Magyarország új köztársasági elnöke, Áder János, május 10-én foglalta el hivatalát. Ám sok jel szerint a bukása azelőtt eldöntetett, hogy az Országgyűlés megválasztotta volna.

Sokak számára meglepetést okozott, hogy egy kegyvesztett pártkatona kapta a feladatot, így nem csoda, hogy már az első, "kiszivárgott" hírek hallatán azonmód megkezdődtek a találgatások arról, vajon mi lehet a Nagy Kombinátor célja Áderral az elnöki székben. A hvg publicistája a minap, meglehetősen provokatív cikkével érdekes összefüggésbe állította az új elnököt – s ezzel talán mindjárt el is küldte neki a politikai selyemzsinórt...

Fotó: Túry Gergely/hvg.hu

Különös módon sem a blogszféra, sem a politikai sajtó ingerküszöbét nem lépte át Tóta W. Árpád publicisztikája. Az egyébként kiváló cikk a hvg online-on jelent meg május 7-én, és a szerzőtől megszokott, keresetlen hangnemben, mintegy személyes hangú levélben hívja fel Áder János figyelmét arra, hogy az elnöki kinevezéssel elnökké választással milyen lehetőségek nyílnak meg előtte a revansra. Most ugyanis, ebben a pozícióban, végre visszavághat a megaláztatásokért, a brüsszeli számkivetettségben eltöltött évekért, azért, hogy az egykori harcostárs, Magyarország teljhatalmú diktátora miniszterelnöke tíz hosszú éven át levegőnek nézte őt. A cikk nem kevesebbet állít, mint hogy Áder lehet a magyar demokrácia megmentője: ha elnökként a sarkára áll, akár el is söpörheti ezt a bagázst, és a magyar demokrácia apostolaként vonulhat be a történelembe. Mindehhez pedig azt kell tennie, hogy nem hajtja le a fejét, s nem süllyed le a smittpálos aláíróember szintjére, hanem tökös magyar legény módjára szembeszáll a Gonosz Erővel (T. W. Á szóhasználata szerint "pszichopata köcsöggel"), és felszabadítja sokat szenvedett népét.

Ne felejtsük el ezt az írást: minden jel arra vall, hogy ez a cikk lesz az első szeg Áder János "politikai koporsójába". Áder Jánosnak nincs választása immár, de nem úgy, hogy csak egyetlen út áll előtte. Áder János előtt nincs út, nem tud jól dönteni. Az elnök politikai sorsa megpecsételődött, három nappal a beiktatási ceremóniája előtt.

Azt csak kevesen tudják, hogy mi volt az oka a kenyértörésnek, hogy miért vált páriává Orbán szemében, s miért kellett brüsszeli száműzetésbe vonulnia. Itt, ezen a helyen ne találgassunk erről, mert most nem ez a lényeg. Töprengjünk el inkább azon, hogy vajon miért eshetett Orbán választása éppen rá. Miért emelte ki, ilyen magasra a Főnök az eladdig leplezetlenül ignorált, megannyi alkalommal nyilvánosan megalázott egykori kollégiumi barátot? 

Ne legyenek illúzióink! Orbán Viktor senkit nem emel fel magas pozícióba anélkül, hogy biztos lenne benne: egyetlen mozdulattal, egyetlen szempillantás alatt le is tudja taszítani onnét. Ne legyünk naivak! Orbán Viktornak nem szokása címeket – pláne a magáéhoz mérhető méltóságokat – osztogatni, pusztán az érdemek elismeréseként, mondjuk, hálából az új pártalkotmány és a büntető törvénykönyv kidolgozásáért. Nem, a Nagy Magyar Kondukátor nem oszt ajándékot, nála tényleg nincsen ingyenebéd. Ő csak és kizárólag olyan embereket tűr meg döntéshozó pozícióban, akik pontosan tudják, hogy életük és vérük az ő kezében van, maga a felkérés pedig nem kérdés, hanem egy "visszautasíthatatlan ajánlat".

Áder János is kapott egy "visszautasíthatatlan ajánlatot", és ha rápillantunk a parlamenti szavazási és eskütételi ceremónia délutánján róla készült képre, akkor az újdonsült megválasztott elnök arcán nem örömöt, boldogságot, s nem is büszkeséget látunk, hanem rémületet. Talán akkor vált egyértelművé számára, hogy ebből a szerepből nem lehet jól kijönni. És talán az is, hogy Orbán választása miért éppen rá esett.

Áder Jánosnak nincs választása. Ha beáll a sorba, s hű pártkatonaként látja el elnöki tisztét, akkor az ország szemében nevetségessé válik, ugyanolyan pojácává, mint az elődje volt. És ezen az sem fog segíteni, ha amúgy, klasszikus fideszes színjátékok keretében néhanap riszál egy kicsit, sőt, netalán még műbalhékat is szít a pártvezetéssel. A szitán ma már átlát a köz, ennyi disznóság, hazugság és kevéssé leplezett sumákolás után nem egyszerű megvezetni a választókat. És egyre nehezebb! 

Hanem, ha a sarkára áll, és valóban szembeszáll a Vezénylő Tábornokkal, s visszavág a sok megaláztatásért, akkor egy pillanat alatt bevégeztetett a pályafutása. Mert valahol biztosan van egy fiók, ami jobb, ha zárva marad, és soha nem nyílnak ki a benne rejtegetett dossziék. S talán épp e titkokkal teli fiók állhatott ama bizonyos ajánlat visszautasíthatatlansága mögött is. Mert ezen a szinten mindenkinek van egy kínos tényekkel teli fiókja Orbán keze ügyében.

Abban az országban, ahol maffiamódszerekkel kormányoz a Párt, ahol a Keresztapából ellesett megoldásokkal választják ki a vezetőket, s ahol egyetlen ember kezében összpontosul minden hatalom, ott egy veterán pártkatonának nincs választása. Éppúgy a feje fölött döntenek a sorsáról, mint a többi tízmillió alattvalónak. Hacsak, nincs neki is a keze ügyében egy fiók... Vagy valaki másnak...