Jelentem, szombaton 13.28-kor pontosan 191 436 tagja volt a "Mondjunk le az aug. 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára!!!" elnevezésű facebookos csoportnak. A "Legyen tűzijáték augusztus 20-án Budapesten" nevűnek kettő.
Az előbbi tagjai úgy gondolják, azzal segítenek leginkább az árvízkárosultaknak, ha a tűzijátékra szánt pénzt átutalják nekik, imigyen az augusztus 20-ai hejehuja, sós perec és Duna-parti dobozos sör helyett enyhítünk a katasztrófa sújtotta falvak-városok kárain. Az utóbbi csoport létrehozója - e sorok írója - azonban kételkedik abban, hogy az imigyen megtakarított pénz végül tényleg oda jut, ahol szükség van rá. Vannak ugyanis tapasztalatok... Másrészt nem gondolom, hogy az elmúlt évtizedekben elszabotált árvízvédelmi beruházások miatt bekövetkezett katasztrófa kárait nekünk, hétköznapi embereknek kellene állnunk, a saját zsebünkből, az állam pedig mint valami hőstettre, úgy tekintsen arra, hogy lemond bizonyos, a mi szórakoztatásunkra fordítandó összegekről.
Ne legyenek illúzióink! Az állami ünnepi rendezvények költségei virtuális pénzek. Ezeket nem lehet megspórolni, mert valójában nem léteznek. Ha az augusztus 20-ai ünnep költségeit most átutalnák is a katasztrófa sújtotta önkormányzatoknak, ezt a pénzt valahonnan, valamikor mindenképpen ki kellene fizetni azoknak a vazallus cégeknek, amelyek ezekre szerződtek, mert a kormánypártoknak kötelezettségei vannak, ugyebár, amelyeket nem illik elfelejteni, s amelyekre nem vonatkozik a vis maior polgári jogi tényállása.
Másrészt viszont, végiggondolta valaki ebből a csaknem 200 ezer emberből, hogy miként lehetne elosztani ezt a pénzt? Azt az egy-kétszáz milliót, ami egyébként is csepp a tengerben a több százmilliárdos károkhoz képest. Hová jutna ez a pénz? Ki ellenőrizné az útját? És mennyibe kerülne mindez?...
Egy kicsit úgy fest a dolog, hogy ez a kezdeményezés mindössze arra bizton elegendő, hogy egy-kétszázezer embernek megnyugtassa a lelkiismeretét: Igen, én is tettem valamit az árvízkárosultakért... De nem lenne értelmesebb, ha ezek az emberek fejenként, mondjuk, ezer forintot elküldenének oda, ahol valóban szükség van rá, nem pedig az állami alapok feneketlen kútjába lapátolnák?
Mire befejezem ezt az írást, a csoport tagjainak létszáma 191 849. Ez pontosan
191 849 000 forint lenne...
Utolsó kommentek