"Váratlan támogatást kapott Orbán" felcímmel, "Rólunk írták" cím alatt, első pillantásra a Fidesz látásmódját jól tükröző cikk jelent meg vasárnap délután a Heti válasz című kormányhű hetilap online kiadásában. A rövid összehasonlító sajtóelemzés mégis nyugtalanító kérdéseket vet fel.

Fotó: Heti Válasz

Az írás a leadjében így fogalmaz: "Pro és kontra két-két véleményt vettünk elő a legmeghatározóbb külhoni lapokból, hogy lássuk: a soha nem látott mértékű kritikák közepette is akadnak higgadtabb hangok." Rögtön az elején a Der Standard oly sokat idézett, igencsak kemény hangvételű írását idézi, majd, mintegy a kiegyensúlyozottság és a higgadt tárgyilagosság már-már baráti vállveregetéseként, a FAZ minapi publicisztikáját citálja. Imigyen:

"A Frankfurter Allgemeine megpróbálta más szemszögből is megvizsgálni a magyarországi történéseket. Mint írják: 'A szocialisták nyolcéves uralma alatt teljes sajtószabadság volt. Mégsem sikerült megakadályozni, hogy a politikai osztály és a hozzá közel álló körök gátlástalanul meggazdagodjanak a közjó kárára. Hol voltak mindazok, akik ma figyelmeztetnek, és Magyarország önjelölt barátai, amikor az ország nyolc éven át egyre mélyebbre süllyedt a korrupció és az elrontott gazdálkodás mocsarába?'"

A következő goromba példa a Die Welt cikke, amely szerint az új médiatörvény "...a magyar médiát ezentúl a legszigorúbb állami ellenőrzés alá helyezi", ugyanakkor viszont "...a 'budapesti erős ember' (...) nem fog 'remegő térddel' a nyugati visszhangra reagálni, és 'álmában sem' gondolt a vitatott törvény visszavonására".

Vajon mi lehet ennek ellenpéldája, a barátságos, korrekt hang? A Heti Válasz ezt a The Washington Post kommentárjában véli megtalálni:

"Megengedőbb, sőt, megértőbb módon számolt be a fejleményekről a The Washington Post. 'Orbán érzéketlennek tűnik a meglepően rossz médiatörvényt érő külföldi bírálatokkal szemben, talán azért, mert túl sok bírálat érte korábban. [...] Amit a Fidesz támogatói igazán gyűlölnek, azok a történetek, amelyek a "fasizmus" szó liberális használatához kötődnek. [...] Orbán egypártrendszerben nőtt fel. Történelmi ítélőképessége meg tudja védeni pártját attól, hogy egy másik egypártrendszert építsen.'"

Tehát. A Heti Válasz egyetértőleg idézi a FAZ kijelentését, mely szerint 'A szocialisták nyolcéves uralma alatt teljes sajtószabadság volt", ám ennek ellenére szétlopták az országot, és közben a sajtó kussolt. Akkor hát mi a francnak az a kurva nagy sajtószabadság, ha így is, úgy is lopnak? Ez a jó, a baráti megközelítés, a Fidesz szívéhez közel álló!

Meg még az is melengeti pártunk és kormányunk tagjainak kebelét, hogy "Orbán érzéketlennek tűnik a meglepően rossz médiatörvényt érő külföldi bírálatokkal szemben". Persze, ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen ő maga is komenisták csecsein nevelkedett, hisz "Orbán egypártrendszerben nőtt fel"... De azért bízzunk "történelmi ítélőképességében", amely "meg tudja védeni pártját attól, hogy egy másik egypártrendszert építsen".

Ezek szerint Orbánt a diktatúrától a rossz tapasztalatai és az állítólagos "történelmi ítélőképessége" választja el? Jómagam sokkal nyugodtabb lennék, ha a Nyugat (is) úgy látná, hogy a jelenlegi egyetlen kormánypárt – amely teljhatalommal rendelkezik a törvényhozásban, és ezzel rendre él is – egy személyi vezetője, a viktoriánus Magyarország "erős embere", egyszerűen, simán, európéer demokrata lenne, és a szerencsétlen világlapoknak nem kéne indokokat keresni arra, hogy miért ne utálják annyira.

A Heti Válasz szerkesztőit pedig kéretik azonnali hatállyal kirúgni, mert képtelenek észrevenni a befurakodott ellenséget, akik vezető helyen átengedett cikkben csinálnak hülyét Orbán Viktorból!

Update 1.

A Heti Válasz vasárnap 19.09-kor datált frissítésében – szemben a cikk eredeti általam idézett, 16.50-kor jegyzett verziójával – a Der Standardtól a következő szöveget idézi: "A Der Standard kemény hangvételű cikkében így írt: "Magyarország teljes gőzzel halad a tekintélyuralmi egypártrendszer felé, felruházva a szabad választások kétharmados többségével. Orbán Viktor light horthyzmust barkácsol össze, túlcsorduló nacionalizmussal (a világon minden magyar magyar állampolgár), megtűrt antiszemitizmussal, az Alkotmánybíróság engedelmességre kényszerítésével és médiaszájkosár-törvénnyel. [...] Történészeket és politológusokat a múlt század harmincas éveinek kezdetére emlékeztet a helyzet, amikor Olaszországban Mussolini, Magyarországon Horthy uralkodott."

Az eredeti, délutáni változatban egészen más mondatokat tartottak fontosnak kiemelni, lényegében ugyanazokat a több-kevésbé neutrális méltatlankodásokat, amelyeket a többi sajtóorgánum is idézett a laptól. Ebben szó sem volt Horthyról, túlcsorduló nacionalizmusról, megtűrt antiszemitizmusról és Mussoliniről! A médiaszájkosár-törvény kifejezés szintén nem fordult elő benne...

A FAZ-idézet változatlan. Majd jön a Die Welt citátuma, ugyancsak tartalmi változtatás nélkül. Az anyag vége, a The Washington Post idézete szintén nem változott.

Kérdezem: vajon miért volt szükség új idézetet beemelni a cikkbe, mint jelesül a tekintélyuralmi rendszer kifejezést, Horthyt, Mussolinit és a fasizmus rém-árnyékát? A túlcsorduló nacionalizmust, a megtűrt antiszemitizmust, az Alkotmánybíróság térdre kényszerítését és a médiaszájkosár-törvényt? Nem töprengenek el az urak azon, hogy ez a módszer – menet közben megváltoztatni egy cikk hivatkozási értékkészletét – semmivel sem tisztességesebb, mint ama eljárás, amivel a Hír TV a The Economistet az állítólagos képszerkesztési manipulációk okán vádolja?

Mi volt a cél? Nem volt elég kemény eredeti formájában a cikk? Vagy valami egészen más?

Másrészt viszont, ez, kérem, az internetes újságírás csodája. Ha mindez printben megjelent volna, következhetne a kínos magyarázkodás. Így csak kicseréljük a vonatkozó bekezdést, és a kellemetlen helyzet meg van oldva.

De tényleg meg van oldva? Ennyivel?