Bekaptuk 1.

Jóri András adatvédelmi biztos vizsgálatot indított, miután az Országgyűlés elnöke kitiltotta a Parlamentből az Index.hu és az Origo fotósait. A kiváltó ok: szeptember 12-én képet közölt a portál Orbán Viktor miniszterelnök jegyzetlapjáról. Minthogy ezzel a lendülettel még sok mást is kitiltottak az épületből, ehhez nem nagyon van mit hozzátenni. Legfönnebb annyit, hogy a pártállami médián kívül létező újságírók kitiltása a Parlamentből már a lágyuló posztkádári kommunizmusban sem volt szalonképes. Mondhatnánk, hogy megérdemeljük – de nem! Mert egy nép nem azt a hatalmat kapja a nyakába, amit megérdemel, hanem azt, ami rávall.

Bekaptuk 2.

Miközben az adatvédelmi biztos vizsgálódik a sajtószabadság megsértése miatt, az egyetlen, valamennyire hatékony ellenzéki pártot belülről bomlasztja a maguk faszvitéze. Az egyébként javarészt tökéletesen ismeretlen Kabai Zoltán solymári Jobbik-vezetőről kiderült, hogy a kilencvenes években keresett és meglehetősen sokat foglalkoztatott pornószínész volt. Amivel nincsen semmi baj, mainapság kies hazánkban a pornószínész és a profi kurva akár még példakép is lehet a fiatalság előtt, sőt. Kabai hétfőn lemondott, mondván: nem akarja terhelni a szervezetet. Bölcs lépés. És ha már ilyen szépen alakult a történet, akkor azon is bízvást el lehet töprengeni, hogy vajon kinek állhatott érdekében az elmúlt hétvégéig a fiókok mélyén dugdosni Kabai múltjának bizonyítékait. Meg akár azon is, hogy vajon eleve miért indul el a politikai pályán valaki, akinek meglehetős makulák vannak a múltjában. Olyan pettyecskék, amelyek némelyek szemében akár érinthetnek oly értékeket, mint a keresztényi erkölcs, a haza és család, no és persze a nemzeti büszkeség. Lehet összeesküvés-elméleteket gyártani, amelyek egyikében-másikában az összes ma létező politikai erő érintve van, beleértve magát a Jobbikot is.

Bekaptuk 3.

Mindebben ma már semmi meghökkentő sincs. Miképpen abban sem, hogy a dolgos politikai hétköznapokban pártunk és kormányunk újfent igazolta a régi tételt, mely szerint a kormányzati szervek felülről hülyülnek el. Nem hivatalos, és ha valaki rám hivatkozik, akkor letagadom, de úgyis mindegy, mert a fél fővárosi politikai sajtós világ arról beszél, hogy Szőcs Géza fő kultúrpolitikusunk vajon milyen tárgyalásokon szundít mostanság mélyeket. Vajon melyik nemzetközi találkozón aranylik az álom mézes cseppje a bajuszán? Mert ezt a minisztérium sajtósából ma nem lehetett kihúzni, mondván, Szőcs úr izraeli tárgyalásainak ténye addig nem publikus, amíg ki nem derül, hogy sikeresen végződtek.

Úgyhogy ne is beszéljünk róla.

Beszéljünk inkább arról, hogy mi folyt hétfőn a Parlamentben. Beszéljünk arról, hogy mialatt a hazai közéleti média az éppen aktuális gumicsontokon rágódott, Kabai Zoltán farkától Szőcs éppen aktuális bénázásain át egészen a legújabb parlamenti sajtós színjátékig, az urak letoltak a torkunkon egy újabb adag ondót.

És mi csodálkozva kussolunk, mert még mindig nem hisszük el, hogy ezek tényleg így működnek. Ezt a bagázst, ami éppen most cseszi széjjel a hazánkat, alighanem tényleg megérdemeljük. Az viszont, hogy még mindig tűrjük, ránk vall...