A nap izéje

‎"A titán forradalmi út nem habos kakaós uzsonnázással tarkított sétakocsikázás! Hanem egy diadalmasan száguldó gyorsvonat, ahol a mozdony acélos dübörgése elnyomja esendő gyomrunk korgását!"

Utolsó kommentek

"nézd legott Komédiának, s múlattatni fog. "

2013.09.06. 23:43 Harpi

Royal Wedding – Azok a régi szép idők...

Címkék: esküvő debrecen orbán viktor aszfaltozás royal vedding orbán ráhel esküvő

4748396_7b9a5925a9d15f3fc72cfc2bc707370a_wm_1378502804.jpg_640x480

Az alkalmi díszletépítés nem újkeletű tudomány. A nyolcvanas években a kádári vezetés meghívására a cívis városba látogatott Helmut Kohl német kancellár. A minden bizonnyal roppantul tartalmas program részeként bemutatták neki a debreceni Újkerti lakótelep ABC áruházát is, ne firtassuk, ez miért, és kinek jutott eszébe. Persze az áruházat a jeles alkalomra kicsinyég azért föl kellett készíteni: feltöltötték minden széppel és jóval, banán, narancs, Persil mosópor, Nutella, Unicum, minden volt az árutól rogyadozó polcokon, az odavezető utakat gyönyörűen rendbehozták, az út menti házakban pedig a rozzant-roggyant bádog kukákat mind lecserélték klassz, modern műanyagra, hogy ne rontsák a látképet. Mindenki boldog volt, mindenki szerette Helmut Kohlt. Aztán másnap jöttek a tanácsi teherautók, és a kékesszürke ruhás emberek szépen elvitték a kukákat, és mindenki visszakapta a horpadt bádogkukáját, rajta a kopott házszámokkal, mert az járt neki. És nem jött többé Persil, téli szalámi és Unicum az Újkerti ABC-be, az utak pedig rohadtak tovább a sebtiben elvégzett kátyútömedékelések alatt, elfogyott a mosópor és az Unicum, és kisvártatva csak egy emlék volt Helmut Kohl, a Persil mosópor és a szép szürke műanyag kukák, de a téliszalámi vége még kitartott egy darabig.

Aztán jött az ősz, sok langy eső esett, és mindenki szart az egészre, mert a daliás napokon való merengés helyett inkább azt számolgatták, miből fizetik ki a fűtésszámlát, és a gyerek uzsonnapénzét is ki kellett gazdálkodni. Helmut Kohl debreceni látogatása imigyen csúszott át ragadós csiganyálon a legendáriumba.

De azért emléknek szép volt...

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://napizeje.blog.hu/api/trackback/id/tr1005498789

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mitzimackó 2013.09.07. 13:30:30

Akkor azért nem volt olyan nagy gond, hogy " miből fizetik ki a fűtésszámlát, és a gyerek uzsonnapénzét is ki kellett gazdálkodni." Teljes foglalkoztatottság volt, aki akart, talált JÓLFIZETŐ munkahelyet. Persze, lehet, hogy dolgozni kellett. De éhen nem halt senki sem, és összehasonlíthatatlanul kevesebben fagytak meg az utcán vagy saját lakásukban.

Harpi 2013.09.07. 13:35:13

@Mitzimackó: Azért 1980 után már voltak bajok...

látjátok feleim szümtükkel 2013.09.10. 07:54:00

@Harpi:
Nem tudni te mikor láttad meg a napot, de amit írtál az nem igaz.
Én 80 körül voltam életem delén, láttam közelről a munkás oldalt, és az értelmiségi oldalt is. Te valószínűleg nem élted át, mert akkor nem írnál ilyen hazugságokat.
A 80-as években már nagyon sok mindent lehetett kapni a boltokban, talán már Körösladányban gyártották a Persilt ( vagy legalább is csomagolták ), voltak külföldi tulajdonú, vagy legalább is érdekeltségű vidéki cégek ( pl. Billerbeck ), mindenkinek volt munkája, és a mai olcsó hitelhez hasonlóan, 3 %-os hitelt adtak a lakás vásárláshoz.

Tudod akkor már a Kádárék kezdtek rájönni, hogy a világgazdaságtól nem lehet elzárkózni, mert az nem vezet sehová, és szükség van az együttműködésre. Most sajnos megyünk vissza az ötevenes évekhez, mert a fiatal demokraták elfelejtették, hogy honann jöttek. Húzzátok már ki a fejeteket a homokból!

Harpi 2013.09.10. 16:37:23

@látjátok feleim szümtükkel: Te ott voltál, akkor, Debrecenben? Mert én ott voltam, az Újkerti ABC melletti házban laktam, nap mint nap ott vásároltam.
Mellesleg 1987 óta vagyok főfoglalkozású újságíró, úgyhogy eszmélt fővel éltem meg a nyolcvanas éveket. Kétségtelen, hogy az emlékeket megszépíti a múlt – de bizony 1980-tól egymást érték az áremelések, és egyre kevesebbet ért az a bizonyos biztos fizetés. Édesanyám a két gyerekét egyedül nevelő pedagógus volt, és, bizony, azok a boldog és felhőtlen vidéki egyetemi éveim, az ingyenes felsőoktatás iszonyú terhet jelentett a családnak. Nagyon is számolgatni kellett, hogy miből fizetjük ki a tankönyveket, a menzát, nem is tudom, hányszor ettem az önkiszolgáló étteremben zóna krumplifőzeléket pörköltszafttal, mert többre nem futotta...
És az ABC-ben soha nem volt Persil mosópor, Unicum, és még a nyolcvanas években is csak ritka látvány volt a déligyümölcs és a Milka csoki.

látjátok feleim szümtükkel 2013.09.11. 06:58:32

@Harpi:
Ja drága ura! Aki akar valamit az élettől, az dolgozzon meg érte. Vagy a kádári rendszernek ingyen kellett volna még a krumplifőzeléktől jobb kaját is adni olcsón vagy ingyen, azért mert egyetemre jártál ingyen? Kapaszkodj meg, én munka mellett jártam az egyetemre, ezért futotta másra is, nem csak krumplifőzelékre. Kapaszkodj meg, az én párom is pedagógus volt és tudom mennyiből lehetett megélni. Csak az igényeket kellett tudni a valóságnak megfelelően kialakítani. Ez most is fontos, és mindig is az lesz.

Harpi 2013.09.11. 10:33:20

@látjátok feleim szümtükkel: Látom, elhatároztad, hogy hülye vagyok, nem nagyon tudok helyes választ adni neked... :)))
Nos, én nem dolgoztam az egyetem mellett, hanem versenyszerűen sportoltam, hosszútávfutó voltam az egyetemi sportegyesület országos szinten jegyzett atlétacsapatában, mégpedig úgy, hogy nem hogy külön juttatást nem kaptunk érte, de MINDEN sportcuccot (a gatyától a cipőn át a téli edzőruháig) a saját pénzünkből vettünk.
De hát, biztosan ez is úri huncutság... :)