A hivatalos március 15-i eseményen a kormány cenzúrázta Petőfit: a forradalom hevében, 1848. március 16-án írt költeményéből "kifelejtettek" öt teljes versszakot, amely a szabad sajtót éltette és az országgyűlés töketlensége miatt bosszankodott. Érthetetlen, hogy miért van beszarva a kormány Petőfitől. Vagy épp' nagyon is érthető.
Kérdés viszont, hogy miért választottak a Fidesz-kormány kommunikátorai olyan verset az ünnepségre, amelynek az áthallásai kínosan érinthetik magát a kormányt, s ezt még föl is erősítették a rövidítéssel... És ettől a pillanattól megint csak bonyolulttá válik a kérdés, és újabb összeesküvés-elméleteknek enged teret... Lehet, hogy megint egy műbalhét dobtak a média híréhes szerkesztői elé...? Vagy tényleg ekkora marhák?
Annak, akit érdekel, itt a teljes költemény (kövérrel jelölve a cenzúrázott rész):
Petőfi Sándor: 15-DIK MÁRCIUS, 1848
.
Magyar történet múzsája,
Vésőd soká nyúgodott.
Vedd föl azt s örök tábládra
Vésd föl ezt a nagy napot!
.
Nagyapáink és apáink,
Míg egy század elhaladt,
Nem tevének annyit, mint mink
Huszonnégy óra alatt.
.
Csattogjatok, csattogjatok,
Gondolatink szárnyai,
Nem vagytok már többé rabok,
Szét szabad már szállani.
.
Szálljatok szét a hazában,
Melyet eddig láncotok
Égető karikájában
Kínosan sirattatok.
.
Szabad sajtó!... már ezentul
Nem féltelek, nemzetem,
Szívedben a vér megindul,
S éled a félholt tetem.
.
Ott áll majd a krónikákban
Neved, pesti ifjuság,
A hon a halálórában
Benned lelte orvosát.
.
Míg az országgyülés ott fenn,
Mint szokása régóta,
Csak beszélt nagy sikeretlen:
Itt megkondult az óra!
.
Tettre, ifjak, tettre végre,
Verjük le a lakatot,
Mit sajtónkra, e szentségre,
Istentelen kéz rakott.
.
És ha jő a zsoldos ellen,
Majd bevárjuk, mit teszen;
Inkább szurony a szivekben,
Mint bilincs a kezeken!
.
Föl a szabadság nevében,
Pestnek elszánt ifjai!...-
S lelkesülés szent dühében
Rohantunk hódítani.
.
És ki állott volna ellen?
Ezren és ezren valánk,
S minden arcon, minden szemben
Rettenetes volt a láng.
.
Egy kiáltás, egy mennydörgés
Volt az ezerek hangja,
Odatört a sajtóhoz és
Zárját lepattantotta.
.
Nem elég... most föl Budára,
Ott egy író fogva van,
Mert nemzetének javára
Célozott munkáiban.
.
S fölmenénk az ős Budába,
Fölrepültünk, mint sasok,
Terhünktől a vén hegy lába
Majdnem összeroskadott.
.
A rab írót oly örömmel
S diadallal hoztuk el,
Aminőt ez az öreg hely
Mátyás alatt ünnepelt! -
.
Magyar történet múzsája,
Vésd ezeket kövedre,
Az utóvilág tudtára
Ottan álljon örökre.
.
S te, szivem, ha hozzád férne,
Hogy kevély légy, lehetnél!
E hős ifjuság vezére
Voltam e nagy tetteknél.
.
Egy ilyen nap vezérsége,
S díjazva van az élet...
Napoleon dicsősége,
Teveled sem cserélek!
.
Pest, 1848. március 16.
Utolsó kommentek