Az olasz Pietro Masturzo fényképe nyerte a World Press Photo (WPP) legjobb 2009-es sajtófotójáért járó fődíjat - jelentették be pénteken Amszterdamban. Magyarország színeiben Joe Petersburger (Szentpéteri L. József) egyedi természetfotó kategóriában első díjas lett. (MTI)

Ilyenkor örülni szoktunk, és hála az égnek és a magyar fotográfusok tehetségének és elhivatottságának, az utóbbi években bizony jócskán volt alkalmunk az ilyesfajta örömre. És az örömünk eleddig mindig tiszta volt, ment mindenféle-fajta keserűségtől.

Egészen mostanáig.

Szép siker ez a kategóriagyőzelem, a magyar fiatalember a világ legjobbjait utasította maga mögé a halászó jégmadarat ábrázoló képével. Talán elég annyit mondani, hogy a Természetfotó - Sorozat kategóriában Paul Nicklen, a National Geographic "fekete öves" fotósa nyert, aki ezerszer bizonyította már hihetetlen rátermettségét, tehetségét és szakmai tudását. És szilárd etikai elveit.

Nem véletlenül került a hangsúly éppen az etikára. Szentpéteri József, a magyar győztes ugyanis ezen a területen adósa a fotográfiának. Nem kicsit. Nagyon.

A WPP-n kategóriagyőztes fotó szerepelt a Magyar Sajtófotó pályázaton is, ott egy sorozat részeként a harmadik díjhoz segítette a szerzőt. Természetfotósok és ornitológusok körében nem csekély visszhangja volt ennek a pályaműnek. A széria egyes darabjai erősen felvetik a maniupuláció, a fake kérdését, másutt egyértelmű volt, hogy egyik-másik kép nem 2009-ben készült, holott ez a pályázati részvétel alapvető kritériuma volt. A WPP-n nyertes képről pedig azt mondja, kivétel nélkül minden hozzáértő, hogy egy akváriumban készült, amelybe a jégmadár részére csalihalakat helyeztek. Természetfotó lenne? Erről lehet vitatkozni. De a természetfotósok elsöprő többsége szerint nem az.

Mert a természetfotó az élővilág, a természet jeleneteit, eseményeit, tárgyait, azok viselkedését, kölcsönhatásait a maguk természetes vagy nem természetes, de mindenképpen manipulálatlan környezetében ábrázolja. És az a fotó, amit a majdani kép, a pályázati erdemény, a díj vagy a szerzői honorárium érdekében manipuláltak, amelyen mesterségesen beavatkoztak a megfelelő jelenet kialakítása érdekében - nem természetfotó. Lehet jó fotó, és például egy magazinban lehet remek illusztráció, de nem természetfotó a szó valódi értelmében. Ilyen képpel nem illendő természetfotó kategóriában nevezni.

Szentpéteri József nyilván megérzett valamit a tornyosuló viharfelhőkből, mert a magyar sajtópályázaton az eredményhirdetés után visszavonta azokat a képeket, amelyek nem a pályázati kiírásban szereplő időkorláton belül készültek. A tíz képből ötöt. Ezzel elkerülte a kizárást, de azért az továbbra is kérdés, hogy vajon a megmaradt öt kép ugyanannak a sorozatnak tekinthető-e, mint amivel eredetileg nevezett, és amiért harmadik díjat kapott. Ezzel a mind ez ideig megválaszolatlan kérdéssel a zsűrinek kell elszámolnia.

Szentpéterinek viszont még jó sok minden mással is el kell számolnia.

Rég volt, ma már lassacskán személyi igazolványuk van azoknak, akik akkor születtek. Szentpéteri József 1996-ban ifjúsági kategóriában nevezett Az Év Természetfotósa pályázatra, idehaza. Akkor csak a zsűri profi madarász-madárfotós tagjainak az éberségén múlt, hogy nem siklott át a figyelem az ifjú titán sumákolásán: kitömött madarakkal rendezte be a természetfotós pályázatra benevezett fényképét. Akkor a bölcs, deres halántékú zsűritagok megfeddték a fiatal gimnazistát, és mindenki biztos volt benne, hogy soha még egyszer nem fordul elő vele ilyen.

Előfordult. 2003-ban a National Geographic Magyarország és a magazin nemzetközi kiadása számára olyan képet készített a tiszavirágra vadászó jégmadárról, amely döglött kérészeket és egy kitömött, beállított madarat ábrázolt. Egy védett és egy szigorúan védett állatfaj preparátumait, műteremben beállítva, természetfotónak álcázva. A botrány hullámai egyeseket elsöpörtek - őt nem. Ugyancsak ő a világ egyik legfontosabb természetfotós ügynökségében http://www.nationalgeographicstock.com/ngsimages/welcome.jsf) ma is egyebek mellett olyan képeket kínál eladásra, amelyek kirívóan etikátlan módon, természetkárosítás révén keletkeztek; egészen pontosan: a szigorúan védett jégmadár löszfalba vájt fészkének kiásásával...

Ja, hogy ez nem ugyanaz a szerző? Hiszen ezeket a képeket Joe Petersburger jegyzi...? Igen, Szentpéteri Józsefet ezen a héten Joe Petersburger-nek hívják, a jövő héten talán Josif Svetopetrovac-nak. Nem lepődnénk meg. Az viszont végtelen szomorúsággal tölt el, hogy a magyar fotósok világszerte elismert sikersorozatát egy olyan ember tevékenysége és pillanatnyi sikere árnyékolja be, akinek nagyon régen, nagyon messzire kellett volna menekülnie erről a területről, de ha magát nem veszi észre, akkor a magyar fotóstársadalomnak kellett volna kiközösítenie őt. Mert a ténykedése rossz fényt vet azokra a fotósokra, akik mindig a legjobb tudásuk szerint, és mindig, minden körülmények között a szakterületükre érvényes és az általános etikai elvek mentén dolgoznak. És nem váltják le a nevüket egy újra, ha a régi bepiszkolódott...