Édesanyám halad a korral. Ezért aztán fölajánlotta az Államadósság-csökkentő Alapba a jövedelmének egy részét – bizonyos feltételekkel.

Hetvenhét éves nyugdíjas anyám ma reggel, a Budapest–Leányfalu Volánbusz viszonylat szolgáltatásait az állam kegyelméből egyelőre térítésmentesen élvező utasként, valahol Budakalász magasságában, a következő ötlettel hívott föl. Mobiltelefonon, mert ő koros ugyan, ámde korszerű, hanem viszont, minthogy az internettel eleddig nem sikerült igazán megbarátkoznia, ezért a heti sajtóból tájékozódván. A sajtó alatt a print verzió értendő, és azért a heti, mert azokból költséghatékonyabban lehet informálódni, mint a napilapokból. Ő roppant tájékozott asszony. Futball-rajongó, s ha ennek van bárminő jelentősége, akkor – tős-gyökeres budapesti létére! – Loki-fan, és csak azért nem érdekli mostanság a Forma–1, mert már nincs benne Kimi Raikönen.

Édesanyám a következőket mondotta, immár Pomázhoz közelítve, miközben jómagam épp' a szombat reggeli fűnyíráshoz melegítettem be egy pohár szőlőlével. 43 évnyi, több állami és szakmai kitüntetéssel elismert tanári szolgálata árán megszerzett, a mindenkori adózott jövedelme után befizetett nyugdíjjáruléka által felhalmozott munkatőkéjének hozamaként neki járó havi nyugdíjából – amelynek összegét e helyütt személyiségi jogi és egyéb okok miatt nem írjuk le – pontosan ugyanannyit hajlandó fordítani az államadósság csökkentésére, mint a 100 leggazdagabb magyar.

A felhívás pediglen ekként szól:
Fizika–matematika szakos gimnáziumi tanár, több évtizedes szolgálatával kivívott jogán havonta megkapott, a puszta megélhetésére éppen csak elég nyugdíjának pontosan ugyanannyi százalékát nagyon szívesen befizeti az Államadósság-csökkentő Alapba, mint amennyit a száz leggazdagabb magyar a saját –természetesen az adózott jövedelme eredményeként, az adózási szabályokat nyilvánvalóan minden tekintetben kínosan betartva felhalmozott – vagyonából erre a célra fordít.

Ha esetleg a hazai politikai elit is hajlandó lenne e cél érdekében a SAJÁT zsebébe nyúlni, azzal további felajánlásokat lehetne kicsalogatni édesanyám büdzséjéből, de ezt már csak én teszem hozzá...