Az alkalmi díszletépítés nem újkeletű tudomány. A nyolcvanas években a kádári vezetés meghívására a cívis városba látogatott Helmut Kohl német kancellár. A minden bizonnyal roppantul tartalmas program részeként bemutatták neki a debreceni Újkerti lakótelep ABC áruházát is, ne firtassuk, ez miért, és kinek jutott eszébe. Persze az áruházat a jeles alkalomra kicsinyég azért föl kellett készíteni: feltöltötték minden széppel és jóval, banán, narancs, Persil mosópor, Nutella, Unicum, minden volt az árutól rogyadozó polcokon, az odavezető utakat gyönyörűen rendbehozták, az út menti házakban pedig a rozzant-roggyant bádog kukákat mind lecserélték klassz, modern műanyagra, hogy ne rontsák a látképet. Mindenki boldog volt, mindenki szerette Helmut Kohlt. Aztán másnap jöttek a tanácsi teherautók, és a kékesszürke ruhás emberek szépen elvitték a kukákat, és mindenki visszakapta a horpadt bádogkukáját, rajta a kopott házszámokkal, mert az járt neki. És nem jött többé Persil, téli szalámi és Unicum az Újkerti ABC-be, az utak pedig rohadtak tovább a sebtiben elvégzett kátyútömedékelések alatt, elfogyott a mosópor és az Unicum, és kisvártatva csak egy emlék volt Helmut Kohl, a Persil mosópor és a szép szürke műanyag kukák, de a téliszalámi vége még kitartott egy darabig.

Aztán jött az ősz, sok langy eső esett, és mindenki szart az egészre, mert a daliás napokon való merengés helyett inkább azt számolgatták, miből fizetik ki a fűtésszámlát, és a gyerek uzsonnapénzét is ki kellett gazdálkodni. Helmut Kohl debreceni látogatása imigyen csúszott át ragadós csiganyálon a legendáriumba.

De azért emléknek szép volt...