A "jó erkölcsbe ütköző" jövedelmeket sújtanák az állami szférában extra elvonással egy a kormány által benyújtott törvényjavaslat alapján. Az Alkotmánybíróság közbeszólhat. (...) Az alkotmánymódosítást azért akarja végrehajtani a kormány, hogy teljesíthesse a kormányfő ígéretét, a pár héttel ezelőtti 29 pontos első akciótervének egyik elemét: 98 százalékos elvonás sújtaná a kétmillió forint feletti végkielégítéseket az állami, önkormányzati szférában. (Index.hu)

Pártunk és kormányunk legújabb pszichotikus ámokfutása valójában az előzményekből automatikusan következik. A előzmények okságilag determinált következménye mindez -mondhatnánk azzal a marxista terminológiával, amelyhez leginkább igazodni látszik az Orbánság. A képlet a következő.

A választási hajcihőben találjunk ki minél hangzatosabb populista szólamokat, amelyekkel el lehet kábítani a cselekvő- és döntésképességüktől már jó előre megfosztott polgárokat. Ezt követően zsebeljük be a győzelmet, majd vegyük újra sorra az ígéreteinket. Amit lehet, módosítsunk, amit nem lehet átértelmezni, ahhoz módosítsunk törvényt. Ha alkotmányellenes a törvény, módosítsuk az Alkotmányt. Ha még mindig nem jó, akkor módosítsunk a törvényen - majd csak működni fog...

Pontosan ez történt a 98%-os különadóval sújtandó végkielégítésekkel: populista jogszabály bejelentése, alkotmánymódosítás szükségessége, törvénypontosítás. A visszamenőlegesség alkotmányellenessége közbeugat? Sebaj - alkotmánymódosítás! Az államelnök közbeugat? Sebaj - vazallus elnök! Az Alkotmánybíróság közbeugat? Sebaj - vazallus alkotmánybírák! Az Alkotmány ehhez megint beszól? Sebaj - elnök, alkotmánybírák, Alkotmány! A közvélemény háborog? Sebaj - helyreigazítás, ehhez pedig médiatörvény, újra alkotmánymódosítás, megint elnök, alkotmánybírák, kormányzati szervek stb. Majd csak befogják a pofájukat...

Megbütyköljük...!

Mindez emlékeztet valamire. Na nem 1919-re vagy 1949-re gondolok, bár az is eszembe juthatna meg 1932 is, de nem. 1990 jut eszembe. Akkor ugyanis pontosan ugyanilyen, küldetéstudatos, ám tökéletesen dilettáns kormány volt hatalmon. Valamelyest kevésbé buzgott bennük a bolsevik hév ugyan, de éppily veszélyesek voltak. És gyakorlatilag három rövid év alatt szétzilálták a - jelenhez hasonlóan! - nemzetközi válság sújtotta országot. Hát ez a félelmetes.

Akkor a baloldali ellenzék mély morális válságban leledzett, mert akkor még volt lelkiismerete. Ebből a mai baloldal kigyógyult, de egyben meg is szűnt létezni - legalábbis mint potens politikai alternatíva. Akkor csakis liberális ellenzék működött, de az el volt foglalva a saját problémáival, az önteltsége pedig egyébként is maximum egy vidám parlamenti vitapartnerré pozícionálta. Akkor nem létezett jobboldali ellenzék, mert azt bedarálta magába az MDF. Ma nincs liberális ellenzék, legfönnebb egy kicsinyke zöld radikális gittegylet... De ma van jobboldali ellenzék!

Isten látja lelkemet, mi sem áll távolabb tőlem, mint a Jobbik mellett kampányolni! Ám a jelen helyzetben, hiteles baloldal és liberálisok hiányában, az egyetlen lehetőségnek azt látom, hogy nőjön fel végre a feladatához a jobboldal, találja meg mérsékelt, de nagyon határozott hangját, és rúgja farba ezt a kormányt, mert a katasztrófa felé sodorja az országot! Tartok a Jobbiktól, mert még gyermek, s így oktalan, heves és mohó. De még jobban tartok attól, ami felé ma haladunk.

Horváth Árpád