Ez nem a nap híre, ez az évszázad híre. Vagy nem híre, hanem izéje. Neki.

Arról van szó, hogy a minapában teleordította a magyar bulvármédiát a Blikk című tabloid azzal, hogy két szerencsétlen hajléktalan a Róka-hegyi barlangban megörökölte minden idők egyik legnagyobb hazai jussát, harminc millárd forintot, illetve annak megfelelő eurót. A történet szerint a két lakcím- és foglalkozásnélküli vérrokon egy Baden-Württenbergben elhalálozott örökhagyó testámentoma révén ugrott legalább nyolc hellyel Gy. Ferenc elé a milliárdosok százas magyar toplistáján, egyenesen a csillag-hegyi sziklaüregből.

 

Mármost jómagam a hetvenes években a szóbanforgó barlangban elmélyült, feltáró jellegű kutatást végeztem a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat égisze alatt, és ennek alapján bizton, felelősséggel állíthatom, hogy e szigorú természeti védelem alatt álló földtani képződményben bőven elfér két milliárdos, ebből az irányból tehát a hír nehezen kikezdhető.

 

Azon sincs mit csodálkozni, hogy a jelzett nyomtatott médium rögvest néven is nevezi a két örököst, ez a diszkréció ebben a kategóriában már-már elvárható. Olyan ez, mint a Csengery utcai újságíró orovosi rendelővel szemközti urológiai várta, amelynek ajtaján öles betőkkel áll: potenciazavar szakrendelés ekkor és ekkor - csak hogy ha bárki ez idő tájt arra jár, pontosan tudja, miért ülnek ott amaz éltes hadfik.

 

Ám a diszkréció csak az egyik, a másik ezzel szemben a világhír - a hír maga. Merthogy a Blikk nem a saját ujjából szopta e ténynek látszó dolgokat, ő csak tényként közölte őket. S hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, itten következik a lényeg. A hír ugyanis a rangos, de legalábbis ismert brit lap, a Daily Telegraph közlése nyomán jutott el Magyarországra, amaz pedig a szintén szigetországi Ananova hírügynökségre hivatkozva közölte azt. Az Ananova egy perifériás magyar kábeltévé kishíréből tudta meg a szenzációt, emez pedig egy viszonylag szűk körben ismert hetilaptól. Nagy-Britanniából aztán nemcsak a Blikk híre jött, hanem jött a 168 óráé meg a Népszabadságé is, amelyekre már hivatkozni is lehet, a Blikk blikfangja tehát imigyen igazolást nyert.

 

Peládi Zsolt és Peládi Géza. Így hívják az állítólagos örökösöket, akik sem a világfordító végrendeletről, sem a baden-württenbegi nagynéniről nem hallottak soha. Nem tudják, hogy milliárdosok, ezt az Indexnek mondták, de persze ettől még lehet, hogy azok. Szép is úgy milliárdosnak lenni, hogy az ember nem tud róla! Le van a gond.

 

A történet szép, a hír története pedig egyenesen csodálatos, tán érdekfeszítőbb, mint maga a sztori. És elgondolkodtató is egyben. Nekem például az jut róla eszembe, hogyan születnek az éppen aktuális magyar politikai elit munkásságát magasztaló meg a magyar

gazdaság sikereit méltató külföldi sajtómegnyilvánulások.

 

De ez biztos csak áthallás. Elvégre, az ugye nem bulvár...