A hivatalos március 15-i eseményen a kormány cenzúrázta Petőfit: a forradalom hevében, 1848. március 16-án írt költeményéből "kifelejtettek" öt teljes versszakot, amely a szabad sajtót éltette és az országgyűlés töketlensége miatt bosszankodott. Érthetetlen, hogy miért van beszarva a kormány Petőfitől. Vagy épp' nagyon is érthető.

Kérdés viszont, hogy miért választottak a Fidesz-kormány kommunikátorai olyan verset az ünnepségre, amelynek az áthallásai kínosan érinthetik magát a kormányt, s ezt még föl is erősítették a rövidítéssel... És ettől a pillanattól megint csak bonyolulttá válik a kérdés, és újabb összeesküvés-elméleteknek enged teret... Lehet, hogy megint egy műbalhét dobtak a média híréhes szerkesztői elé...? Vagy tényleg ekkora marhák?

Annak, akit érdekel, itt a teljes költemény (kövérrel jelölve a cenzúrázott rész): 

Petőfi Sándor: 15-DIK MÁRCIUS, 1848

.

Magyar történet múzsája, 
Vésőd soká nyúgodott. 
Vedd föl azt s örök tábládra 
Vésd föl ezt a nagy napot!

.

Nagyapáink és apáink, 
Míg egy század elhaladt, 
Nem tevének annyit, mint mink 
Huszonnégy óra alatt.

.

Csattogjatok, csattogjatok, 
Gondolatink szárnyai, 
Nem vagytok már többé rabok, 
Szét szabad már szállani.

.

Szálljatok szét a hazában, 
Melyet eddig láncotok 
Égető karikájában 
Kínosan sirattatok.

.

Szabad sajtó!... már ezentul 
Nem féltelek, nemzetem, 
Szívedben a vér megindul, 
S éled a félholt tetem.

.

Ott áll majd a krónikákban 
Neved, pesti ifjuság, 
A hon a halálórában 
Benned lelte orvosát.

.

Míg az országgyülés ott fenn, 
Mint szokása régóta, 
Csak beszélt nagy sikeretlen: 
Itt megkondult az óra!

.

Tettre, ifjak, tettre végre, 
Verjük le a lakatot, 
Mit sajtónkra, e szentségre, 
Istentelen kéz rakott.

.

És ha jő a zsoldos ellen, 
Majd bevárjuk, mit teszen; 
Inkább szurony a szivekben, 
Mint bilincs a kezeken!

.

Föl a szabadság nevében, 
Pestnek elszánt ifjai!...- 
S lelkesülés szent dühében 
Rohantunk hódítani.

.

És ki állott volna ellen? 
Ezren és ezren valánk, 
S minden arcon, minden szemben 
Rettenetes volt a láng.

.

Egy kiáltás, egy mennydörgés 
Volt az ezerek hangja, 
Odatört a sajtóhoz és 
Zárját lepattantotta.

.

Nem elég... most föl Budára, 
Ott egy író fogva van, 
Mert nemzetének javára 
Célozott munkáiban.

.

S fölmenénk az ős Budába, 
Fölrepültünk, mint sasok, 
Terhünktől a vén hegy lába 
Majdnem összeroskadott.

.

A rab írót oly örömmel 
S diadallal hoztuk el, 
Aminőt ez az öreg hely 
Mátyás alatt ünnepelt! -

.

Magyar történet múzsája, 
Vésd ezeket kövedre, 
Az utóvilág tudtára 
Ottan álljon örökre.

.

S te, szivem, ha hozzád férne, 
Hogy kevély légy, lehetnél! 
E hős ifjuság vezére 
Voltam e nagy tetteknél.

.

Egy ilyen nap vezérsége, 
S díjazva van az élet... 
Napoleon dicsősége, 
Teveled sem cserélek!

.

Pest, 1848. március 16.