A nap izéje

‎"A titán forradalmi út nem habos kakaós uzsonnázással tarkított sétakocsikázás! Hanem egy diadalmasan száguldó gyorsvonat, ahol a mozdony acélos dübörgése elnyomja esendő gyomrunk korgását!"

Utolsó kommentek

"nézd legott Komédiának, s múlattatni fog. "

2009.12.20. 13:14 Harpi

Korrupcióellenes csomag? Nekünk!? Minek?

Címkék: mszp fidesz korrupció zuschlag vesztegetés hunvald autópálya építés bundaügy korrupcióellenes csomag panamák

Akár ujjonghatnánk amiatt, hogy számos jel szerint maga a parlament is szívügyének tekinti a korrupció elleni küzdelmet. Márciusban felállhat a közbeszerzések tisztasága felett őrködő hivatal, törvényi védelmet élveznek a vesztegetési ügyek bejelentői, azt a menedzsert pedig, akit korrupción értek, akár egész életére eltilthatják a gazdasági vezetői tisztségektől.

Ezenközben továbbra is egyre-másra pattannak ki a kisebb-nagyobb - újabban inkább nagyobb - panamák. Bundaügy most, elébb meg BKV-balhé, azelőtt Hunvald, még előbb Zuschlag… Örülhetünk is meg nem is. Egyfelől örvendetes, hogy ennyi botrány pattan ki, hiszen ez akár azt is jelezhetné, hogy működik az igazságszolgáltatás, még a politikával ennyire átjárt ügyekben is. Másrészt viszont némileg keserű szájízt csempész örömünkbe a tény, hogy valójában ezek a balhék nem többek, mint – hajdani jeles kollégám megfogalmazása szerint – a légy tökének a vakargatása.

Menjünk sorjában. Amidőn az egész országnak kezdett már tele lenni a töke a panamákkal, amelyekről mindenki tud, de senki nem beszél, egyszeribe’ bebukik egy szerencsétlen politikai nímand, Zuschlag. Hetvenmillióval nem tudott elszámolni. Még leírni is röhej! Miközben pontosan tudjuk, hogy egyetlen kilométernyi autópályán milliárdos összegek mennek félre, különböző ismeretlen vagy nagyon is jól ismert zsebekbe, akkor odadobnak koncként egy rég leszerepelt bohócot – hetvenmillióval. Majd pedig, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a közvéleménynek ez rohadtul nem elég, akkor bedobják a hetedik kerületi polgármestert. Ez már komoly, sok százmilliós ügy!

Térjünk már észhez! Hunvald valószínűleg tényleg sumákolt, jó az esély arra, hogy valóban százmilliós ingatlan-panamákat vezényelt a kerületben. De, kérem tisztelettel, egyedül tette? És ő az egyetlen panamázó polgármester? És egyáltalán: ez olyan kurva nagy összeg, hogy ettől aztán tényleg hátraszaltót kell dobnia az ország tisztességben megőszült hányadának? És még inkább: csak a baloldalnak kell bedobnia az előre jól eltervezett PR-áldozatait? Lófaszt! – mondom hivatalos tisztelettel.

Ez az egész ország át- meg átitatott a korrupcióval. Velejéig rohadt országban élünk, amelyben a hatalom részesei, pártállástól és a parlamenti patkóban elfoglalt helyüktől függetlenül mind részt vesznek a piszkos játékban. Amikor egyik párt sem hajlandó semmit sem tenni azért, hogy a kampánypénzek legalább papíron átláthatók legyenek – mert az egyik eleve halálra ítélt propaganda-törvényjavaslattal áll elő, a másiknak meg nincs helyette alternatív ajánlata -, akkor mit várunk! Egynémely civil szervezet veszi a fáradságot, és kiszámolja, mennyit költöttek a pártok a kampányban, majd ezeket az adatokat szembeállítják a hivatalos elszámolásokkal – és? Ki nem szarja le?
 

Mindenki leszarja. És ez a legnagyobb baj. Mi magunk is immúnissá váltunk a korrupcióval szemben. Nem irritál igazán az a tudat, hogy a mi adóforintjainkból építenek autópályákat, víztisztítókat, és nem megépítenek kormányzati központokat, messze túlszámlázott költségelszámolások felhasználásával. Nem irritál, hogy minden kifizetett autópálya-forint fele-harmada mindeféle produktivitás nélkül, a klientúra zsebébe vándorol. Nem irritál minket, egyszerű állampolgárokat, az a tudat, hogy ebben az országban képtelenség elnyerni bármilyen állami vagy önkormányzati megrendelést anélkül, hogy valakinek vissza ne adnának valamennyit a vállalkozói díjból. Mert ez az ország így működik!

És mi kussolunk! Ezek után pedig gusztustalan álszentség utálni a békávés vezetőket. Hiszen mi magunk is így működünk! Melyikünknek nem jutott még eszébe, hogy talán, ha ad egy tízest a rendőrnek, akkor nem szondáztat meg, vagy elnézi a gyorshajtást vagy a tilosban parkolást? És sokan, nagyon sokan oda is adtuk azt a tízest. Ki nem szembesült azzal, hogy a versenyszférában, tehát a tökéletesen szabad vállalkozói világban is bevett szokás, a vállalkozói díjba bekalkulálandó tarifa az üzletkötő zsebébe csúsztatandó „sikerdíj”? És „odabent”, a munkahelyen, melyikünk nem nyomkodott még pár csomag nyomtatópapírt a táskájába a gyereknek? Ki nem sumákol, csak egy kicsit, az adóbevallásában? Melyikünk számára nem magától értetődő, hogy adunk egy ezrest a kukásnak, hogy vigye el a kerti hulladékot?… Mert nemcsak kussolunk, de sumákolunk, mi is.
 

Ebben az országban, ebben a társadalomban a legfelső szintektől a legalsókig, mindenütt jelen van a korrupció, akár tetszik, akár nem. Fent nagyban, lent kicsiben csinálják. Csináljuk… Baksis-ország vagyunk: mindenkinek van ára, és ezzel mindegyikünk tisztában van. És ha idelent nem kezdünk el ellene harcolni, ha nem kezdjük el mi magunk elfelejteni a baksis-örökséget, akkor semmi nem fog változni. De ehhez előbb nekünk, kisembereknek kell lépnünk. Mert ha mi nem kezdjük kiutálni és néven nevezni azokat, akik a mi adónkból, a mi munkánk gyümölcséből szednek sápot, akkor a hatalom hamispénz-nagykereskedői továbbra is el tudják altatni a tömegek éberségét olyan törvénycsomagokkal, amelyekről mindannyian tudják, hogy csak a karzatnak szólnak.

De legelőször is nekünk kell leszoknunk a baksisról, és leszoktatnunk róla mindenkit, a saját közvetlen környzetünkben.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://napizeje.blog.hu/api/trackback/id/tr951610812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.