője. 2005-ben Szentpéteri képei átkerültek a Getty Images által fenntartott "National Geographic Image Collection" adatbázisába. A jeles fiatalember képei tehát ekkortól éppen ugyanolyan stock-fotók, mint több száz kollégájának munkái.

4. Művésznév születik. Ki tudja, miért, egyes maliciózus hangok szerint legalább részben az előző évek kínos emlékei miatt, Szentpéteri 2009-ben nevet váltott. Azóta Joe Petersburger néven publikál, s aratja a Magyarországon méltán világhírű sikereit.

5. A sajtófotó világában is elsöprő siker! A 2010. évi Magyar Sajtófotó pályázaton Mr. Petersburger megint csak jégmadaras képekkel nevezett a sorozat kategóriában. A fotók exif-fájljainak átvizsgálása során kiderült, hogy a képeinek egy része nem felelt meg a kiírásnak, mert a sorozat egyes darabjai más időpontban készültek. Kínos magyarázkodás után a kiváló fotós visszavonta a gyanús képeket. Szakértők szerint azonban még így is maradt a sorozatban egy legalábbis gyanús fotó! 

Ez a kép azért érdekes, mert egyrészt a madár még szinte el sem érte a vizet, máris akkorát csobban, mint egy hosszúszárnyú bálna, másrészt maga a jelenet is – legalábbis egyes ornitológusok szerint – nem életszerű. Ehhez kísértetiesen hasonló kép látható az említett ügynökségi archívumban is, ám itt már tökéletesen más a háttér – vajon miért?

6. Mr. Petersburger, a World Press Photo győztese! A világ legnagyobb sajtófotós pályázatán Szentpéteri egy etikailag erősen aggályos, akváriumban készült képpel nyert a Természetfotó/Egyedi képek kategóriában (ld. fent). A zsűri tagjai díjazták a bravúrt és az újszerűséget, de – lévén többnyire sajtófotósok – nem ismerhették fel, hogy a kép nyilvánvalóan manipulált környezetben készült. 

7. A legújabb világsiker. Joe Petersburger a minapában fődíjat nyert az amerikai National Wildlife Federation idei fotópályázatán. A nyertes képével kapcsolatban több aggály is felmerült, elsősorban a jelenet természetességét illetően. Spongyát reá, lehet, hogy a kitűnő férfiú időközben megjavult, és soha többet nem fog csalni. Azért nézzük meg a díjnyertes képet:

Csak az érdekesség kedvéért nézzük meg a világhírű amerikai képzőművész, a természet szobrászaként tisztelt Gary J. Eigenberger egyik alkotását:

Mindent egybevetve, Szentpéteri/Petersburger/Joe/József az elmúlt évek alatt soha, egyetlen egy, a képeivel kapcsolatos kételyre sem válaszolt. És ez több, mint érdekes. A vádak ugyanis egyetlen mozdulattal visszautasíthatók lennének, nem kéne több, mint nyilvánosságra hozni a kételyt ébresztő fotókkal egy időben készült többi képet is, illetve, jelesül egyes inkriminált művek eredeti változatát. Vagy egyszerűen csak elmondani, hogyan készültek. Ám ez soha nem történt meg.

Szentpéteri mindössze annyit tett, hogy egyszerű irigységnek nevezte az ellene indított hadjáratot, ami enyhén szólva nevetséges. A jeles fiatalember munkásságát kritikával szemlélők között ugyanis olyan, VALÓDI eredményeket elért fotósok vannak, akik nevéhez a világ VALÓBAN legjelentősebb nemzetközi fotópályázatain (mint például a POYi – Pictures of The Year International, a National Geographic Society világpályázata, a World Press Photo, a BBC Wildlife Photographer of the Year stb.) elért számos díj fűződik! És egyáltalán nem mellesleg, van közöttük olyan magyar természetfotós is, akinek Szentpéterit jócskán megelőzve jelent meg – etikai és szakmai szempontból soha meg nem kérdőjelezett! – képe a National Geographic nemzetközi kiadásában...

Nem irigységről vagy szakmai féltékenységről van tehát szó. Hanem arról, hogy a tényleg méltán, és nemcsak idehaza világhíres magyar természetfotósok nem szeretnék, ha a nevüket olyan figurák nevével mosná egybe a média, akik eddigi "eredményeinek" nem jelentéktelen hányadát csalások révén érték el. A minapi riport nyomán felmerül a kérdés, hogy vajon Szentpéteri beszámolt-e az őt kérdező televíziós riporternek és az őt jelenleg menedzselő ügynökségnek arról, hogy a valóságban miért érhetik azok a vádak, amelyekkel kapcsolatban láthatóan nem a válaszadás, hanem az elterelés a célja...