Schmitt Pál nem hülye – ezt mindjárt az elején szögezzük le. Amikor a minap kipattant államfőnk legújabb nyelvi ámokfutásának híre, sokan nem így gondolhatták. Kéretik revideálni ezt az ítéletet! Schmitt Pál csak a dolgát végzi: amikor bohócot csinál magából, küldetést teljesít. Amikor pedig éppen elnyammogtuk a Schmitt-gumicsontot, akkor imigyen szóla a magyar politika názáretije: Lázár, jöjj ki!

Vajon miként lehetséges, hogy egy ország államelnöke egymás után követ el égbekiáltóan ostoba hibákat? És most hagyjuk a múltjában egyre inkább terjengő fehér (fekete?) foltokat. Azokról a baklövésekről beszéljünk, amelyek révén rendre hülyét csinál magából – és sajnos, a jobb sorsra érdemes hivatalából is.

Az első, és egészen tegnapig a leglátványosabb balfogása a tavaly őszi alkotmánymódosító javaslat volt, amely helyesírási hibákkal és tárgyi tévedésekkel, fogalmi félreértésekkel tömve védené a magyar nyelvet. A következő az elnök újévi köszöntője volt, amelynek a szövege hemzsegett a nyelvi hibáktól, maga a tévéfelvétel pedig inkább egy Monty Python-szkeccs volt, mint méltóságteljes elnöki szózat. Benyeltük a hivatal béna mentegetőzését, röhögtünk rajta egy hétig, aztán egy kis csend, majd jött a legújabb arculcsapás: a nyelvőr Schmitt Pál egyetlen rövid tőmondatban két helyesírási hibát vét egy hegyeshalmi csárda falára biggyesztett, aláírással – és vélhetően fotóval – hitelesített papírcetlin...

Lehetséges, hogy valóban problémák vannak a köztársasági elnök szellemi nívójával? Vegyük sorra a lehetőségeket!

1. Igen, Schmitt Pál tombolán nyerte az érettségi bizonyítványát, pókeren szerzett közgazdász diplomát, a Testnevelési Egyetemen pedig párbajtőrrel védte meg a doktori disszertációját. Ebben az esetben viszont kérdéses, miért nem siet a segítségére a népes elnöki stáb, és fogja a kezét, amikor leír valamit. Miért nem javítják ki az irományait, miért nem szól rá a személyi titkára, hogy ezt a papírt gyorsan tépjük cafatokra, mert az államfőt és az állomást is két ellel kell írni?

• a.) Azért, mert a stábja is éppoly setét, mint a főnök.
• b.) Azért, mert a stábja be van szarva a főnöktől, és senki sem mer szólni neki.
• c.) Direkt. Azért, hogy szabályos időközönként hülyét csináljon magából.

E három verzió mindegyike felfed egy újabb kérdést: Miért? Hogyan lehetséges, hogy az elnöki csapatban egyetlen ember sem tud helyesen írni; miért hagyja a Fidesz, hogy egy általa odaültetett kiskirály zsarnokoskodjon a legfőbb közjogi méltóság székében; hogyan engedhetik meg, hogy az államfő rendre azzal kerüljön a lapok címlapjára, hogy megint hülyeséget csinált?

2. Nem, Schmitt Pál egy okos, művelt ember, kitűnő a helyesírása, több tízezres a szókincse, és puszta kitaláció minden vád, ami alapján egyes hírlapírók a múltjában kutakodnak. Az elnök direkt marháskodik, hogy időnként meglötyögtesse kicsit az állóvizet, aztán a Sándor-palotában kacagva olvassa a róla szóló cikkeket, miközben – másik hivatását teljesítve – elolvasás nélkül aláírja az orra alá dugott dokumentumokat.

Mindkét lehetőség (az elnök hülye, az elnök nem hülye) egy irányba mutat. Egy olyan politikai érában, amelyben a szélsőségesen központosított, már-már bolseviki rend szerint működtetett Fidesz van hatalmon, kényelmes kétharmados parlamenti többség birtokában, nehezen hihető, hogy a párt által kinevezett államfőnek túl sok önálló mozgástere lenne. Ha hülye, hát direkt hülye. Vagy önmaga született jogán, vagy azért, mert az a dolga, de ez mindenképpen a munkaköri leírásának része. Ámbátor sokkal valószínűbb, hogy egyáltalán nem az.

Beszéljünk világosan: ha a a Fidesznek nem állna érdekében, hogy Schmitt Pál időnként bődületes ökörségeket írjon vagy mondjon, akkor napi huszonnégy órában ott kajtatna körülötte egy jól képzett csapat, akiknek más dolguk sincs, mint hogy megóvják az elnököt a leégéstől. Ha pedig netalán eszébe jutna felülbírálni a stábja szakértő döntéseit, akkor pillanatokon belül jól az orrára koppintanának a Szentkirályi utca 18-ból.

Ne röhögjünk hát Schmitt Pálon! Inkább töprengjünk el azon, kinek és miért áll érdekében, hogy időről időre a teljes magyar sajtó figyelmét lekössék az elnök körüli perpatvarok. S amikor már kezdjük unni Schmitt hülyeségeit, akkor valahol valakik előrántanak egy másik ügyet – mint jelesül most Lázár János kétéves dürhő beszólását, azelőtt a még régebbi sokmilliós pofátlan költségtérítéseit meg az arcpirító autóügyét. S mindezt azért, nehogy egy pillanatra is elkalandozzék a média figyelme a lényegtelen dolgokról azokra, amelyek igazán fontosak. Ez Schmitt Pál – és a többi politikai homokzsák – valódi küldetése.

A kérdés csak az: Most éppen miről akarják elterelni a figyelmünket a politikacsinálók?