Emlékezetes nap volt január ötödike! Ezen a napon bizonyosodott be végérvényesen, hogy a „magyar gyorsnaszád” hajóhídja üres, a kormány előtt nem áll senki. Habár az is lehet, túl sok hisztis hülyegyerek marakodik ott egymással, és most éppen egymás fejét verik a kifestőkönyvükkel. Másnap, január hatodikán a helyzet cseppet sem változott, mindössze délelőtt beszállt a közös hisztibe a kapitány. De nem maradt a parancsnoki hídon. Az ország továbbra is kormányos nélkül, ismeretlen célja felé tart.

Miközben a csütörtöki m1 Híradóban éppen Fellegi Tamás IMF-tárgyalásokért felelős tárca nélküli minisztertől tudhattuk meg, hogy Pártunk és Kormányunk pontosan 180 fokos fordulatot tett az eddigi nagyfiúskodó hisztizéshez képest, a Fidesz parlamenti nehézbombázója – a magyar nyugdíjakért krokodilkönnyeket hullajtva – egy másik sajtóeseményen újabb, Magyarország elleni nemzetközi spekulációkat vizionált. És ha ez esetleg valakinek nem volna elég ahhoz, hogy meggyőződjön arról, tökéletesen széjjelhullott a rend a Fidesz háza táján, akkor érdemes alámerülni a szellemi Mariana-árok legmélyére, ahol Deutsch „Akkor Leszophatsz” Tamás és Lázár „Mindenki Egy Kis Pöcs, Aki Nem Én” János baszogatja egymást a másik pökhendi/alpári stílusa miatt.

Nemrégiben még azt hallhattuk a Kedves Vezetőtől, hogy hazánk nem rés, hanem erős bástya – ja, nem, az egy másik Kedves Vezető volt... Szóval, a minapában azt hallhattuk a mi mai Vezénylő Tábornokunktól, hogy Magyarország nem egy ványadt ladik a háborgó európai tengeren. Hanem egy gyorsnaszád, amely teljes gőzzel száguld a győzelem felé, mert a parancsnoki hídon tudják, mi a kihívás, hol van a cél, és azt is hiszik és tudják, hogy ez a rendkívüli cél kizárólag rendkívüli eszközökkel érhető el, még akkor is, ha az elemek és a mindenfelől ármánykodó ellenségek összeesküdtek ellenünk.

Sokan akkor is, most is kétségbe vonták azt, hogy ennek a dacos szembeszegülésnek bármiféle oka vagy alapja lenne, de most már nem az a kérdés, van-e értelme annak, hogy a világon mindenkivel összevesszünk. Egyre inkább úgy tűnik ugyanis, hogy a kormányzó Fidesz-vezér valójában a lovak közé dobta a gyeplőt. Mert ha most ugyanaz az autoriter, zseboroszlán Orbán Viktor ráncigálná a kormányrudat a maga bolseviki hatalmi módszereivel, akit eddig ismertünk, akkor nem lenne hiszti és nem lenne közbepofázás! És akkor, mielőtt bekopognák a számítógépbe Fellegi sajtótájékoztatós szövegét, már elkezdte volna kommunikálni a miniszterelnök szájszerve, miért hatalmas győzelem Magyarországnak az, hogy újra tárgyalóasztalhoz kényszerítettük az IMF-et és az EU-t.

No de most nem ez van.

Mert most az van, hogy egy rohadt sumák mellédumáló mellékmondat nélkül jelenti be Fellegi, hogy a valutaalap és Brüsszel elé térdepeltünk, sőt már el is kezdtünk sliccet gombolni, feltételek nélkül megadtuk magunkat, jöjjön, aminek jönnie kell. Na jó, azért egy kis hazugság még belefért, mert, ugyebár, az a bizonyos január 18. nem arról szólt, hogy majd akkor leülünk tárgyalni a hitelünkről, hanem arról, hogy majd akkor az IMF és az EU megvizsgálja, érdemes-e egyáltalán velünk egyezkedni. Ez az alap, ennyit hazudni muszáj, végül is attól, hogy a tábornok odahaza borogatja a fejét, a szövegeket még ugyanazok írják. Meg még ez is: „A sajtó ne a pletykákra és a híresztelésekre figyeljen, hanem arra, mit mond a kormány!” Erről mindjárt az jut eszünkbe, amikor Orbán az amerikai nagykövetnek azt mondotta ártatlan orcával, hogy ne azzal foglalkozzon, amit mond, hanem azzal, amit tesz...

Amikor azonban csak ennyit hazudik a kormány, az ember rögvest gyanakodni kezd. Vajon nem lehetséges, hogy ez az egész mind hazugság? A Fellegi-féle bejelentésre a forint árfolyama megállt a történelmi csúcson, sőt, elkezdett lassan aláereszkedni. Az urak most szépen gyorsan eladták az eurójukat – láttunk már ilyet, hajjaj! –, a kedélyek megnyugszanak, aztán néhány hét múlva Magyarország újra fölveszi a homokozó urának szerepét a játszótéren. Végső soron, ha jó ütemben csinálják, akkor a hullámvasúton utazó forintárfolyamon is lehet pénzt keresni.

Jelentem, a kormányos mégsem lépett le végleg, csak szabadságra ment. Pénteken délelőtt egy órácskára visszatért, a parlamenti dolgozószobájában legalizálta a választók előtt a fizetését, majd újra elsasszézott a kormánykerék mellől. Azt, hogy ki vezeti az országot, továbbra sem tudni. Csak a biznisz a tuti, abban meg lehet bízni, az üzlet megy tovább. Nemsokára azonban visszajön, addig a többi rosszcsont jól kijátszhatja magát. Vagy nem. De az legalább biztos...

(CívisHír.hu)