Mégsem kell esküt tenniük a képviselőknek – és a közszolgálati dolgozóknak, köztisztviselőknek, rendvédelmi dolgozóknak – az új alkotmányra. Ezzel okafogyottá vált Mesterházy Attila múlt heti bejelentése, amely szerint a szocialista képviselők nem hajlandók felesküdni az új alaptörvényre. Arról, hogy az LMP csatlakozik-e az eskü-bojkotthoz, egyelőre nincsenek hírek, de minden jel arra vall, hogy a Jobbikon kívül a teljes ellenzék el fogja utasítani ezt a szimbolikus aktust. Nem kell azonban teljesen letennie az MSZP-nek arról, hogy kínos helyzetbe hozza a kormányt! Mit tehetnek az eskü-bojkott helyett? Azt, amit a szocialisták és az LMP képviselői eddig is tettek ebben a parlamenti ciklusban: nem csinálnak semmit. Abszolút semmit. Előtte azonban lemondanak a mandátumukról, testületileg, mind, egytől egyig. Ha már lúd, legyen kövér, nézzük meg, mihez kezdene 100%-kal a Fidesz!
Némi szépséghibát jelenthet, hogy a Jobbik valószínűleg nem csatlakozna egy ilyesfajta fricskához. Sebaj, a Fideszből és a Jobbikból álló magyar országgyűlés talán még annál is szebb jövőt vetít előre, mintha kizárólag egykori fiatal demokraták töltenék meg a padsorokat; ámbátor végső soron az sem lehetetlen, hogy a Jobbik is mellé állna egy ilyen politikai gerilla-hadműveletnek.
Gondoljuk csak végig: vajon mennyire lenne hiteles a nemzetközi porondon az a magyar kormány, amely mögött 100%-os parlamenti többség áll? A vállalkozás kétségkívül több szempontból is kockázatos, mint például az a pikáns helyzet, amit az ellenzék nélkül elfogadott sarkalatos törvények teremtenének. Kétségtelen, ha az ellenzék végképp bohócot akar csinálni a Fideszből, hát erre itt a legjobb, de mindenképpen a legelegánsabb alkalom. Ráadásul túlzottan sok kárt sem okoznának ezzel, hiszen a parlamenti munkában, a jelenlegi hazai parlamenti demokrácia működésében a világon semmi nem változna attól, ha az ellenzéki képviselők még a fizetésüket sem veszik fel.
Ilyen mértékű ellenzéki "összezárásra" nemcsak a magyar történelemben, de alighanem az európai demokráciák történetében sem igen akad példa. Nagy kérdés persze, hogy a javarészt megélhetési politikusokból álló mai magyar országgyűlésben hajlandók lennének-e teljes frakciók egyöntetűen meghozni egy ennyire húsba és zsebbe vágó döntést. Talán igen. Egy próbálkozást mindenesetre megérne, hogy megmutassák a világnak: van még magyar virtus, nem veszett ki a magyar furfang...
Utolsó kommentek