"Újra kellene egy Ronald Reagan. Vajon készülődik-e már valahol?" – mondta Orbán Viktor miniszterelnök, aki Condoleezza Rice volt amerikai külügyminiszter társaságában átadta az egykori amerikai elnök bronzszobrát a Szabadság téren. (Index.hu)

Fotó: Index.hu (AFP/Attila Kisbenedek)

Nem egykönnyen követhetők Orbán Viktor külpolitikai ámokfutásai. Miniszterelnökünk fenti kijelentése hallatán a jelenlegi amerikai vezetés legalábbis értetlenségét fejezhetné ki, ha éppen nem szarná le magasról Magyarországot, Orbánostul, Semjénestül, mindenestül. Azt mondá továbbá Orbán, hogy Reagan tiszteletében egyaránt osztoznak az amerikai demokraták és republikánusok. És ez így is van. Ennek ismeretében viszont OV kijelentése semmi mást nem jelenthet, mint azt, hogy Viktor egész egyszerűen elégedetlen Obama elnökségével. Másrészt gondolhatnánk, hogy a miniszterelnök a jelenlegi demokrata kurzus helyett inkább republikánust látna szívesen az USA élén, mert annak hangsúlyos keresztény elkötelezettsége melengeti Orbán és Tömjén Zsolt szívét. Meglehet, ám a diplomáciai életben minimum különös, ha egy ilyesfajta üzenetet egy végletekig hitelét vesztett, a gazdasági összeomlás határán egyensúlyozó törpeállam nemzetközi szinten enyhén szólva kétes hírű miniszterelnöke üzeni, amúgy orbánosan, foghegyről...

Talán nem érdektelen mindehhez hozzátenni, hogy Orbán mai beszólása az Obama-adminisztráció külügyminisztere, Hillary Clinton budapesti látogatásának idején hangzott el. Vajon mit akart elérni ezzel a decens fikázással a magyar miniszterelnök? Kinek akart ezzel a kedvében járni? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy kizárólag akkor érzi nyeregben magát egy felső szintű diplomáciai találkozón, ha előtte jól feldühítette a tárgyalópartnerét? Ebben az attitűdben érzi biztosnak magát? De megmondaná végre valaki, hogy mi a búbánatot akar Orbán Viktor az Egyesült Államoktól?