A brit miniszterelnök egyik tanácsadójának más dolga sincs, mint boldoggá tenni a polgárokat, korra és nemre való tekintet nélkül. Az úriembert Cary Coopernek hívják, és még véletlenül sem Gary Coopernek, pedig az elhallás az első mondat után tálcán kínálkozik. A mi Cooperünk a manchesteri egyetem dékánja, a londoni School of Governance politikai elitképző professzora, a királynő egyik dédelgetett kedvence, pszichológus, a világ számos komoly szakmai szervezetének tiszteletbeli tagja. És David Cameron konzervatív miniszterelnök boldogságügyi tanácsadója.

Miután túltettük magunkat a kényszerű filmes áthallásokon – Cary Cooper és David Cameron mellé most már csak a 2005-ben elhunyt Robin Cook volt brit külügyminisztert kell odaképzelnünk, de hát, ilyen vidám a brit parlamenti demokrácia –, bízvást eltöprenghetünk azon, hogy mi a búbánatnak kell a kormányfő mellé boldogságügyi tanácsadó. Pedig olyan kézenfekvő a dolog! Mert kik is a boldogok? Természetesen a szerelmes fiatalok és a gazdagok. A hvg online kiadásában megjelent interjú tanúsága szerint – marhára nem!

Amerikában, Afrikában, Ázsiában, Skandináviában és Kelet-Európában, összesen 72, gazdagabb és szegényebb országban készített felmérések egy irányba mutató eredményei szerint ugyanis a legkiegyensúlyozottabb és legboldogabb emberek az 50 évesnél idősebbek. "Az amerikai kollégákkal hosszú évek óta végzett kutatásaink eredményeiből bizonyosan megállapítható, hogy a pénzszerzés, meggazdagodás, a gazdagság – ha egyáltalán hat a boldogságra – akkor azt csak nagyon rövid időn át teszi.  Hiszen Kambodzsában vagy egy csomó afrikai országban, elmaradott közép-amerikai országokban nagyjából ugyan annyira boldogok az emberek, mint a gazdag Skandináviában és Svájcban, viszont boldogtalanság az úr a legtöbb dúsgazdag arab olajsejkségben" – mondja Cooper.

Ennek szellemében Nagy Britanniában már be is indult a boldogságprojekt: Cooper boldogságügyi szakértőcsapata folyamatosan méri a mindenkori kormány számára, hogy mennyire elégedettek a brit polgárok az egészségügyi ellátással, az oktatással, a munkakörülményekkel, és  minden olyan tényezővel, ami befolyásolja az komfortérzetüket, más szóval: a boldogságukat.  Cooper szerint a miniszterelnök komolyan hisz a projektben, sőt, mint mondja, Sarkozy francia köztársasági elnökkel is beszélt, és ő is elismerte, hogy a választópolgárok inkább közérzetük szerint, semmint száraz gazdasági adatok alapján tudják megítélni, jó-e vagy rossz a politika. "Cameron szerint a   politikának ez is a feladata, vagyis, hogy elősegítse a társadalom tagjainak  boldogítását, azaz boldogulását. Ennek megfelelően a megélt boldogságszint alakulását fogjuk mérni, eszköztárunk  vegyíti a  pszichológia és egy sor más tudomány módszereit."

Szédületes! Két dologra érdemes emlékeznünk: (1) a boldogságprojekt a mindenkori kormány számára nyújt háttértámogatást, és (2) a   politikának ez is a feladata, vagyis, hogy elősegítse a társadalom tagjainak  boldogítását, azaz boldogulását!

Egyszer talán ki kéne Magyarországon is próbálni, hátha bejön.

(Kép: Wikimedia)