Az optimizmusra márpedig szükség van, hogy legyen erőnk megvívni a mindennapi harcainkat. Itt a tél, a „nemszeretem" napok, amikor egy elhúzódó ebéd már éjszakai sötétségben ér véget. Nyakunkon a karácsony, az őrült vásárlási rohamok és a nagy zabálások. Az egyik napon a reggeli mínusz húsz fokban ráfagy az arcunkra a mosoly, csak hogy két nappal később plusz húszban olvadjon le rólunk. A hó helyett most nyarat idéző záporok jönnek meg párás ablakok, a kiteregetett ruhák egy hete száradnak, ám holnapután hajnalban olyan hideg lesz, hogy a kutya kettétörik az utcasarkon, ha hirtelen akar befordulni. Ez van most, a depresszió hava; már káromkodni sincs kedvünk, még pofon se vágjuk az embert a buszon, ha rálépünk a lábára. Bizony, így elidegenedtünk egymástól, ezt tette velünk a tél – de ennek vége, mert ezentúl optimisták leszünk! Tél van? Remek! Ez azt jelenti, hogy hamarost jön a madárdalos tavasz, aztán a nyár – gyönyörű! Az optimizmus lendületet ad az embernek, visszakapjuk az életkedvünket, és ez a hangulat másokat is átitat: az optimizmus mosolyt fakaszt az emberek arcára.
Tessék kipróbálni! Manapság elég egyetlen derűlátó kijelentés, és máris mindenki a hasát fogja a röhögéstől.
Utolsó kommentek