Kéretik békén hagyni a Szabadság téri "megszállási emlékművet"! Elég a félremagyarázásból, nincsen azzal a világon semmi baj. Az üzenete világos, csak épp' szem kell hozzá, hogy lássuk: nem sas az, hanem turul. Hívjuk segítségül az állatrendszertan tudományát, hogy végre tisztába tegyük a dolgokat! 

Rengetegen szedték már ízekre a Szabadság téri "megszállási emlékművet", éles kritikákat fogalmaztak meg a művel szemben, minden létező szempontból boncolgatták már. Kiderült, hogy a felirata hemzseg a nyelvi hibáktól, kompozíciója rossz és didaktikus, ráadásul nem azt láttatja, amit a műleírás szerint üzen. És egészen bizonyosan mindnek igaza is van. Épp csak a lényeg sikkadt el. Nem azt ábrázolja, amiről a tanult műítészek beszélnek.

Hagyjuk most a vizuális kommunikációt! Helyezzük a vitatott művet az állatrendszertan egzakt górcsője alá!

A műleírás, valamennyi műmagyarázat és kritika szerint a szoborművészeti termék annak a pillanatnak állít emléket, amidőn a "német birodalmi sas" reá tör a Gábriel arkangyal által megjelenített magyar nemzetre. Ne firtassuk a képződmény teljes egészének összetett vizuális rendszerét, ehelyett ragadjuk ki a lényeget: a sast magát. Ami nem sas. És ezt a posztulátumot e helyütt állatrendszertani bizonyítékokkal támasztjuk alá.

A kulcsszó: sólyomfog.

Nézzük, miként fest egy parlagi sas, azaz imperial eagle (Aquila heliaca), a mindenkori német birodalom címermadarának csőre:

Hasonlítsuk össze ezzel az emlékmű állítólagos sasának csőrformáját!

Vegyük észre, hogy a két csőr nem ugyanolyan, utóbbin ugyanis, a valódi "birodalmi sas" csőrével ellentétben, látható egy nem túl jelentős, mégis alapvető fontosságú különbség. Egészen pontosan egy kicsiny kiszögellés a felső csőrkáván, ami valójában egy nagyon is fontos rendszertani jegy. Úgy hívják: sólyomfog. Ez a fogacska a sólymok családjára (Falconidae) jellemző, a vágómadárfélékre – ahová a sasok tartoznak – (Accipitridae) azonban nem. A szobor tehát semmiképpen sem sast ábrázol, hanem egy sólymot, méghozzá a csőr szerkezetét figyelembe véve nyilvánvalóan nem mást, mint kerecsensólymot (Falco cherrug). Nézzük csak:

Mármost, a kerecsen a magyarok ősi szent madara: a turul. A német megszállás áldozatainak emlékére állított emlékművön tehát valójában nem más látható, mint az a pillanat, amidőn az ősmagyar turul rátör a sokat szenvedett magyar népre. 

De akkor miről vitatkozunk?