Jól indult Áder János – vélhetően az elődjéénél hosszabbra tervezett – elnöki ciklusa. A Nemzet Első Polgára, a humorérzékéről és laza, barátságos stílusáról messze földön ismert államférfi a Székely himnusz eléneklése közben elmerenghetett pár percet a Parlament sokat látott falai között, hogy miképpen fogja majd előmozdítani a határon túli magyarok ügyét a következő években. De tényleg: Mi szükség volt a Székely himnuszra az elnöki eskütétel processzusában? Lezsák uram, maga megbolondult, vagy direkt provokál?

Állítólag Lezsák Sándor, a Kövér Lászlót helyettesítő ideiglenes parlamenti elnök ötlete volt, hogy a Himnusz Szózat után a honatyák a Székely himnuszt is elénekeljék az új köztársasági elnök eskütételi ceremóniáján. Kövér nem volt a pulpituson, pedig ez a húzás leginkább rávall. No meg az is, hogy a Székely himnusz nem szerepelt az eredeti, hivatalos programban, a baloldali és liberális ellenzék nélkül maradt jobboldali képviselők csak Lezsák felhívásának pillanatában értesültek arról, hogy most bizony el kell dalolniuk a nótát. Ehhez képest egyébként elég gördülékenyen ment a dolog, mindenki tudta a szöveget és a kottát, ami akár azt az érzetet is keltheti a kellőképpen paranoid honpolgárban, hogy esetleg mégis sejthettek valamit előre. (Igen, tudom: a Székely himnuszt minden magyarnak tudnia kell, és a Fidesz és a KDNP soraiban rendes magyarok ülnek, tehát eleve tudják, álmukból fölverve is. De azért mégis.)

Ádernak tehát jól indult a ciklusa. Mert most az van neki, és vélhetően nem havi, mint Schmittnek volt. Szépen bepozicionálta magát ezzel a Székely himnusszal, valahova az irredenta és a fasiszta közé, félútra, és talán egy kis félmosolyt (áderül: harsány hahota) csalhat a bajsza alá a tudat, hogy román szomszédaink, és társaink az unióban, ma déltájt mind köptek egy slájmosat. Fogják majd szeretni őtet. És fogják majd szeretni a mi Áderünket a szlovákok is, nem is beszélve a szerbekről, mert ők mind nagyon szívesen hallgatják a Székely himnuszt, és mind egyenlőségjelet tesznek a Székely himnusz és az azt éneklők közé. Áder János imigyen az egyenlőségjel egyik végére került.

Jó ez nekünk? Aligha.

Abban az időben, abban az érában, amikor hosszú idő után újra ciki magyarnak lenni Európában, amikor már a mi nevünkben, Magyarország nevében Orbán és bandája mindenkivel összeveszett, akivel csak lehet, mi szükségünk volt arra, hogy a köztársasági elnök eskü-ceremóniáján még plusz belefossunk egy szaftosat a ventilátorba. Miért kell az nekünk, hogy azokat a szomszédainkat, akik egyébként is patikamérlegen mérik minden szavunkat, még tovább dühítsük? Kinek van erre szüksége?

Mi az üzenete a Székely himnusznak az elnökavatási ceremónián? Az, hogy pont leszarjuk a szomszédaink és a nálunk fejlettebb és kulturáltabb világ véleményét. A plebs felé persze más ez az üzenet: Mi karakán fickók vagyunk, igaz magyarok, akik nem engednek a huszonegyből. Gratula! A határon túli magyarok egy része vélhetően ugyanígy gondolkodik a dal műsorba vételéről. De az értelmes többség alighanem előre néz, és azt látja, hogy abban az országban, ahol élnie kell, most ferdébbek lesznek a tekintetek, amelyek reá szegeződnek a neve hallatán. Lezsák most szavazókat fogott, talán még a Jobbiktól is. És szinte bizonyosan a határon túlról is. Ám az, hogy Magyarországnak – leánykori nevén Magyar Köztársaságnak – kárt okozott ezzel az ámokfutással, az szinte bizonyosra vehető. Kicsiny hazánk most egy fokkal cikibb lett, mint volt. Egy soviniszta kis pattanás Európa alfelén. Áder pediglen ennek az elnöke lett mostan.

Mármost, Lezsák Sándor aligha követte ezt el egyedül. Meglehet, tényleg az ő ötlete volt, de ez kevéssé valószínű. Ez amolyan virtigli kövéres belemenés volt. És épp annyira tisztességes is: Ha bejön, akkor a "mi sikerünk", ha nem, akkor "az ő hülyesége volt". Kövér közben pedig odalenn parádézott, mint ideiglenes köztársasági elnök. Még addig a pár percig... A Fidesz és az ő köztársasági elnöke ma tort ült az egykor itt honos európai demokrácia romjai felett.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!